Kemény időket élünk. Az elmúlt években civilizációs alapszükségletek egész sora vált, illetve válik nehezebben elérhetővé számunkra. A világjárvány többek között megtapasztaltatta velünk a karantént és a szociális elszigeteltséget; a pusztító szárazság és a szomszédban zajló háború az élelmiszerállományainkat tizedeli meg. Az áram, a gáz vagy tűzifa egyre nagyobb fejtörést okoz nekünk, a téltől rég tartottunk ennyire. Az ilyen időkben pedig az emberfia nagyobb alázattal fordul az olyan civilizációs vívmányok és felfedezések felé, amelyeknek a jelenlétét máskor természetesnek, magától értetődőnek veszi.
Az, hogy mi egy szerencsésebb és élhetőbb korban élünk, részben Semmelweis Ignác tehetségének, kitartásának és áldozatkészségének köszönhető. A tisztaságra való törekvés – főként tapasztalati alapon – a különböző történelmi korok orvoslásában, sebészetében is többé-kevésbé jelen volt, de messze nem olyan tudatossággal és alapossággal, ahogyan manapság. A reformkori magyar orvosnak óriási jelentősége volt abban, hogy a higiéniai etikett a mai szintre jutott: rájött arra, hogy a boncolásról érkező orvosok és orvostanhallgatók okozták a gyermekágyi lázat azzal, hogy le nem fertőtlenített kézzel vizsgálták a várandósokat a szülészeti osztályon. A klórmész-oldatot Semmelweis fertőtlenítőszerként ajánlotta kollégáinak, majd arra kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet, hogy minden egyes alkalommal mossanak kezet körömtől könyékig, mielőtt belépnek a szülészeti osztályra vagy megvizsgálnak egy pácienst. Ezen felül ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez és a gyakori ágyhuzatcseréhez, és elbocsátással büntette azokat az ápolókat, akik szennyes ágyneműt húztak a kórházi ágyakra. Ezek akkoriban rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, hiszen a kórokozó baktériumok létezéséről még nem tudtak, Semmelweis statisztikai jellegű bizonyítékait pedig az orvosvilág egyszerűen komolytalannak tartotta.
Így kezdődött az anyák megmentőjének a szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal. Gyakorlatban és írásai révén is terjesztette nézeteit, de az orvostársadalom nem vett róla tudomást. A következő években Louis Pasteur felfedezte a mikroorganizmusokat, valamint az immunológia és járványtan alapjait is lerakta; majd Joseph Lister angol sebész volt az, akinek sikerült meghonosítania az antiszeptikus sebészeti eljárásokat az orvostudományban – Semmelweis hiába is publikált hamarabb a témában, egyszerűen figyelmen kívül hagyta őt az osztrák és a magyar orvosi közvélemény.
Semmelweis Ignácot ma már az egész világon ismerik, élete többször is vászonra került, amerikai film is készült róla, Bristolban pedig színdarab. Magyarországon Tóth Endre rendezte az első Semmelweis-filmet 1939-ben, majd Bán Frigyes Semmelweis címmel készített nagyjátékfilmet 1952-ben, utóbbi proletár hősnek állítja be a tudóst.
Ezúttal egy újabb nagyszabású Semmelweis-film készül, amely várhatóan 2023-ban kerül a mozikba. A Koltai Lajos által rendezett, A láthatatlan gyilkos című alkotás tudományos és romantikus perspektívából tárja elénk Semmelweis életét és munkásságát. A film forgatása jelenleg javában zajlik, főként Budapesten, a SOTE Anatómiai Intézetében vesznek fel jeleneteket, de más fővárosi helyszíneken, utcákon, lakásokban és Kecskeméten is megidézik a korabeli hangulatot; majd díszletekkel és számítógépes utómunka segítségével „alakítják át reformkorivá” a helyszíneket. A történet nagyrészt hiteles életrajzi és történelmi alapokon nyugszik, gerincét a tudományos felfedezés mellett egy romantikus szál adja, a női főszerepet Nagy Katica alakítja.
„Semmelweis Ignác története egy igazi hőstörténet, a magyar orvos olyan horderejű felfedezésre jutott, amely megváltoztatta az orvostudomány akkori menetét, és rengeteg anyának mentette meg az életét” – magyarázta Lajos Tamás producer, aki szerint Koltai rendezése teljesen más megközelítésben dolgozza fel a történetet. A szereplőválogatásnál sem kerestek külsőben vagy személyiségben hasonlóságot, helyette olyan színészeket választottak, akiknek a kisugárzása átjön a vásznon, akiknek a személyisége a nézőket „elviheti” egy másik dimenzióba.
Lajos Tamás szerint egy olyan világraszóló siker és magyar teljesítmény a Semmelweisé, amelyet időről időre érdemes filmre vinni. Csak egyetérteni tudok vele. Semmelweis példája, kitartása, akaratereje és szorgalma mindannyiunk számára követendő lehet; főleg egy ilyen korban, amikor két kézzel kell kapaszkodnunk a civilizációs vívmányainkba és mérföldköveinkbe.
