Ezt írja Balassi Bálint Borivóknak való című versében, amelynek további részleteiben a tavasz megújulásáról, a virágba öltözött fákról, a mező szépségéről írva Istent dicsőíti. A pünkösd a húsvéti megújulás párhuzama, annak kiteljesedése, ami az ünnephez kapcsolódó szokásokban is tükröződik.
Pünkösd a keresztény egyházak egyik legnagyobb ünnepe, amelyen a Szentlélek eljövetelét ünneplik a hívők. Neve a görög pentékoszté (ötvenedik) szóból származik, mivel a húsvét utáni ötvenedik napon tartják. Mozgó ünnep, így ideje május 10-e és június 13-a közé esik, ezért is nevezték májust pünkösd havának. Tulajdonképpen ez az Egyház születésének időpontja is. Számos egyházi ceremónia, illetve népszokás kapcsolódik ehhez az ünnephez.
A pünkösd az ószövetségi zsidó ünnepben, a Sávuótban gyökerezik, amely a Sinai hegyi törvényadás emléknapja és az új kenyér ünnepe. Ezt ülték meg az apostolok is az első pünkösd alkalmával, amikor a Szentlélek lángnyelvek formájában kiáradt rájuk, majd nyelveken kezdtek beszélni a Jeruzsálembe sereglett emberek előtt. Ezen a napon háromezer lélek vált Jézus követőjévé. A római katolikus egyházban a pünkösd liturgikus színe a vörös, ami a Szentlélek lángjára utal. Ekkor a kórus és a papok vörösbe öltöznek, a templomokat pedig vörössel díszítik fel. Egyes helyeken, a nyelveken való beszélés csodájának emlékére több nyelven is felolvassák a Biblia egyes részeit. Protestáns egyházaknál bevett szokás, hogy pünkösdkor tartják a konfirmáció ünnepét. A magyar nyelvterület legjelentősebb pünkösdi eseménye a csíksomlyói búcsú. Bár a Mária-kultuszról már a 15. századtól vannak írásos emlékeink, a pünkösdi búcsújárásról csak a 17. századtól tesznek említést a források. Ma is népszerű az a tudományosan már megcáfolt legenda, miszerint János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben haddal próbálta a katolikus székelyekre kényszeríteni az unitárius vallást, és a székelyek pünkösd előtti szombaton Szűz Mária segedelméért imádkoztak, akinek segítségével legyőzték a fejedelmet, majd megfogadták, hogy ezt követően minden év pünkösdjén elzarándokolnak Csíksomlyóra, és hálát adnak a győzelemért. Az 1989-es változások után a csíksomlyói búcsú a világ magyarságának ökumenikus találkozóhelyévé vált.
Az egyházi hagyományok mellett az egész magyar nyelvterületen számos népszokás is kapcsolódik a pünkösdhöz. Talán legismertebb ezek közül a pünkösdi király választása, melynek során valamilyen ügyességi játékkal (lóverseny, bothúzás, birkózás, futás, kakasütés stb.) nyerhették el a legények ezt a címet. A címmel egy évig számos előjog járt: a többi legény engedelmessége, lakodalmi meghívások vagy ingyen ital a kocsmában. Ez a rövid, hamar elmúló hatalom az alapja az ismert szólásnak is: rövid, mint a pünkösdi királyság. A pünkösdi királynéjárás során négy lány egy ötödik – a legszebb és legcsinosabb – feje fölé kendőt feszített, arcát pedig egy fátyollal eltakarta. Így járták körbe a falut, miközben verseket mondtak, énekeltek, majd felemelték a fátylat, hogy megmutassák a királyné arcát. Ennek a hagyománynak tavaszi megújulást hozó, termékenységvarázsló szerepe volt. Ehhez hasonló a pünkösdölés is, amely egy énekes-táncos adománygyűjtő szokás. Pünkösdi hagyomány a zöldágazás is – zöld ágakkal járják körbe a falut –, mely szintén a természet megújhodásának szimbóluma, de ugyanakkor termékenységvarázsló és rontáselhárító rítusként is szolgált. Ezeket ma már színpadi változatokban láthatjuk megjelenni. Ehhez kapcsolódnak a különböző kapuzós játékok, mint például a sokak által ismert Bújj, bújj, zöld ág… kezdetű gyermekdal. A zöldágazással hozható kapcsolatba a májusfa is, melyet sok helyen pünkösdkor állítottak fel az eladósorba került lányok háza elé.
Pünkösd ünnepe az egyházak, a néphit és a népszokásokat tekintve is igen gazdag és színes hagyomány, melyet érdemes megőrizni, illetve feleleveníteni. Összegzésül pedig álljon itt a fent már idézett vers utolsó strófája: „Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, /Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből, /Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!”
