Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. S ha éppen lazulna a napi programom, a családom rögtön besegít, mert ugye manapság „valakije” minden háznépnek van, aki a hirtelen felbukkanó problémákat meg kell hogy oldja. Szóval csakis fontos tennivalók jelennek meg minden napra az előjegyzési naptáramban, de valljuk be, az a szerencse, hogy nem éppen mindenik sürgős. No meg aztán én is igyekszem, amikor csak lehet, a fontos és sürgős teendők közé nem mindig egyenlőségjelet tenni.
Ha visszatekintek – bevallom, mindig nosztalgiával – a lap elmúlt egy évére, azt kell mondanom, hogy nem ártott a Művelődésnek a visszavonulásom. Mindenekelőtt azért, mert javítottam ezzel a kiadói „korfán”, hisz távozásommal a szerkesztőség személyi állományában felszabadult egy hely, amelyet egy felkészült, újságíró-szerkesztő kolléganővel sikerült a lapnak betölteni. S ez a „lapcsinálásban” mindenféleképpen minőségi javulást jelentett. Az új főszerkesztő, aki nyolc évig volt kollégám, s aki nagyszerű szakmai felkészültséggel, mint vezető szerkesztő állt mellettem, hogy a Művelődés minden hónapban az olvasó asztalára kerülhessen, az elmúlt esztendőben bebizonyította azt is, hogy a lapigazgatáshoz, vagyis modern kifejezéssel élve, a menedzsmenthez is ért. Mert valljuk be, a szerkesztőségi munkában nem ugyanolyan gondolkodást igényel a lap tartalmi-technikai összeállítása és az intézmény adminisztrációs-gazdasági igazgatása. De ilyen kis létszámú lapkiadónál nincs más lehetőség, vagyis mindkét munkakört a főszerkesztőnek kell betöltenie.
A tavaly a Művelődés júniusi lapszámában, a Kész a leltár című, nyolcévi lapkiadói munkámat összegző, és egyben búcsúzó vezércikkemben a következő ajánlást tettem a jövendőbeli főszerkesztőnek: „Egyetlen tanácsom van a főszerkesztésben engem követő utódomnak. Mégpedig az, hogy merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikában is. Hisz az elkövetkezőkben meg kell látszania, hogy a kiadványnak új gazdája van, aki egyértelműen jobbító szándékkal érkezett a szerkesztőség élére, de a saját elképzelései mentén kívánja alakítani a folyóirat további sorsát.” És örömmel tapasztalom, hogy az egyéves Művelődés-termésen jól látható a főszerkesztőcsere. Megjelent például az évi kiadványok között a tematikus lapszám. A tavalyi „atipikus” olimpiára (mert a koronavírus-járvány miatt elmaradva, páratlan évben rendezték meg) a szerkesztőség egy külön lapszámmal (Művelődés 2021/7) jelentkezett, amelynek írásai felidézték az ötkarikás versenyeken szerzett kitűnő, érmekben mérhető magyar elismeréseket. No meg úgy hírlik, hogy az idei labdarúgó-világbajnokságot is egy külön lapszámmal fogja „köszönteni” a Művelődés, a novemberi vagy a decemberi kiadványával. Továbbá megjelent a Gyergyót bemutató, kitűnő összeállítású Művelődés-melléklet, amelyet aztán a székely kisváros könyvtárában, egy ugyancsak jó hangulatú találkozó keretében ismertettek a szerkesztőség tagjai a helybéli olvasókkal. Megtudtam, hogy az idei tervben szerepel könyvkiadói tevékenység is. A folyóirat hasábjain megjelent Hétköznapi hőseink elnevezésű sorozat első öt évének termését kívánják egy kötetben megjelentetni, az EMKE, a Polis Könyvkiadó és a Művelődés közös gondozásában. A tervek szerint a kiadványt már a Kolozsvári Magyar Napok keretében szeretnék bemutatni, no meg eljuttatni majd a kötetben érintett települések minden iskolájába, és természetesen, ahol lehet, a kiadók képviselőivel közös találkozók keretében ismertetni. A tavaly decemberben az újonnan alapított Művelődés Díj is átadásra került. A lapkiadó szándéka szerint ezt a kitüntetést olyan személy kaphatja meg ezentúl minden évben, aki szerzőként aktív szerepet vállalt a havilap életében. Az elismerést a szerkesztőség évente december 16-án, Kós Károly születésnapján kívánja átnyújtani az arra érdemesnek. A tavalyi – első – kitüntetett Nagy Béla kolozsvári nyugalmazott mérnök, helytörténész, a lap régi munkatársa volt. Aki követi a folyóirat életét a kibernetikus térben is, észrevehette, hogy mind a honlapon, mind pedig a Művelődés facebook-oldalán folyamatosan megjelennek szakszerűen megszerkesztett, friss kulturális eseményekről szóló hírek, beharangozók vagy rövid összefoglalók. Megelégedetten látom tehát, hogy az elmúlt tizenkét hónapban is a hazai művelődési életünket céltudatosan, a maga sokszínűségében bemutató kulturális folyóiratként jelentkezett a Művelődés.
Szóval a szemem rajtatok, de a szívem veletek. Ja, de mintha ezt már írtam volna. Egykori kedves kollégák, ezt a kis ismétlést nézzétek most el nekem, és tekintsétek öregkori feledékenységnek.
