Székelyföldön, ezen belül Alsócsernátonban létezik egy jellegzetes múzeum, amelyet immár fél évszázada keresnek fel a kíváncsi turisták a világ minden tájáról, mivelhogy ennek az élő-eleven múzeumnak a híre a világ minden tájára eljutott. Olyan ez a múzeum, mint egy hagyományos, igazi székely porta, csak annál sokkal nagyobb. Az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról van szó, ahol nemcsak a múltidéző tárgyakat találsz, hanem azt is megcsodálhatod, ahogyan a mesteremberek mívesen faragott székelykaput készítenek, ahogyan a fiatalok fafaragást, bútorfestést, ács- és asztalosmesterséget tanulnak.
Néhány napja még itt, ebben a szokatlan székely gazdaságban találkozhatott az ide betérő a múzeumalapító idős Haszmann Pál egyik fiával, ifjabb Haszmann Pállal is, aki hol gyümölcsfát ápolt, hol fúrt-faragott, vagy javított valamit. Pali bácsi, aki mindig szelíd örömtől ragyogó arccal fogadott, szombaton, 2021. április 10-én az Úr zsámolya mellé távozott, de lelkének teljes jósága és gazdagsága itt maradt, hogy az édesapja nevét viselő múzeum minden zegzugát örökre beragyogja.
többszáz kapura. Haszmann Pál Péter 1996-ban
Csernáton község Sepsiszentgyörgytől alig 25 kilométerre, Kézdivásárhely tőszomszédságában fekszik, a céhes várostól alig tíz kilométernyire. A község Felső- és Alsócsernáton egybeolvadásából jött létre. A múzeumot megálmodó és valóra váltó emberek azt akarták, hogy részben egy letűnt világot megörökítő, részben a helyi, a székely közösség művelődési, társadalmi és gazdasági életét továbbvivő falumúzeumot hozzanak létre. Ennek a csoportnak az élén az idősebb Haszmann Pál (1902–1977) állt, aki még az élenjáró, igazi tanítók nemzedékéhez tartozott.
Amint az bármelyik intézmény esetében történni szokott, a csernátoni múzeum esetében is volt egy úgynevezett csírázási időszak. Ennek első jelei az 1920-as években mutatkoztak meg, amikor idősebb Haszmann Pál közölte a helyiekkel abbéli szándékát, hogy létre akar hozni egy falumúzeumot, ahova egybegyűjtené, ahol megőrizné, és ahol szellemi értelemben értékesítené mindazt, ami a térség, a környék székely közösségének történelméről, mindenkori életéről szól. Idős Haszmann Pál tehát egybegyűjtött sok-sok néprajzi, népművészeti, történelmi és kulturális tárgyat és emléket mindazokban a falvakban, ahol élete során tanított, illetve megfordult, egyben arra buzdítva az embereket, hogy ők is gyűjtsék össze mindazt, amit kötelező módon meg kell menteni az enyészettől. Így jött létre idős Haszmann Pálnak az a gyűjteménye, amely numizmatikai emlékeket, régi pénzeket, hagyományos munkaeszközöket, festett bútordarabokat, házi szőtteseket és hímzéseket, cserépedényeket, régi üvegtárgyakat, ásványgyűjteményt, különféle írott forrásokat, régi könyveket, bélyegeket, végül, de nem utolsó sorban egykori mezőgazdasági gépeket és felszereléseket is magába foglalt. Ezt a gazdag gyűjteményt az évek során a néprajzi szakmai követelményeknek megfelelően osztályozták és rendszerezték. Idős Haszmann Pál tisztában volt a gyűjtemény szellemi értékével, ezért azt akarta, hogy a nyilvánosság elé tárásával az mind a köznép közművelődési elvárásainak, mind a néprajzi, műszaktörténeti szakma kutatási igényeinek megfeleljen.
Idős Haszmann Pál álma 1973. február 25-én teljesült. Ezen a napot nyitotta meg kapuit hivatalosan a Csernátoni Falumúzeum, több száz érdeklődő jelenlétében. Ráadásul ugyanezen a napon két másik, rendkívül fontos közművelődési intézmény is született: megalakult a csernátoni Bod Péter Művelődési Egyesület, valamint a Népfőiskola. A kommunista diktatúra legnehezebb éveiben a Népfőiskola fafaragó és kézműves iskola néven, közismertebb szóhasználatban fafaragó és bútorfestő táborként működött. Ma is ekként működik tovább, hiszen ez az intézmény szervezi meg az évenkénti kézműves táborokat, ahova tavasztól őszig, vagyis áprilistól októberig olyan hatszáz bel- és külföldi fiatal tanulja a különféle hagyományos, kézműves mesterség fortélyait.
Képek a Haszmann család gyűjteményéből
Az 1999 óta alapítója, id. Haszmann Pál nevét viselő falumúzeum a község felső részén, Damokos Gyula egykori birtokán található. Az alapgyűjtemény a Damokos-kúria több szobájában kapott helyett. Az alapító és felesége, id. Haszmann Pálné Cseh Ida saját gyűjteményüket a csernátoni falumúzeumnak ajánlották fel. Az alapító-adományozó levél szerint a Haszmann házaspár 8000 tételből álló magángyűjteményét két feltétellel adta át az akkori Kovászna Megyei Múzeumnak, az egyik feltétel az volt, hogy a gyűjteményt soha nem költöztethetik el Csernátonból, a másik az, hogy a falumúzeum mindenkori őrei legyenek a Haszmann család vagy a közeli rokonság tagjai. Mindkét feltétel idős Haszmann Pál 1977-ben bekövetkezett halála után is érvényesült: az örökséget a Haszmann fivérek, ifj. Pál és József vették át és vitték tovább.
Édesapja nyomdokain haladva, ifj. Haszmann Pál, teljes nevén Haszmann Pál Péter is gyarapította a múzeum gyűjteményét, kapcsolatokat épített néprajzkutatókkal, muzeológusokkal, egyszóval tudományos szakemberekkel, akik hozzájárulhattak és hozzájárultak az alapgyűjtemény kibővítéséhez és a falumúzeum egész területének ötletes átrendezéséhez. Így vált a Haszmann Pál Múzeum Székelyföld, ezen belül Kovászna megye egyik legkedveltebb idegenforgalmi látnivalójává. A Damokos-udvarházhoz tartozó kéthektáros területen Székelyföld épített örökségének darabjai, így például székely lakóházak és épületek, székely faragott kapuk, vízimalom, fából és kőből faragott síremlékek kaptak helyet. Kiemelkedő látogatottságnak örvend az Erdély-szerte páratlan szabadtéri mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény.
A múzeum számos gyűjteménye között nagy értéket képvisel a magyar öntöttvasművesség szép tárgyait őrző gyűjteménycsoport, valamint a 2004- ben megnyílt, A háromszéki rádiózás múltja elnevezésű technikatörténeti kiállítás is.
A csernátoni Haszmann Pál Múzeum szellemi és dokumentációs értéke felbecsülhetetlen, miként felbecsülhetetlen Haszmann Pali bácsi hagyatéka is!
