Hargita megye egyik legszínesebb kistája a Kis Homoród-mente. Az itt fekvő, népviseletéről híres Lövéte község tájháza tizenkét éve, 2002-ben nyitotta meg kapuit.
A tájházat a Lövétei Polgármesteri Hivatal hozta létre a Felső-Homoród-mente Kistérségi Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával, és sok-sok lövétei ember összefogásának köszönhetően. 2003 decemberében elkészült a leltára is. András József gondnokkal együtt ebből az alkalomból összesen 118 darab tárgyat vettünk leltárba, nagy részük az 1960–70-es években létrehozott iskolai néprajzi gyűjteményéből, valamint néhai Tornay Gergely lövétei plébános magángyűjteményéből származik. Ma a leltári tárgyak között számos olyant találunk, amelyeket a létrehozás utáni időben adományoztak a helybeliek a tájháznak.
A tájház az 1965-ben a község egykori piacterére felépített szövetkezeti üzletház melletti, nemrég macskakővel kirakott kis utcában húzódik meg a községi könyvtár szomszédságában. A 2011-ben kívül szakszerűen felújított egykori lakóház (az adatközlők szerint az 1894. évi tűzvész után épült 1896-ban) előtt egy 1927-ben készült galambbúgos kötött nagykapu áll, amelyet Ladó Gábor helyi fafaragó újított fel még 2002-ben.
A kapu mögötti telken álló, alápincézett, cseréppel fedett kőházon érződik a közeli szász vidék építészetének hatása (a méretes kőtornác vagy eresz, amely egy kisebb előteret és a lépcsőket foglalja magába, a homlokzat oromzatos kialakítása stb.). A ház vakolatdíszes udvari homlokzatán a következő felirat olvasható: „NEM A HÁZ TART MEG MAGÁBAN HANEM ISTEN ŐRIZ ABBAN: EMBER TEHÁT IMÁDKOZZÁL, HOGY ISTEN LEGYEN HÁZADNÁL”. Az előbb említett kőtornácból külön ajtókon keresztül két szoba közelíthető meg.
Az első az ún. tisztaszoba, amely helyben készített festett bútorzattal és szőtteménnyel (szedettessel) van berendezve. Itt jegyzem meg, hogy a Homoródok mentén, Lövétén és környékén egészen a századfordulóig hírneves festettbútor-készítők éltek. A tisztaszoba legszebb dísze a fenyőfából készült vetett ágy, amely elsődlegesen a menyasszonyi kelengyeágynemű elhelyezésére, közszemlére tételére szolgált. Évszázadokon át ilyen perefernummal (hozománnyal) ment férjhez a lövétei leány. A vetett ágy barna alapozású ágyvége vagy böte feliratos. Az egykori tulajdonosok, a házasulandó boldog pár neve és esküvője, azaz nászéjszakájuk dátuma olvasható: „ÁLDÁS ÉS BÉKE EZ ÉLETBEN. GÁBOS MIHÁLy ÉS NEJE MIHÁLy JULIÁNA 1930. 6. Ho. 3-án”. A tájház még jó néhány, évszámmal ellátott, öreg kelengyetároló és ülőbútorral (menyasszonyi ládák, becsapolt lábú, deszkatámlás székek, falba mélyesztett tékák) büszkélkedik. Ezek közül a legszebb talán az a fenyőfából készült, festett (sötétzöld alapú három kazetta, melyben különféle virágcsokrok vannak), kovácsoltvas zárral ellátott menyasszonyi láda, amelynek fedelén, belül, fehér alapon, levélminták között a következő évszám olvasható: 1851. Az évszám fölé egy utólag sérült, virágokkal díszített kis papírcédula van beragasztva. Rajta ilyen írás: „SZERETETT KEDVESEM MÁRTON KATALIN. Miután szíved dobogott, úgy az enyém is…” (tovább olvashatatlan). A festett bútorok közül a legrégibb darab néhai Tornay Gergely lövétei plébános gyűjteményéből került a tájházba. Ez is egy menyasszonyi láda, festett, virágozással díszített. Ugyancsak fenyőfából készült kovácsoltvas zárral. A házasságkötés időpontját jelzi a láda fedelének belsejében feltűnően elhelyezett évszám: 1840. A kelengyét befogadó nagy láda jobb felső sarkában egy kis rekesz, „ládika” van apróságok, ékszerek vagy családi iratok, pénz tartására.
A tisztaszobában kapott helyet a sajátos, sok régies ruhadarabot őrző lövétei népviseletet bemutató archív fotókiállítás (a székelyudvarhelyi id. Kováts István fényképész egykori képeiből) is, Egyed József vállalkozó támogatásának köszönhetően.
A hátulsó szoba falán szintén egy állandó képkiállítás látható Ádám Gyula fotóművész Lövéte népi építészetét bemutató képeiből. Itt egy régi típusú, hosszú osztováta (szövőszék) is áll, amelyen a tájház oktatója, Fazakas Ágnes népi mester a szövés és fonás csínját-bínját mutatja be napi rendszerességgel a köri tevékenységre járó diákoknak, illetve a tájházba látogatóknak. A diákok elsősorban a rongyszőnyeg szövését tanulják meg, de később majd az ún. többnyüstös technikával készülő szedettes mintákkal is megismerkednek. Ebben a „műhelyben” évente 20–30 diáklány tanul kézimunkázni (gyöngyöt fűzni, terítőket, zsebkendőket, kötényeket hímezni, női ingeket varrni stb.) a második osztálytól a hetedik osztályig.
Ezen kívül a 2009 novemberében alakult lövétei Asszonykórus is ide jár próbálni. Feladatuknak nem csupán a népdalok tanulását és éneklését tekintik, hanem a sajátos lövétei népviselet gyöngyszemeinek bemutatását is. Az asszonykórus tagjai a nagyobb ünnepek, rendezvények alkalmával szívesen vállalják az elhíresült vendégmarasztaló lövétei „kókós” lepény megsütését „szükség szerint”, a tájház háta mögötti búbos kemencében. Ugyanis ez idő alatt a tájház számos rendezvénynek adott otthont. Hogy csak néhányat említsünk: zajlott itt helytörténeti vetélkedő, mesterségek bemutatója, adventi koszorúkészítés, főzőverseny stb. A falutalálkozók, falunapok alkalmával is mindig tele volt és van az udvar, például 2006 augusztusában, a III. Falutalálkozó keretében a Kákvirág Tánccsoport által felújított régi lövétei lakodalmas alkalmával a leányos ház szerepét töltötte be. 2010-ben majálist tartottak a fogyatékkal élő, hátrányos helyzetű fiatalok számára itt az Őrangyal program keretében. A 2011. évi Kulturális Örökség Napján a Kis-Homoród mentén szervezett tanulmányút egyik helyszíne volt, s októberben az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesülete itt tartotta szakmai konferenciáját. 2012-ben, amikor a tájház fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte, udvarán misét celebrált László István helyi plébános, és a falunapok kulturális műsorokkal tűzdelt hivatalos megnyitója is itt zajlott. Legutóbb, 2014. szeptember 21-én, a Homoród-mente népviseletben című nagysikerű rendezvénynek adott otthont, amelyen közel húsz Homoród-menti település képviseltette magát.
A lövétei tájházat, amely hétfőtől péntekig 9 és 11, illetve 16 és 18 óra között tart nyitva, az elmúlt tizenkét év alatt nagyon sokan felkeresték, megismerték, évente 200–250 a látogatók száma. Elsősorban szűkebb hazánkból, Székelyföldről érkeznek vendégek, de nagyszámú magyarországi látogató is megfordult benne, elsősorban a Lövéte testvértelepüléseiről, Budakalászról, Domaszékről és Maglódról. Látogatásuk során megismerkedhetnek az egyes néprajzi eszközökkel és egykori használatukkal, valamint a szőttesek készítésének folyamatával.
A lövétei tájház napjainkra igazi élő tájházzá vált, mert a benne látható kiállítások mellett az elmúlt évek során körülötte sokféle foglalkozás zajlott és zajlik, s udvarát manapság délutánonként nemcsak a derűsen munkálkodó gyermekek, hanem a próbákra és más alkalmi összejövetelekre ide járó Asszonykórus hangja is betölti.
(A felhasznált képek a szerző felvételei)
