Mi, magyarok, többnyire úgy tudjuk, Petőfi Segesvárnál esett el. A fehéregyháziak ilyenkor tiltakoznak, mondván: a csata Fehéregyházán volt, és Petőfi Héjjasfalva közelében tűnt el.1 Persze, ez is igaz, de azért érdemes utánajárni, hogy Petőfi miképp jutott el a csatatérre, mi történt az azt megelőző két hét során, s mit tudunk a költő csatabéli sorsáról.
Dienes András irodalomtörténész 1956-ban kapott lehetőséget arra, hogy több évtizedes kutatásainak végén rátehesse az i-re a pontot. A magyar–román akadémiai munkaközösség még majdnem az eredeti helyszínen végezhette feltáró terepmunkáját. Akkor, amikor a színtér – a vasúti töltéstől eltekintve – még szinte ugyanolyan volt, mint a csata idején. Négy évvel később még színes (!) filmet is forgathattak itt, de ezután rövid időn belül átalakult a táj, kiegyenesítették az országút vonalát. Fehéregyháza házai egyre több területet hódítottak el. Mára pedig Segesvár ipari negyede terjeszkedik, a csatatérnek szinte a felét „benőtték” már az üzemek, telepek. Ha valaki a segesvári csatát szeretné rekonstruálni, annak a régi térképeken kell eligazodnia.
Kezdjük térben és időben is messzebbről a dolgot. Talán Mezőberényben történt a költő életének végzetes fordulata. Petőfi 1849. július közepén családjával barátjánál, Orlay Petrics Sománál vendégeskedett. A költő itt írta utolsó ismert versét, a Szörnyű időt. A házigazda által festett – utolsó, Petőfit ábrázoló – kép is ekkor készült. Petőfi ekkor civil volt, ugyanis május 5-én, immár második alkalommal lemondott tiszti rangjáról, és kilépett a seregből. A költő családjával Aradra indult Damjanichot meglátogatni, és egyben védelmet lelni a vár biztonságosnak tartott falai között. Ám váratlanul megjelent Kiss Sándor ezredes, az idő tájt Bem hadsegéde, Egressy Gábor honvédtiszt, a régi színésztárs társaságában. Bem üzenetét közvetítették: Petőfi jönne el Erdélybe, hozzá, Bemhez. Petőfi megbeszélte feleségével a dolgot – mindez a segesvári csata előtt két héttel történt.
Az Orlay-ház helyén ma a Városháza áll a Kossuth Lajos tér 1. alatt. Oldalán két tábla található, az egyik az Orlay-háznak állít emléket:
E TANÁCSHÁZA HELYÉN ÁLLT
ORLAI PETRICS SOMA
FESTŐMŰVÉSZNEK
(1822 – 1880)
A MAGYAR TÖRTÉNELMI
FESTÉSZET ÚTTÖRŐ MESTE-
RÉNEK SZÜLŐHÁZA.
EMLÉKÜL MEZŐBERÉNY LAKOSSÁGA
1974 OKTÓBER
A másikon egy Petőfi-dombormű van az alábbi felirattal:
PETŐFI. INNEN RAGADOTT A VÉGZET
HARCZOK TERÉN SZEREZNI DICSŐSÉGET.
INNEN TÁVOZVA ÉRT UTOL HALÁLOD
S LELTÉL HALÁLBAN HALHATATLANSÁGOT!
KEGYELETÜL
1899 ÉVI JULIUS HÓ 30-ÁN.
BÉKÉSVÁRMEGYE KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLETE
A városban, az Orlay Ház Művelődési Központban Petőfi-emlékszobát rendeztek be. Kertjében 1983. augusztus 19-én állították fel a Petőfi Mezőberényben elnevezésű szobrot, melyet az azonos című Orlay-festmény alapján alkotott ifj. Szabó István. Nem tartozik tárgyunkhoz, csupán érdekesség, hogy Szendrey Júlia leánykorában a mezőberényi Wenckheim–Fejérváry-kastélyban található, a Benka Ádámné által vezetett nőnevelő intézet tanítványa volt. Az épület előtt egy Szendrey Júlia-mellszobor áll, melynek alkotója Udvary Júlia. A szobrot 1997 októberében avatták fel.
Azután, hogy eljuttatták Bem üzenetét a lánglelkű költőóriásnak, Petőfiék másnap, 1849. július 18-án vagy 19-én Nagyvárad felé indultak.
A helyszínen – ahol a Körösön való átkeléshez a révet vették igénybe – emlékművet állítottak. Az oszlopon Terényi Ponicsán Ádám domborműve látható, mely egy háromlovas kóberes (ekhós) kocsit ábrázol, melyből Petőfi éppen kitekint. Az emlékmű tábláján az alábbi szöveg olvasható:
ITT VOLT A RÉGI RÉV, AHOL
1849. JÚLIUS 18-ÁN
PETŐFI SÁNDOR
ÁTKELT A KÖRÖSÖN,
HOGY BEM TÁBORNOK
ERDÉYI SEREGÉHEZ
CSATLAKOZZÉK.
„EKKOR HAGYTA EL KÖLTŐNK
ÖRÖKRE ÁBRÁNDJAINAK HA-
ZÁJÁT, AZ ÁLTALA SOKSZOR
MEGÉNEKELT ALFÖLDET…”
<Orlay>
ÁLLÍTOTTA A MEZŐ-
BERÉNYI HAGYO-
MÁNYKUTATÓ KÖR
IFJÚSÁGA.
1961. július 31-én
Aznap este Biharugrán a református paplakban Soltész János lelkipásztor adott Petőfiéknek szállást. Az Erzsébet utca 46. alatt található parókia – a paplak ma is áll, gyönyörűen felújították – falán 1899. július 30-án lepleztek le egy táblát, mely ennek az éjszakának állít emléket:
E HELYEN
PIHENTE KI FÁRADALMAIT
A NEMZET NAGY LANTOSA
PETŐFI SÁNDOR
AZ 1849IK ÉV JULIUS 18ÁNAK ÉJJELÉN
_________________
LEROMBOLHATJA EGYKOR MAJD E HÁZAT
A NYERS ERŐSZAK, DURVA AKARAT
DE EMLÉKE HOGY EGYKOR ITT PIHENTÉL
SZIVÜNKBE VÉSVE MINDIG MEGMARAD
A Petőfi család és a két honvédtiszt július 20-án érkezett Tordára, ahol a református papi lakban, Miklós Miklós tiszteleteséknél szálltak meg.
A tordai paplak a Jósika Miklós (ma Ion Raţiu) utca 44. szám alatt található, jelenleg Nagy Albert itt a lelkész. A házban az egyik boltíves termet Petőfi-emlékszobának hívják, amelyben nincsenek emléktárgyak. Az épület falán két, Petőfi itt-tartózkodására emlékező tábla is van. Az utca frontján egy, 1900. március 15-én elhelyezett, három alakot ábrázoló, római kori kő dombormű fölötti márványtáblán ez áll:
E házban szállott meg
PETŐFI SÁNDOR
1849. julius 21.-én.
Az udvar felőli falon Petőfi arcát egy, 1999. július 24–25-én felavatott, Suba László, tordai szobrászművész által alkotott, bronz dombormű őrzi, mely fehér márványtáblára van erősítve. Ennek felirata:
-PETŐFI-
1823-1849
A tábla fölötti szürke márványtáblába az alábbi feliratot vésték:
E HÁZAT RENOVÁLTÁK
ÉS KERÍTÉSÉT KÉSZÍTETTÉK
A HÍVEK ADOMÁNYÁBÓL
1976-BAN
A parókia kertjében 2009. március 15-én egy, a Petőfi családot ábrázoló szobrot állítottak, amely Suba László alkotása. Felirata:
PETŐFI
Torda, 1849
szabadság, szerelem
Tordán Petőfiék úgy döntöttek, hogy csak a családfő indul Bem után, Szendrey Júlia és a kis Zoltán – biztonságuk érdekében – a lelkészéknél maradtak. Innentől kezdve egyetlen száguldás a költő élete, mely a halállal ér véget. Július 22-én este Petőfi már Marosvásárhelyről írt levelet feleségének. Július 23-án Székelyudvarhelyen tartózkodott, majd Csíkszeredán keresztül július 24-én ért Kézdivásárhelyre, ahol a Szarvas fogadóban szállt meg.
Ennek helyén ma postaépület áll. Falán 1998. július 23-án leplezték le a Vetró András által készített emléktáblát. A Petőfi arcát ábrázoló dombormű alatt háromnyelvű szöveg áll:
EZEN A TELKEN ÁLOTT
A „SZARVAS” FOGADÓ, AHOL
PETŐFI SÁNDOR
1849. JÚLIUS 24-ÉN MEGSZÁLLT
ÎN ACEST LOC SE AFLA HANUL
„SZARVAS” UNDE A FOST GĂZDUIT
ÎN ZIUA DE 24 IULIE 1849 POETUL
PETŐFI SÁNDOR
ON THIS VERY PLOT STOOD
THE INN „SZARVAS” WICH
HOUSED THE GREAT POET
PETŐFI SÁNDOR
ON JULY 24 1849
Petőfi innen Bem után „rugaszkodott”, majd július 25-én találkozott vele Bereckben.
Bereckben ma is tudják, melyik a Hankó-féle tornácos ház (Fő utca 228.), ahol Bem és Petőfi találkozott. Falán bronz emléktábla hirdette ezt az eseményt. A ház örökösödés által egy román ajkú ember tulajdonába került. A román forradalom másnapján a bronz emléktáblát eltávolították; sorsa ismeretlen. A tulajdonos jelenleg Németországban dolgozik, évente egyszer jár haza. Az előnytelenül átalakított épület ez idő tájt jórészt lakatlan, elhanyagolt. Ám a falu központjában a Pinokkió Óvoda előtt egy emlékfalon Petőfit és Bemet ábrázoló dombormű (alatta emléktábla) őrzi a találkozást. Felirata:
PETŐFI BEM
1849. VII. 25 1999. VII. 25
Bem Petőfit azonnal visszahelyezte őrnagyi rangjába, ám a költő továbbra is (haláláig) civil ruhában maradt, mert az elkövetkező időszak pergő eseményei miatt már nem tudta magára ölteni – a négy nappal később, egy marosvásárhelyi szabónál megrendelt – tiszti öltözékét. Bem Bereckben vette hírét, hogy a honvédsereg Szászrégennél vereséget szenvedett. Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen át azonnal Marosvásárhelyre indult. Petőfi vele utazott.
Székelyudvarhelyen a Botos utcában, a Bárány vendéglő udvarán egy cseh tüzér belekötött. Petőfi hiába figyelmeztette, hogy ő tiszt (őrnagy), a tüzér folytatta. Bem másnap – Petőfi kegyelmi kérelme ellenére – főbe lövette a provokátort.
A Bárány vendéglő ma már nincs meg, lebontották. Helyére társasházat építettek, melynek falán tábla jelzi Petőfi emlékét:
…CSAK ANNAK LEHET FOGALMA
A SZÉKEY VITÉZSÉGRŐL, AKI MAGA LÁTTA…
PETŐFI 1849. ÁPRILIS 17.
A NAGY MAGYAR ALFÖLD
ÉS A VILÁGSZABADSÁG ÉNEKESE.
PETŐFI SÁNDOR
EMLÉKÉRE,
AKI 150 ESZTENDEJE
E HÁZ HELYÉN ÁLLOTT
„BÁRÁNY” VENDÉGLŐBEN IS
IDŐZÖTT
OBKE SZÉKELYUVARHELY
OBT TORONTO
1999
A költő július 29-én már Marosvásárhelyen, Görög Károly kereskedő házában szállt meg.
Az impozáns Görög-ház Marosvásárhely főterén (Rózsák tere 2.) áll. Jelenleg a tér felől alig látszik az eléje épített ortodox templom miatt, ma katonai központként szolgál. A házat 1884. szeptember 28-án emléktáblával jelölte meg Marosvásárhely népe, melyet Jablonszky Vincze szobrász és műfaragó készített:
PETŐFI SÁNDOR,
a szabadság dalnoka, MAROSVÁSÁRHELYT 1849. július 30-án
ezen Görög-féle sarokház főtéri erkélyes termében
EGRESSY GÁBORRAL együtt GÖRÖG KÁROLY és neje,
ZIEGLER VILMA
vendégszerető házigazdák körében, megreggelizvén,
innét indult
BEM JÓZSEF altábornagy kíséretében
a FEHÉREGYHÁZA (Segesvár)
melletti csatába, hol 1849. julius 31-én eltünt.
Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra,
Hogy csillag legyen Ő. Fénye örökre ragyog!
A két felirat között középen egy dombormű van: lant, ágyúkra, kardokra, nemzeti lobogókra fektetve, babér- és cserefüzérektől környezve.
Bem nem ebben a házban, hanem a közelében lévő Teleki Domokos-féle házban (Bernády György tér 2.) szállt meg. Itt rendezte be főhadiszállását. Itt kapta meg a hírt, hogy Lüdersz elfoglalta Segesvárt. Bem azonnal megértette, hogy a hadi helyzet változott: meg kell akadályozni, hogy az északról és délről fenyegető orosz seregek egyesülni tudjanak. Ezért úgy döntött, hogy Segesvárnál ütközik meg az ellenséggel. Haditanácsot tartott, és elrendelte a másnap reggeli indulást.
A Teleki-ház ma is áll. Jelenleg itt működik az Erdélyi Református Egyházkerület két Maros megyei esperessége, valamint a Vártemplom lelkészi hivatala. Falán több emléktábla is van.
EBBEN A HÁZBAN SZÁLLT MEG A
VILÁGSZABADSÁG NAGY HARCOSA
BEM JÓZSEF TÁBORNOK
AKI 1849. JÚLIUS 30-ÁN REGGEL
INNEN INDULT
PETŐFI SÁNDOR KÍSÉRETÉBEN
A FEHÉREGYHÁZI CSATATÉRRE.
EMLÉKÜK LEGYEN ÁLDOTT MINDEN
SZABADSÁGSZERETŐ EMBER SZÍVÉBEN.
(1990. III. 15-ÉN ÁLLÍTTATTA A
MAROSVÁSÁRHELYI IFJÚSÁG)
Ez alatt korábban egy másik emléktábla is volt. Ez utóbbit mára eltávolították.
ÎN MEMORIA
EROILOR REVOLUȚIEI
(TINERETUL DIN TG. MUREȘ
1990)
A domborműves emléktáblát, Puskás Jenő alkotását 1999. július 29-én avatták. A dombormű alatti felirat:
PETŐFI SÁNDOR
1823 – 1849
IN MEMORIAM
1999. VII. 31.
Tipikus sorsot ért meg a marosvásárhelyi Bem-emlékmű. Alapzatát ditrói márványból készítette Szelecki Lajos debreceni kőfaragó. A szobor Huszár Adolf szobrászművész alkotása volt, melyet 1880. október 17-én lepleztek le – a Rózsák tere közepén, a 11. és 50. ház magasságában található. Az emlékművet a román bevonulást követően 1919. március 28-ára virradó éjjel – más főtéri szobrokkal együtt – ledöntötték, összetörték. Hosszas huzavonát követően a román hatóságok úgy döntöttek, hogy az emlékmű maradékát átadják Lengyelországnak. 1928. november 2-án jelentették is, hogy a szobor átadása megtörtént, és azt törölték a város leltárából. Ám az Lengyelországba soha nem érkezett meg, Bukarestben egyszerűen nyoma veszett az alkotásnak. Az egykori szobor helyén ma virágágyás van.
Marosvásárhelyen valaha állt még egy mára szinte elfeledett Petőfi-emlék. A Rózsák tere északkeleti sarkán (közel a Görög-házhoz) egy járdaszigeten Bernády György polgármester kezdeményezésére 1912. március 26-án oszlopot emeltek. A magyar szecessziós stílusú, hat méter magas terméskő obeliszken Kallós Ede szobrász bronz domborműve Bem és a múzsa alakjai között ábrázolta a kardjára csapó, csatába induló Petőfit, miközben Bem megpróbálja visszatartani őt. Az emlékmű tetejére a városi tanács 1913-ban egy turul elhelyezését tervezte. A szobrot ki is öntötték bronzból Budapesten, és árának egy részét ki is fizették, de az I. világháború végül is meghiúsította a terv megvalósítását. A román hatalomátvétel után, 1919. március 28-án a bronztáblát lefeszítették, sorsa ismeretlen. A megrongált oszlopot átfaragták. Talapzatára Ioan Schmidt-Faur bukaresti szobrász román katonát ábrázoló szobra került, melyet 1923. december 2-án avattak fel, s mely 1940-ig állt. Érdekesség, hogy a román katona emlékművére viszont feltettek egy kitárt szárnyú bronz sas figurát, kereszttel a csőrében. Az egykori emlékmű helyén ma nincs semmi.
Petőfi, másnap (július 30.) kora reggel elvált Egressytől, akire Bem más feladatot szabott. Gyalokay Lajos százados kocsiján indult Bem után Szitás(Székely)keresztúrra2 Jegyezzük meg Gyalokay nevét, ugyanis ő a költő utolsó óráinak egyik szemtanúja. Neki köszönhette volna Petőfi az életét, ha rá hallgatott volna… De még nem tartunk itt. Gyalokay és Petőfi Kelementelkén, a Simén-kúriánál álltak meg, ahol kellemes családi légkörben villásreggeliztek.
Az épületet többször átépítették. Helyén ma vendéglátóhelyként működő, kétemeletes, tekintélyt parancsoló kastély áll a 40. szám alatt, a Petry család tulajdona. A falán álló emléktáblák nemcsak Petőfiről és Bemről, de Jókai Mórról is megemlékeznek:
Petőfi Sándor
1823 – 1849
Bem József
1794 – 1850
ÁLDOTT LEGYEN E HÁZ
AHOL 1849 JÚLIUS 30-ÁN
UTOLJÁRA EBÉDELT NAGY KÖLTŐNK
PETŐFI SÁNDOR
IN MEMORIAM
1999 JÚLIUS 30
ERDÉLYI KÖRÚTJA SORÁN
1853 MÁJUS 18-20 KÖZÖTT
E HÁZBAN SZÁLLT MEG
JÓKAI MÓR
KÉSZÍTTETTE
„Dr. Kovács Sándor”
CSERKÉSZCSAPAT
SEPSISZENTGYÖRGY
Reggeli után folytatták útjukat, délután érkeztek Szitáskeresztúrra. A késői ebédet Petőfi és Bem más tisztek társaságában együtt fogyasztotta el a Matskási-házban, majd sétálni indultak. A kisváros főutcája (piactere) tele volt emberrel, a készülődő csata hírére fölbolydult a település. Petőfi mellé kalauzul egy talpraesett székely fiút rendeltek, Sipos Sándort. Nagy megtiszteltetés volt ez a fiatal legénynek. Bemet a Matskási-udvarházban szállásolták el, míg Petőfi a Kemény-kúriába ment Zeyk Domokos századossal. Jegyezzük meg a százados nevét… igazi hős lett ő! A Matskási-ház már nem áll. Az 1940-es évek elején bontották le. Ma a városi kórház áll a helyén, címe: Kriza János utca 35.
A Kemény-házban idilli hangulatban telt az este. Bivalytejes puliszkát vacsoráztak, majd kimentek a kertbe, ahol padokra telepedve vidám társalgásba és nótázásba fogtak. A Kemény-házat ma – későbbi tulajdonosa, Gyárfás Domokos és fia Endre után – Gyárfás-kúriának hívják, a Petőfi utca 34. szám alatt áll. Az épület falára 1928-ban tették fel az emléktáblát, melyen ez áll:
Ebben a házban
töltötte utolsó estéjét
PETŐFI SÁNDOR
1849. július 30-án.
Falai között és kertjében ma súlyosan fogyatékos gyermekek élnek. Ám a főbejárat mögötti helyiséget 2005. március 15-én leválasztották, amiben Petőfi-emlékszoba nyílt meg. Ezzel egyidőben egy Bemre emlékező táblát is avattak itt. A domborműves plaketten Bem arca látható oldalnézetből. A tábla szövege:
BEM JÓZSEF
1794-1850
HONVÉD TÁBORNOK,
A MAGYAR ÉS A LENGYEL
SZABADSÁGHARC KIEMELKEDŐ
SZEMÉLYISÉGE, HADVEZÉRE.
ÁLLÍTTATTA: DUNAKESZI LKÖ. 2005-BEN
Mintegy 15 esztendeje az itt dolgozók egyike, Rajti Orsolya szociális munkás nagy lelkesedéssel és szakértelemmel mutatta meg az emlékszobát, és mesélte el Petőfi székelykeresztúri tartózkodásának eseményeit. Az emlékszoba ma üres, nem üzemel. A benne lévő kiállítási tárgyakat megőrizték. A város várhatóan hamarosan visszakapja az egész épületet, s akkor újra megnyílik.
Az épület sarkánál Petőfi eltűnésének 150. évfordulójára szoborkompozíciót állítottak; Lengyel István dunakeszi szobrászművész alkotását. Bemet és Petőfit ábrázolja, háttérben a történelmi Magyarországgal. Az „öreg” védő szeretettel fogja a költő kezét. Mintha vissza akarná tartani.
A Gyárfás-kúria kertjében a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány 2009-ben Bemnek állított emlékfalat. A fából készült alkotás bal oldalán Bem rövid életrajza olvasható, míg jobb oldalán „GENERAL JÓZEF BEM” domborműve látható.
A kúria háta mögött áll Petőfi híres körtefája. Utolsó estéjén alatta ült. A hagyomány azt tartja, hogy verset is írt a ház kisasszonyának emlékkönyvébe. Mindenesetre Kányádi Sándor négysorosa – amely márványtáblába vésve a fa körüli kerítésre van erősítve – ezt sugallja:
Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik ő látta volt
Verset írni utoljára.
(Kányádi Sándor)
Amikor 1969-ben kerítéssel vették körül a fát és helyezték el rajta a táblát, a fa még csak haldoklott, azóta el is pusztult. A csonk fölé 1990-ben lábakon álló tetőt húztak. Az elhalt körtefa maradványa ma is megvan, mellé 2017. március 15-én az eredeti körtefa utódjáról beojtott fiatal körtefát ültettek. A körtefához vezető úton 2018. július 31-én avatták fel A mi Petőfink nevű emlékhelyet, mely hét téma köré (1849. JÚLIUS 30., HÉTFŐ; A VACSORA; A GYÁRFÁS-KÚRIA; A KÖRTEFA; 1849. JÚLIUS 31., KEDD; LEGENDAI SÍR; A KERESZTÚRI PETŐFI-KULTUSZ KRONOLÓGIÁJA) csoportosítja a Petőfivel kapcsolatos székelykeresztúri emlékeket.
Petőfi csaknem éjfélig maradt a Kemény-házban, a mai Gyárfás-kúriában, majd ígéretéhez híven Szitáskeresztúr központjába, a Szakál(l) János-féle vendéglőbe ment. Itt tiszttársaival beszélgettek, nótáztak, boroztak.
A Csekefalvi utca és a Piactér (ma Szabadság tér) sarkán álló Szakál(l)-fogadó már nincs meg. A helyén álló épületben ma lakástextil-, valamint virág- és ajándéküzlet van. Falára 2008. március 15-én emléktáblát erősítettek.
E HÁZ HELYÉN ÁLLT AZ EGYKORI
SZAKÁL JÁNOS
FÉLE VENDÉGLŐ, AHOL
PETŐFI SÁNDOR
UTOLSÓ ÉJSZAKÁJÁT TÖLTÖTTE
Itt, a téren áll Petőfi szobra, Márkos András alkotása, amelyet 1973. január 21-én avattak fel. Kevesen tudják, hogy nem ez volt az első Petőfi-szobor Keresztúron. Márkos Andrásnak egy másik alkotását ugyanitt már 1948-ban felállították. A művész azonban két nappal később úgy döntött, hogy a szobrot nem engedi tovább állni, mert az aránytalan. Való igaz, a korabeli fényképekből is az derül ki, hogy annak a szobornak bizony rövidek voltak a lábai… Így Márkos András másik szobrot alkotott, míg az elsőből mellszobrot készítettek, s az most a Petőfi nevét viselő iskola előtt áll a Kriza János utca 27. alatt.
Július 31. hajnalban megszólaltak a kürtök, verni kezdték a dobokat. Petőfi először szálláshelyére, a Kemény-kúriába ment, megreggelizett, elbúcsúzott a háziaktól, majd a Matskási-udvarra tért be. Itt találkozott Gyalokay Lajossal, aki ismét felajánlotta neki, hogy elviszi kocsiján. Először a Szitáskeresztúr nyugati végén kijelölt gyülekezőhelyre mentek, ahol Bem megszemlélte csapatait. Hajnali fél hatkor indult a sereg a csatatérre, köztük a költő is, Gyalokay kocsiján. A terület mára szinte teljesen beépült, itt most nem lehetne seregszemlét tartani.
Amikor Petőfi és Gyalokay szekere megérkezett Fehéregyházára, akkor kezdődött a csata. Legalábbis akkor kezdtek el szólni az ágyuk. De ahhoz, hogy megértsük a történteket, Petőfinek a harc alatti viselkedését, ejtsünk szót Bem hadviseléséről, és magáról az ütközetről.
Bem egészen különleges módon irányította az erdélyi hadsereget. Feltűnt itt, feltűnt ott, összevont néhány alakulatot, s rárontott az ellenségre. Kormánytól, utánpótlástól elvágva, rögtönözve harcolt. Emlékezzünk; azért jött vissza Bereckből Marosvásárhelyre, mert a mieink Szászrégennél csatát vesztettek. Szándéka az volt, hogy az oroszokat visszaszorítja Besztercére, majd délre fordul, hogy elfoglalja Nagyszebent. (Ezt öt nappal a segesvári vereséget követően meg is tette.) Ám, mivel Lüdersz időközben benyomult Segesvárra, úgy döntött, hogy először mégis ott vív csatát. Seregével Marosvásárhelyről szinte „egy ugrással” Szitáskeresztúron termett, de a csatát előkészítő haditanácson (még Marosvásárhelyen) arra is volt figyelme, hogy segítséget hívjon: parancsot küldött Kemény Farkas ezredesnek Kolozsvárra, hogy Hétúr felől és Dobay József alezredesnek Kőhalomra, hogy kelet felől csatlakozzanak hozzá Segesvár alatt. Végül ezen csapatok egyike sem érkezett meg a csatába. Így a magyaroknak mintegy 3400 emberük,3 míg az oroszoknak 9100–9200 katonájuk volt. Bem nem várta meg a támadást, hanem elébe ment annak. Ellenséges terepen, Szászföldön vállalta fel az ütközetet. A szászok nem csatlakoztak a magyar szabadságharchoz, császárhűek maradtak.
S most kövessük Petőfi helyzetét, sorsát, majd ismerjük meg röviden a csata lefolyását. Bem Fehéregyháza nyugati határában állította fel csapatait, míg az ellenfél Segesvár keleti határán. Bem, vezérkarával eleinte az úgynevezett Monostor-kert dombjáról, majd a magyar ágyúütegeknél irányította a csatát. Nem sokat teketóriázott, bízván saját magában és az ördögi módon dolgozó székely tüzérekben, elkezdte ágyúzni az oroszokat. A csata elején egy ágyúgolyó megölte Grigorij Szkarjatyint, az oroszok vezérét. Helyére Artur Adamovics Nyepokojcsickij ezredes lépett. A magyar bal szárny támadott, s már-már áttöréssel fenyegetett, amikor az oroszok – jobb szárnyukat megerősítvén – ellentámadást indítottak. Bem ezért a jobb szárny lovasságának egy részét átvezényelte bal szárnyának megerősítésére. Nem volt szerencsés döntés, mert Lüdersz éppen ekkor indította rohamra kozákjait a magyar jobb szárny ellen. Ekkor már délutánra járt. Az oroszok rájöttek, hogy nem érkezik meg Bem utánpótlása, s így közel háromszoros túlerőben voltak. Lüdersz csapatai, amelyek a Hétúr felől várt magyar erősítés fogadására lett lekötve, felszabadult, s csatlakozott az orosz fősereghez. A mintegy 800 kozák lovas a Livádia kukoricásában szinte elsöpörte a maradék kicsi huszárcsapatot és a gyalogságot. Ezt látva Bem és vezérkara Héjjasfalva irányába menekült. Az oroszok pedig – éppen ennek megakadályozására – északon nagyszámú lovassereggel próbálták meg bekeríteni a menekülő magyarokat. Akik kocsin, lovon voltak, azoknak volt esélyük, a többieknek nem. Akinek sikerült kelet felé kitörni az átkaroló támadásból, az még az éjjel Szitáskeresztúrra ért; aki a csatamezőn maradt, azt lemészárolták. Kevés foglyot ejtettek, bosszút álltak vezérükért. Az elesetteket kifoszthatták.
Petőfi, ebben a jól kezdődő, majd fejveszett menekülésbe váltó csatában nem játszott vezető szerepet. Nem volt katonaruhában, oldalán nem volt kard. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy természetéből adódóan lelkesítette ugyan a honvédeket, de valójában semmilyen szerepet nem játszott; tényleges feladata ugyanis nem volt; tulajdonképpen senki sem törődött vele. Azaz mégis: Bem nem engedte a harcok közelébe, és egy végzetes pillanatban Gyalokay is felajánlotta a kocsiját neki.
De menjünk sorjában, és lássuk, mit tudunk költőnk csatabéli sorsáról. Csak egy-egy villanásra „látjuk” Petőfit ezekben a nehéz percekben. Illyés Gyula azt írja, „…mint a megszakadt filmszalag ugráló, ferde képei a hökkentő fehér üresség előtt.” Igen, valószínűleg pontos és hiteles adatunk van róla – egy-egy másodperc erejéig. S „a többi, néma csend”. Petőfit és Gyalokayt akkor hagytuk el, amikor kocsijukon megérkeztek Fehéregyházára, reggel 7-8 óra körül. Éppen az úgynevezett „filagóriánál”, egy, a Haller-kastélyhoz tartozó különös, falusi környezetbe nem illő, emeletes épületnél jártak. Meghallván az első ágyúszókat „mint a nemes harci mén, mely a rohamot jelző kürt szavára ideges lázzal röpül előre, Petőfi is a csata első jelét meghallva, üléséből izgatottan felpattant, a kocsiból búcsúzás nélkül leugrott, és sebesen előreszaladt” – emlékezett vissza Gyalókay Lajos százados feljegyzéseiben.
A filagória épülete ma is áll Fehéregyháza főutcáján – Fő út, 117. szám alatt –, ma a rendőrség épületeként szolgál. Naponta sok helybéli és turista sétál el mellette, aki nem is sejti, hogy ez volt Petőfi életének utolsó, egészen biztosan azonosítható állomása. A többire csak azt mondhatjuk: nagyon valószínű.
Petőfi hamarosan újra találkozott Gyalokayval. A költő délelőtt 10 óra körül a Rogyina lejtőjén, az ágyúknál jelent meg, s a csata kimenetelének esélyeit vitatta meg vele. Azután a Monostor-kertnél tűnt fel. Bem állítólag meglátta őt, s azt mondta neki: Petőfi úr, önnek itt semmi keresnivalója, menjen hátra! Majd azt követően Petőfi elment onnan. De nem hátra, hanem a Sárpatak hídjához. Ez – mint később kiderül – rossz döntés volt, mert innen lehetett a legnehezebben elmenekülni.
A Monostor-kertnél ma néhány ház áll. Lakói, mint a falu többsége, románok. Valóban jó hely, innen belátni az egész csatateret.
Petőfi tehát bement a faluba. Részben a Sárpatak hídja közelében időzött, részben az arcvonal irányába ment, részben be-betért a falu kocsmájába. No, nem inni, hanem híreket szerezni. Itt álltak meg ugyanis az első vonalból visszahúzódók és a csatába induló új erők is. Itt ápoltak sebesülteket is. Egy újabb név tűnt fel a szemtanúk között: Lengyel József. Kolozsvárott végzett szitáskeresztúri sebészről – nem orvosdoktor, inkább afféle kirurgus, felcser – van szó. Lengyel érdeklődésből, saját szakállára jött ki a csatát megszemlélni, de hogy haszna is legyen, magával hozta felszerelését is, hogy segítsen, ha szükség lenne rá. Hát, lett! A sebész kora délután 2-3 óra körül többször látta Petőfit a Sárpatak hídjánál. A költő nézte a csatát, időnként elment, majd visszatért. Lengyel József ismerte őt, de a költő nem elegyedett szóba vele.
A Sárpatak hídját azóta korszerűsítették. Az egykori fahíd helyén ma széles, vasbetonból készült alkotmány áll. A falu felé eső, déli hídfőjénél, a kerítés tövében hosszú időn át egy faragott kőtömb volt, félig betemetve. A kő az egykori segesvári, ma Kiskunfélegyházán álló Petőfi-szobor talapzatából származott. Ma már nem található ott. Vele szemben, az út túloldalán, a hídfő északi felénél látta Lengyel József Petőfit. A kocsma épülete is megvan még a Fő út 95. szám alatt. Azóta átépítették, hozzá is toldottak, lakóház lett belőle. Pincéje azonban olyan, mint amilyen 175 esztendővel ezelőtt lehetett. A kétezres évek elején a Suciu (korábban talán Szűcs?) család lakta. Ez a román család tudta, hogy házuk korábban milyen célt szolgált, és igen szívélyes viszonyban volt a mellette lévő házban (Fő út 97.) lakó Juhász fivérekkel, Jánossal és Zoltánnal. A testvérek malmot működtettek a szemrevaló építményben. Szerintük a posta és a kocsma épülete korábban közös udvarban állott. Ma kerítés választja el őket egymástól. A malom épületében 1849-ben postahivatal működött, illetve a hátsó traktusban a postalovak istállói voltak. Sokan tévesen ezt az épületet tartják az egykori kocsmának. Mára ezt is átépítették, és szép lakóház lett belőle.
Délután 4 óra felé járhatott az idő. Petőfi a Sárpatak hídjától nyugatra, azaz az első vonal közelében tartózkodott. Mellette mintegy 30 méterre bevágott egy orosz ágyúgolyó. A költő – aki korábban már hat csatában vett részt – nem ijedt meg; nem tágított, csak a szemébe került földet törölgette hosszasan az ingujjával. Amikor 5 óra körül a csata fordulatot vett, s a Livádia felől elindult az iszonyú lovasroham a magyarok ellen, Lengyel figyelmeztette Petőfit, aki csak ennyit mondott erre: potomság. A sebész ekkor a Monostor-kert irányába mutatott, ahol Bem és kísérete már menekülőre fogta a dolgot. Petőfi ekkor ismerte fel a veszélyt, és ő is elindult.
A Livádia ma részben be van építve. A békés házak között senki nem gondol arra, hogy micsoda szörnyű mészárlás volt itt egykoron.
Ekkorra a hídon és környékén már teljes volt a zűrzavar. A magyar arcvonal felbomlott, mindenki eszeveszetten menekült. Ágyúval, szekérrel csak a hídon lehetett átmenni. A menekülő emberek egymást gátolták a haladásban. Ebben a pillanatban tűnt fel Gyalokay. Arra biztatta Petőfit, hogy tartson vele, mert kocsija ott van a közelben, a Sárpatak töltésénél. A költő azonban úgy gondolta, hogy ebben a zűrzavarban a kocsis már bizonyára kereket oldott a kocsival együtt, inkább a magányos futást választotta. Tévedett. Gyalokay szekere ott volt, s a századosnak – bár menekültében még néhány sebesültet is kocsijára vett – végül is sikerült egérutat nyernie.
Petőfi pedig futott. Át a falun. Lovasok száguldottak el mellette, szekerek verték fel a port, a gyalogosok kétségbeesetten rohantak. Egyre kevesebben. Fél hat körül, a falu határát elhagyva épp akkor ért az úgynevezett Haller-kriptához, amikor a menekülő Bem és kis csapata is arra száguldott. Bem nem vette észre a költőt, a vele menekülő Pap(p) Lajos alezredes viszont igen. Nem tudni, hogy miért nem emelte nyergébe a menekülő költőt – félelemből, vagy mert alakzatban lovagoltak, esetleg más okból kifolyólag. Ekkor értek be, s támadták meg Bem csoportját a nassaui ulánusok. A Daczó Vilmos által vezetett székely huszárok azonban kivágták az öreget a kutyaszorítóból, s egérutat nyertek. Ám Bem alól kilőtték a lovát, ő a közeli mocsárba esett, ahonnan az érte visszatérő huszárok csak órák múlva tudták kimenekíteni. A Haller-kripta helyén ma nincs semmi, talán már az idevalósiak sem tudják, hol is állt. A vasúti töltés miatt nem látszik a régi országút sem.
Petőfi végleg magára maradt. Képzeljük el a helyzetét: tíz nap folyamatos szekerezés, egy átvirrasztott éjszaka, az egész napos csata izgalmai, és a kánikulában megtett több kilométeres futás áll mögötte. A nagy zsivaj, zaj elült körülötte, Bem és csapata is távol járt már, csak a kozák lovasok egyre erősödő dobogása hallatszott. Fejében lüktetett a vér, agya dolgozott: mi lesz most? Hát futott tovább. Ekkor látta őt meg az utolsó nyilatkozó szemtanú, Lengyel József, aki kölcsönkapott lóval menekült.4 Hátranézett, s meglátta Petőfit. „…felmerül előttem akkori alakja, amint födetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyával futni láttam.”5 Háromnegyed hat lehetett, már csak percek voltak hátra. Petőfi Héjjasfalva felé rohant. Egy kaptatóra (8) feljutván hátranézett, s meglátta, hogy az üldözők sokkal közelebb vannak hozzá, mint azt gondolta. Szíve és a lópaták dobogása már egy és ugyanaz. Pontosan tudni, melyik is volt az az emelkedő (a búni kaptató), ahol Lengyel József utoljára látni vélte a költőt.
Petőfi utolsó lehetőségként valószínűleg megpróbált búvóhelyet találni az út menti füzesben. Itt, az Ispán-kútnál érték be, és leszúrták hat órakor. Ha elfogadjuk August von Heydte császári összekötő tiszt hivatalos jelentését – melyet évekkel később megerősített –, aki a csata után fél órával rátalált; a költőt egyetlen szúrás érte, mégpedig a mellén.6 Azt viszont nem tudjuk, hogy az utolsó pillanatban szembefordult-e üldözőivel, vagy azok a szabályzat szerint megkerülték őt, hogy szemből, felülről szúrják le. Talán nem is fontos.
Az Ispán-kutat mindenki megtalálja az országút szélén. 1962-ben állítottak itt emlékjelet, melynek tábláján ez állt:
AICI A CĂZUT
LA 31 IULIE 1849
PETŐFI SÁNDOR
ITT ESETT EL
1849 JULIUS 31-ÉN
1969-ben emlékművet emeltek itt. Ennek alapjába is jutott a hajdani segesvári Petőfi-szobor talapzatából. A négyszögletű oszlopnak az útra néző (északi) oldalán Hunyadi László Petőfi arc-domborműve volt, melynek orrát ismeretlenek újra és újra leverik. Kőtáblájának felirata a következő volt:
ITT ESETT EL 1849 JÚLIUS 31-ÉN
PETŐFI SÁNDOR
FORRADALMÁR KÖLTŐ, A NÉPEK
SZABADSÁGÁNAK HARCOSA
JULIUS 1969
2005-ben ismét változtattak az emlékhelyen. Bekerítették, és az út felőli oldaláról a Segesvár felé néző (a nyugati) oldalra helyezték a domborművet, helyére Petőfi bronzból készült arc domborműve került, mely Gyarmathy János, marosvásárhelyi szobrászművész alkotása. A bronzrelief alatti táblán ez áll:
FELÚJÍTVA 2005-BEN
A BRONZPLAKETT
GYARMATHY JÁNOS ALKOTÁSA
TÁMOGATÓK: NEMZETI KULTURÁLIS
ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA (MAGYARORSZÁG),
RMDSZ, COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY
--- o ---
RENOVAT ÎN 2005
PLACHETA DE BRONZ ESTE OPERA LUI
GYARMATHY JÁNOS
CU SPRIJINUL: MINISTERULUI MOȘTENIRII
CULTURALE NAȚIONALE (UNGARIA),
UDMR, FUNDAŢIA COMMUNITAS
A kő dombormű alatt, egy bronztáblán most az alábbi felirat olvasható:
MEMENTO
HUNYADI LÁSZLÓ ALKOTÁSA
FELÁLLÍTOTTÁK 1969-BEN
1990-BEN VANDÁL KEZEK
MEGRONGÁLTÁK
---- o ----
OPERA SCULPTORULUI
HUNYADI LÁSZLÓ
RIDICAT ÎN 1969
DISTRUS DE MÂINI
VANDALE ÎN 1990
A kőtábla az emlékmű déli oldalára került. Alatta bronztáblán román nyelven is olvasható a szöveg:
AICI A CĂZUT LA 31 IULIE 1849
MARELE POET REVOLUȚIONAR
PETŐFI SÁNDOR
EROU AL LUPTEI PENTRU
ELIBERAREA POPOARELOR
A segesvári csata többi emlékhelye
Petőfi egész alakos szobrát, Köllő Miklós alkotását, 1897. július 31-én, a segesvári vár északkeleti várfokán az akkori Megyeháza (ma Városháza) előtt avatták fel. Ezt a szobrot 1916 nyarán, a román betörés előli menekítés céljából szerelték le és szállították Budapestre. Több város is versengett felállításának jogáért, de szóba került beolvasztása is. 1922. október 29-én, végül is Kiskunfélegyházán állították fel. (A szobor később új talapzatot kapott, melyet 2013. július 30-án avatták fel, ünnepélyes keretek között.) Ezután Segesváron a várban, több mint 40 évig nem állt Petőfi-szobor. 1959-ben a Köllő-féle szobor helyén felavatták a Romulus Ladea román szobrász által mintázott mellszobrot. Ezt 2006-ban végül elbontották, majd 2013. június 1-jén a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia bástyák közötti kis parkban avatták fel újra.
Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin orosz katonatiszt, vezérőrnagy, cári szárnysegéd emlékművét ott emelték, ahol a tábornokot az ágyúgolyó eltalálta. Alapkövét még Ferenc József tette le, 1852. július 31-én, majd évekkel később meg is koszorúzta. (Okkal volt hálás az oroszoknak.) Az emlékmű egy díszes szarkofág volt, melynek tetején egy síró oroszlán fekszik. 1853. szeptember 27-én avatták fel. A szarkofág oldalán, a dekoratív elemek között angyalfigurák, címerek, feliratok voltak láthatók. A felirat a következő volt:
Генералъ
Маiору Грегоръ
Jаковлевичъ Скарятину,
павшему при г. Шесбургъ
19/31 Jюля 1849oго года,
сражаясь за востановление
законнaго порядка,
воздвигнутъ памятникъ
есй Офицерами Самиград
скaго Корпуса
Австрiйской Армии.
Ennek fordítása: Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin vezérőrnagynak, aki 1849. július 19/31-én7 esett el Seszburg mellett, a törvényes rend visszaállításáért, emeltetett eme emlékmű az Osztrák Hadsereg Szamigradi Hadtest tisztjei által.
Az emlékmű fölé később tetőt húztak, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. Azután elhanyagolták. A kiegyezés után a magyarok, később a románok tudatosan rongálták; a román hatóságok pedig nem törődtek vele.
170 éves korára az emlékmű teljesen leromlott, köréje házakat építettek. Az utóbbi időben a helyi román sajtó cikkezett arról, hogy az emlékművet műemléki védettség alá kellene helyezni. A román hatóságok 2023 májusában némi renoválást követően végül Segesvárra, a szovjet emlékpark szomszédságába telepítették át. A minden díszétől megfosztott emlékhelyen sem jel, sem tábla nem utal arra, hogy az kinek állít emléket. Eltűntek a dekoratív angyalfigurák, címerek, és a kőbe vésett ismertető felirat is elpusztult. Csupán az alkotó, az osztrák szobrász Johann Meixner neve és egy évszám szerepel rajta:
I.MEIXNER 1895
A tömegsírok
Fehéregyházán és annak közelében három tömegsír is van. A legismertebb az 1897. július 31-én felállított, úgynevezett Turulos emlékmű. A mintegy 10 méteres obeliszket Alpár Ignác tervezte 1888-ban, és a Bosin testvérek8 építették. Az oszlop tetején lévő, csőrében kardot tartó turul,9 Köllő Miklós, székely szobrászművész alkotása csak kilenc évvel később készült el. A bronztábla felirata:
Petőfi Sándornak
és a
segesvári csatában
1849. JÚLIUS 31-én elesett
Névtelen Hősöknek
--- o ---
a nemzet kegyelete.
Itt, az emlékmű alatt van eltemetve a legtöbb halott. Az obeliszk előtt bronztábla áll, román és magyar felirattal. A magyar nyelvű szöveg a következő:
„JERTEK KI HOZZÁM, S OTT KIÁLTSATOK
SIROMNÁL ÉLJENT A RESBUBLICÁRA.”
PETŐFI SÁNDOR
EZT AZ EMLÉKTÁBLÁT A ROMÁN
NÉPKÖZTÁRSASÁG MÁSODIK ÉVÉBEN EMELTÉK
PETŐFI SÁNDOR EMLÉKEZETÉRE.
A NAGY FORRADALMÁR KÖLTŐ EZEN A SÍKON
ESETT EL 1849 JULIUS 31-ÉN.
1949 JULIUS 31.
Az emlékmű kertjében áll egy kis épület: ez volt egykor, az obeliszkre vigyázó személy őrháza. Haller Lujza grófnő az emlékmű avatásakor fogadta meg, hogy annak környezetét rendbe hozatja. Fogadalmát megtartotta, a területet parkosította, és 1898. július 17-én felavatták az őrházat is. Falán márványtábla emlékezik meg tettéről:
AZ ORSZ. TÖRT. EREKLYE MÚZEUM
AZ 50. ÉVFORDULÓ ÜNNEPÉN
HELYEZTE IDE E TÁBLÁT TISZT. TAGJA
HALLERKEŐI HALLER LOUISE GRÓFNŐ
HONLEÁNYI ÉRDEMEINEK ELISMERÉSÉÜL
A KI KEGYELETES ÁLDOZATKÉSZSÉGGEL
SAJÁTJÁBÓL LÉTESÍTETTE EZ ŐRHÁZAT ÉS KERTET
PETŐFI SÁNDOR
ÉS HŐS HONVÉDTÁRSAINAK PIHENŐ HELYÉN
Az egykori őrház ma a Petőfi Sándor Emlékmúzeumnak ad helyet, melyet a helyi önkormányzat működtet. Gondnoka, és egyben a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Szabó József készségesen tájékoztat minden érdeklődőt. Az emlékmúzeum falán két bronztábla is található, melyeken a költő Szabadság, szerelem! című verse és a vers első két sorának tizenegy nyelvű fordítása olvasható.
A kertben 1999. július 31-én leplezték le a fehéregyházi–kiskunfélegyházi összefogásból létrejött, egész alakos Petőfi-bronzszobrot, Máté István alkotását. (A helyiek félig tréfásan azt mondják: Kiskunfélegyháza ezzel viszonozta azt, hogy a segesvári szobor hozzájuk került.)
A Petőfi-szobor közelében egy Bem emlékére emelt emlékoszlop található, Makk József szegedi szobrászművész munkája. Ez is Kiskunfélegyháza adománya, melyet 2001. július 29-én avattak fel. A vistai mészkő oszlopra helyezett alkotáson – melynek párja Kiskunfélegyházán áll – Bem arc domborműve látható, alatta pedig egy tőle származó idézet:
„A TERV NAGYSÁGA
A LÉLEK
NAGYSÁGÁNAK
MÉRTÉKE”
BEM JÓZSEF
1849
A másik tömegsír nem messze az Ispán-kúttól, valahol az országút mellett, az úgynevezett Csonta-kertben van. Ennek pontos helyét jelenleg nem ismerjük. Pedig ha Petőfi tömegsírban nyugszik, akkor a legvalószínűbb, hogy itt van eltemetve; hiszen ez van a legközelebb halálának színhelyéhez.
A harmadik tömegsír – amely már Héjjasfalván található – fölött ma az 1901. október 20-án felavatott Honvéd-emlékmű áll. Az emlékművet Kertész Károly budapesti építész tervezte, Zeyk Domokos domborművét Köllő Miklós szobrászművész készítette. Az emlékhelyet kovácsoltvas kerítés veszi körül. A kertben egy román, magyar és angol nyelvű tábla ad információt a bátor katonatisztről és az emlékműről. Sokan Zeyk Domokos emlékművének hívják, mert az út felől az ő bronz emléktáblája látható. A bátor százados – aki Petőfivel együtt az egykori Kemény-, majd későbbi Gyárfás-kúriában volt elszállásolva Szitáskeresztúron – szintén csatában lelte halálát. Vitézül küzdött, s mikor megsebesült, utolsó erejével főbe (mások szerint szíven) lőtte magát, nehogy fogságba essék. Nem itt, az emlékműnél – itt Daczó Zsigmond, Bem testőre veszítette életét –, hanem ettől kissé nyugatra. A bronztábla felirata:
Zeyk Domokos SZÁZADOS, BEM TÁBORBOK HADSEGÉDE,
Itt halt hősi halált e harcztéren 1849 jul 31.
Kozákok ezre körbe fogta,
Hogy élve ejtse foglyul őt.
Ő küzd, magát meg nem adva,
Aztán saját szívébe lőtt.
Alul egy kőtáblába vésve az alábbi – kopottsága miatt jelenleg alig – olvasható szöveg:
NYUGOSZNAK ŐK A HŐS FIAK.
DÚLÓ CSATÁK UTÁN.
NYUGOSZNAK ÉS SÍRJOK FÖLÖTT
ZÖLDEL BOKOR VIRÁNY.
Bajza
1849 – 1901
július 31
Az emlékmű hátoldala a magyar honvédeknek állít emléket
BEM
dicső tábornok hadvezérlete alatt
1849 julius 31én vívott csatában
elesett vitéz honvédek emlékére.
DACZÓ ZSIGMOND
honvéd őrnagy
egy székely huszár ezred parancsnoka
ZEYK DOMOKOS
honvéd százados
BEM segéd tisztje
ENDES ÁRPÁD
százados, a 82 honvéd zászlóalj
első századának parancsnoka
GÁL SÁNDOR
honvéd hadnagy, segédtiszt
DÁNÉ JÁNOS
honvéd hadnagy
Csík-szentkirályi
BORS JÓZSEF
honvéd hadnagy
Még számtalan hős honvéd
névtelen bajtársak.
Emeltette a hazafiúi kegyelet.
1901 július 31.
Itt leróhatjuk kegyeletünket a végsőkig kitartó, „oroszlánszívű” hősök előtt.
A negyedik tömegsír pedig ott van valahol Fehéregyháza és Héjjasfalva között. Ám ez nem akkor, közvetlenül a csatát követően, hanem később jött létre. Mint tudjuk, a kozákok ott végeztek menekülő áldozataikkal, ahol utolérték őket. A két falu között szanaszét hevertek a tetemek. A csata idején rettenetes volt a hőség, a halottakat sürgősen el kellett temetni. Az osztrák hadvezetés románokat és szászokat rendelt ki erre a munkára. A tömegsírokat mélyebbre ásták, ám a magányos halottaknak csak egy kis gödröt kapartak, s ráhányták a földet. Lehet, hogy Petőfit is így, halálhelyének közelében hantolták el. A csata után az oroszok lezárták a területet, így ott elesett rokon, bajtárs után kutatni nem lehetett. A sírok rövid idő után beolvadtak környezetükbe. A 19. század végén lezajlott vasútépítés során számos csontmaradvány került elő. Ezeket nem azonosították, hanem egybehordták és elföldelték. Ma már senki sem tudja, hová.
De talán van még egy lehetőség, melyet egy nem régi fejlemény vetett fel. A romániai Liget folyóirat 2019. július 31-i számában Katona Zoltán azt írta, hogy egy helyi lakostól arról kapott adatot, hogy a búni országút torkolatánál, egy pontosan körülhatárolható részen lehet még egy tömegsír. (Esetleg ez lehet az ismeretlen helyű, tévesen a Csonta-kertnél keresett tömegsír.)
A kérdésre, hogy hol van eltemetve Petőfi, a válasz végső soron az, hogy nem tudjuk. De mégis, aki Petőfi-sírt szeretne látni, az megteheti. Ha szereti az érdekes, rejtelmes történeteket, menjen el a Székelykeresztúr észak-keleti bejáratánál található timafalvi temetőbe, a Jézuskiáltó hegy aljába, és ott némi keresgélés után rátalálhat Petőfi legendai sírjára. Rajta ez áll:
Petőfi
1849 jul. 31.
1902 okt. 25
A két dátum – a szokásos sírfeliratoktól eltérően – nyilvánvalóan nem a születési és elhalálozási időpontot jelöli. Hanem akkor mit?
A segesvári csatát követő éjszaka két huszár és egy tiszt Lázár Márton vendéglős portáján keresett menedéket. A két huszár továbblovagolt, a tiszt pedig meghalt. A vendéglős vak szolgája állította, hogy az elhunyt ember Petőfi Sándor volt. Eltemették az istálló mögé. Ez tehát az első dátum magyarázata. Később, amikor a titok kiderült, feltárták a sírt, s a csontokat fegyverdurrogás és harangszó kíséretében elhelyezték a timafalvi temetőben. Ez a második dátum. Ekkor került újra elő – az akkor már 80 esztendős – Sipos Sándor, Petőfi egykori kalauza, aki „minden kétséget kizáróan” azonosította a csontokat az „összetéveszthetetlen Petőfivel”. Egy pesti orvosprofesszor megállapította ugyan, hogy a csontváz egy öregemberé volt – a honvédtiszt lehetett idős ember is –, ám a keresztúriak féltve őrzik a maguk „Petőfijét”.
Pontosan hogyan halt meg Petőfi Sándor? Nem tudjuk. A képi ábrázolások romantikus pózokban, hiteltelenül jelenítik meg a költő elképzelt halálát. Zichy Mihály rajza Petőfi megdicsőüléséről felemelő. S a nemzet? A nemzet nem tudott belenyugodni abba, hogy nagy költője elhunyt. Szendrey Júlia azt mondta, hogy férje nem halhatott meg, mert azt érezte volna. Később férfiruhában Segesvárra utazott, elment a segesvári csatatérre, bízván abban, hogy ott megérinti valami. Hosszan kereste férjének sírját, eredménytelenül.
Legendák keringtek Petőfi haláláról. Az egyik történet szerint nem kapott halálos sebet, majd ápolás után felgyógyult. A másik szerint élve temették el. A harmadik azt mondja: két órán át haldoklott. A negyedik szerint nem lándzsaszúrás, hanem kardvágás végzett vele. Egyesek szerint osztrák, mások szerint orosz fogságba esett. Ezek a történetek mind utólagosan keletkeztek. A „szemtanúk” csak évekkel később tűntek fel; hitelességük erősen megkérdőjelezhető.
A csatatéren járva magam is hallottam ilyen „légből kapott” történetet. Egy férfi, aki a héjjasfalvi kántornak mondta magát, a Zeyk Domokos-emlékműnél azt állította, hogy Petőfi nem is az Ispán-kútnál halt meg. Szerinte ugyanis sikerült egérutat nyernie, és Héjjasfalva főútjától délre, a kertek alatt menekült. Ám végül is beérték őt, s megölték. Szerinte ott van eltemetve valamelyik csűr mögött. „De hát, »ezek« nem engedik, hogy az igazság napvilágra kerüljön” – mondta.
Mindaddig, amíg – az emberélet végessége miatt – még lehetséges volt, többen is látni vélték Petőfit. Kalandorok, bűnözők éltek vissza nevével. De olyan ember soha nem került elő, aki hitelt érdemlően tudta volna bizonyítani, hogy ő látta Petőfit meghalni.
Az 1990-es években volt egy vállalkozó, aki sok pénzt költött arra – és megnyert az ügynek egy híres antropológust is –, hogy bebizonyítsa, Petőfi az oroszországi Barguzinban halt meg. Sok érv és ellenérv is elhangzott, a vita ma sincs nyugvóponton. Az említett üggyel kapcsolatos állásfoglalás nem ennek a cikknek a feladata.
Akinek viszont módjában áll egy fél napot eltöltenie Székelykeresztúron és a segesvári–fehéregyházi csatatéren, akinek van ideje bogarászni az apró jelek között, és közben éles a fantáziája, továbbá a lelke is nyitott, az átélheti azokat a rettenetes órákat, amelyeket Petőfi a segesvári–fehéregyházi csatatéren megélt.
Felhasznált irodalom:
Dávid Gyula – Mikó Imre: Petőfi Erdélyben. Polis Könyvkiadó – Balassi Kiadó, Kolozsvár – Budapest, 1999.
Dienes András: Az utolsó év. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1962.
Dienes András: Petőfi a szabadságharcban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958.
Fekete Sándor: Mezítláb a szentegyházban. Megvető Könyvkiadó, Budapest, 1972.
Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1994.
Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. Budapest, Franklin Társulat, 1896.
Hermann Róbert: A költő halála és a túlélés költői. Magyar Napló, 1996. július–augusztus.
Illyés Gyula: Petőfi halála. Művelődés 2023/7.
Illyés Gyula: Tűz vagyok. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1964.
Martinkó András összeállítása: Petőfi életútja. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972.
Petőfi Sándor, Hrúz Mária, Dienes András, Hatvany Lajos: Petőfitől Petőfiről. Szerk. Dr. Czúth Béláné, Ésik Zoltánné. Tankönyvkiadó, Budapest, 1973.
Sándor-Zsigmond Ibolya: A székelykeresztúri Petőfi-kultusz. Művelődés, 2018/4. számú melléklet.
Szabó József: A fehéregyházi Petőfi-ünnepségek története. Művelődés 2022/5.
Szabó József: A mai fehéregyházi Petőfi-megemlékezésekről. Művelődés 2022/7.
Varjas Károly: Petőfi szobrok hazánkban és határainkon túl (1850–1988). Antikva Kiadó, Budapest, 1989.
(A szerző a 2000-es évek elején, majd napjaikban újra végigjárta azt az útvonalat, amit Petőfi – ismert – életének utolsó két hetében megtett. Az egyenes betűkkel szedett szövegrészek a Petőfi Sándor tiszteletére állított emlékjelek történetét, a dőlt betűkkel szedett részek Petőfi utolsó erdélyi napjait összegzik.)
Jegyzetek
1 Petőfi utolsó óráinak nyomában járván Dienes András kutatásának eredményeit vettük alapul. A Petőfi-kutató 70 esztendővel ezelőtti megállapításainak egy részét ma már új információk birtokában vitatják. Azt azonban kijelenthetjük: Petőfi a segesvári csata során tűnt el. Halálának pontos körülményeit nem ismerjük.
2 A település neve akkoriban az ott dolgozó nagyszámú szitakészítő mester miatt Szitáskeresztúr volt.
3 A magyarok létszámáról szóló adatok ellentmondásosak. A hajnali seregszemle idején Bem még 3700 honvéd fölött rendelkezett, ám a tábornok – mivel a Gál Sándor vezette székelyföldi hadosztály az Olt völgyéből váratlanul sürgős segítséget kért – egy zászlóalját, 600 katonáját oda küldte. Egyes források szerint így 3400, mások szerint 3100 fő volt a fehéregyházi csatát megvívó magyar sereg létszáma.
4 Lengyel József Petőfi – nagyjából néhány perccel később bekövetkezett – halálhelyének közelében járhatott, amikor hátranézett. Nincs jogunk felróni neki, hogy miért nem ment vissza érte. Nagy valószínűséggel ő is látta a már nagyon közel járó dzsidásokat. Két embernek egy lovon esélye sem lett volna elmenekülni. Lengyel végül is elért Szitáskeresztúrra, de lova – melyet Göllner főhadnagytól kapott kölcsön – másnapra így is belepusztult az űzetésbe.
5 Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története. V. Kötet, Budapest, Wodianer F. és Fiai, 1898.
6 Heydte később névtelenül tett egy olyan nyilatkozatot is, mely szerint Petőfi valószínűleg a közeli mocsárban lelte halálát.
7 A 19-es szám az ortodox naptár szerinti dátum.
8 A Bosin testvérek olasz kőfaragó mesterek voltak, akik vállalkozóként az Orient expressz vasútvonalát építették. (Kós Béla szíves közlése.)
9 A helyiek mesélik, hogy a kard egy idő után elkezdett rozsdásodni, lekonyult. Az egyik éjjel bátor fehéregyházi emberek felmásztak a turulhoz, a szablyát kiemelték a madár csőréből (állítólag csak egy csavar tartja), a közeli öntödében mintát vettek róla, és még azon az éjjelen le is öntötték. Reggelre már az új kard csillant meg a napfényben. Az akciót senki illetéktelen nem vette észre.
