Orosz Pál József
A beszéd és a zene násza a legnemesebb házasság, mely valaha köttetett – Ferdinand Hiller
Fülöp Judit tevékenységének méltatása legalább kettős feladatot jelent. Egyrészt könnyű, mert az ígényes, magas színvonalú és aktív tevékenységet bemutatni, méltatni magasztos élmény. Másrészt nehéz, mert nagyon szerteágazó, sokrétű és minden tevékenységi területen szinte kifogástalan. Szerencsére itt csak a zenei tevékenység méltatására kell odafigyelnünk.
Zenei tanulmányait a Zsíl völgyében, Vulkánban kezdte. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban szerzett óvodapedagógusi diplomát. Karvezetői tanulmányait Bajusz Pál irányításával végezte, Gyulafehérváron szerzett diplomát. Több alkalommal vett részt Rozgonyi Éva, Kollár Éva, Erdei Péter, Ittzés Mihály, Bartalus Ilona és más neves szakember mesterkurzusain. Diákkorában több énekkarban énekelt, ekkor született meg elhatározása, ha lehetősége adódik, énekkart fog szervezni és vezetni. A zene szeretete meghatározó volt pedagógusi pályafutása során. 1990-ben hazatért szülővárosába, Szovátára. 1992-ben I. fokozati dolgozatát jelesen védte meg, melynek címe: Népi gyermekjátékok hatása az óvodai nevelésre.
Vállalta a saját hazájában való profétáskodás nehéz feladatát. Igazgató óvónője lett a régi óvodájának, amelyben áldozatos munkával megfelelő oktatási körülményeket teremtett, nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek zenei nevelésére, a népi hagyományok megismertetésére és azok átadására. Alternatív programokat dolgozott ki: furulyatanítás, népi gyermekjátékok tanítása, angol nyelv tanulása játékosan az általa megzenésített angol versekkel. Egy évtizeden át lelkes kezdeményezője és szervezője volt a Kis tehetségek vetélkedőjének, természetesen itt is a főhangsúly a zenén volt, hiszen ezeken a vetélkedőkön minden alkalommal legkevesebb 40-50 népi gyermekjátékdal hangzott el az általa vezetett körzetben. Óvodásaival mindig eljutott a megyei szakaszig, ahol kitűnő eredményeket ért el.
Nyomot hagyott maga után, hiszen a Maros megyei óvónők fel kellett zárkózzanak a szovátai gyerekek zenei ismerete, intonációs készsége, valamint tiszta dallamisága mögé.
Fülöp Judit hitt önmagában, karvezetői képességgel és képesítéssel rendelkezve 1991-ben részt vett a Katolikus Ífjúsági Kórus szervezésében. 1994-ben átvette annak vezetését, majd ’95-ben megalapította a Sóvirág énekkart, amellyel nemzetközi megmérettetésen is részt vett. Átlátta, hogy a karvezetés óriási szaktudást és gyakorlatot igényel, így továbbképzőkre, mesterkurzusokra járt Magyarországra. 1996 őszén létrehozta a Szovátai Intermezzo Kamarakórust, amelyben fiatal, lelkes, zenét kedvelő óvónők és tanítónők az együtténeklés öröméért, a zene szeretetéért összegyűltek, és együtt fújták a legszebb népdalfeldolgozásokat, gyermekdalokat és egyházi műveket. Ezáltal nagy hiányt pótolva a város énekkari kultúrájában.
A gyermekdal-feldolgozásból hanglemez is született Mordizomadta, libizári-libizom címen, amely az óvónők, tanítók szinte nélkülözhetetlen didaktikai segédanyaga lett a zenei nevelésben. Dona Nobis Pacem címmel egyházi kórusműveket tartalmazó albumot adott ki. 2005-től vegyeskarként működik a kórus, hazai és anyaországi fesztiválokon vesznek részt.
Felléptek Budapesten, Egerben, Debrecenben, Rómában, Bécsben. Erdély több városában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen is bemutatták tudásukat. A kórusmuzsika szépségével megörvendeztették a szórványban élő magyarokat is. Koncerteztek Dél-Erdélyben, a Zsil völgyében és a Gyimesekben is. Szovátán évente karácsonyi hangversenyt tartanak. Szívesen énekelnek olyan kulturális rendezvényeken, amelyekre meghívják az együttest. 2009-ben első alkalommal szervezték meg a Szovátai Tavaszi Kórusfesztivált, amelynek mottójául Leopold Mozart axiómáját választották: „Az énekes zene a hangszeres zene örök ideálja.” A fesztivált hagyományosan évente megszervezik, amely mára a kórusok minősítő fesztiváljává nőtte ki magát. Erdélybe elsőkként hívták meg a KÓTA minősítő bizottságát. A 2015-ös, VII. Szovátai Tavaszi Kórusfesztiválon az Intermezzo Kamarakórus és karnagya, Fülöp Judit arany fokozatban részesült. Minden alkalommal a fesztiválra érkező énekkarok megtanulnak egy-egy művet, amelyet legkevesebb 300-an adnak elő közösen, összkari formában, a fesztivál záró momentumaként. Így került sor 2014-ben a Márkos Albert Erdély című melodrámájának az előadására is. Jó alkalom volt ez arra, hogy Márkos Alberten keresztül felelevenítsünk egy olyan zenei formát, amely a középkorban volt fontos kommunikációs eszköz, majd a romantikában Liszt által újjáéledt és divatossá vált. Sajnos a 20. században kevés zeneszerző élt ezzel a kifejezési lehetőséggel.
Ezen tevékenységek eredményeként mára megvalósulhatott Fülöp Judit azon álma, hogy Szováta ne csak fürdő és turisztikai fellegvár legyen, hanem fesztiválváros is.
Ha jellemezni kellene Fülöp Judit tevékenységét, akkor legelőször azt mondanám, hogy Fülöp Judit egy bátor és ötletekben gazdag ember. Bátor, mert meg akarta valósítani és meg is valósította azt, amit az elődei tevékenységében követendőnek tartott. Bátor azért, mert egy énekkari hagyományokkal és zeneiskolával nem rendelkező városban már a kezdetektől az egyetemes zeneirodalom remekeihez mert nyúlni. Merte vállalni önmagát, nem félve sem az esetleges kudarcoktól, sem a sznobok véleményétől.
Fülöp Judit bátor ember azért, mert az eredményeit közkinccsé merte tenni. Amikor lehetősége adódott, a kórusait elvitte nagyobb városokba, elvitte a határainkon túlra is, hogy láthassák, milyen a Székelyföldön kívüli zenei élet, milyen egy igazi koncertterem.
Fülöp Judit bátor ember még azért is, mert munkájával mindig a különös esztétikai kategóriáit véli megvalósítani. Különös az, ahogyan megszervezte az Intermezzo Kamarakórust, különös az, ahogyan a városban és a kollegái soraiban híveket, pártolókat, segítségeket tudott maga mellé állítani.
Mindehhez egy ötletekben gazdag, nagyszerű pedagógiai érzékkel megáldott emberre volt szükség. Szükség volt egy olyan megszállott emberre, aki mindenekelőtt az embert tiszteli, aki az embert olyan dolgokra szeretné megtanítani, amire esetleg más nem képes, aki a nagy dolgokat egyszerű nyelvezettel, célratörően tudja átadni másoknak úgy, hogy a másik számára az újszerűséget, a meghódított világot jelentse. Így magáénak tudhatja Christoph Gluck gondolatait, mely szerint: „Az egyszerűség, az igazság és a természetesség a szépnek nagy alapelvei minden művészi alkotásban… Munkám legnagyobb részének a szép egyszerűség keresésére kell szorítkoznia.”
Küzdelmesen szép, becsülettel végigvitt pedagógusi és kóruskarnagyi pályája során vált mások által tisztelt, hiteles emberré, aki méltán érdemli ki a szakmai közösség elismerését, a Márkos Albert-díj odaítélése által. Köszönet munkájáért!
(Elhangzott 2016. november 14-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén)
