Jánosi Csaba

Örömmel fogadtam a felkérést a laudáció megírására. Nehéz feladat néhány sorban összefoglalni egy olyan gazdag geológusi, természetjárói, pedagógusi életpályát, mint amilyen a Zsigmond Enikőé, de Áprily Lajos verssorai kisegítettek: „Pogány szerszám a kalapácsom, / kegyetlenül zúz és hasít. / Tüzet lobbant a szikla-kőből. / Erdélyi kő: komor dacit.”¹ Ebben a pár sorban benne van a mestersége címere, a nagy hírű Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett geológusi szakma címere, a kalapács, amihez társul a tűz, az ész. Mente et Malleo. Igen, Zsigmond Enikő ésszel és kalapáccsal járta szűkebb hazájának, Székelyföldnek a tájait, a Csíki-havasokat s a Hargitát. A Tatros völgyét, s a Nyárádét. Erdővidéket s a Nagy-Hagymást. A Csomádról csodálta Csíkot, Gyergyót, a Görgényt s Háromszéket. Gyaloglatai nem múltak el nyomtalan, több száz kilométer festett turistaútvonal kígyózik utána, s olyan turistakönyvek, mint a Nemere-hegység, a Csíki-havasok vagy a Csomád-hegycsoport. Erdély tágabb tere sem volt ismeretlen előtte. Aztán említsük meg azt a kötetet, amelyet Pusztay Sándorral közösen állított össze, és amely közel 500 erdélyi túraútvonalat ismertet meg a természetjárókkal. Ahogy az idő engedte, egykori kolozsvári diáktársaival bejárta Izlandot s Amerikát, ahol indiánokkal szívott békepipát. A tűzhányók szigetén látottakat Izland, ahol az idő születik című könyve tartalmazza. Az amerikai Sziklás-hegységről most veti papírra sorait. Ahhoz, hogy szülőföldeden eligazodj, s el ne tévedj, térképre van szükséged. Ebben is maradandót alkotott. Színes, tartalmas, hátlapszöveges Szent Anna-tó és környéke, a Hargita-hegység vagy a Csíki-havasok és a Gyimes völgye túratérképein kifáraszthatjuk magunkat. A Székelyföld borvizei és gyógyfürdői, illetve a Szent Anna-tó és környéke című térképeit a Szép Magyar Térkép kiállításon is díjazták.

A Székelyföld borvizei és gyógyfürdői című térképe kapcsán elmondhatom, hogy azon kevés geológusok közé tartozik, akik ott bábáskodtak a hetvenes évek székelyföldi borvízpalackozó üzemeinek az elindításánál, s még címkézhették is az üvegeket a híres kászoni, mára már feledésben ment répáti, illetve jakabfalvi borvíztöltődékben. De ipartörténeti írásai mellett feltérképezte a Kelemen–Görgény–Hargita vonulat vulkáni fürdőit, s mofettáit, illetve összes szénsavas ásványvízforrását.

A komor dacit, vagy szürkéskék andezit Zsigmond Enikő napi tevékenységéhez kapcsolódott. Nem volt leány­álom. Ahogy mondja, három megye harminc kőbányáját, annak termelését, kövének minőségét kísérte egy életen át nagy figyelemmel.

A dacit, a Csomád- és a Büdös-hegyi dacit volt egyetemi diplomadolgozatának is a témája. Témavezetője, Treiber János tanár úr, egy életre feltarisznyálta Zsigmond Enikőt erdélyi kővel, a vasúti pályák alapozókövével, a komor dacittal s a szürkéskék andezittel.

A kemény geológusi munka során felhalmozott tudást, környezet- és hely­ismeretet Zsigmond Enikő átadta a Beder Tibor kezdeményezte Jöjjön velünk! természetjáró mozgalom résztvevőinek. Majd később a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület tagjainak, vagy túravezetőként a Kárpát-medencei országjáróknak tálalta nagy-nagy szeretettel.

Ismeretterjesztő írásai az erdélyi napi- és hetilapok hasábjain a hetvenes évektől olvashatók. A rendszerváltozás után az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) folyóiratának, az Erdélyi Gyopárnak az oldalain jelentek meg színes élménybeszámoló írásai. Hangja a Kolozsvári rádióban is hallható, alakja a Hazajárók erdélyi filmkockáin, vagy a bukaresti magyaradás Útilapu című műsorában tűnik fel.

„A napest a csúcs csodáit oly dúsan ragyogja.”²

(Elhangzott 2020. november 7-én, Kolozsváron, az EMKE díjátadó ünnepségén, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség templomában.)

Jegyzetek

1, 2 Áprily Lajos: Kőtörés a völgyben.