Ágoston-Szűcs Brigitta

Inaktelke az egyik leghíresebb nádasmenti cifra falu. Sokaknak eszébe juthat neve hallatán az egyik jól ismert kalotaszegi népdal is, amelynek részlete az inaktelki selyemrétet idézi fel. Ez a festői falu a Nádas patak egyik völgyében, a Hasznos patak forrásánál egy dombokkal körülölelt, viszonylag mély területen helyezkedik el. A Nagyvárad– Kolozsvár vasútvonaltól mindössze 5 kilométerre, a Kolozsvár–Egeres-autóút mellett található. A Nádasdarócot és Gyerővásárhelyt összekötő úton is megközelíthető személygépkocsival.

Inaktelke településszerkezetét nézve sokutcás, elágazó völgyi falunak tekinthető. Telkei nagyrészt tömbtelkek, az utcák létrehozásánál fésűs elrendezésre törekedtek. Az utcák szalagtelkein keresztcsűrös és soros udvarokat alakítottak ki. Furu Árpád a 150–160 telken mindössze 40–50 hagyományos lakóházat állapított meg 2007-ben, amelyeknek zöme a két világháború között épült, de fennmaradt egy-két régebbi épület is.¹ A falut ékesíti még az a néhány lakóház és csűr, amelynek tetőszerkezetén pávás, illetőleg más népi motívumokat megjelenítő áttört oromdíszítés látható.

A környékbeli Nádas-menti falvakkal ellentétben Inaktelkéről elmondható, hogy etnikai és felekezeti szempontból viszonylag homogén, hiszen a falu lakosságának majdnem egésze magyar ajkú és református vallású, mindössze hárman román nemzetiségűek. A falu történetében a lakosság 1930-ban érte el a legmagasabb lélekszámot 726 fővel, azonban ettől az évtől kezdve gyors apadásnak is indult (ezt a folyamatot fokozta az egykézés is). A jelenlegi adatok szerint körülbelül 270 főre tehető azoknak a helyieknek a száma, akik életvitelszerűen, tehát állandó jelleggel a faluban élnek. Jellemző, hogy a fiatalok más településről választanak maguknak párt, és sok esetben elhagyják a szülőfalujukat. Ezúton mondok köszönetet Jánosi Gyöngyi Évának, hogy inaktelki emlékeit és a falura vonatkozó friss adatokat megosztotta velem, segítve munkámat.

Sajnálatos módon 2014-ben megszűnt Inaktelke óvodája, majd 2019-ben az iskolája is. Ennek oka, hogy évtizedek óta kevés gyermek születik a faluban, így nincs meg a kellő létszám az oktatási intézmények működtetéséhez.

A falu lélekszáma fogy, és egyre kevésbé jellemző a falubeli párválasztás, de ennek ellenére saját terepkutatásaim során azt tapasztaltam, hogy a helyi közösséget mégis erős összetartozás-tudat jellemzi, ami főleg az életfordulók ünnepein nyilvánul meg leginkább, mint például a keresztelőkön, jegyváltásokon és esküvőkön. Ilyen alkalmakkor kalákaszerűen összeállnak az emberek, és segítenek egymásnak abban, hogy minden a helyén, és az ünnepség szép legyen. Az ünnepek alkalmával a fiatalok is szívesen felöltik az inaktelki viseletet.

Most, hogy röviden ismertettem Inaktelke jelenlegi helyzetét, időutazásra hívom az olvasót, hadd tekintsünk be a falu múltjába. Mindezt olyan inaktelki születésű emlékhagyó révén teszem, aki sajnos, már nincs közöttünk, magam sem ismerhettem, de olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy kézjegyének lenyomatait megtekinthettem és számos históriát hallhattam róla. Személyével és leginkább írott forrásaival azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyi emléket, és a kutatók számára ilyen sok fontos adatot őrizhet egy-egy kézirat, amelyet egy hétköznapi falusi ember vetett papírra. Írásom tehát egyszerre szól az inaktelkikhez, akik e sorokat olvasván kicsit nosztalgiázhatnak, és az érdeklődő olvasókhoz is, akik ha nem is kötődnek Inaktelkéhez, de kíváncsiak arra: milyen lehetett egy nádasmenti falusi ember hétköznapja és ünnepe.

 

Id. Kalló „Malmi” Ferencről (1923–2013)

Id. Kalló Ferenc „Malmi” 1923-ban született Cifra-Kalotaszegen, Inaktelkén. Olyan falusi ember volt ő, aki az elbeszélések szerint „mindenhez értett”, már fiatal korától jól tudta a fa és a kő megmunkálását, hiszen fogékonyságának és munkakedvének köszönhetően a különböző mesterségek csínját-bínját eltanulta a vidék mesterembereitől. Ennek következtében már ifjúsága hajnalán kerekes- és kőművesmunkákat végzett, például: gazdasági eszközöket – jármot, szánt, szekeret vagy kereket –, illetve bútorokat készített megrendelésre. Önállóan megtanulta a sírkőfaragást, ami 1956-tól vált fő foglalkozásává. Nem csupán kisiparos tevékenysége miatt jelentős az ő személye, hanem a falusi közösségben betöltött szerepe miatt is, hiszen a kétkezi munka mellett időt szánt sírkőversek, illetve különböző ünnepek – keresztelők, konfirmálások, lakodalmak – köszöntőszövegeinek megírására is, sőt a juhtejmérésekor is jelentős szerepet töltött be.

Id. Kalló Ferenc neve főként tánctudása miatt vált ismertebbé. Gyermekként sajátította el az inaktelki táncokat, ellesve a helyi mulatságokban az idősebb férfiak táncát, majd később önmaga alkotta pontokkal és figurákkal tette egyedivé táncát. Bizonyára gyermekkorában az otthoni légkör szerves része lehetett a zene és a tánc, hiszen testvére, Kalló Márton a muzsikálásban jeleskedett. Id. Kalló Ferenc Petru Groza miniszterelnöksége alatt, 1946-ban részt vett a bukaresti Országos Néptáncversenyen, ahol szólótáncával első helyezést ért el. A visszaemlékezések szerint állítólag azokban az években még a vonatokon is látható volt arcképe az elért sikere miatt. Az 1990-es évektől haláláig meghívásoknak eleget téve járt falustársaival, fiával és két fiúunokájával Magyarországra, főként budapesti népművészeti rendezvényekre táncolni. 2003-an nyerte el Magyarországon a Népművészet Mestere Díjat kiemelkedő tánctudásáért és annak átörökítéséért.

Id. Kalló Ferencről elmondható, hogy sokak által jól ismert erdélyi személyiség. Nem csak magyarországi néptáncosok, együttesek keresték fel őt inaktelki otthonában, hanem számos műkedvelő és szakképzett, hivatásos népzene-, néptánc- és néprajzkutató is. A környező kalotaszegi falvakban a mai napig ismerősen cseng a neve, hiszen sírköves munkával sokan megkeresték.

Kalló Ferenc a magyarországi látogatói emlékében egy olyan személyként él, aki nemcsak az általa megélt időkről szeretett beszélni, hanem mindig nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a külhoni látogatók elbeszéléseit is. Érdekelte őt a külvilág, mások élete, körülményei és a változó világ minden egyes dolga is. Kalló Ferenc mindazon túl, hogy a régi idők meséit jól ismerte (már gyermekkorától érdeklődött ez iránt, hallgatta az öregek beszédjét), egyben a külvilág felé is nyitott volt, természetét az érdeklődés és az újítás is jellemezte. Nem is beszélve alkotó egyéniségéről, amely minden néprajzos érdeklődését felkelti. Kalló Ferenc tehát egyrészt a paraszti tudás birtokosa, őrzője és továbbadója volt, másrészt egyénisége és alkotói becsvágya önkifejezésre és az alkotásra vezérelték őt. E két tulajdonság: a hagyomány megélése és egyben újítása tette ezt az egyszerű kalotaszegi embert a tömegből kiemelkedő, sokoldalú egyéniséggé.

Id. Kalló Ferenc testvére, a kiváló muzsikus Kalló Márton szintén különleges egyéniségnek számított, nemcsak Inaktelkén, hanem több kalotaszegi faluban is tudnak róla történeteket. Az egyik legendás eset, amit többen emlegettek Kalotaszegen, amikor a kerékpárjára szárnyakat szerelt és egy domboldalról nekiindulva repült egy darabig, míg egy nádas, mocsaras területen „földet” nem ért.

 

Id. Kalló „Malmi” Ferenc kéziratairól

Kalló Ferenc összesen 150 darab füzetet töltött meg feljegyzéseivel. Írásainak négyzetrácsos vagy vonalas, üzletben vásárolt, korhű iskolai füzetek adtak felületet, amelyek zömmel kisalakúak, A5-ös méretűek, de találunk köztük egy-egy apróbb, illetve A4-es méretezésűt is.

A kéziratos füzetek több korszakot ölelnek fel, jelentős részük az 1960-as évektől kezdődően a 21. század legelejéig íródtak. Ezt az időszakot az intenzitás jellemezte, hiszen szinte évente születtek kötetek, sőt egy évben több füzet is íródott, például 1996-ban. Ezen kívül egy-egy korábbi, 20. század első felének a végéről, illetve közepéről származó darab is található a gyűjteményben, amelyek például 1935-ben, 1940-től 1949-ig, majd jó néhány év elteltével 1958-tól íródtak ismét. A 20. és a 21. század történelmi eseményei minden bizonnyal összefüggésben vannak ezzel a kérdéssel.

Különböző tematikájú bejegyzéseket találunk a füzetekben. Kalló Ferenc zömmel a sírköves munkához kapcsolódó megrendeléseit, rajzait, sírverseit, munkadíjait jegyezte fel. Ezen kívül a napi időjárást, a híreket (belföldit és külföldit egyaránt), a nagyobb történelmi eseményeket, az általános ismeretterjesztő információkat (természetföldrajzi, biológiai, történelmi), látogatóinak nevét és látogatásuk idejét, mindennapi naplóbejegyzéseket, gazdasági munkálatokat, vásárokat, kiadásokat, verseket (általa írt köszöntőket, búcsúztatókat), csujogatókat, népdalokat is papírra vetett. Főként a ház körüli munkálatokról és a hétköznapi életről írt bejegyzései roppant érdekesek. Ezek többek között a következő témákat érintették: szüret, gyümölcsszedés, pálinkafőzés, disznóvágás, kaszálás, favágás az erdőn, pásztorfogadás, állattartás, táncmulatságok, ünnepek (keresztelő, konfirmáció, lakodalom, bálok), magyarországiak, japánok és hollandok fogadása, kiadások (árucikkek beszerzése), a faluközösségben és családban kialakuló konfliktusok (falusi jogrend) és építkezés.

 

Kéziratrészletek Inaktelke múltjáról

Az első két kéziratos emlék, amelyet elsőként idézek, tulajdonképpen két eredetmonda, amelyek Inaktelke és a falu pataka néveredetéről szól. Az utóbbi mondát azért is emelem ki külön, mivel az inaktelkiek számára rendkívül fontos ez a patak, hiszen a falut ellátja vízzel, régen a jószágokat itt itatták, és nem is olyan régen az asszonyok itt mostak kézzel, sőt gyógyító hatásáról is több legenda él a helyiek emlékezetében. Mindezen kívül a lokális identitás része is, hiszen például az egyik helyileg verbuválódott népi vonós együttes is Hasznos zenekarnak nevezte el magát. Kalló Ferenc a következőkép magyarázta el a falu és a patak nevének eredetét: „Inaktelkének a települése a következőképpen történt, ahogy én ki tudtam kaparni: Ezerhatszáznak az első felébe volt egy földesúr akit Gyerőfinek hívtak, kinek több ezer hold föld területe volt. 1. Gyerővásárhelyi határ az Inaktelki és a Gyerőmonostori is st. amely nagy területtel rendelkezett. Gyerőfinek volt három fia, és amikor elkövetkezett az osztozkodás, a kisebbik fiát Énoknak hívták, és ez a terület jutott neki az Inaktelki határ, és ide csinált egy kis kalibát, hogy legyen hová behúzódjon, és innen kezdődött a falu és a falunak a neve, Énoktelke. És az idők folyamán ki ibetűsítették lett Inaktelke.”²

 

„Hogy neveződött meg a forrásnál a Hasznos patak? Gyerőfi felesége annak idejében köszvényes volt. Mindenki ajánl valamit, ugyebár, falusi viszonylatban. Hát lejöttek ide a forrásvízhez, mossa meg magát, hát hogyha használ valamit. Kérdezi osztán a férj a feleségit:

– Na fiam, hogy áll? Használ? Már megmostad több ízbe a lábodat. Használ a víz? Mit érzel?

– Fiam, használ. Hasznos lesz ez a víz.

Innen maradt reá a vízre a hasznos elnevezés. Innen lött Hasznos.”³

 

Nem ritka, hogy Kalló Ferencz rímekbe szedte érzéseit és a körülötte zajló eseményeket. Így történt a következő írásában is, amelyben egy 1969-es kalotaszegi szüretről ír, és egyben egy időszerű demográfiai problémáról is, az elvándorlásról:

 

„Szüret a Kalotaszegen

Megáldotta Isten a Kalotaszeget

Adott határába szőlőtermő hegyet.

Amit nagy őseink régi hagyománya

Nagy érték volt akkor mint egy aranybánya

Az idők folyamán kissé meghanyatlott

Mert a fiatalság szerte szét vándorolt

Szülők és nagyszülők már megkorosodtak

Vagy nagyrészük végleg eltávoztak.”⁴

 

„Elégedett voltam az évi terméssel, érzéssel.”⁵

 

Inaktelkén járva főként kétszintes, típustervek alapján készült többhelyiséges lakóházakat láthatunk, amelyeket főként a 20. század közepén, illetve második felében építettek. A 20. század első feléből származó klasszikus, kékre meszelt, tornácos, deszkaoromzatú lakóházat már csak elvétve, de 19. század végi, 20. század eleji épületet már szinte sehol nem látni a faluban. Az utóbbi idők házairól viszont feljegyzést találhatunk az egyik kéziratos füzetben. Nemcsak a házak szerkezetéről kaphatunk némi információt, hanem például az akkori padló készítéséről is:

 

„Földszintesek voltak az akkori házak

Emeletesek voltak benne az ágyak.

Az akkori házak szalmával voltak fedve.

Szalmával volt régen béfedve a házak

Több faluban így volt nem egy hanem százak

A ház földjén pojva és törek

Az volt az igazi szőnyeg.

Előbb rákészültek, s vittek bé anyagot

Egy nagy marhaganét s vegyesen agyagot

Azt együtt jól meg kavarták

S a ház földjét meg futtaták

S rá hintődött a pojva és törek

az volt az igazi szőnyeg.”⁶

 

Kalló Ferenc szívesen nosztalgiázott, gyakran írt le egy-egy emlékfoszlányt, amelyet saját gyermekkorából idézett fel, bár sokszor ezek a bejegyzések nem túl informatívak, mégis egy múltbéli pillanat hangulatát festik le. A következő részlet a pipázás szokásán való nosztalgiázást örökíti meg:

 

„Visszaemlékezés a múltra

Mintha csak most lenne ugy emlékszem rája

Nagyapám szájából csüngött a pipája

Pipaszár végére csinált szopókáját

Mert saját fogai elhagyták a száját

És a fog ínnyeivel tudta jol tartani

 

Tél időszakba tengerit morzsolva

Összegyűlve többen s pipázgattak

Egyik a másiknak még bagót is adtak.”

Kézirat részletek az inaktelki hétköznapokról

Az inaktelkiekről, akárcsak a kalotaszegi emberekről általánosságban, elmondható a rendkívüli munkaszorgalom. Akár otthon gazdálkodó, akár munkahellyel rendelkező inaktelki emberről legyen szó, minden koron fontosnak tartják portájuk rendben tartását, a korral való haladást, a korszerűsítést, amelyek tetten érhetők például lakásbelsőikben, vagyontárgyaikban, és életvitelük változásában is. Ezért természetesen tesznek is: sokat dolgoznak, próbálják kiaknázni maximálisan lehetőségeiket. Ez a korábbi évtizedekben, és évszázadban is így volt. A következő szövegrészletek főként a munkákat (sírkőfaragás, műhelymunka, gazdálkodás), a befektetéseket (építkezés, vásárlások) és a családi vagyont (pénzforgalom, kiadások és bevételek) tartják számon. Lássunk tehát egy kiadásról, építési munkálatról szóló feljegyzést, amely az 1944–1945-ös datálású füzetben szerepel:

„Építés pénz kiadás 1944 Évben.

Feljegyzem a ház épülethez való pénzkiadásokat.

1.) Ballázs Györgynek Január 23án 200 pengő

2.) A kőhordoknak Február 23án 350 pengő

3.) Kő megvétel gazsitul (március) 5én 440 pengő

4.) Kő hányás Gyurinak 5én 100 pengő

5.) Léc vásárlás Heringtül Február 4én 700 pengő

6.) Colos deszka Heringtül 48 szál 770 pengő

7.) A kő fuvarozoknak, Marcius 1én 350 pengő”.⁷

 

Az idézett szöveg jól szemlélteti, hogy az 1940-es évek elején milyen anyagok és munkaerő kellettek egy ház építéséhez és azok mennyibe kerültek. Kiderül, hogy az egyik fő építőanyag a kő volt, amely egyben a falu arculatát is meghatározza.

A füzetekben megjelenő gyakori szövegtípusok a naplószerű, rövid, napi tájékoztató, dokumentáló jellegű feljegyzések, amelyek általában gazdasági és műhelymunkálatokhoz kapcsolódnak. Ezek között olvashatunk többek között szüretről, gyümölcsszedésről, pálinkafőzésről, disznóvágásról, kaszálásról, favágásról, fahordásról, pásztorfogadásról, állattartásról, napszámosokról, vásározásról és egyéb munkálatokról. Ezek az adatok egyben Kalotaszeg 20. századi életmódját megörökítő források. Íme, egy példa egy 1965-ös füzetből:

„1965 November 18 csütörtök

Ezen a napon jöt bé a juh, állandó havazás volt egész nap, és nagyon hideg volt 16–17-én jártam a cserén és mákain a turmánál valami csere ügyben juhval kapcsolatban, de nem sikerült… Továbá a pakulárunk Miháj János, volt, nagyon jól viselkedet és a juhok is jók voltak egyharmadát egyedül őrizte vagy két ízben a kis piher volt a segítsége és egy román fiú volt a segítsége iskola kezdetéig. A nyomás rész eben az évben a mákai út, a kis hegy Mészválu, szőlőfű Jokert – és csatolva – a kis árok köz és mocsár kut… Eben az évben két turma volt Miháj János és Janko Ferenc volt a pakulár. 180 drb. körül.”⁸

 

A következő bejegyzésekben egy 1974-es disznóbeadásról, majd hordókészítésről, mint napi munkajelentésről olvashatunk, illetőleg egy ünnepélyesebb, húshagyó keddi napról:

 

„1977. December 23.-án Hétfő

Voltunk apám urammal Hunyadra Diszno beadás végett, be is adtuk 18,50 lejbe vettük kiloját én és a Marci kellet be adjunk egyet 101 kg volt ott le mérve 1212 lej járt és 160 lejt lehoztak mivel szeptembere volt szerződve 1152 lejt kaptunk. És 1924 lej fizetödöt a disznoért 800 lej volt adva rá adásul Apam uramnak

Kalló Ferencz”⁹

 

„1978. Január 20 – péntek

Csináltam egy káposztás kádat hasast a saját szükségletre 200 literen fejül van, nem mértem, máma végeztem be.

Kalló Ferencz”.¹⁰

 

„1974 Február 26 – Húshagyó kedd.

Reggel már ünnepélyes forgást látva az asszonytól süteményezést kezdeményez s ehez persze diót törve hogy ízletesebbé tegye a már be indított sütemény adagokot, persze Erzsi is be illeszkedig a kisegítő munkálathoz Ő is munkálkodik egy edénybe valószínű tojást ver fel, ami szintén adagolandó fog lenni a süteménybe. Így megy ez régi szokás szerint, csak el ne tévedjünk sokkal dusabban és ceremoniásabban. Ilyen alkalomkor régi szokás szerint jó délutáni órákban jártak a fársángosok, amit én is követtem. Ez már kiment a divatból, nem űzik az ilyesmit.”¹¹

 

A következő kéziratrészlet nem egy napi naplóbejegyzésre példa, hanem egy munkálat évi összesítésére. Jelentős forrásnak bizonyulhat, hiszen a szövegből több apróbb adatot nyerhetünk, amelyek például Inaktelke egyes helyneveit, az erdőgazdálkodás, illetve fabeszerzés témakörét érintik:

„3. 1974. Évben Feljegyzem A Fa hozatalát

A Darociból hoztunk egy cseresznye fát első ízben, eben az évben Március 5-én Kedden délután a fiúval voltam levágni ez belyeges fa volt selejt részben korhat. Gál Jancsi a Mákai volt az erdész s a fát ő adta. Gergely Pisti traktorista hozta haza két ízben, felet az nap és a másik részét más délután 6-án szerdán az ára 100 lej volt. még ebben az árban a felső kertben vitt fel Balázs a traktoral Hasítófürész alá 2 darabb tölgy fát.

Kalló Ferencz”.¹²

 

Kalló Ferenc a munkával kapcsolatos történéseken kívül, a különböző árucikkek beszerzési igényeit, azokhoz való hozzájutását és megvásárlását is papírra vetette. Ezek közül két „bevásárlólista” szerű írást közlök, az egyik egy 1972-es kassai, a másik ugyancsak ez évi budapesti úthoz és bevásárláshoz köthető, és egy televízió vásárlást megörökítő írást:

 

„1972. Kasán

Máj 11

Gumi csizma 2-

Harisznya nadrág 2-

Ing 2 drb.-

Bűr elejű szveter.-

Tenész cipő 3 pár

Gumi labda 6 drb.

Miklós pistinek alkatrész.

egy pár kés (acél fenő)

(Cipő) Narancs, szivar

Cukrok. Zsebkendő

1 Bőrönd.”¹³

 

„Szükséges tárgyak Budapestről.

1. Rádió

2. drb. ora láncz

3. Husvágó gép

4. Villany mérő aparát

5. Haj vágó gép

6. gyalu kés

7. Fenő acél

8. Fenkő

9. Televízió erősítő

10. Vasvila

11. Ora láncz 2 drb.”¹⁴

 

„1970, November 28. szombat

Vettük a televíziót

Kolozsvárol,

A fiuval mentünk be ketten

az ára 4525 lej volt. az

antenákon kívül és a droton

kívül előlegben befizettünk

1000 lejt, a fiu vette részletre.

A fiuval hoztuk haza végig háton

antennával egyben elég terhes volt.”¹⁵

 

Ezeknek a szövegeknek a jelentősége abba rejlik, hogy az 1970-es évek tárgykultúrájára, életmódbeli változásaira, és az újonnan fellépő emberi igényekre vonatkozó adatokat tartalmaznak. Az 1970-es években Kalotaszegről, de leginkább Nádasmente vidékéről (ahol a népviselet is több pántlikát, anyagot és gyöngyöt igényelt) sokan jártak az akkori Csehszlovákiába vásárolni, főként a női viselethez méterárut és kiegészítőket. Érdekes, hogy a vásárlások során egyszerre törekedtek a modern, újszerű tárgyak és egyszerre a saját hagyományuk fenntartásához szükséges termékek, mint például a viseletelemek (pántlika, cérna, gyöngy) beszerzésére is.

A következő bejegyzés Kalló Ferenc lánya egyik viseletdarabjának eladását rögzíti, nemcsak az eladásról olvashatunk, hanem magáról a viseletdarabról is leírást kapunk:

„1976. 24. Kedd.

Volt Bözsi Hunyadra és vitte a leány selyem bojtját s el is adta egy Nyárszai menyecskének 800 lejir az Ilus nénje volt a cenzár 25 lej a díja a bojt rozsa szin volt a gyöngy rakása nagyon dusan volt díszítve.

Kalló Ferencz”.

 

A füzetekben a mindennapi élet történéseinek lejegyzésein kívül költeményeket és színdarab szövegeket is találhatunk. Szép számmal jelen vannak a kéziratos füzetekben az életforduló rítusaihoz kapcsolódó folklórszövegek is, amelyeket maga Kalló Ferenc költött; ezek kereszteléskor, konfirmáláskor, lakodalomkor és temetéskor elhangzó verses szövegek.¹⁶ Ezen kívül bizonyos közösségi alkalmakra írt köszöntőket, imákat is találunk, amelyeket a magyarországi, hollandiai vagy máshonnan érkezett vendégek fogadásakor, köszöntésekor, vagy egyéb közösségi alkalmakon (például református világtalálkozón) olvastak fel.

A következő köszöntőrészletet Kalló Ferenc a 2002-es kolozsvári kórustalálkozóra írta:

 

„Tiszteletre méltó kedves testvéreink

Tele van örömmel a mi érzelmeink

Isten adta ezt az ünepet számunkra

Minyájunk részéről találkozásunkra.

 

A kórussal jöttünk mi Inaktelkéről

A kalotaszegnek kellős közepéből.

Országunknak egyik legszebb városába

Szép díszben öltözött kincses Kolozsvárra.”¹⁷

 

A kéziratokban nemcsak Kalló Ferenc egyéni élettörténetei jelennek meg, hanem olyan történetekről és információkról is tudomást szerezhetünk, amelyek egy egész faluközösséget érintenek. Az ilyen bejegyzések például a magyar református világtalálkozóról, külföldi vendégek látogatásáról, az inaktelki közösségi építkezésekről (például járdaépítésről), táncmulatságokról, ünnepekről, családi és falusi konfliktusokról vagy krízisekről szóló szövegek. Több névsort találhatunk a füzetekben, többek között az inaktelki lakosok halálozási időpontjával, vagy éppen egy adott év konfirmálói, vagy egy lakodalom vőfélyei felsorolását olvashatjuk bennük.

 

Összefoglalás

Az idézett kéziratszövegek mind műfajilag, mind tartalmilag láthatóan különfélék. Nyilván nem tükrözik Inaktelke teljes történetét, egy adott korszak teljes társadalmát és annak életmódját. Ennek ellenére ezek a szövegek mozaikot alkotva egy-egy életszerű, hétköznapi pillanatot, munkálatot elevenítenek fel, amelyek az elmúlt évtizedek inaktelki hétköznapjairól árulkodnak. Az kézirat töredékekben tehát id. Kalló Ferenc és családja, valamint az inaktelki faluközösség egyes narratíváiról olvashatunk, amelyekben nemcsak a hagyományos paraszti életforma maradványai, hanem a 20. és 21. századi erdélyi életmódbeli változások is megjelennek.

 

Jegyzetek

1 Furu Árpád: Katolaszeg népi építészete, Gloria Kiadó, Kolozsvár, 2007.

2 Szabadtéri Néprajzi Múzeum Történeti Néprajzi Dokumentumtár (SZNM MNÉA-T)-6476/63-64.

3 Jánosi Gyöngyi Éva tanító gyűjtése nyomán. Adatközlő: Id. Kalló Ferenc.

4 SZNM MNÉA-T-6476/40.

5 SZNM MNÉA-T-6476/40.

6 SZNM MNÉA-6476/69.

7 SZNM MNÉA-T-6451/6.

8 SZNM MNÉA-T-6474/10.

9 SZNM MNÉA-T-6532/117.

10 SZNM MNÉA-T-6532/178.

11 SZNM MNÉA-T-6532/38.

12 SZNM MNÉA-T-6532/131.

13 SZNM MNÉA-T-6504/28.

14 SZNM MNÉA-T-6504/26.

15 SZNM MNÉA-T-6532/202.

16 A köszöntőírás tehetségét Kalló Ferenc lánya, Varga-Gyurka Erzsébet is örökölte, napjainkban gyakran kérik fel erre feladatra.

17 SZNM MNÉA T-6528/48.