Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület az Illyés Közalapítvány segítségével 1993-ban házat vásárolt Szilágysomlyón. Nyolc éven keresztül, 2001-ig a ház megyei EMKE-házként működött, Simonffy Irén vezetésével.
Ez idő alatt nagy átalakítások nem történtek az épületen, de volt könyvtár, két előadóterem, vendégszoba. Nyelvtanfolyamok indultak, ami abban az időben, az évtizedekig tartó tilalom után igen-igen fontos és jelentős dolog volt. Ez éveken át zajló programja volt a háznak. Elsősorban német és angol nyelvtanfolyamokat tartottak, ez utóbbit alap- és középfokú vizsgalehetőséggel. Ezen kívül számos képzőművészeti kiállítás, író–olvasó találkozó, színházi és stúdió jellegű előadások szervezése kötődött az EMKE-ház működéséhez. Nagy hátrány volt azonban, hogy – vezetője zilahi lévén és somlyói munkatársa nem volt – a Ház és könyvtára sem volt rendszeresen nyitva.
2001-ben volt vezetőváltás, hivatalos bejegyzésre 2002-ben került a szervezet, ekkor vált hivatalosan is önálló intézménnyé. A megyei EMKE-ház név elmaradt és helyi szervezet alakult EMKE–Szilágysomlyó és vidéke néven. Jelentős felújítási, átalakítási munka vette kezdetét, mert a ház nagyon elhanyagolt állapotban volt már a megvásárlásakor is. A meghosszabbított nyitvatartás, a kibővített programok halaszthatatlanná tették a felújítás átgondolását, megtervezését és megvalósítását. Vezetékeket kellett cserélni, falat, tetőt felújítani, tereket bővíteni, nagyobb számú közönség befogadására is alkalmassá tenni. Ugyanakkor a bútorzatot is meg kellett újítani, kibővíteni.
Mára a Magyar Ház több szervezetnek is otthont nyújt, a fenntartási költségeket közösen fedezik az együttműködő magyar szervezetek. Itt működik a Báthory István Alapítvány, az alapítvány könyvtára, Információs Iroda, az RMDSZ helyi szervezete, a szenátori iroda.
A napi nyolcórás rendszeres nyitvatartás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a lakosok megismerjék, megszeressék a Házat, tudjanak a programokról, vegyenek részt azokon, járuljanak hozzá, vagy új programokat hozzanak maguk is. Természetesen a mindennapi működésen túl ezek a szervezetek rendezvényeik jelentős részét is itt tartják.
A programok igen változatosak, minden korosztályt és érdeklődési kört igyekeztünk kielégíteni. Az első években nyáron anyanyelvi táborokat szervezett a Ház, ahol csángó gyermekek ismerkedtek a környékkel, gyakorolták a magyar nyelvet, kézműveskedtek. Folytatódtak az angol nyelvtanfolyamok, számítástechnikai oktatás zajlott.
Több éven át, az önálló Magyar Iskola megalakulásáig itt tartotta heti rendszerességgel az alapítvány Játékkuckó csoportja a játszóházas foglalkozásait, vetélkedőit, egyéb rendezvényeit.
Az évek során több mint nyolcvan képzőművészeti kiállítás, számos könyv- és folyóirat bemutató, író–olvasó találkozó kapott teret a Házban.
Időseknek Teaházat, minden korosztálynak szóló színvonalas Irodalmi Kávéházat szervezünk, többször volt találkozóhelye a Magyar Ház a helyi magyar vállalkozóknak, a Diáktanácsnak, a pedagógusoknak.
Itt tartja állandó üléseit a Báthory István Alapítvány kuratóriuma és a helyi képviselők tanácsa is.
Sok év, sok munka, sok pályázat, sok önzetlen segítség után, immár sokkal jobb körülmények közt tervezhetünk és bízhatunk abban, hogy maradhat ez a ház továbbra is nyitott, maradhat magyar szigete Somlyó és környéke közművelődési, művészeti, közösségi életének. Programjainkat, a ház fenntartását, javítását is elsősorban pályázatok útján próbáljuk megoldani, de köszönettel veszünk mindig minden egyéb anyagi vagy természetbeni, emberi erőforrás által biztosított segítséget is.
Az állagmegőrző és felújítási munkák ma is rendszeresek. Teljesen fel lett újítva a tető, a villanyhálózat, kiállítóteremmé alakult a két egybenyíló lakószoba, megtörtént a bejárati ajtók cseréje, megkezdődött a fűtésrendszer felújítása is. A benti hálózat nagyrészt már elkészült, idén tovább folytatjuk, s ha a Csorgó utcába is eljut a gázvezeték, amint azt újabban ismét megígérték, akkor csatlakozhat a Magyar Ház is hozzá. Ez újabb lendületet adhat a ház életének, hiszen egy folyamatos hőmérsékletszint tartása több helyiség egy időben való kihasználását, működését is lehetővé teheti, nem is beszélve a könyvtárban lévő könyvállomány és bútorzat állagának megőrzéséről.
A város magyar lakosságának egyre csökkenő száma miatt különös gondot kell fordítanunk arra, hogy minél nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvényeket, lehetőségeket tárjunk az emberek elé, melyekkel talán még e folyamat megállításához is hozzájárulhatunk.
A lelkes, önkéntes szerepvállalás, az építő értelmiségi hozzáállás, a magyarságtudat, közösségi hivatástudat nagyon szükséges és fontos, hosszú távon azonban csak erre építeni nem lehet. A pályázati rendszer is hasznos, de teljesen kiszámíthatatlan.
Jó helyzetben vannak azok a civil szervezetek, amelyek valamilyen önkormányzati támogatásban részesülnek. Ezek száma azonban igen kevés, és az sem a közművelődési szervezetekre jellemző. Ez utóbbiak fennmaradásához szükség van háttérként egy erős intézményrendszerre, hozzáértő közművelődési és ugyanakkor jó gazdasági szakemberekre is, akik hozzáértéssel, jó ötletekkel segíthetnek a szervezetek fenntartásában. A nyugati világban nem ritka a mecénások támogatása sem egy-egy civil szervezet életében; nálunk még ez a gondolat talán kissé idegen, de bízunk benne, hogy előbb-utóbb itt is meghonosodik.
Biztos hittel kell építenünk szervezeteinket, mert bármilyen rohanó is a világ, a civil szervezetekre, az emberek találkozására, gondolatváltására, együttesen megtapasztalt élmények átélésére mindaddig szükségünk van, míg nem válunk teljesen gépiessé.
