Társadalmunk állandó változáson megy keresztül, rengeteg ráhatás irányítja, sokszor rosszak, de szerencsére többségében jók. Kik is formálják és hogyan a jó dolgokat társadalmunkban? Mi kell ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, és talán a legfontosabb: milyen személyek irányítják ezeket a sokszor láthatatlan folyamatokat? Gondolom, egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a tanult embereknek nagyon nagy befolyása van, hogy milyen fordulatokat vesz társadalmunk. Ebben a kategóriában nagy szerep hárul a tanárokra, hiszen a tanár oktat és nevel is. Mindenki fel tudna sorolni ifjúságából egypár nevelőt, kiknek tevékenysége pozitívan hatott a további életútjukra. Nekem is van pár volt tanárom, akik meghatározó hatással voltak személyiségemre. Tudjuk, hogy általában amilyen tudást kap az ember az iskolaévei alatt, nagyjából azt használja fel alapul egész életében. A jó alapra lehet építkezni, még több tudást szerezni. Az egyik ilyen volt tanárom Joikits Attila, kinek sokat köszönhetek, például azt, hogy én is történelemtanár lettem. Sokszor észreveszem tanítás alatt, hogy a tanár úrtól tanult dolgokkal színesítem óráimat, megpróbálok úgy tanítani, hogy diákjaim megszeressék a történelmet. Ma pedagógiai elv, hogy a tanuló fedezze fel a dolgokat, és a tanár csak háttérből irányítson, mert a diák így jobban elsajátítja az anyagot. Joikits tanár úr már nagyon sok éve így tanított.
Nagy megtiszteltetés, hogy én írhatom meg a laudációt volt tanáromnak abból az alkalomból, hogy a 2020-as évben a Szilágysági Magyarok Díszoklevelét fogja megkapni. Röviden szeretném bemutatni a tanár urat, fontosabb életrajzi adatok alapján. 1939. szeptember 22-én született Kolozsváron, szülei Joikits Lajos és Gizella voltak. Olyan környzetben nőtt fel, ahol már gyermekként megtanulta a munka szeretetét a Dermata, ma Clujana, az Unirea és a Carbochim gyárak munkásnegyedében. Abban az időben Kolozsvár lakosságának többsége még magyar volt, ezekben a gyárakban is többségében magyar munkások dolgoztak. Iskolái meghatározták további életét, ahogy a tanár úr kifejezte, őket még a régi tanári gárda nevelte, nagyon jó szellemi útravalót kaptak. A gimnázium elvégzése után 1957-ben felvételt nyert a Bolyai Tudományegyetem történelem szakára, amit 1959-ben megszüntettek, és létrejött a Babeș–Bolyai Tudományegyetem. A tanárok közül Imreh Istvánt és Csetri Elek professzorokat említi, kiktől nagyon sokat tanult. Az egyetem elvégzése után a Szilágyságba került, akkor még nem tudván, hogy élete további részét itt fogja élni. Először Lompértra, majd Sarmaságra és utána Szilágysomlyóra került. 1970 és 1976 között aligazgató volt az általános iskolában. Azokban az időkben nagyfokú iparosítás kezdődött Szilágysomlyón is, így felduzzadt a tanulók száma. Sajnos, megváltozott a nemzetiségi arány is, ezért fontos volt, hogy a magyar szakok továbbra is jól működjenek. Nagy felelősség hárult a magyar aligazgatóra. 1981-ben megszerezte az I-es pedagógiai fokozatot. A megvédés témája nagyon egyedi volt, talán nem is volt eddig ilyen: a bélyeg használata az oktatásban. Büszke vagyok, hogy én is kaptam egy tízest, mert felismertem a történelmi szereplőket három bélyegen, és elmondtam róluk, amit tudtam. 52 éve él boldog házasságban feleségével, Katalin asszonnyal. Két leányuk van, Klementina tanítónő, Melinda magyar szakos tanár. Mind a ketten Kolozsváron tanítanak a Báthory István Elméleti Líceumban.
Nelson Mandela, Dél-Afrika volt elnöke mondta: „Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amit arra használhatsz, hogy megváltoztasd a világot.” Ha nem is tudjuk megváltoztatni a világot, de jobbá, szebbé, élhetőbbé, kulturáltabbá kell tenni. Nem elég egy tanárnak tanítani, példaképnek kell lennie, részt kell vennie a társadalmi, kulturális életben. Joikits tanár úr ezekből bőven kivette részét. Szeretném a legfontosabb iskola utáni tevékenységeit felsorolni. 1990 januárjában megalakult Szilágysomlyón az RMDSZ, amelynek első elnöke volt. Bizony, azokban az időkben bátorság kellett egy ilyen feladatot elvállalni. Az addig mellőzött magyarság kezdte kialakítani a politikai, kulturális intézményeit. Megalakult a Báthory István Alapítvány, amelynek alapító és vezetőségi tagja volt. Tudjuk, hogy milyen fontos szerepet tölt be ez az alapítvány Szilágysomlyó kulturális életében. 1992-től kezdődően megtartották a Báthory-napokat, napjainkig is. Örvendetes, hogy a megye sok települése is tanult a somlyói példából, és „Napokat” tart.
1992-ben megalakult a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amelynek Szilágy megyében az első elnöke lett, és 1997-ig töltötte be a tisztséget. Akkoriban kezdődött a Bolyai Nyári Akadémia tevékenysége, a tanár úrnak nagy szerepe volt ennek meghonosításában. Tevékenyen részt vett és több értékes dolgozattal járult hozzá a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos értekezéseihez. A Partium Emlékhely és Műemlékbizottságban is több dolgozata jelent meg a somlyói Báthoryak életéről és tevékenységeikről. Több témájú írásával hozzájárult A 750 éves Szilágysomlyó könyv sikeréhez. Fáradhatatlanul igyekszik Szilágysomlyó értékeit bemutatni az arra kíváncsi hazai és külföldi turistáknak, eddig 216 alaklommal 72 helységből érkezett csoportot kalauzolt.
Joikits tanár úr a szabad idejét nem sajnálva is nevelte, oktatta diákjait, számtalan kirándulást szervezett Erdély-szerte, felkeresve múzeumokat és magyar emlékhelyeket. Nagyon sokszor szervezett kirándulást Somlyóra és környékére. Személyes élményem, hogy gyalog mentünk át a Magurán egészen Sarmaságig, és onnan vonattal haza, közben nagyon sok dolgot elmondott Somlyó történelméből. Több évig bélyegkört szervezett, ahol megtanította diákjait hogyan és miért gyűjtsék a bélyeget, s azok milyen értéket képviselnek. Többször tematikus kiállítást is szervezett ezekből. Udvarán pingpongasztal volt felállítva, ahol nagyon sokan tanultuk meg ezt a szép sportágat. Gombfocibajnokságot rendezett, persze ebből volt néha galiba otthon, hiszen a nagykabátok gombjai voltak a legjobb „focisták”.
Tudom, hogy ilyen röviden nagyon nehéz egy sikeres életpályát bemutatni, de igyekeztem bebizonyítani, hogy Joikits Attila tanár úr feltétlenül megérdemli a Szilágysági Magyarok Díszoklevelet. Kedves tanár úr, nagyon jó egészséget kívánok, és biztosra veszem, hogy még nagyon sok és értékes történelmi témájú cikket olvasunk a különböző kiadványokban. Köszönjük a több évtizedes igényes munkáját, amellyel igyekezett Szilágysomlyót és a környék fiataljait a lokálpatriotizmusra nevelni.
(Elhangzott 2020. október 3-án, Szilágysomlyón a 28. Báthory Napok keretében szervezett díjátadó ünnepségen.)
