Tisztelettel jelentem az ünneplő közönségnek, és adom tudtául mindenkinek, akinek illik, hogy egy olyan korszakban élünk, amelyben a könyvtárosokon kívül az átlagember is egyre többet hall és beszél a könyvek halódó sorsáról. Egy olyan korszakban vagyunk, amikor mindenki temetné a könyvtárakat, sőt megreszkírozom annak kimondását is, hogy ezt ráadásul mindenki a könyvtárosokkal szeretné elvégeztetni. Nincs pénz, vagy nincs elég pénz könyvek vásárlására, könyvtárak fenntartására. Iskolai könyvtárakat számolunk fel, iskolai könyvtárosainkat jobb esetben más beosztásba kényszerítjük. Papír alapú könyveinket digitális álruhába öltöztetjük, és már gyakori eljárás, hogy eleve csak digitálisan jelentetünk meg kiadványokat, periodikákat, a „nincs elég pénz rá” szlogen mögé bújva. Könyvtáraink pedig „a közösségi tér kiterjesztése” címszó alatt, a fennmarad(hat)ás érdekében már-már mindent is felvállalnak, hamarosan átveszik a többi kulturális, szociális, lelki segélynyújtási intézmény hatáskörét, miközben az eredeti alapfunkciójuk mindinkább háttérbe szorul, átadva ezt a szerepkört a virtuális, illetve digitális eszközöknek és térnek.
Mindezek dacára azért foggal-körömmel ragaszkodunk a könyvekhez, könyveinkhez, könyvtárakhoz, könyvtárainkhoz, könyvtárosokhoz, könyvtárosainkhoz.
Ha valaki jól ismeri ezt a faramuci helyzetet, akkor az maga Bedő Melinda. És nemcsak jól ismeri, de élő lelkiismeretként tesz is ellene. Bedő Melinda azt is tudja, amit önök is sejtenek bizonyára, hogy mondottaim erősen sarkítottak, és mindannyian tudjuk, hogy a világ állandóan változik, és ezzel a változással együtt kell tudjunk élni, sőt fennmaradásunk érdekében ezeket a változásokat oly módon kell felnyergelnünk, hogy a régi dolgoknak kiegészítő, vagy teljesen új rendeltetést nyújtsunk.
Bedő Melinda tovább lát az én orromnál… Ő az a személy, aki az általam inkriminált, a könyvtárak közösségi térként való meghirdetésére fektetve a hangsúlyt számos községbe lelket lehelt, biztatást sugallt, mozgósított, szerény célkitűzéseket elkönyvelhető megvalósításként érvényesített, bevonva, aktivizálva könyvtáros kollégáit akár online módon is.
Bedő Melindát, kedves kolléganőmet több évtizedre visszamenve ismerem, ismerjük. A Kájoni János Hargita Megyei Könyvtár osztályvezető asszonya. A Bukaresti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karának végzettje egy bolondos napon, 1993. április 1-én új, friss szellemiséget hozott a könyvtárba. Ma már úgy áll a helyzet, hogy ha a könyvtári törvények felől érdeklődünk, Bedő Melindát kérdezzük, ha a közkönyvtárak mindennapi tevékenységének jelentős részét kitevő állomány nyilvántartási egyszeregyére vagyunk kíváncsiak, Bedő Melindához fordulunk.
Ő az a könyvtáros, aki meggyőződésesen vallja, hogy a hozzáállás lehet a legfőbb mozgatórúgója az egész gépezet működésének. Bedő Melindát úgy kell elképzelnünk, mint az ipari forradalom munkását, aki olajozó kannájával a gépelemek súrlódásmentességét biztosítja. Csakhogy Melinda egy más dimenziójú forradalmat éltet. Melindát a lipcsei Caspar Fritsch 1731-es nyomdászjelvénye Hermészeként kell elképzelnünk, aki a vállán hordott bőségszaruból csak úgy ontja a jobbnál jobb, mozgósító, csapatmunkára serkentő ötleteket. Neki köszönhető, hogy Hargita megye könyvtárai 2009 és 2014 között bekapcsolódtak a Biblionet országos könyvtárfejlesztő programba, amelynek eredményeképp rendszerszinten jutott pénz a felszereltség javítására, képzéseken való részvételre, a közösségi tevékenységek megvalósítására, de annak a gondolatnak a megizmosodása is neki köszönhető, miszerint nem a pénz az elsődleges, hanem a hozzáállás és a tudásfelhalmozás.
Bedő Melinda látja és láttatja az összefüggéseket a fenntartói akarat, a könyvtárosi kezdeményezés, a lakossági igények, a teljesítménymutatók, a szabályos nyitvatartás, az állományfrissítés, a megfelelő közönségszolgálat, a rendezvények gyakorisága, a könyvtári foglalkozások időszerűsége és a könyvtárközi kapcsolatok életben tartása között.
Összesen negyven könyvtárat sikerült a következő információs technológiai eszközökkel felszerelni: számítógép, nyomtató, másoló, digitalizáló, vetítő, valamint jogtiszta, irodai és gyerekeknek való oktatási programcsomagok. Ugyanakkor a program keretében – irányítása alatt – jól felkészült emberekkel rendelkező felnőttképző központ alakult a megyei könyvtárban. Új, pályázatilag támogatott megyei képzések indulhattak a kollégák részvételével.
A Nevelés a Nyílt Társadalomért (Education for Open Society) nevű program keretében – a 2008-as bukaresti projektmenedzseri és a 2009-ben, Temesváron elnyert felnőttképzéssel a háta mögött – Melinda könnyűszerrel vágott neki tréneri tevékenységének, amelyben a könyvtártan alapjairól, korszerű könyvtári szolgáltatások bevezetéséről és működtetéséről, könyvtári statisztikáról, illetve a társadalmi és állampolgári készségek fejlesztéséről tartott felkészítőket, a gyakorlatban alkalmazható ismeretekre és a résztvevők saját képességeikben megerősödött bizalomra, a könyvtáros szakmai érdekképviselet erősítésére fektetve a hangsúlyt.
Felszólalásom elején említetteket megcáfolandó, konkrét és átvitt értelemben is valóságos „könyvcsatákat” vívott 2015 és 2018 között, amelynek következtében közel félezer Hargita megyei gyermeket és fiatalt „csatolt be” a román nyelvű, Bătălia cărților (Könyvek csatája – szerk. megj.) elnevezésű országos olvasóversenybe. Különösen fontosnak tartja alulírott is ezt, hiszen a négyévnyi megmérettetés folyamán tizenkét megye részvétele mellett a 100 végzős tanuló között úgy 70 magyar nemzetiségű, magyar tagozaton tanuló gyermek a kortárs ifjúsági irodalmi művek ismertetése, elolvasása és közönség előtti nyilvános megvitatása során erősíthette román nyelvi tudását. Az Învățătură la tot pasul (Tanulás lépten-nyomon) elnevezésű program keretén belül a helyismeret iránti érdeklődést keltette fel egy jól kidolgozott saját módszer alkalmazásával. Egy olyan módszer, amelyet bárki sajátos tartalommal tölthet fel.
A Bedő Melinda által kezdeményezett vagy futtatott települési könyvtárfejlesztő programok révén közvetve is segítette a könyvtárakat, hogy színvonalas könyvtári szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. Kezdetben a könyvellátást pótolták, így pedig létrehoztak egy új és változatos tartalmú, folyamatosan bővülő letéti állományt, amelyet a vidéki könyvtárak hosszabb időre kölcsönkaphattak a helyi lakosság nagy-nagy örömére. Az újabb terveknek se szeri, se száma. S ezekbe a könyvtárakon kívül a helyi önkormányzatokat is igyekezett bevonni. Népegészségügyi, helytörténeti képzései, virtuális sétái Hargita megye harminchárom településén több mint 7500 résztvevőt regisztrált. De tevékenysége kiterjedt arra is, hogy tartsa és építse a kapcsolatokat más könyvtárakkal – például közös rendezvények révén.
A Romániai Közkönyvtárak és Könyvtárosok Nemzeti Egyesülete Hargita megyei fiókjának 2009 óta igen aktív, szervezőkészségéről híressé vált elnöke. Műhelynapok, szakmai műhelymunkák, szakmai kávéházak, konferenciák szervezésével szakemberek széles rétegeit mozgatta meg (Cod Kids, Eusphere), és aktuális témáival – mint a könyvtárak finanszírozása és költségvetése, innovatív könyvtári szolgáltatások – megerősítette azt a hitet, hogy a könyvtárakra, könyvtárosokra úgy tekinthetnek, mint az életen át tartó tanulást támogató erőforrások összehangolóira, a digitális felzárkózás elősegítőire. Ennek tudható be, hogy 2019 októberében az országos könyvtáros egyesületi konferencia társszervezője lehetett a Kájoni János Hargita Megyei Könyvtár, és e révén erősödhettek az országos szakmai kapcsolatok, ismertebbé válhatott a Megyei Könyvtár, és az intézmény szponzorokat vonzott be.
1998 óta foglalkozik valamilyen szinten a módszertani munkával, 2011 óta pedig főállású módszertanos. Dicséretére legyen mondva, a megörökölt szakmai közösségépítő előzményeket mind beépítette, továbbfejlesztve azokat vállalt munkájába. Bedő Melinda átvitt értelemben nem halat oszt, hanem hálót nyújt – azaz a Megyei Könyvtár támogatását, és saját módszertanos tapasztalatát – azoknak a vidéki kollegáknak, akik a tétlenség helyet a munkát vállalják.
Tagja volt 2012-ig az országos könyvbeszerző bizottságnak, amelyen a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületét (RMKE) képviselte, valamint a romániai magyar könyvkiadók ajánlatainak válogatását végezte.
Mindezeket összegezve még azt kell elmondanom, hogy amikor felmerült tagjaink valamelyikének kitüntetése, akkor a beérkezett javaslatok között elegáns többséggel jelentkezett Bedő Melinda neve. Így tehát közösségünk nevében, ünnepeltünk ismeretében bátran és örömmel javaslom kedves kolléganőmet az EMKE-díj elnyerésére.
(Elhangzott 2020. november 7-én, Kolozsváron, az EMKE díjátadó ünnepségén, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség templomában.)
