Tisztelt hallgatóság, kedves kántor úr!
Egy Kodály-idézettel szeretném kezdeni mondandómat. „Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”
Az idén egy kicsit furcsa, a megszokottól eltérő ünneplésre gyűltünk össze, inkább virtuális formában az előállt járványhelyzet miatt, de azt hiszem, annál emlékezetesebb lesz.
A magyar zene történetében mindig is fontos helyet töltöttek be az erdélyi zenészek, kántorok, kántortanítók, orgonisták, amint példázza a díj névadója, Zsizsmann Rezső orgonaművész és egyházzenész is.
Ma Fejér István kántor-karnagy urat, barátomat és munkatársamat köszöntjük, aki tehetségével és szorgalmával nagyot alkotott Csíkországban. Méltó utóda a szintén csíkszentgyörgyi Baka János kántortanítónak, kinek az idén karácsonykor lesz 180 éve, hogy született. Fejér István életútja tehát Alcsík legnagyobb községéből, Csíkszentgyörgyről indult 1970. december 2-án, egyszerű székely családból, ahol élik a hagyományokat, szeretik az imát és az éneket, a zenét és az Istent. Édesanyja, akit korán elvesztett, énekelt a gyermekeknek, kikből az egyik pap, a másik kántor lett.
István zeneszeretete már gyermekkorában megmutatkozott, amikor a csíkszeredai népművészeti iskolában tangóharmonika-szakon tanulta a hangjegyek rejtelmeit. Innen már csak egy lépés volt beleszeretni a hangszerek királynőjébe, az orgonába. A hangszer működésének rejtelmeibe Márk Vince József atya, ferences szerzetes vezette be valamikor 1988–89-ben. Innen vette kezdetét az egyházi zene tanulmányozása és művelése.
Amint a kommunista rendszer falai leomlottak, és megnyíltak a határok, a székely ifjú Budapestre került a kántorképzőbe, ahol elvégezte a hároméves tanfolyamot. Itt szerezte meg a kántori oklevelet. Olyan jeles tanároktól tanult, mint: dr. Bucsi László, P. Jáki Teodóz bencés szerzetes és egyházzenész, dr. Katona Tibor győri karnagy, Dobszay László zenetörténész, dr. Mezei János gregorián szakértő, dr. Verbényi László liturgikus, Lisznyai Mária osztályfőnök. A Ferenciek téri ferences templom nagyorgonáján vizsgázott Gergely Ferenc karnagy jelenlétében.
Habár egy új világ és rengeteg külföldi lehetőség nyílt meg előtte, tudását hazahozta. A gondviselés Csíkszentdomokosra vezette, Isten szolgája, Márton Áron erdélyi püspök szülőfalujába, ahol 1992-től nyolc évig végezte a kántori szolgálatot. Ez idő alatt teljesen megújította az egyházközség énekkarát. Ebben az időszakban kapott meghívást a Gyergyócsomafalván megrendezett gyergyói egyházi kórusok éves találkozójára, mivel testvérbátyja ott szolgált segédlelkészként. Nagyon megtetszett ez a mozgalom, és hazatérve elhatározta, hogy Felcsíkon is megszervezik a felcsíki egyházi kórusok találkozóját. Ez 1995. április 22-én meg is történt. Tíz kórus vett részt ezen a kezdeményezésen, ami mára az egész felcsíki térséget mozgósítja.
Közben teltek az évek, családot alapított, két fia született, akik szintén zeneszerető és zenélő ifjak.
Időközben szülőfalujában, Csíkszentgyörgyön megüresedett a kántori állás. Úgy érezte, hogy a szülőfalu hangja hazahívja. Megpályázta és sikerrel járt. 1999 őszén elfoglalta új munkahelyét. Itt azonnal munkához is látott. Megalapította a vegyes kórust, amely a falu szülötte, Ilyés András erdélyi püspök nevét vette fel, ezzel is emléket állítva annak, akit méltatlanul elfeledtek. 2000-ben már részt is vettek az alcsíki egyházi kórusok találkozóján, amely ezen a tájon is hagyományossá vált Fejér István példájának köszönhetően.
Azóta immár 21 éve, hogy itthon, szülőfalujában énekével, zenéjével, kórusával és scolajával szolgálja az Urat és a közösséget. A kórus folyamatosan gyakorol, új dalokat, kórusműveket tanul. Széppé teszik a liturgiát az év minden napján. Felemelővé teszik ünnepeinket. Gyönyörködtetik a lelket. Évente fellépnek az immár hagyományossá vált kórustalálkozókon. Vendégszereplésre hivatalosak itthon és külföldön. Maga is folyamatosan képezi magát, így igényes munkájával nemcsak a kórustagokkal, hanem az emberekkel is megismertette a szép zene, a szép éneklés szeretetét.
Örvendetes, hogy a lassan 30 éves munkáját, tevékenységét elismeréssel fogadják és kitüntetik a Zsizsmann Rezső Díjjal. Személy szerint is örvendek, és büszke vagyok, hogy barátok és munkatársak lehetünk.
A csíki egyházzene érdekében végzett szolgálataidat, tenni akarásodat, ma elismeréssel nyugtázzák. Hiszem, hogy ezzel a díjjal honorálni kívánják munkádat, szorgalmadat, kitartásodat. Így válik valóra Szent Pál apostol mondása: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik”. És visszautalva az elején idézett kedvenced, Kodály Zoltán mondására, a te lelkedben is a dallamok mutatják, hogy ki vagy. Rezegjen tovább lelkedben a dal, és mutassa az utat Isten felé mindazoknak, akik ezt a dalt hallgatják.
Isten éltessen, szívből gratulálok!
(Elhangzott 2020. december 19-én a világhálón, a Romániai Magyar Dalos Szövetség közgyűlését követő díjátadó ünnepségen.)
