Korona Júlia 1945-ben született a Hargita megyei Parajdon. Már az óvodában is kitűnt azzal, hogy csengő hangon adta elő a sok szép mondókát és gyermekdalt. Egy marosvásárhelyi tanárokból álló zenei tehetségkutató csoport felfigyelt az alacsony növésű és csengő hangú II. osztályos kislányra, akit meghívtak a felvételi vizsgára, amely sikerült is neki. Aztán Júlia III. osztálytól
XII. osztályig a marosvásárhelyi Művészeti Iskola zenetagozatán sok más tantárgy mellett zongorát, zeneelméletet és szolfézst is tanult. Mindvégig fegyelmezett, szorgalmas, segítőkész tanulóként viselkedett. Így aztán joggal érdemelte ki az intézmény ösztöndíját. A marosvásárhelyi hároméves tanárképző főiskola elvégzése után (ahol szintén ösztöndíjas volt) sikerült hazakerülnie Parajdra, ahol az általános iskolában egészen nyugdíjba vonulásáig tanította harminchét éven keresztül az ének–zene tantárgyat. Időközben igyekezett kiegészítenie zenei ismereteit, és elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zenepedagógia és muzikológia szakját a látogatás nélküli tagozaton.
Iskolai munkája mellett tanította, és még napjainkban is tanítja – immáron huszonhét éve – a parajdi református vegyes kórust, és tizenhat éve a római katolikus női kórust.
Szakmai munkájára jellemző az igényesség. Nemcsak megválogatta a népdalokat, kórusműveket és zenei műveket, hanem igyekezett a zeneszerzőről, a műről, az ahhoz kapcsolódó eseményekről is beszélni. Szerette, szereti a hivatását, és boldog volt, hogy a gyermekek és felnőttek lelkét tudta formálni. Csillogó szemüket és apró arcrezdüléseiket észrevenni, szépre, jóra, fegyelmezett magatartásra és becsületességre nevelni őket. Hűséges szülőföldjéhez, és büszke is rá, ezért népszerűsítette annak kulturális hagyományait például az első fokozatú dolgozatában is. Szerette és tisztelte szüleit, akiknek az iskolai évei alatt még verset is írt. Gyakran előfordult, hogy a levelei végére – ahogy ő fogalmazott – „biggyesztettem még verset is”.
„Én szép földem, Sóvidék,
Mikor látlak téged még?
Visszavágyom tehozzád,
Gondolatom feléd száll.
Gyorsan pereg gondolatom,
Én mindig csak hozzád vágyom.
Hozzád vágyom szülőföldem,
Nem hagylak én sohasem!”
Az ötvenéves érettségi találkozón megjelent osztálytársainkkal felidéztük régi emlékeinket, illetve híres tanárainkat, akiktől megtanultuk nemcsak a szakmánk szeretetét, hanem az embertársaink megbecsülését is – például a néhai Trózner Erkel Sarolta igazgatónőt és zongoratanárt, Szász Károly zeneelmélet- és szolfézstanárt, a karvezetéstant oktató Birtalan Józsefet és az összhangzattant tanító Trózner Józsefet, és sokan másokat.
Az elmúlt ötven évben rengeteget tanult, gyakorolt, de említsük meg a kóruspróbákat is – mindezek eredményeként gyakran mutatták be éneklőcsoportjai és énekkarai a színvonalas, szebbnél szebb műsorszámokat a templomi és színpadi szerepléseik során.
Néhány példa:
Gyermekkórusok:
– különböző iskolai ünnepségek, évente több alkalommal.
Református vegyes kórus:
– Maros megyei egyházzenei kórustalálkozók, amelyeket Szászrégenben szerveztek meg huszonhat éven át;
– egyházzenei kórustalálkozók Marosvásárhelyen;
– nagygalambfalvi kórustalálkozók;
– Hargita megyei egyházzenei kórustalálkozók;
– részvétel a parajdi egyházi ünnepeken.
Katolikus női kórus:
– karácsonykor, húsvétkor és a különböző búcsúk során léptek fel;
– részt vettek a különböző településeken szervezett katolikus kórustalálkozókon.
Egyesített kórus:
– A református és katolikus kórus együtt énekelt március 15-én és a parajdi falunapok alkalmával minden évben.
Egyéb fontos tevékenységek:
– a kórustagok névnapi köszöntése;
– részvétel a kórustagok és hozzátartozóik temetésén;
– minden évet a Bucsin négyes kilométerkövénél zárnak egy kiértékelővel és egy rövid mulatsággal.
Júlia mindennapi magatartásának jellemzői a fentiek mellett a barátság, a tisztesség, az őszinteség – ezért joggal néznek rá embertársai nagyon nagy tisztelettel; és érvényes az a közmondás, ami szerint kicsi a bors, de erős. Az elhangzottak alapján tiszta szívből javaslom Korona Júlia parajdi nyugdíjas zenetanárnő kitüntetését.
(Elhangzott 2018. november 17-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén.)
