Nagy István-díjban részesíti az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kállay-Miklós Tündét az erdélyi magyar kórusmozgalomban, a magyar közösség érdekében kifejtett kiemelkedő művészi és oktatói tevékenységéért – áll a díj odaítélésének indoklásában.
Kállay-Miklós Tündéről beszélni nemcsak megtiszteltetés, de nagy öröm is. Amikor róla beszélünk, beszélünk művészi munkáról, beszélünk az erdélyi magyar kórusmozgalomról, gyermekeinkről, összefogásról, egymás melletti szolidaritásról, és beszélünk egy olyan minőségi oktatói munkáról is, amely a mindennapi gyakorlatban elismerést érdemel.
Művészi tevékenységének értékelését hadd kezdjem egy friss, személyes, de a jelen helyzetben releváns élménnyel. Nem a véletlen folytán jutott el hozzám az Utunk 1983-as, májusi számában a Végzős növendékek hangversenye címmel megjelenő írás, amely a Kolozsvári Zenelíceum végzős növendékeinek, Ürmösi Farkas Gabriellának, Vermesy Andrásnak és Miklós Tündének az 1983. április 13-án, a Székelyudvarhelyi Művelődési Házban tartott közös hangversenyét méltatja. Szép Gyula a következőket írja az akkor tizennyolc éves művészekről: „Tanulóéveik alatt is figyelemmel kísértük hangszertudásuk alakulását, és minden fellépésük után örömmel nyugtáztuk céltudatos és kitartó munkájuk újabb eredményeit. Hangversenyük bebizonyította, hogy következetes és szigorú ellenőrzés alatt készültek fel, gonddal összeállított műsoruk kidolgozása és helyes értelmezése tanáraik – Márkos Judit és Buzás Pál – odaadó munkáját és szakmai irányítását dicséri.”
Az idézetben jelzett céltudatos és kitartó munka eredményessége mentén menjünk tovább, mert ez az a pillér, ami mind a mai napig összeköti Kállay-Miklós Tünde művészeti és oktatói, nevelői tevékenységét. Kórusmozgalmi munkájának egyik legszebb példája, hogy tizenhét éve vezeti a Kolozsmonostori Református Gyülekezet kórusát, de tagja a Guttman Mihály Pedagóguskórusnak is. Neki köszönhetjük azt is, hogy zeneiskolás gyermekeink a magyar mellett finnül, németül, franciául, jiddisül, romani nyelven és románul is tudnak énekelni. Karvezetői munkájának elismeréseként a Romániai Magyar Dalosszövetség 2004-ben Zsizsmann Rezső-díjban részesítette.
Pályájának ezen kulcsszava összekapcsolódik az egy életen átívelő oktatói, nevelői munkával. Kállay-Miklós Tündének meghatározó szerepe van abban, hogy a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium magyar tagozata az elmúlt tíz évben folyamatosan bővült. A már említett 1983-as zeneiskolai érettségi után felsőfokú zenei képzését a Gheorghe Dima Zeneakadámián szerezte. Ezt követően 1989-ben Felsőboldogfalván kezdte zenepedagógusi munkáját, majd 1991-től tanárként tért vissza egykori kolozsvári iskolájába, ahol jó tizenöt évnyi nevelői munka után vállalt oktatásszervezői, intézményvezetői feladatot. 2007-től mind a mai napig igazgatóhelyettesként látja el nemcsak a szervezési, de intézményépítési, és a művészetre, hiteles szakmaiságra való nevelés feladatait is. Oktatásszervezői gyakorlati megközelítésének eredménye a 2013-ban, az iskola magyar tagozatának háttérintézményeként megalakult Zenevár Egyesület is, amely célként fogalmazta meg a zeneiskola szakmai és művelődési munkájának támogatását.
Hosszú távra szóló intézményvezetői feladatainak meghatározásakor, végigtekintve az elmúlt tíz éven, a valóságból, mindennapi realitásunkból indul ki. Mindez azonban csak akkor tud hatékonyan működni, ha minden érintett megismeri, megérti, és magáénak érzi azokat a feladatokat, tartalmakat, célokat, amelyeket egy vezető meghatároz. Ehhez tehát szükség van nevető diákokra, akik az utcán is azokból a kórusművekből dúdolnak, amiket az iskolában tanulnak. Továbbá szükség van olyan pedagógusokra, akik hasonló értékek mentén fogalmazzák meg a szakmaiságot, és partneri viszonyban bekapcsolódnak akár az évente megszervezésre kerülő teltházas kórusfellépések, versenyek, megmérettetések, az immár hagyománnyá vált tanulmányutak munkafolyamatába. És szükség van szülői közösségre, kölcsönös bizalomra, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy a tervezés valódi és komoly eredményként kerüljön a nyilvánosság elé. Ha a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium mindennapjait figyelemmel követjük, egyértelművé válik számunkra, hogy mindezek összefogása, a közösségtudat kiépítése, valamint a közös értékek kialakítása Kállay-Miklós Tündének sikerült.
Kedves Tünde, büszkeséggel tölt el, hogy én méltathatom sokrétű szakmai munkádat és eredményeidet. Engedd meg, hogy gratuláljak munkád elismeréseként a Nagy István-díjhoz! Ötletekben gazdag munkáséveket kívánok neked, ötletekben gazdag munkáséveket kívánok magunknak, gyermekeinknek!
(Elhangzott 2017. április 8-án Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén)
