Bóné Vilmos méltatása

„Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok./ Ezt ha nem érted,/ Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” (Kazinczy Ferenc: A nagy titok)

Megtiszteltetésnek érzem, hogy Bóné Vilmos igazgató-tanár úrról írhatok méltatást, hiszen tanítványa is és munkatársa is voltam a ballai iskolában. Az iskolák életében is vannak olyan időszakok, amelyekre később mérceként lehet tekinteni, amire a tanítványok büszkén hivatkozhatnak. Bóné Vilmos érdeme, hogy 38 évi ballai tanári, igazgatói munkájával, a fizikai alapoktól is kezdve, korszerű, jól felszerelt iskola épült, amelynek falai között magas fokú szellemiség fejlődött ki. Az iskola tanulói pedig látványos, szép eredményeket értek el a tudáspróbákon, a felvételi vizsgákon, a megyei és országos tantárgyolimpiászokon, a kulturális versenyeken, rendezvényeken.

Bóné Vilmos 1946. szeptember 16-án született Szilágyballán, szülei földművesek voltak, a falusi gazdálkodás folytatását szánták neki is. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, utána a zilahi Ady Endre középiskolába felvételizett, 1966-ban itt érettségizett. 1969-ben sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi hároméves Pedagógiai Főiskola matematika szakára. 1972-ben a goroszlói Általános Iskolába nevezték ki, ahonnan egy évharmad tanítás után, 1973. január 4-én a Szilágy megyei tanfelügyelőség áthelyezte Szilágyballára, szülőfalujába, és ki is nevezte igazgatónak. Félig kész, pirosban álló, a falu pénzén épülő új, nyolcosztályos iskola és problémás tantestület fogadta. Fiatalon, tapasztalat nélkül kezdte el pedagógus és közéleti pályáját szülőfalujában. Közben beiratkozott a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Matematika-Mechanika Karának levelező tagozatára, ahol 1976-ban szerzett tanári oklevelet. 1984-ben házasságot kötött Bóbis Margit magyar szakos tanárnővel, két gyerekük született, Tibor és Imre, akik informatikusok lettek, jelenleg Kolozsváron élnek és dolgoznak.

1978-tól 2010-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szilágy megyei Tanfelügyelőség módszertani irányítója, 1979 és 1986 között pedig a Zilah és környéke magyar nyelven tanító matematika tanárainak pedagógia köri felelőse volt. 1981-ben megkapta az élen járó tanári címet az oktatási minisztériumtól.

Matematika feladványai jelentek meg a Gazeta matematică és a Matematikai lapok című szakkiadványokban (1977 és 1981 között), tanügyi és közéleti cikkeket közölt a Szilágyság című hetilapban, és a Szilágysági magyarok című kötetben közölte Szilágyballa monográfiáját.

Igazgató volt Szilágyballán 38 évig. Az iskolát saját gyermekének tekintette, ezért nagy gondja volt a ballai iskola hírnevének állandó öregbítésére. Rendet, fegyelmet és főleg lelkiismeretes munkát kért és várt el a kollégáktól mind a tanórákon, mind a nevelői munkában. Ehhez pedig igyekezett a feltételeket is megteremteni, s olyan munkaközösséget kialakítani, amelyben a kollégák ne csak munkatársak, hanem barátok is legyenek, a tanáriban sose legyen feszült a hangulat. Sokat foglalkozott a fiatal kollégákkal is, segítette őket, szakmai továbbképzésre, igényességre, minőségi munkára, humánus nevelésre bíztatta őket.

2002 és 2010 között, nyugdíjba lépéséig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szilágy megyei szervezete elnöki tisztségét töltötte be, szorgalmazta, szervezte a magyar nyelven tanító kollégák szakmai és módszertani továbbképzéseken való részvételét. Azt vallotta, hogy a minőségi munka feltétele az iskolában a lelkiismeretesség mellett a szakmai és módszertani tudás magas szintje.

Az oktató-nevelő munka mellett rengeteg közéleti, helyi, illetve megyei szintű tevékenységnek is részese volt. 1992-től 2012-ig Baksa község tanácsában képviselői tisztséget töltött be, ahol képviselte szülőfaluja fejlesztési terveinek a megvalósítását, az utak aszfaltozását, a közművesítést a faluban, amik meg is valósultak.

Nyugdíjba vonulásakor, 2010-ben mondta: „Nyugodt lelkiismerettel megyek nyugdíjba, hiszen beteljesült, amit elképzeltem, szülőfalum iskolája a megye egyik legjobb és legszebb iskolája lett, amelynek falai között magas fokú szellemiség is honol. Tanulóink nagyszerűen teljesítenek, és példásan viselkednek az életben is.”

A végzősöket általában József Attila idézettel bocsátotta el: „Dolgozni csak pontosan, szépen,/ ahogy a csillag megy az égen,/ úgy érdemes.”

„A tanári és közéleti munkával szülőfalumban eltöltött élet nehéz, de szép sorsot jelentett számomra. Naponta kihívást, megfelelést saját közösségemben, cáfolni a mondást, miszerint senki sem próféta saját hazájában. Mindig belső kényszernek, hivatásomnak és szívügyemnek éreztem a közösségi munkálkodást is szülőfalumért, annak iskolájáért, magyar közösségünkért” – mondta nyugdíjba vonulásakor.

Mi pedig, a ballai tantestület büszkék vagyunk, hogy Bóné Vilmost kollégaként, igazgatóként, barátként tisztelhetjük, tőle szakmaiságot, emberséget tanulhattunk.

(Elhangzott 2015. szeptember 26-án Szi­lágy­som­lyón, a Báthory-­na­pok díj­átadó ünnepségén)