Amint az intézmény neve is mutatja: a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont a térség hagyományőrző tevékenységei támogatását, a hagyományok kutatását és népszerűsítését vállalja fel.
A jövő nemzedékének hagyományokhoz való kötődését, múltunk emlékeinek megismertetését, a jelenkori körülményekhez igazodó alkalmazását segíti a Forrásközpont számos megvalósuló projektje. A Hargita Megye Tanácsa fenntartásában 2006 óta működő intézmény számára jelenleg az egyik legnagyobb kihívást jelenti, hogy múltunk emlékei hogyan mutathatóak be a ma embere számára. A hagyományainkhoz tartozó értékek csak akkor lesznek megélhetők a jövő korosztályok számára, ha biztosítani tudjuk, hogy a róluk szóló információk kényelmesen és korszerűen legyenek elérhetőek.
Sokan trend-követésből csatlakoznak a hagyományőrzés zászlaja alá, ám ennek az igénynek sokkal mélyebbről kellene fakadnia. A hagyományőrzés a neveltetésből fakad, amelyet a fogyasztói társadalom, a mai világ szándékosan a fogyasztás mellékvágányára tereli. Ahhoz nem fér kétség, hogy a színpompás viseletet, a népi játékokat és tánclépéseket, a bútorfestés művészetét, a régi bútorainkat és használati tárgyainkat, a népi kézművesség fontos identitásképző művészeti tevékenységeit és ezek jelentős gazdasági vetületét, a szépen szóló népdalainkat, a népi eledeleket és a különböző ünnepkörökhöz kapcsolódó hagyományainkat szükséges óvni, ápolni, őrizni és továbbadni. Éppen ezért a Székelyudvarhelyen működő Forrásközpont munkatársainak feladata a hagyományőrző és közművelődési programok (fesztiválok, vetélkedők), események (könyvbemutatók, fotódokumentációs és néprajzi kiállítások, előadások) szervezése, tudományos és ismeretterjesztő jellegű előadások, konferenciák, szakmai tanácskozások fórumai megteremtése, néprajzi és helyismereti gyűjtés elvégzése, illetve támogatása és ilyen jellegű kiadványok szerkesztése, megjelentetése, szakmai együttműködés a közművelődésben és hagyományőrzésben érintett intézményekkel és civil szervezetekkel. Az éves tevékenység összeállításakor az intézmény munkatársai igyekeznek megyeszerte létrejövő programokat összeállítani az alábbiakban felsorolt célok előtérbe helyezésével.
Célok
A Forrásközpont a felnőttoktatás és a hagyományos népi kultúra köré szervezi alaptevékenységeit. Ezek célja a (helyspecifikus) hagyományok jelenlegi állapotának feltárása, a népművészeti alkotások gyűjtése, bemutatása, a hiteles hagyományokat továbbvivő és a népművészeti tárgyakat létrehozó alkotók népszerűsítése, a népi mesterek és hagyományos mesterségek újraélesztése és felkarolása, a vidéki művelődési otthonok tevékenységének javítása, a helyi hagyományokat értékesítő és a műkedvelő mozgalmak ösztönzése, a hagyományőrzés számára hasznos szabadidős tevékenységek támogatása, népismereti, tudományos kutatások támogatása, népszerűsítése, a nemzeti kisebbség kulturális identitásának erősítése, a megye különféle kulturális értékeinek cseréje helyi, országos és nemzetközi szinten.
Tevékenységek:
1. Hagyományőrző rendezvényekkel kapcsolatosak (a helyi és kisrégiós közművelődési tevékenységek anyagi támogatása és szakirányítása, kulturális események szervezése, a megye műkedvelő színjátszó mozgalmainak felkarolása, a táncház-mozgalom felkarolása, dokumentációs fotótáborok szervezése, a táborok anyagából kiállítások szervezése és tájolása).
2. Hagyományápolók és népi mesterségek felkarolása (tudományos kutatás a néprajz és a helytörténelem területén, dokumentációs adatgyűjtés, a megyében élő vidéki gyermekek népi hagyományőrzéssel, népi mesterségekkel és népi játékok továbbadásával gazdagított programjai támogatása, hagyományos népviseletek dokumentálása, kapcsolattartás a népi mesterségek gyakorlóival, tevékenységük népszerűsítése, néprajzi és helyrajzi jellegű dokumentumfilmek készítésének támogatása, a megye tájházai gyűjteménye felmérése, a néprajzi gyűjtemények számbavétele, különböző tájegységek gyűjteményeinek megismertetése, a tájházakat működtetők szakmai továbbképzésének és tapasztalatcseréje lehetőségeinek megteremtése).
3. Felnőttképzési programok (népi mesterek számára, vidéki kulturális szakemberek képzése).
4. Tudományos munka és könyvkiadás (a térséget bemutató néprajzi, helytörténeti, ismeretterjesztő és történelmi könyvek kiadása, dokumentumfilmek készítése, archív fényképek és iratok szisztematikus gyűjtése, rendszerezése, digitalizálása, valamint népszerűsítése, publikálása különböző kiállítások és kiadványok által).
Kiadványok
2015 óta a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont önálló kiadóként is működik, nemrég megjelent kötetei: A székelység története javított és bővített kiadása, a Székely jelképek pecséten, címerben című kötet, valamint a Hagyományos életmód a mindennapokban című tanulmánykötet. Ugyancsak a 2015-ös év termése a Hargita megyei műkedvelő színjátszó társulatokat bemutató kiadvány.
A székelyudvarhelyi iroda munkatársai által kifejtett könyvkiadási tevékenység célja a Székelyföld és Erdély múltjára vonatkozó egyéni és csoportos kutatások végzése és támogatása. Erdély jeles kutatóközpontjaitól távol számos tudományos igénnyel megírt kiadvány került az érdeklődők asztalára, több helyismereti tárgyú tanulmány és forrásközlés jelent meg. Az intézmény támogatásával adták ki a helyismereti és népismereti kutatásokat tartalmazó, Csíkszék történelmét, földrajzát, művészetét bemutató Csíki olvasókönyvet (2009), az Udvarhelyszék történetéről és népművészetéről szóló tanulmányokat, régi útleírásokat közlő Udvarhelyszéki olvasókönyvet (2008), vagy az „Orczád verítékével...” Máréfalva a történelem sodrában című 2008-as monográfiát Kovács Piroskától, aki bemutatja a falut érintő történelmi események mellett az iskola és az egyház történetét, a gazdag néprajzi és történelmi forrásanyagot.
Forrásközlések megjelentetésében is szerepet vállalt az intézmény. Az „Igaz, egyenes és hív lészek...” Hűségnyilatkozatok az Udvarhelyi Református Egyházmegyében a XVIII. század végén című kötet 2008-ban jelent meg és a 18. század utolsó évtizedeiből az udvarhelyi református traktus lelkipásztorainak, kántorainak, tanárainak és tanítóinak hűségfogadalom-nyilatkozat saját kezű aláírásait tartalmazza. Egy másik forráskiadvány, a homoródszentmártoni Bíró Sámuel (1665–1721) erdélyi tanácsos Nemes Erdély Országának… című ismeretterjesztő munkája alapján készült 2007-ben (Nemes Erdély Országának státusáról. Lakosairól. Lakóhelyeiről és folyóvizeiről való oktatás, melyet írt volt 1710-ben néhai Bíró Sámuel, tanács úr Erdélyben).
Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália Visszanéztem alkonyatkor (2007) című, szülőfalujára emlékező műve a Nyikó-menti Rugonfalva szépségeit idézi. A 2009-ben megjelenő Kutatások a Nagy-Küküllő felső folyása mentén történeti-régészeti, néprajzi tanulmányokat tartalmaz: fiatfalvi és nagygalambfalvi, telekfalvi régészeti feltárásokat, Gagy-menti és Solymosok vidéki, valamint többségében székelykeresztúri kutatások összegzését. Ugyancsak 2009-ben adták ki Korond krónikása, István Lajos Korond és környéke című néprajzi írásait.
P. Buzogány Árpád, a Forrásközpont munkatársa Vidám emberek a csend birodalmában címmel faluriportokat közöl Udvarhelyszékről, a történeti visszapillantást és adatokat tartalmazó, néprajzi jellegzetességeket érintő, illetve a jelen gazdasági-társadalmi változásait is számba vevő írásokat tartalmazó kötet 2010-ben jelent meg. Novák Károly István: Azok a boldog békeidők Székelyudvarhelyen (2010) című kötet Székelyudvarhely 1867 és 1914 közötti történelmét taglalja, jellemezvén a korabeli társadalmi viszonyokat, a gazdasági életet, a városiasodás folyamatát, az oktatás, a művelődés és az életmód fejlődését. Mihály János: Gyalogosan a két Homoród mentén című 2010-ben megjelent útirajza emléket állít Jánosfalvi Sándor István unitárius lelkésznek, szónoknak, illetve Székelyhoni utazás a két Homoród mellett című ismert munkájának. A P. Buzogány Árpád: Példák, példaképek, példabeszédek (2011) című kötet az ezredforduló táján a sajtóban megjelent beszélgetések válogatása, a szerző olyan személyiségekkel beszélgetett, akiknek életműve valamilyen formában kapcsolódik a környékhez, illetve olyan szakterületeken alkottak jelentőset, amelyek az egyetemi központokból, illetve a határokon túlról hatnak vissza a városra és Udvarhelyszékre.
A Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport tagjai a Hargita Megyei Tanács támogatásával 2011-ben is folytatták szimbólumtörténeti kutatásaikat. 2011-ben jelent meg Jelképek a Székelyföldön - Címerek, pecsétek, zászlók, majd 2012-ben a Címer és pecsét a Székelyföldön című tanulmánykötet.
2010 és 2013 között a Forrásközpont az Areopolisz címmel megjelenő székelyföldi súlypontú történelmi és társadalomtudományi tanulmányokat közlő tudományos évkönyv kiadásában is szerepet vállalt. A kötetben közlő szakemberek célja egy tágabb kitekintésű helyi múlt- és jelenkutatás művelése.
Gálfalvi Gábor: Ha kél az ég szép hajnala (2011) című kötet néprajzi gyűjtéseket, helyismereti tanulmányokat közöl. 2012-ben jelent meg dr. Hermann Gusztáv Mihály Helytörténet és világtörténet című történelmi tanulmánykötete.
Tamás Lenke: Mélységes mély a múltnak kútja (2012) a székelyvarsági kenderfeldolgozás és szekeresség múltjáról szóló tanulmányokat tartalmazza. Szintén néprajzi és helyismereti írásokat közöl a korondi néprajzkutató, költő István Lajos Igaz szívvel szólok (2011) című kötete. A „Rátok bízom…” című 2011-es kiadvány dr. Molnár István múzeumalapító néprajzi hagyatékából és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum fotótárából származó képeket tartalmaz. P. Buzogány Árpád Csípős túrót vegyenek! című udvarhelyszéki gyermekjáték-gyűjtése 2013-ban jelent meg.
A felsorolt kiadványok jó része, valamint a 2014-ig ismeretterjesztő céllal Örökségünk címmel negyedévente kiadott folyóirat lapszámai hozzájárulnak történelmi tudatunk és önazonosságunk megőrzéséhez. E kiadványok még megvásárolhatók Székelyudvarhelyen a Forrásközpont székhelyén (1918. december 1. utca 9. szám, 2. emelet, +40-266-214440, +40-744-600928, www.hagyomany.ro).
A könyvkiadáson kívül a Forrásközpont néprajzi jellegű dokumentumfilmek létrehozását és bemutatását is támogatja évről évre. A 2015-ben elkészült hét alkotás között portréfilmek, a székely konyhát, babonákat, víz hajtotta szerkezeteket megjelenítő alkotásokat találunk. Bálint Arthur Babonák című alkotásában a mindennapi élet eseményeihez, történéseihez kapcsolódó hiedelmek, babonás cselekvések bemutatását tűzte ki célul. Fábián Kornélia Teremtő kéz című portréfilmje a siménfalvi Ráduly János kosárfonót mutatja be. Fábián Kornélia másik filmje öt tájházat ismertet Tájak, beszélő házak – Hargita megye tájházai címmel, megszólaltatva Máréfalva, Székelyszentlélek, Tordátfalva, Korond és Lövéte tájházainak működtetőit. Bocskor-Salló Lilla filmje (Orczád verítékével – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője) a székely kapuk tanulmányozóját, az Europa Nostra-díjas pedagógust mutatja be, akinek életművéhez tartozik a máréfalvi tájház létrehozása, illetve helyismereti kutatások. Fecső Zoltán a vízzel hajtott szerkezetek egykor elterjedt, népszerű fajtáját Fűrészmalmok címmel mutatja be. Szabó Károly Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha címmel a Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalácssütés folyamatát örökítette meg. Hadnagy Árpád Levente Könyvbe szőtt gondolatok címmel készített portréfilmet a farkaslaki Jakab Rozáliáról. A nyugdíjas pedagógus több mint tíz helyismereti és néprajzi témájú könyv szerzője, a farkaslaki Tamási-kultusz ápolója.
A fent említett tevékenységek megvalósításában a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont együttműködik a székelyföldi községi önkormányzatokkal, a községekben élő vagy tevékenykedő értelmiségiekkel, helyi hagyományőrző csoportok tagjaival, magánszemélyekkel, illetve a Hargita Megye Tanácsa többi alintézményével, mint például a Hargita Megyei Kulturális Központtal, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központtal, a Kájoni János Megyei Könyvtárral, a Hargita Kiadóhivatallal vagy a Hargita Népe Kiadóval.
A technológia gyors fejlődése kikényszeríti, hogy a Forrásközpont munkássága a virtuális térben is hatékonyan megjelenjen, olyan kreatív környezetben, amely érdekesen, gyorsan, megbízható és elérhető módon képes az információk gyűjtésére, rendszerezésére és bemutatására. E tekintetben az első lépés A székelység története című kiadvány e-book változatának közzététele a terv. Ugyanakkor szükségessé vált a hagyományok használható formáinak megteremtése, a mára visszaszorult népi kézművesség és népművészet olyan irányú megújítása, amely szavatolja a hagyományos mesterségek fennmaradását, a felhalmozott szakmai tudás továbbadásának elősegítését, ezen keresztül a települési közösségek szerveződésének, a helyi gazdaság megerősödésének ösztönzését, a kézművesség hangsúlyosabbá tételét a falusi turizmusban, a kézművesek bevonását a települések arculatának kialakításába. Fontos továbbá az is, hogy a hagyományismeret és a kézműves szakmák az oktatási rendszerben is helyet kapjanak.
Tervek tehát vannak az elkövetkezőkre nézve is. És szükséges is ezt a tevékenységet folytatni, ha itthon szeretnénk érezni magunkat, mégpedig úgy, hogy nem kívánva elszakadni múltunktól, vállaljuk és hűen őrizzük örökségünket, hagyományainkat, népszokásainkat.
