A cél, ami összehozott bennünket, a tisztelgés szándéka. Tisztelegni akarunk Angi István professzor úr (képünkön) 85. születésnapján, méltatni akarjuk eddigi tudományos életpályája gazdag eredményeit mi, akik diákjai voltunk, valamint a kolozsvári Református Tanárképző karon dolgozó kollégák, akik néhány évig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy tanártársai is lehettünk a professzor úrnak, mindannyiunk István bácsijának.
A tudományos életpálya Kézdivásárhelyen indult, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban folytatódott, ahol később tanárként helyezkedett el. Három évig tartó moszkvai tanulmányai nyomán, a Zene és affektivitás című értekezésével 1965-ben filozófiai doktorátust szerzett.
Ebben a periódusban indult zenepublicisztikai munkássága. Esztétikatörténeti cikksorozata jelent meg az Utunkban, tanulmányokat közölt a Korunk, a Hét számaiban, valamint a Bartók-dolgozatok, Zenetudományi írások és A filozófia műhelyében című gyűjteményes kötetekben. Nemzetközi konferenciák szakelőadójaként ismertté vált itthon és határokon túl.
A zeneesztétikát a hazai magyar zeneírásban mai napig elsősorban Angi István munkái képviselik. Önálló kötetei: Zene és esztétika (1975), Az esztétikum zeneisége (2001), A zenei szépség modelljei (2003), Zeneesztétikai előadások I, II. (2003, 2005), Értéktől jelentésig (2004), A harmónia marad (2013).
Az említett művek írott bizonyítékok, amelyek évtizedek múlva is fennen hirdetik a professzor úr szakmai nagyságát. De amit mi, diákok útravalóul kaptunk kedves tanárunktól, az a szívünkben marad, beépült tudásunkba, személyiségünkbe. Felejthetetlen élményt jelentettek azok az esztétikaórák, amelyeken finoman ötvöződött irodalom, képzőművészet, zene. Ma is szívesen beülnék a diákok padjába, hogy önfeledten hallgassam az esztétikai kategóriákról szóló magyarázatot, a sok-sok zenei példát, a tiszta, szép, magyar beszédet, amelyben huncutul meg-megcsillant a humor finom kis szála. Szerencsések vagyunk, hogy tudásának, emberszeretetének, művészetek iránti alázatának, szorgos munkájának gyümölcseit folyamatosan élvezhetjük.
Különös köszönettel tartozunk a tanár úrnak a Református Tanárképző Kar keretében működő zene szak elindításának 15. évfordulóján, hogy annak idején, amikor az első lépéseket kellett megtennünk az új szak megszervezése érdekében, tanácsaival, meglátásaival, emberi kapcsolataival segítette a munkánkat. Óvó, őrködő szemeit magunkon érezhettük, biztos támogatását minden alkalommal megtapasztalhattuk. Tudom, hogy ha ma este, egy fáradságos nap után újra kérdéssel, kéréssel fordulnék István bácsihoz, meghívna kedves családja otthonába, finom tea és sütemény mellett időt szakítana arra, hogy útba igazítson. Ezt tette minden alkalommal.
A tanár úr alkotó élete eddig folyamatos tevékenységben telt Minden bizonnyal így is fog folytatódni, még számos esztendőkig. Isten gazdag áldását kérjük életére, családjára. Legyen egészsége, ereje, humora, jókedve, hogy a következő tanárnemzedékek is tanulhassanak tőle.
(Elhangzott Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán, 2018. október 19‑én)
