A szerző neve számomra eddig sem volt ismeretlen. Tudtam róla, hogy Kanadában élő újságíró, a Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) munkatársa. Azt sem tartom meglepőnek, hogy az 1989-es romániai forradalmi eseményekről szóló könyve megérte a harmadik kiadását, amely nem véletlenül 2014-re, a 25 éves jubileumon jelent meg. Sajnos, úgy érzem, meglehetősen kevés publicitást kapott ez a könyv, amelynek egyik-másik markáns megfogalmazása bevonzhat ugyan erőteljes kritikákat, de dokumentációs értéke nem kérdőjelezhető meg.
A szerző nagy munkát fektetett bele abba, hogy átfogó és koherens képet tudjon nyújtani azokról a folyamatokról, amelyek középpontjában elsősorban a Tőkés-család állt, Lászlón keresztül, és amelyek elvezettek az 1989-es romániai forradalmi események szikrájául szolgáló temesvári zavargásokig. A forrásanyag gazdag: a bibliográfia átfogó, ugyan néhol lehetne gazdagabb is (számos könyv jelent meg Ceaușescuról, a román kommunizmus rendszeréről, sok román és magyar személyiség kiadta már naplóját, emlékiratait). De nem is a könyvészet a fontos az olyfajta, az események első vonalában tevékenykedő emberek számára, mint Szőczi Árpád, nem is annyira ezek a másodlagos források a fontosak, mint inkább az elsődlegesek: az általa készített interjúk, valamint a levéltári dokumentumok, amelyek a Securitate irattárát vizsgáló bizottság, a CNSAS levéltárából származnak. E téren pedig a szerző kimagasló munkát végzett.
Egy, bármely fikciónál jobb kalandregény képei elevenednek meg bennünk a könyv olvasása közben, amik annál jobbak, hogy a teljes valóságot – legalábbis az ahhoz nagyon nagy- mértékben hasonuló emlékezetet – ábrázolja. Különösen érdekes olvasmány volt számomra a 7-9. fejezetben leírt újságírói küldetés, amelynek során a Securitate kijátszásával sikerül Tőkés Lászlóval Temesváron interjút készíteni 1989 elején, vagy akár a terjedelmes harmadik fejezet, az Ellenpontok című szamizdat kiadvány körüli események. A szerző újságírói vénája az ilyen esetekben szinte csúcsra jár, írása ilyenkor egyenesen magával ragadó. És ezt nem lehet kimondottan csak a téma érdekfeszítő mivoltára fogni.
Az események rekonstruálása elsősorban az interjúkra épül. Az érintett Tőkés-család tagjain kívül (Tőkés László és testvére, István, felesége, Joó Edith és mások) olyan, a kor eseményeit megfigyelő és azokban aktívan – vagy olykor szenvedő alanyként, passzívan – résztvevő közéleti személyiségek vállalták az interjút, mint Németh Miklós egykori magyar miniszterelnök, Mircea Dinescu, Halmos László, Ara-Kovács Attila, Szőcs Géza, Chrudinák Alajos, Dennis Deletant, Bollobás Enikő és még sokan mások. Az audiatur et altera pars jegyében fontosnak érzem, hogy sikerült megszólaltatni Radu Tinu egykori szekuritátés tisztet is, aki kulcsszerepet játszott a temesvári Securitate működésében. Több interjúalany – elsősorban titkosszolgálati vonalon működő egyének – nyilatkoztak úgy, hogy arcukat, nevüket nem vállalták, mások pedig megtagadták az engedélyt, hogy mondanivalójuk közlésre kerüljön.
A szerző – mint aki maga is megélte a korszakot – közvetlenül foglalkozott az eseményekkel, számos ismerőse került ki a résztvevők és az első vonalakból szemlélődők közül. Természetesen nem törekszik az objektivitás látszatára, lépten-nyomon kifejezi szimpátiáját, elsősorban Tőkés László és családja irányában. Ugyanakkor külön értékelendő az, hogy mindvégig tartózkodik a számára antipatikus, az ellenoldalon álló személyek becsmérlésétől, lealacsonyításától, hagyja, hogy ezeknek tettei beszéljenek helyettük, illetve másokkal mondat ki bizonyos dolgokat, mint például a besúgók esetében (itt különösen megragadott „Stelian” esete).
A könyv vonalvezetése a sok esettanulmány által is fűszerezett közegben viszonylag egyszerű, jól követhető: a Ceaușescu-rendszer csúcsra járatja az elnyomást, amelynek egyik különösen veszélyeztetett szenvedő alanya az erdélyi magyar kisebbség. Vannak, akik nem törnek meg, habár egyáltalán nem fegyveres lázadók, de rendelkeznek véleménnyel, mint például Tőkés László, aki ennek következtében több megaláztatásnak, hátráltatásnak is ki van téve. Temesváron készült vele egy interjú, amelynek következtében különös figyelmet kap, saját püspöke is el akarja távolítatni Temesvárról Szilágymenyőbe; az eltávolítással szembeni ellenállás zavargásokat gerjeszt Temesváron. Ebben az időben már léteznek Románia határain kívül és belül Ceaușescu-ellenes erők, akik szintén fellépnek spontánul vagy szervezetten, esete válogatja; Ceaușescu megbukik, kivégzik; Tőkést ugyan sikerül kiragadni és Menyőbe szállítani, de a forradalom már győzött. Lényegében ez az a forgatókönyv, ami a kilencvenes évek legelején nyilvánvalónak tűnt, és amelyet később árnyaltak különböző írásokban. Szőczi végső soron Mircea Dinescuval mondatja ki azt, amit ő is gondol: Tőkés László szükségszerűen vált a forradalom szikrájává, a szinten zaklatott, meghurcolt Mircea Dinescuért Bukarestben vagy Doina Corneaért Kolozsváron nem voltak hasonló megmozdulások. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ha más interjúalanyokat is megszólaltatott volna a szerző, sokkal árnyaltabb is lehetne a kép. Ezt azonban, olvasván, hogy mennyi interjúalanyt szólaltatott meg, emberi munkakapacitás szempontjából nem lehet felróni neki.
Felmerül persze az a kérdés is, hogy jelen könyv mennyire válik botránykönyvvé a román médiában, már csak azon kitételei miatt is, amelyekkel a hivatalos román politika és történetírás „hivatalból” nem érthet egyet. Egy 2014-es román ismertetője szerint valószínű vitákat fog generálni elsősorban az a kitétele, hogy Ceaușescu képes lett volna – tervek szintjén legalábbis – nukleáris katasztrófát kirobbantani a térségben, célba véve rakétákkal többek között a paksi atomerőművet is. Ez egy olyan epizódja a térség történelmének, amely még kivizsgálásra vár, és valószínűleg csak évtizedek múlva fogjuk tudni a teljes (részleges) igazságot ennek kapcsán. Addig viszont Szőczi Árpád könyvét lehet ajánlani bárkinek, aki árnyalni, elmélyíteni szeretné ismereteit az 1989-es romániai események kérdéskörében.
(Szőczi Árpád: Temesvár. A romániai forradalom kitörésének valódi története Harmadik, javított kiadás, Partium Kiadó, 2014)
