Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. A bevezető szövegben a könyv elkészülésének hátteréről, valamint tartalmi részleteiről és szerkezeti felépítéséről ír a szerző. Tulit Ilona régi dokumentumokból válogatott töredékeket és ezek megértését segítő magyarázatokat oszt meg olvasóival, akiknek negyven évet kell visszatérniük az időben: a törzsanyagot alkotó feljegyzések 1982–1987 között készültek.
„A kötet az Anyanyelvi táborok Háromszéken 1986–1991 című válogatásom testvérkönyve: abban az ünnepeinket mutattam be, ebben a magyartanítás és általában az iskolák hétköznapjait, pontosabban azt az erkölcsi állapotot, szakmai színvonalat, ahonnan az 1980-as évek háromszéki nyelvvédő mozgalma elindult. Kronológiailag is fordított a sorrend: az akkor legendás anyanyelvi táborok »diadalmenetét« – ami nem üdülést, hanem a korlátozó körülményeket kizáró, a magunk szabályaihoz igazított, egész napos munkát jelentett – háromévnyi terepmunka – helyzetfelmérés, tervezés, szervezés, kísérletezés – előzte meg, amelyről ez a gyűjtemény tájékoztat. A két könyv egymást kiegészítve nyújt hitelesebb képet a korabeli magyartanárok és tanítók munkájáról, melynek igazi tétje – az anyanyelv és nemzeti kultúránk védelme mellett – a gyermekeink védelme volt” – írja a szerző.
A kötetet méltató Fóris-Ferenczi Rita úgy véli, Tulit Ilona szinte berántja az olvasót a nyolcvanas évekbeli tanórák valóságába, és olyan pedagógiai, didaktikai problémákat boncolgat, amelyek az iskola falain belül ma is megtapasztalhatók: „Mellettünk elférsz. Ülj ide, a hátsó padba! Különös élményben lesz részed. Időutazás – visszatérés a nyolcvanas évekbe –, akár neveléstörténeti kalandozásként is megélhető, de olyan valós és eleven, mintha Tulit Ilona mellett ülnénk – hallgatóként – ama hátsó padban. A szerző – magyartanárként, szaktanfelügyelőként – a szakellenőrzések során készített hihetetlenül pontos és részletes jegyzetei alapján teremti meg az akkori tanórák, tantermek légkörét. Bennünket is »odaidéz« e térbe és időbe olyan tanórai jelenetek elevenítésével, amelyek ma is tapasztalható pedagógiai, didaktikai problémákat vetnek fel az óraszervezéssel, irányítással, a tanári kérdéskultúrával, a gyermekhez fordulás gesztusaival és az irodalomoktatás valós olvasási szituációival kapcsolatban” – írja a nemrég megjelent könyvről Fóris-Ferenczi Rita.
Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.
Kalotaszeg az egyik legismertebb nyelvi és néprajzi tájegység Erdélyben, de mindeddig nem történt meg sajátos szókincsének, tájszavainak szótári feldolgozása. A korábbi gyűjtések alapján a szerző mintegy százötven évre tekinthetett vissza, közvetlen nyelvi élményként – mivel anyanyelvjárásáról van szó – pedig több mint hetven évre. Az előző század második felében legalább három alkalommal fordult meg minden kalotaszegi településen valamilyen különleges nyelvészeti, néprajzi téma kutatójaként. A források alapján másfél száz év viszonylatában a szótár nem csupán tájinak, hanem történetinek is tekinthető: a nyelvileg is követhető változás a zárt jobbágyvilágtól a globálissá váló modern világig terjed. Először a jobbágyi létből léptünk át a hagyományos paraszti létbe, majd a 20. század közepétől – az állami kényszer hatására is – fokozatosan feladtuk a hagyományos paraszti életet, és eltávolodtunk hagyományainktól. A képekkel és rajzokkal is illusztrált szótár nyelvi és néprajzi anyaga elsősorban a hagyományos kalotaszegi világhoz kapcsolódik, amely korántsem volt annyira színes, mint ahogyan a nagyvilág számára ünnepi viselete és a varrottasok révén ismertté vált. Azonban a nyelvet és benne a szókincset történeti változásában nem lehet korok, nemzedékek szerint fölszeletelni; folytonosság van az időbeli változásban és a térbeli tagolódásban is. A nagy változások ellenére sem tűntek el a nyelvjárás jellemző vonásai, és a régión belüli kistájak különbségei is érzékelhetők a nyelvben és a kultúrában egyaránt. Ezt a belső tagoltságot a szókincs is tükrözi: a kalotaszegiek szóhasználata, bizonyos fogalmak megnevezése különbözik a Felszegen, az Alszegen, a Kapusmentén, a Nádasmentén és a régió délkeleti szögletében, Tordaszentlászló környékén.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány, az Anyanyelvápolók Szövetsége, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent könyvek a www.aesz.ro honlapon rendelhetők meg.
