Az 1990-es évek elején még csak egy bejegyzés állt róla a Magyar Olimpiai Bizottság lexikonjában. Pár sor, hogy Korondon született, a Magyar Atlétikai Club (MAC) sportolójaként 1936-ban Berlinben a magyar küldöttség harmadik aranyérmét szerezte meg a kötöttfogású birkózás légsúlyában a magyar és Európa-bajnok sportoló. Aztán még csupán annyi, hogy Buenos Airesben halt meg.
Lőrincz Márton földi maradványait 2024. október 24-én hazahozták, újratemették, szülőfalujában, szülőföldjén végre meglelte örök nyugalmát.
A lexikonban kurta szócikkben szereplő Lőrincz Márton életének és pályájának kutatását Becze Zoltán csíkszeredai újságíró, tévériporter kezdte el, az első lépéseket követően Balázs Árpád székelyudvarhelyi újságíró is nyomozni kezdett utána. Most már egyre többet tudunk róla, de még mindig maradt egy teljesen fehér folt az életútjában, éspedig az argentínai szakasz.
Gyerekkora, a sportággal való ismerkedése
Lőrincz Márton 1911. október 23-án született a Sóvidék legismertebb településén, Korondon. Édesanyja Vajda Anna volt, míg édesapját, az első világháborúban hősi halált halt Lőrincz Mózest már kisgyermek korában elveszítette. Ambrus Péter gazda nevelte fel, a kornak megfelelően már korán be kellett állnia a mezőgazdasági munkába.
Székelyudvarhelyen asztalosnak tanult, közben pedig megismerkedett a birkózással. Egy másik sóvidéki sportoló sikerének hatására ugyanis mindenki ezt a sportágat akarta elsajátítani: az alsósófalvi születésű Keresztes Lajos 1924-ben könnyűsúlyban ezüstérmes lett Párizsban, majd négy évre rá Amszterdamban felért a csúcsra, olimpiai bajnok lett kötöttfogásban. A magyar sportoló remek szereplésének híre pedig Székelyföldre is elért.
A fiatal Marci Korondon kereste meg a mindennapi betevőt, az aragonitfeldolgozó gyárban dolgozott. Közben megérkezett a katonai behívója, ő pedig nem akart berukkolni a román seregbe, így a jobb élet reményében a ’30-as évek elején átszökött a határon, és Budapestre költözött. A helyiérdekű vasút (HÉV) alkalmazottja lett, tisztviselői állásban, de így is nagyon szerény körülmények között élt. A birkózás alapjait ismerte, ezért 1932-től a MAC igazolt sportolójaként fejlesztette magát. Mindkét fogásnemben versenyzett, szabad- és kötöttfogásban egyaránt.
Az 1934-es magyar bajnokságot megnyerte, így a válogatott tagjaként ott lehetett a szabadfogású Európa-bajnokságon, és aranyérmet nyert Stockholmban. Egy évvel később pedig sérülten ment a kontinenstornára, de így is ezüstérmes lett Brüsszelben.
Miként maradt számára a kötöttfogás
A remek eredmények azt vetítették elő, hogy Lőrincz Márton az 1936-os berlini olimpián nem maradhat ki a magyar küldöttségből. Csakhogy nagy volt a konkurencia, ráadásul saját súlycsoportjában hatalmas csatákat vívtak Zombori Ödönnel. A szakvezetés, és ők maguk is úgy ítélték meg, hogy ne súlycsoportot, hanem fogásnemet váltsanak: vagyis az olimpia évében Marci visszament a kötöttfogáshoz, Zomborit pedig szabadfogásban nevezték.
Hogy jó döntés született, az nem kérdés. Sőt, egészen idilli állapot jött létre a sportág történetében: mindketten olimpiai bajnokok lettek. Pedig súlycsoportjában, az 59 kg-os légsúlyban nem Lőrincz számított a fő esélyesnek az ötkarikás játékokon, hanem a svéd Egon Svensson.
A német fővárosban Márton egészen jól haladt a fő mérkőzése felé. Bár egészen más volt a küzdelem időtartalma és pontozása, mint napjainkban, a magyar birkózó előbb a dán Franz Christen és a belga Alfred Gilles ellen aratott tusgyőzelmet, majd két pontozásos diadal következett a norvég Ivar Stokke és az észt Evald Sikkel szemben. Jött a mindent eldöntő összecsapás, az összesített pontszámban eggyel jobban állt Egon Svensson ellen. Amolyan ki-ki csata volt ez, az olimpiai aranyért. Alaposan megdolgoztatták egymást, végigment a küzdelem, 20 perc után a pontozók hoztak döntést.
„A tizenkilencedik percben Lőrincz befogta a svéd nyakát, lehúzta őt a földre, de Svensson felállt a szőnyegről. Svensson homloka vérzett. Utána középen folytatták. Fél perccel a vége előtt a szőnyegen kívül kerültek. Svensson nem dolgozott tisztán, egy-két gyanús gáncsmozdulatot is tett. A mérkőzés végén a bírák egyhangúan Lőrinczet pontozták győztesnek. A magyar birkózó győzelmét tomboló lelkesedés fogadta” – írta a Friss Újság a meccsről.
A birkózást versenyszerűen csak alig négy éve űző Lőrincznek kevesen jósoltak huszonévesen olimpiai érmet. Mégis győzedelmeskedett a székely őserő, így 1936. augusztus 9-én este megszületett a harmadik magyar aranyérem a berlini olimpián. Csik Ferenc úszó és Csák Ibolya magasugró győzelmei után pár órával a korondi születésű Lőrincz Márton nyert a kötöttfogású birkózás 56 kilós súlycsoportjában.
„Amíg küzdöttem, az én jó öreg édesanyámra gondoltam, meg a szülőfalumra, a Hargita aljára, ahol az édesanyám imádkozott értem” – ezek voltak Lőrincz első szavai a rádióban. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak nagyszerű sportoló volt, hanem bátor, egyenes ember is, aki Berlinben megtagadta, hogy az eredményhirdetésnél karlendítéssel üdvözölje a Führert.
Egy magyar város befogadta
Az ötkarikás játékokra Szentesen készült fel, a magyar város pedig befogadta, amolyan tiszteletbeli lakójának tekintette. A birkózó 1937-ben a magyarországi településen ültette el azt a tölgyfát, amit az aranyérme mellé kapott Berlinben. Ez a tölgy ma is ott áll Szentes főterén, ahol egyébként teret is neveztek el róla.
A sikerek ellenére a birkózás háttérbe szorult az elkövetkező időszakban, 1937 októberében a Pesti Napló arról cikkezett, hogy visszavonult. Súlya elszaladt, 70 kilóval mérlegelt ebben az évben. Ez végül kacsának bizonyult, 1938-ban két súlycsoporttal feljebb, de ismét a szőnyegen állt, viszont a lengyelek elleni válogatott meccsen alul is maradt. Nem adta fel, szeretett volna 1940-ben is ott lenni az olimpián, de azt a második világháború miatt nem rendezték meg.
Miközben Lőrincz Márton tiszteletbeli szülővárosának tekintette Szentest, a valódi szülőfalujáról sem feledkezett meg, de hazamenni nem tudott. Magyarországon nem akart megállapodni, hiszen nem nősült meg, nem kötelezte el magát senki mellett. Pontosan azért, hogy amikor lehetséges, akkor mozdulni tudjon – mindig azt szerette volna, hogy hazatérjen Korondra. Erre viszont egy évtizedet kellett várnia, a második bécsi döntést követő „kicsi magyar világban”, 1940-ben lett újból lehetősége átölelni szeretteit. Végre láthatta édesanyját is, akit rajongásig szeretett.
Újabb menekülés következett
A második világháborút Budapesten vészelte át, az orosz csapatok elől menekült végig, majd rövid ideig Salzburgban élt. 1948. április 29-én pedig Marseille-ből postázta a végleges kivándorlást szentesítő levelét édesanyjának, és hajóra szállva Argentína felé vette az irányt, ahol végül letelepedett.
Az emigrációban töltött húsz évéről csak annyit tudunk, hogy autófényező-szerelő műhelyt és birkózóiskolát nyitott, majd a sok festéktől gégerákot kapott, és 1969. augusztus 1-én San Carlos de Barilochében elhunyt. Halálhírét egy közeli ismerőse, Boros Mártonné levélben közölte a korondi hozzátartozókkal.
Lőrincz Márton argentínai életszakasza még kutatásra vár, de miután ott sem nősült meg, alapított családot, azt jelzi, hogy onnan is hazakészült. Ez az utazás aztán csak jóval halála után történhetett meg.
Rátaláltak az argentínai köztemetőben
A Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) minden követ megmozgatott, hogy megteremtse a lehetőségét annak, hogy a második székelyföldi olimpiai bajnok méltó környezetben alhassa örök álmát, és ebben a korondiak is melléjük álltak.
Nem volt egyszerű Lőrincz Márton hamvainak hazahozatala. A nemzetközi szövetség strandbirkózó-sorozatának Argentínában rendezett állomására kiutazó Rögler Gábor nemzetközi bíró, az MBSZ jelenlegi főtitkára vette fel a kapcsolatot a Buenos Aires-i magyar nagykövetséggel, és elindították az exhumálási folyamatot. Lőrincz Márton hamvait egy köztemetőben találták meg, és végül 2024. október 24-én temették újra Korond központjában, ahol a szobra mellett helyezték el az urnáját.
Szülőfaluja földjében talált örök nyugalomra, itt végleg megnyugodhat.
Emlékét máig őrzi a magyarság
Korondon sportterem, nevével fémjelzett birkózóegyesület, Szentesen köztér viseli Lőrincz Márton birkózó olimpiai bajnok nevét. Az olimpiai aranyérem mellé kapott emléktölgyfa a mai napig ékesíti a Csongrád megyei várost, mivel szülőfalujába, a Trianonban elcsatolt Korondra nem vihette. Több mint két évtizede minden évben Lőrincz Márton-emlékversenyt rendeznek Korondon és Szentesen is, előbbiben pedig 2022-ben méltó, művészi hatású szobrot emeltek a tiszteletére. A 2021-es tokiói játékokon a magyar birkózás 20. olimpiai aranyérmét megszerző névrokona, Lőrincz Tamás az ő tiszteletére adta fiának a Márton nevet.
Хвала вам на дивној причи о Мартону Лоринцу, његовим спортским достигнућима и храбрости, која се манифестовала не само у његовом оцу, већ и свуда у његовом животу. Такве бројке инспиришу и показују да пут до успеха захтева истрајност, осмех и дубоку веру.
Приче попут живота Мартона Лоринза показују да прави шампиони не само да побеђују у аренама, већ и остају верни својим принципима у свим животним околностима. Његово одбијање да поздрави Фирера у Берлину био је храбар гест који је сведочио о његовој снази карактера и људскости.
Данас, када се сећамо тако изузетних спортиста, важно је не само да се дивимо њиховим победама, већ и да црпимо инспирацију за постизање сопствених циљева. А ако сте заинтересовани за спортске догађаје или другу узбудљиву забаву, требало би да посетите Vavada - [url=https://vavada-srb.com/bonus/]https://vavada-srb.com/bonus/[/url]. Казино има згодан интерфејс прилагођен различитим уређајима, који вам омогућава да играте и на рачунару и на паметном телефону. Нови корисници могу уживати у атрактивним бонусима добродошлице, док се редовним играчима нуде редовне промоције, повраћај новца и могућност учешћа на турнирима са великим наградним фондом.
Спорт нас уједињује, покушава и учи да превазиђемо све потешкоће, а пример Мартона Лоринца је живописан доказ за то!