Április 20-án hivatalosan is megnyílt a nagyközönség előtt az idei Velencei Biennálé. A világ egyik legelismertebb, legrangosabb kulturális eseményét 60. alkalommal rendezték meg, és bár az összművészeti fesztivált beárnyékolták a szomszédunkban vagy a Közel-Keleten dúló fegyveres konfliktusok, a biennálé így is nagy számban fogadott művészeket, kurátorokat, gyűjtőket és művészetkedvelőket a világ minden tájáról.
Összesen nyolcvannyolc ország vett részt az idei biennálén, amelynek a címe Stranieri Ovunque, azaz Külföldiek mindenhol lett – azt azonban érdemes kiemelni, hogy az olasz straniero kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy külföldi, hanem azt is, hogy idegen. A brazil Adriano Pedrosa, a biennálé első latin-amerikai főkurátora, a Museu de Arte de São Paulo spanyol múzeum művészeti igazgatója a következő gondolatokat társította a nem mindennapi címválasztáshoz: „Ez a kifejezés többfajta jelentéssel és értelmezéssel is bír. Először is bármerre mész, bárhol is jársz, folyamatosan külföldiekkel találkozol. Másrészt viszont függetlenül attól, hogy épp hol is tartózkodsz, legbelül mindig is külföldi vagy”.
A kurátori elképzelés szerint a Külföldiek mindenhol cím kulcsfontosságú jelentőséggel bír ma nemcsak az öreg kontinensen, hanem a mediterrán térségben is, jóformán az egész bolygón. Ezt támasztja alá az, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek száma rekordméreteket öltött 2022-ben: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint két éve 108,4 millió ember kényszerült elhagyni a lakhelyét. A 2024-es biennálé így főként azokra a külföldi, bevándorló, emigráns, száműzött vagy menekült művészekre helyezi a hangsúlyt, akik a globális dél és a globális észak között mozogtak; továbbá az összművészeti fesztivál pavilonjaiban a gyakran üldözött, a művészeti világ peremére szorult művészek mellett a népi vagy őslakos alkotók munkáival is találkozhatunk.
Az idei biennálé mondhatni az eddigi legnagyobb: összesen 331 művészt vonultat fel, miközben két éve 213 alkotó állított ki, 2019-ben pedig „mindössze” 83 fős volt a művészmezőny. A központi pavilon homlokzatán a brazil Mahku kollektíva monumentális falfestményét csodálhatjuk meg, míg az első helyiségben az új-zélandi Maataho csoport nagyszabású installációja található. A központi pavilon Portrék című szekciójában száztizenkét művész alkotásával találkozhatunk, akik többek között azt hivatottak bemutatni, hogy miképp ábrázolták a mindenkori embert a globális dél művészei. Az Absztrakciók szekcióban harminchét művész munkáit szemlélhetjük meg, köztük a marokkói Casablanca Iskola alkotóinak festményeit, amelyek a szigorú formákra hagyatkozó európai absztrakt geometria helyett élénk, organikus struktúrákból merítenek. A harmadik szekció olyan olasz művészek munkáit tárja a nagyközönség elé, akik Afrikában, Ázsiában, Közép-Amerikában, valamint Európa különböző régióiban alkottak maradandót.
Összesen nyolcvannyolc ország vesz részt az idei biennálén, a romániai pavilonban a kolozsvári festőművész, Şerban Savu kiállítása látható, amelynek Ciprian Mureșan a kurátora. A Ce este munca (Mi a munka) című kiállítás a munka és a szabadidő témakörét járja körül. Mezőről visszatérő, halászó, betakarító emberekkel találkozhatunk a román pavilonban – Șerban Savu kiállítása újragondolja a munka ikonográfiáját, a történelmi realizmusból és a keleti blokk propagandaművészetéből is merít. Ahelyett, hogy közvetlenül megkérdőjelezné ezeket a narratívákat, Savu megragadja a munka és szabadidő közötti különbséget, amelyek gyakran szélesebb társadalmi változásokat vagy épp válságokat tükröznek.
A magyar pavilon Nemes Márton TechnoZen című installációjával nyílt meg. Nemes Márton alkotása túlmutat a festészeten, hiszen a fémtechnika, a zene és a színpadi fények is részét képzik az installációnak. A Techno Zen című alkotás egyfelől a kilencvenes évek szubkultúrájának világát idézi a „boldog huszadik századra” emlékeztetve, másrészt az installációhoz használt sámándobok arra az ősi hagyományra is utalnak, amelynek jegyében a magyarok a reflexív gondolkodást és a békét képviselik a világban. Az installáció összetett munka eredménye, amelyhez a Nemes Mártonnal együttműködő művészkollektíva is hozzájárult.
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Fabényi Júlia, a biennálé nemzeti biztosa kiemelte a megnyitón, hogy a művész alapkoncepciója, amely a vizuális élményt hanggal, mozgással és a legkülönfélébb képi technikákkal ötvözi, a látogató számára különleges, új szintet jelentő élményt kínál: egyszerre meglepő, a komfortzónából kizökkentő, hiszen a pavilon összes tere megmozdul és szervesen integrálódik a művész érzéki univerzumába. A kiállítás kurátora, Kopeczky Róna arra hívta fel a figyelmet, hogy a projekt egy szélsőségesen polarizált, árnyalatokat nélkülöző vagy teljes mértékben kizáró társadalmi jelenségek által jellemzett korban emberségre, nyitottságra, toleranciára biztató humanista üzenetet kíván közvetíteni.
A nagyközönség egészen 2024. november 24-ig látogathatja a Velencei Biennálét, a magyar pavilonban látható kiállítást decemberben kibővített formában a Ludwig Múzeum Budapesten is bemutatja.
