A makfalviak sok más kulturális tevékenységük mellett elindítottak képzőművészeti alkotótábort is. Ennek előzménye és közvetlen oka, hogy két aktív képzőművészük volt, Kusztos Endre és Suba László. El kell mondani, hogy Vass Albert enyedi rajztanár és festőművész is makfalvi származású volt. De népi alkotók is többen voltak, akik az agyagművességből emelkedtek ki (Molnár Dániel, Vass Áron).
Az indítás néhai Fülöp Dénes tanár nevéhez fűződik, aki a helyi néprajzi múzeum megvalósítása mellett irodalmi műsorokat is szervezett. Kusztos Endre képzőművésszel és Nagy Pál képzőművésztanárral 1979-ben elhatározták egy képzőművészeti alkotótábor létrehozását. A kezdeti szakaszban a tábor fenntartását a helyi gazdák és a község mindenkori vezetői vállalták. De véleményem szerint azért mentek a dolgok gördülékenyen, mert a falu népe melléjük állott, sőt büszkék és érdeklődők voltak. A makfalviak tudatában benne van az, hogy valaha itt működött a Wesselényi Kollégium, amelynek célja az volt, hogy az elemi iskola után tovább képezze a fiatalokat a fejlett mezőgazdasági ismeretek és az általános műveltség irányába. A tábor története során voltak nehézségek is, amit az államnak az élelmiszerellátás szabályozására, illetve lecsökkentésére vonatkozó rendeletei idéztek elő. Ehhez hozzájárult a Szekuritáte állandó vizsgálódása a kulturális rendezvények alkalmával.
A rendszerváltás után lassan rendeződtek a tábor fenntartása körüli gondok, részben pályázati lehetőségekkel, valamint a Helyi Tanács keretében működő panzió segítségével. Az alkotótábor indításában és szellemiségében a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolának és az ott tanító tanároknak volt nagy szerepe. Ezek a tanárok Bordi András, Barabás István, Incze István, Piskolti Gábor tanítványaikba nevelték a természet szeretetét. A fiatal Nagy Pál pedig az újszerű gondolkodást adta diákjainak. Tehát úgy is fogalmazhatnánk, hogy a makfalvi alkotótábor indulásakor a vásárhelyi művészekre számíthatott. Ez a részvétel később kiszélesedett máshonnan érkező művészekkel, ahogyan ma is történik. Mégis elmondhatjuk, hogy a vásárhelyi vonzáskör érvényesül. Mindezt erősíti az a tény is, hogy a tábort a vásárhelyi sajtó népszerűsíti (Nagy Miklós Kund, művészeti író) és az, hogy Nagy Pál tragikus halála után, tisztelettel a gazdag művészeti és művészpedagógusi munkásságáért a tábor felvette az ő nevét. A tábort meglátogatta Banner Zoltán művészettörténész is, az erdélyi művészet szakértője. Szemléletében szerepel a természethez és a történelemhez való közeledés, illetve tanúságtétel. A művész szemével, eszével és érzéseivel is értékel, tanúja a valóságnak, és ezt a valóságot akarja az emberek elé tárni.
Ezen a nyáron, 2017-ben volt a 25. alkotótábor, tehát egy évfordulós esemény, ami megérdemli, hogy ismét a célokra, távlatokra összpontosítsunk. Ezzel kapcsolatosan egy beszélgetést folytattunk néhány művésszel. A hagyományőrzés, a még létező tárgyi és épített örökség feltárását és bemutatását most is fő feladatuknak tekintik, mert tanúi vagyunk az értékek gyors megsemmisülésének. Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész szerint ezek az épületek, tárgyak emlékeztetik a falu szellemi hagyományaira, emberi értékeire. Kalló László festőművész úgy gondolja, hogy a kísérleti művészetnek is ott a helye a táborban, de azt jobban lehet művelni műtermi körülmények között. Bálint Zsigmond fotóival bizonyítja azt, hogy fontos és szükséges ápolniuk a falusi embereknek a meglévő kapcsolataikat. A tábor feladata az is, hogy az emberek megismerjék a művészek munkáját, valamint az, hogy a művészek feltáró munkájukkal segítsék a vidéki világ megismerését. Fülöp Irén tanárnő, aki férje Fülöp Dénes eltávozása után a tábor főszervezője, úgy gondolja, hogy a tábor feladata az is, hogy befogadja a népi alkotókat. Ilyen helységben, ahol a szövés-fonás, az agyagművesség virágzott hajdanán, természetes dolog lenne az ilyen jellegű tevékenységek támogatása. A tábor vezetői arra is törekednek, hogy az idős művészek mellett mindig legyenek fiatalok, akik folytatják az idősek munkáját, de ugyanakkor új szemléletet is hoznak a tábor életébe. A táborszervezésben is történt fiatalítás, így Péterfi Levente tanár vette át ezt a munkát, amit hozzáértéssel végez.
A művészek alkotómunkájának eredményeként működik a Makfalvi Pincegaléria, ahol az itt járt művészek alkotásai megtekinthetők. Van külön terme a falu két szülöttének, Kusztos Endrének, illetve Suba Lászlónak, akinek néhány köztéri szobra is megtalálható. A továbbiakban bemutatnék néhány művészt, aki mindig a makfalvi tábor hűséges résztvevője volt.
Kusztos Endre Makfalván született, és a tábor kezdeményezői között tartjuk számon. Egész művészeti munkássága az erdélyi táj, a dombok, völgyek, fák világát idézi. Munkásságának utolsó szakaszában a törött fa tragédiáját mutatta be, ezzel az emberi sorsnak állított drámai képeket. Művészete egyetemes, emberi. Egyik kritikusa a „székely csúcsív” megalkotójának nevezi.
Sz. Kovács Géza Székelyszentkirályon született, Székelyudvarhely mellett. A képzőművészeti főiskola elvégzése után Segesváron telepedett le. Ő is a makfalvi tábor állandó résztvevője. Lelkében hordozza a székely ember, táj és épített örökség világát. Munkásságának része a grafika is, amelyekkel kiadványokat illusztrál. A tájábrázoláson kívül kompozíciókban történelmünk eseményeit is megjeleníti. Rajztudásával, színeivel, kompozíciós készségével méltán nyerte el a kritika elismerését. Nagy Dalma marosvásárhelyi képzőművész, munkáiban reflektál az erdélyi motívumokra, az erdélyi tájra vagy tárgyi hagyatékokra. Ezt, realisztikusan vagy stilizálva teszi, miközben egyetemes gondolatokig is eljut. Nagy hozzáértéssel rendezi meg a táborzárással járó kiállításokat, megmutatva kurátori tehetségét.
Kedei Zoltán festőművész is a tábor támogatói közé tartozik. Életét a rajz, festés és irodalmi alkotás tölti ki. Munkáiban történelmünk tragikus eseményei, épített örökségünk, környezetünk emberei jelennek meg. A marosvásárhelyi várban található műtermében irodalmi és művészeti találkozóknak biztosít helyet. Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész dokumentációs munkásságával járul hozzá a tábor munkájának gazdagításához. Őt érdeklik az emberek, a tárgyi értékek, a szokások, ezeket pedig művészi tehetséggel mutatja be.
A tábor résztvevői és a község vezetői úgy gondolják, hogy a tábor munkáját folytatni kell. Itt meg kell gondolni, hogy mivel lehetne tovább gazdagítani az alkotótábor tevékenységét. A falu, a tábor kezdeteitől máig sok változáson ment át. Az idős emberek nemzedékét fiatalok vették át. A jelenlegi helyzetben a munkahely hiánya miatt a fiatalok nagy része városra költözik, vagy ingázik. Fontos lenne, hogy a táborszervezők ismét megnyerjék az új közönség széleskörű érdeklődését, támogatását. Be kellene vonni az iskolásokat is párhuzamos kulturális tevékenységekbe, a művészet jobb megismerésébe.
A falu előtt is nagy kihívások állnak, mert nem könnyű megtalálni azokat az utakat, amelyek munkahelyteremtéséhez vezetnek. De egyetértünk abban, hogy tenni kell minden téren azért, hogy mindenki megtalálja a helyét, és ne kelljen más otthont keresnie. A művészek sokat tesznek a falu kulturális életének gazdagításáért és annak népszerűsítéséért.
