Idestova 13 éve vezetem a kolozsvári Báthory Gimnázium rajzkatedráját, egy év kivételével rendszeresen osztályfőnök is voltam. Közben évente végigszurkoltam diákjaim júniusi tanévzáró ballagásait. Arra is emlékszem, hogy ezeken az ünnepségeken a számos kiosztott díj között igen előkelő helyen szerepelt és szerepel ma is a Fodor Éva irodalmi díj. Az évek során sok, ma már ismert, neves személyiség vehette át pályafutása kezdetén ezt a rangos díjat. Azóta már a Fodor Éva-díjasok találkozóját is megtartották ugyanitt a Klubgalériában.
A díjat volt báthorys osztálytársak alapították, majd az összegyűlt pénzt a Fodor család megduplázta, így került bankbetétbe. Ez, a Csipike szülőatyja, Fodor Sándor író és kedves felesége által kezelt díj még messzibbre visz emlékeimben. Az 1970-es évek elején, a családot ért tragikus fordulat, Évike leányuk elvesztése az én nemzedékem vesztesége volt. Ismertem Évikét, én ballagás előtt álltam a Brassaiban, ő a Báthory elődiskolájába, a 11-esbe járt. Mindannyiunkat villámcsapásként ért a rettenetes hír.
2013 novemberében hogyne hívtam volna meg Fodor Nagy Éva művésztársamat kiállítani a Báthory Klubgalériájába? Azt a művésznőt, akinek a tragédiát követően 5 éves bezárkózás után volt ereje újra ecsetet ragadni és remekműveket alkotni. Akivel azóta közös alkotótáborban is voltam Zsobokon, ahol aztán közelebbről is megismerhettem művészi és emberi kvalitásait, nagyságát.
Ha jól számoltam, ez most a harmincharmadik egyéni kiállítása. Még valamikor a nyár folyamán egyeztettünk, hogy 16 képet állítunk ki, aztán novemberben meglátogattam patinás, Erzsébet úti házában. A lakásban illatos szantálpálcika füstölgött, kávézgattunk, beszélgettünk, nézegettük munkáit. Végül nehéz szívvel tettem félre sok jobbnál jobb képét, melyre már nem jutott volna hely a Klubgalériában. Ott motoszkált bennem a Művészeti Múzeumban 2001-ben rendezett retrospektív kiállításának emléke. A Bánffy-palota öt nagy földszinti termében 92 alkotása volt kiállítva. Akkor készült az a remek katalógus is, melyet azóta többször áttanulmányoztam.
Sok jót írtak már neves műtörténészek Fodor Nagy Éva képeiről, munkásságáról, például Murádin Jenő, Ditrói Ervin, Banner Zoltán, Németh Júlia, Viorica Guy Marica, Alexandra Rus s még sokan mások. A Klubgaléria bejáratánál kifüggesztettük a művésznő fontosabb életrajzi adatait és kiállításai kronologikus sorrendjét. A továbbiakban itt csak nagyon röviden szemelgetek ebből.
Fodor Nagy Éva 1928. február 2-án született Petrozsényban értelmiségi családban. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a gimnáziumi éveket Nagyszebenben az Evangélikus Iskolában, később az Orsolya Nővéreknél, majd a Ferences Nővéreknél töltötte. Végül a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban érettségizett. Művészi tehetségére már ekkor felfigyeltek tanárai. 1956-ban államvizsgázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol olyan neves tanárok keze alatt tanulhatta a szakmát, mint Kádár Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor. 1951-ben házasodtak össze Fodor Sándor íróval, két leányuk született, Éva és Eszter.
Ha beletekintünk több mint hat évtizedes képzőművészi munkásságába, ennek számos stációját sorolhatjuk fel. Több hazai és külföldi egyéni tárlat mellett számos csoportos kiállításon vett részt. Petrozsényi, lupényi, temesvári, bukaresti, craiovai, zilahi, szilágysomlyói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, kovásznai szereplése mellett olyan kolozsvári galériákban rendezett többször is egyéni tárlatot, mint a főtéri Kis Galéria, a Filo Galéria, az Egyetemi Könyvtár Galériája, a Reményik Sándor Galéria, sőt a fiatalok kö-rében igen népszerű Bulgakov Kávéházban is. De ugyanúgy rendezett több egyéni tárlatot Budapesten is, például az Andrássy úti Galériában, a Pataky Galériában, a Bocskai Galériában, az EME kiállítótermében. Kiállítása volt Izraelben is, és ne maradjon ki a felsorolásból két nagy retrospektív tárlata sem, mindkettő a Kolozsvári Művészeti Múzeumban volt látható 1998-ban, illetve 2001-ben. Alkotóévei alatt számtalan könyvborítót és -illusztrációt készített, 25 éves együttműködés köti össze a Napsugár gyermeklappal. Régóta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, úgyszintén a Barabás Miklós Céhnek is. A világ sok köz- és magángyűjteményében őrzik munkáit, a Kolozsvári Művészeti Múzeum mellett olyan országokban, mint Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia, Svédország, Svájc, Izrael, az Amerikai Egyesült Államok stb.
A Klubgalériában kiállított képek is bizonyítják, Fodor Nagy Éva igazi nagy formátumú alkotóművész, képei magas művészi színvonalon készültek. Ezt a speciális festészeti technikát, az akvarellt ő is a tökélyre vitte, akárcsak nagynevű elődei – gondolok itt Nagy Imrére, Bene Józsefre, Bordi Andrásra, vagy a női akvarellisták olyan képviselőire, mint Brósz Irma, Ferenczy Júlia vagy akár Balaskóné Osváth Zsuzsa. De emlékezzünk egy iskolánkhoz kötődő és méltánytalanul elfeledett akvarellistára is, Diviaczky Rezsőre, aki annak idején a két világháború között a piarista főgimnázium és a Marianum rajztanáraként évente rendezett emlékezetes egyéni akvarell-kiállításokat, s aki 1971. február 17-én hunyt el, 95. születésnapján.
Mostani kiállításunkra tematikailag mindenből válogattunk. Láthatók portrék, tájképek, csendéletek és egy újabb kori „lélekmadarak” kompozíció is. A művésznő eddigi képei nagy részét 12 gazdag ciklusba rendezte, úgymint: A lélek tájai, Tükröződések, A helyek szelleme, A hallgatás sebei, Madarak és angyalok stb. Itteni munkái is ráirányítják tekintetünket a minket körülvevő szépségekre. Számára ezek a legnemesebb ihletforrások és ő ezek hűséges közvetítője, legyen az egy-egy portré hiteles lélekábrázolása, vagy egy petrozsényi, ifjúkori tájélmény, havasi táj, hargitai fenyves hegyi patakkal, akár lankás, dimbes-dombos kalotaszegi táj vagy városi utcarészlet kertes házakkal; de ugyanezt mondhatjuk egy-egy gazdagon terebélyesedő virágcsendéletről is.
Többen felfigyeltek már a képein megjelenő kékes, de még inkább zöldes dominanciákra, az itt-ott ismétlődő szürkés-barnákra, akvarelljeinek folthatásos gyöngyházcsillogására.
Galériánk gyönyörű barokk festőállványára helyeztük a tárlat egyetlen újabb kori, áthallásos képét, jelezvén, hogy a művész csapongó képzelete a mélylélektan fogalomtárában is otthonosan mozog. Ez a kompozíciós kép – a sirályok tánca a napfényes tenger felett – szinte szimbolikus értelmet kap. Kívánjuk, hogy Fodor Nagy Éva lélekmadarai, álommadarai még sokáig cikázzanak képzőművészetünk egén.
Azóta már a Fodor Éva-díjasok találkozóját is megtartották ugyanitt a Klubgalériában. A díjat volt báthorys osztálytársak alapították, majd az összegyűlt pénzt a Fodor család megduplázta, így került bankbetétbe. Ez, a Csipike szülőatyja, Fodor Sándor író és kedves felesége által kezelt díj még messzibbre visz emlékeimben. Az 1970-es évek elején, a családot ért tragikus fordulat, Évike leányuk elvesztése az én nemzedékem vesztesége volt. Ismertem Évikét, én ballagás előtt álltam a Brassaiban, ő a Báthory elődiskolájába, a 11-esbe járt. Mindannyiunkat villámcsapásként ért a rettenetes hír.
2013 novemberében hogyne hívtam volna meg Fodor Nagy Éva művésztársamat kiállítani a Báthory Klubgalériájába? Azt a művésznőt, akinek a tragédiát követően 5 éves bezárkózás után volt ereje újra ecsetet ragadni és remekműveket alkotni. Akivel azóta közös alkotótáborban is voltam Zsobokon, ahol aztán közelebbről is megismerhettem művészi és emberi kvalitásait, nagyságát.
Ha jól számoltam, ez most a harmincharmadik egyéni kiállítása. Még valamikor a nyár folyamán egyeztettünk, hogy 16 képet állítunk ki, aztán novemberben meglátogattam patinás, Erzsébet úti házában. A lakásban illatos szantálpálcika füstölgött, kávézgattunk, beszélgettünk, nézegettük munkáit. Végül nehéz szívvel tettem félre sok jobbnál jobb képét, melyre már nem jutott volna hely a Klubgalériában. Ott motoszkált bennem a Művészeti Múzeumban 2001-ben rendezett retrospektív kiállításának emléke. A Bánffy-palota öt nagy földszinti termében 92 alkotása volt kiállítva. Akkor készült az a remek katalógus is, melyet azóta többször áttanulmányoztam.
Sok jót írtak már neves műtörténészek Fodor Nagy Éva képeiről, munkásságáról, például Murádin Jenő, Ditrói Ervin, Banner Zoltán, Németh Júlia, Viorica Guy Marica, Alexandra Rus s még sokan mások. A Klubgaléria bejáratánál kifüggesztettük a művésznő fontosabb életrajzi adatait és kiállításai kronologikus sorrendjét. A továbbiakban itt csak nagyon röviden szemelgetek ebből.
Fodor Nagy Éva 1928. február 2-án született Petrozsényban értelmiségi családban. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a gimnáziumi éveket Nagyszebenben az Evangélikus Iskolában, később az Orsolya Nővéreknél, majd a Ferences Nővéreknél töltötte. Végül a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban érettségizett. Művészi tehetségére már ekkor felfigyeltek tanárai. 1956-ban államvizsgázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol olyan neves tanárok keze alatt tanulhatta a szakmát, mint Kádár Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor. 1951-ben házasodtak össze Fodor Sándor íróval, két leányuk született, Éva és Eszter.
Ha beletekintünk több mint hat évtizedes képzőművészi munkásságába, ennek számos stációját sorolhatjuk fel. Több hazai és külföldi egyéni tárlat mellett számos csoportos kiállításon vett részt. Petrozsényi, lupényi, temesvári, bukaresti, craiovai, zilahi, szilágysomlyói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, kovásznai szereplése mellett olyan kolozsvári galériákban rendezett többször is egyéni tárlatot, mint a főtéri Kis Galéria, a Filo Galéria, az Egyetemi Könyvtár Galériája, a Reményik Sándor Galéria, sőt a fiatalok kö-rében igen népszerű Bulgakov Kávéházban is. De ugyanúgy rendezett több egyéni tárlatot Budapesten is, például az Andrássy úti Galériában, a Pataky Galériában, a Bocskai Galériában, az EME kiállítótermében. Kiállítása volt Izraelben is, és ne maradjon ki a felsorolásból két nagy retrospektív tárlata sem, mindkettő a Kolozsvári Művészeti Múzeumban volt látható 1998-ban, illetve 2001-ben. Alkotóévei alatt számtalan könyvborítót és -illusztrációt készített, 25 éves együttműködés köti össze a Napsugár gyermeklappal. Régóta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, úgyszintén a Barabás Miklós Céhnek is. A világ sok köz- és magángyűjteményében őrzik munkáit, a Kolozsvári Művészeti Múzeum mellett olyan országokban, mint Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia, Svédország, Svájc, Izrael, az Amerikai Egyesült Államok stb.
A Klubgalériában kiállított képek is bizonyítják, Fodor Nagy Éva igazi nagy formátumú alkotóművész, képei magas művészi színvonalon készültek. Ezt a speciális festészeti technikát, az akvarellt ő is a tökélyre vitte, akárcsak nagynevű elődei – gondolok itt Nagy Imrére, Bene Józsefre, Bordi Andrásra, vagy a női akvarellisták olyan képviselőire, mint Brósz Irma, Ferenczy Júlia vagy akár Balaskóné Osváth Zsuzsa. De emlékezzünk egy iskolánkhoz kötődő és méltánytalanul elfeledett akvarellistára is, Diviaczky Rezsőre, aki annak idején a két világháború között a piarista főgimnázium és a Marianum rajztanáraként évente rendezett emlékezetes egyéni akvarell-kiállításokat, s aki 1971. február 17-én hunyt el, 95. születésnapján.
Mostani kiállításunkra tematikailag mindenből válogattunk. Láthatók portrék, tájképek, csendéletek és egy újabb kori „lélekmadarak” kompozíció is. A művésznő eddigi képei nagy részét 12 gazdag ciklusba rendezte, úgymint: A lélek tájai, Tükröződések, A helyek szelleme, A hallgatás sebei, Madarak és angyalok stb. Itteni munkái is ráirányítják tekintetünket a minket körülvevő szépségekre. Számára ezek a legnemesebb ihletforrások és ő ezek hűséges közvetítője, legyen az egy-egy portré hiteles lélekábrázolása, vagy egy petrozsényi, ifjúkori tájélmény, havasi táj, hargitai fenyves hegyi patakkal, akár lankás, dimbes-dombos kalotaszegi táj vagy városi utcarészlet kertes házakkal; de ugyanezt mondhatjuk egy-egy gazdagon terebélyesedő virágcsendéletről is.
Többen felfigyeltek már a képein megjelenő kékes, de még inkább zöldes dominanciákra, az itt-ott ismétlődő szürkés-barnákra, akvarelljeinek folthatásos gyöngyházcsillogására.
Galériánk gyönyörű barokk festőállványára helyeztük a tárlat egyetlen újabb kori, áthallásos képét, jelezvén, hogy a művész csapongó képzelete a mélylélektan fogalomtárában is otthonosan mozog. Ez a kompozíciós kép – a sirályok tánca a napfényes tenger felett – szinte szimbolikus értelmet kap. Kívánjuk, hogy Fodor Nagy Éva lélekmadarai, álommadarai még sokáig cikázzanak képzőművészetünk egén.
