számára)
Magyarország kolozsvári Főkonzulátusának rendezvényterme ez alkalommal egy finn ex libris kiállításnak ad otthont. A kiállítás mindenekelőtt a könyvbarátok és a kisgrafika kedvelőinek nyújt maradandó élményt. Az ex libris könyveink dísze, valamint a grafika gyöngyszeme, intim ágazata, egyidős a könyvnyomtatás kezdeteivel. Napjainkban világviszonylatban reneszánszát éli. Néhány szóban elmondanám, hogyan jött létre ez a kiállítás, ez a kulturális cserekapcsolat a finnországi Exlibris Aboensis és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság között. Úgy 11-12 éve megkeresett egy finn újságírónő, Leila Lehtiranta, és jelezte, hogy szeretne egy tanulmányt írni az ex libriseimről. Ismervén a nevet, és tudván, hogy nemzetközi elismerésnek örvend, megtiszteltetésnek vettem a szándékot. Küldtem címére 20 darab ex librist, és az elkészült ex librisek opus listáját. A tanulmány meg is jelent Portugáliában, angol nyelven, a Contemporary International Ex Libris Artist-sorozat egyik kötetében. Megjelenésekor személyesen hozták el a könyvet Kolozsvárra, férjével Juha Lehtirantával, aki akkoriban az Exlibris Aboensis kulturális attaséja volt. És ekkor kezdődött egy szép barátság, ami napjainkig él, és mindkét fél részéről gondosan ápoljuk. Jövetelükkor egy gondosan összeállított mappát hoztak 25 darab ex librissel, Pekka Häikilas neves gyűjtő ajándékaként. Ebből az anyagból egy szép kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeum termeiben 2008 januárjában. A Lehtiranta házaspárnak köszönhetően megismerkedtem Tauno Piiroinennel, az Exlibris Aboensis elnökével, és kialakítottunk azt a kapcsolatot, amelynek értelmében egyik évben Finnországban rendeznek kiállítást erdélyi képzőművészek ex libriseiből, a következő évben pedig Kolozsváron tartunk kiállítást finn képzőművészek munkáiból. Ezek a kiállítások Finnországban Tauno Piiroionene és Ulpu Kavanti rendezésében zajlottak le, Kolozsváron a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság bonyolította le, illetve támogatta anyagilag a tárlatokat.
Most, hogy ismerjük az előzményeket, beszéljünk a falakon látható ex librisekről. Az ex libris – magyarul könyvjegy – a könyv őrzője, ugyanakkor díszítője is. Hivatása, hogy tudassa a féltett könyv hovatartozását. Számos kiadvány foglalkozik az ex librissel, de ha tömören akarnánk megfogalmazni az ex libris lényegét, Jules de Marthold Ballada az ex librishez című írását idézhetnénk Videcz Ferenc fordításában, amely így hangzik:
„Ex libris, műveltség szimbóluma,
Okosság obeliszkjén finom véset,
Mindenségünk szerény momentuma,
Szülötte avatott, mesteri kéznek.
Formád könyvekbe rajzolt égi jel;
Mint szivárványára nevet rád Isis,
Könyv-gigászban, röplapon csöppnyi hely:
Kristályelme címere vagy ex libris.”
Úgy hiszem, ennél frappánsabb, találóbb megfogalmazást az ex librisnek aligha lehetne adni. Az ex libris többnyire grafikai sokszorosító eljárással létrehozott eredeti műalkotás, a fa- vagy linómetszet, rézkarc, kőrajz, műfajában, vagy készülhet vegyes eljárással is. Napjainkban egyre inkább teret hódít a számítógéppel készült ex libris is.
A jelenlegi, kolozsvári kiállításon 100 darab ex librist láthatunk. A kiállított ex librisek rendkívül változatosak. Többségük litográfia, de vannak szép számmal merítettpapírra készült levonatok, rézkarcok, linómetszetek. A művelődéstörténet iránt érdeklődők számára egy-egy ex libris kiállítás nagyon sokat adhat, hiszen az ex libris hivatásánál fogva információhordozó, kultúraterjesztő. A kiállításon sok, az előző kiállításokon már szerepelt névvel találkozhatunk, úgy mint: Penti Kaskipuro, Ulpu Kavanti, Esa Rippa, Helmiriitta Honkanen, Inge Löök, Erkki Tuominen, Salkasaari Kilikki, Erkki Tantu és mások. Sajnos, nem beszélhetünk mindegyikükről, de kiemelnénk néhányat közülük. Így meg kell említenünk Penti Kaskipurót (1930– 2010), aki kitűnik rendkívül finom vonalhálójú grafikáival. Egyik legsikerültebb rézkarc ex librise az egykori finn államelnök, Martti Ahtissaari számára készült. Sajnos, ezen a kiállításon nem láthatjuk, csak mint érdekesség említem meg. Kevés színnel dolgozik, ex librisei finomak, leheletkönnyűek. Ulpu Kavanti hasonlóképpen fogalmaz ex libriseinek nagy hányadán. Egyik ex librisén egyszerű, dombos táj látható, előtérben egy göcsörtös, lomb nélküli fával, de az egyszerű vonalvezetés, és a visszafogott színek is a téli táj, a természet iránti szeretetéről vallanak. Erkki Tantu a legnevesebb ex libris művészek közé tartózik hazájában. Leila Lehtiranta újságírónő az említett képzőművészek közül majd’ mindegyikről írt az évente négyszer megjelenő Exlibris Aboensisben, amelyek a budapesti Kisgrafika Barátok Körében jelentek meg férje Juha Lehtiranta, fordításában magyar nyelven.
A kiállított ex librisek színvilága meglehetősen visszafogott, alkotóik nem élnek az erős színekkel. Egyes lapok plasztikai hatást keltenek, a képsíkon mozgalmas kompozíció rajzolódik ki. Tematikájuk: népi motívumok, történelmi jelenetek, könyvek, egy-egy heraldikából merített motívum, a zene világa, virágmotívumok, madarak, állatfigurák stb. A kiállított munkák nagy része kis formátumú, tenyérnyi, vagy annál kisebb méretű, a könyv belső támlájára ragasztható.
Egy gyűjtemény akkor él igazán, akkor váltja be a hozzáfűzött elvárásokat, ha időnként kiállításokat rendeznek belőle. Az a gyűjtemény, ami csak borítékokban, dobozokban hever, csak magának a gyűjtőnek ad örömet, no meg annak a néhány személynek, akiknek megmutatja. Így sokat veszít értékéből. Ezeket a lapokat látni, láttatni kell, hozzáférhetővé tenni a közönség számára. Itt Ovidius szavait idézném, aki így szólt egy szép római lányhoz: „Mit ér szépséged, ha nem látja senki? Öltözz fel szépen, és tárd szélesre ablakod, hogy sokan láthassanak.” Ez a kiállítás egy virtuális utazás finn barátaink képi és szellemi világában, amely maradandó örömet okoz alkotónak, szemlélőnek, kurátornak egyaránt.
(Elhangzott 2019. szeptember 19-én Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa rendezvénytermében a tárlat megnyitóján)
