„Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.”
divatház 2012-es kollekciójának leleplezésekor.
Garry Knight felvétele. Kép: Wikipédia
A fenti idézet a japán Kuszama Jajoitól származik, akire napjainkban szobrászként, festőként, fotósként, installációs, koncepcionális, performansz-, videó- és kollázsművészként is hivatkoznak, de a ruhatervezés, belsőépítészet és regényírás világában is kipróbálta magát hosszú és igen gazdag munkássága során. Kuszama Jajoi 1929. március 22-én született a tekintélyelvű Japánban, majd gyermekkorát is a felkelő nap országában töltötte. A második világégés kezdetén, mindössze tizenkét évesen beállt dolgozni egy ejtőernyőgyárba. Nem épp egy leányálom, hát még nem egy különcé, akire láthatatlan testként telepedtek rá a családi viszályok, a mindent átható édesanyai szigor, és az a kulturális beidegződés, hogy mindenáron konzervatív neveltetést kell kapnia. Az állandó nyomás és visszautasítás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy már igen fiatalon megnyilvánult nála a skizofrénia, és innentől fogva rendszeresen élénk hallucinációk gyötörték. A legtöbbször pontok kusza rengetegét látta maga előtt, ez pedig hamar motívummá vált nála, amely későbbi munkásságában is folyamatosan visszaköszönt. Sőt, a pöttyök mondhatni védjegyévé váltak.
A betegsége egész életét végigkísérte, azonban sosem rejtegette azt, sőt nemegyszer önként pszichiátriai kezelésnek vetette alá magát. A skizofrénia énfilozófiáját, ars poeticáját is erősen meghatározta, ezt a „transzcendens erőt” pedig a művészet eszközeivel próbálta megragadni, ráilleszteni a kézzelfogható valóságra.
Kuszama Jajoi 1957-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, majd New Yorkban telepedett le. Nagyban hatottak azok a kortárs művészi energiák, amelyek a képzelet, a forma és a jelentés határait feszegették, nem csoda hát, hogy a Jackson Pollock által életre keltett absztrakt expresszionizmus teljesen megbabonázta őt. Először festményein köszöntek vissza az absztrakt expresszionista stílusjegyek, majd később elsődleges alkotói formájává tette a szobrászatot és az installációt, és szoros kapcsolatba került a pop-arttal, és a New York-i avantgárd egyik csodabogarává vált.
„Minden nap fájdalommal, szorongással és félelemmel küzdök, és az egyetlen módszer, ami enyhíthet a betegségemen az, ha alkotok.”2
Kuszama alkotásai a konceptuális művészetből merítenek, sőt szinte lubickolnak annak pszichedelikus tengerében, hiszen a gondolatiság, a művészi kommunikáció hagyományos, tárgyias formáin való túllátás központi kérdéssé vált nála. Alkotásait gyakran önéletrajzi, pszichológiai tartalommal töltötte meg, amelyekben a minimalizmus, a szürrealizmus, az art brut jegyei keveredtek. Munkái mintha egy folyamatos, életen át tartó hallucináció kiragadott mementói lennének, afféle izzó éjbogarak, amelyek az eternitás sötéten nyomasztó poklát hímzik fel újra és újra a képzelet eszközeivel. De gondolatvilágára az újhullámos energiák is kihatottak, így a hatvanas években új erőre kapott feminizmus, a szexuális forradalom, és a hippimozgalom pacifista, anarchista nézetei is.
„Felejtsd el önmagad. Válj eggyé az örökkévalósággal. Légy része a környezetednek.”3
A hatvanas évek közepétől Kuszama a fényképészet eszköztárát is segítségül hívta, hogy a világgal még inkább megismertesse alkotásait. A készülendő fotók előéletét ő álmodta meg, amelyeket gyakran híres fényképészek keltettek életre. Ezekhez természetesen előszeretettel állt modellt, gyakran teátrális pózokban, olykor meztelenül, testét pedig a mitikus pontkozmosz borította. Ezek a próbálkozások művészi mérföldkőhöz vezették el őt: önbeteljesülésének a következő lépcsőfoka a happeningek, eventek és performanszok megtervezése lett, amelyek segítségével azt a kevés határt is megpróbálta elmosni a művészet, az ember, a környezet és a világmindenség között, amelyet addig érintetlenül hagyott.
A nemzetközi hírnevet az 1966-os Narcissus Garden című happening hozta el neki. Ennek előzményéül szolgált, hogy alkotásait nem válogatták be a Velencei Biennáléra – így ő válaszul egy 1500 tükörgolyóból álló installációt teremtett meg a kiállítóterem előtt. Az ugyancsak 1966-os 14th Street Happening során egy rakás piros pöttyös falloszpárna között merült el az egyik New York-i járdán, az 1969-es Grand Orgy to Awaken the Dead at the MoMA című happeningen pedig meztelen alakokat öltöztetett pöttytengerbe a manhattani Modern Művészeti Múzeum (MoMa) kertjében, Picasso, Giacometti és Maillol szobrai mellett.
„A hallucinációkat és az engem megszálló képeket szobrokká és festményekké fordítom.”4
pöttyökből inspirált installáció. Kép: Pixabay/Tracey Wong
Kuszama Jajoi a hatvanas évek végére megkerülhetetlen alakká vált: a pop art, minimalizmus és feminista művészet előfutáraként olyan kortárs géniuszokat inspirált, mint Andy Warhol, Claes Oldenburg vagy George Segal, sőt gyakran velük együtt mutatta be alkotásait. Nemcsak művészi módszertana, hanem érdeklődése is egészen szerteágazó volt, így például regényeket és verseket publikált, valamint a filmművészetben és a divattervezésben is maradandót alkotott. A hetvenes évek elején létrehozta saját divatcégét, a Kusama Fashionst, majd elindította a Kusama’s Orgy című magazint. Ezek után egyre inkább kiégett, majd kiesett az amerikai művészvilágból, végül 1973-ban visszatért Japánba, ahol önszántából idegszanatóriumba vonult.
A közegváltás jót tett neki, ugyanis az 1980-as években több egyéni kiállítása volt Japánban, de az öreg kontinensen is ismertté vált, miután 1993-ban a 44. Velencei Biennálén is bemutatkozott. A kilencvenes években újra felfedezte magának a művészvilág, az utóbbi években pedig a minden érzékszervet megdolgoztató végtelenszobái miatt került ismét előtérbe. Ezek az installációtermek a tükrök, sütőtökmotívumok, absztrakt terek és pöttyök szürreális egyvelegében bűvölik el a látogatót. Idővel a világot ébren álmodó, élénkpiros hajú, kortalan hölgy újra a bolygó egyik legnépszerűbb alkotójává vált, 2006-ban pedig elnyerte „a művészeti Nobel-díj”-ként emlegetett Praemium Imperialét, 2008-ban pedig 5,1 millió dollárért megvásárolták az egyik munkáját, ez akkor rekordnak számított az élő női művészek között. 2014-ben az Art Newspaper megválasztotta őt a világ legnépszerűbb művészének, 2017-ben pedig megnyitotta saját múzeumát Tokióban.
És hogy a pöttyök királynője mekkora elismerésnek örvend még mindig, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az öt évvel ezelőtti tokiói és washingtoni kiállítására több mint ötszázezer ember volt kíváncsi. Kuszama Jajoi ez év március 22-én lesz 94 éves, jó egészséget és alkotásban gazdag éveket kívánunk neki.
Jegyzetek
1 Kuszama Jajoi gondolatai. The Art Story. Yayoi Kusama Art, Bio, Ideas | TheArtStory. Letöltés ideje: 2023. január 28.
2 Kuszama Jajoi gondolatai. Uo.
3 Kuszama Jajoi gondolatai. Uo.
4 Kuszama Jajoi gondolatai. Uo.
