Erdővidék Kultúrájáért díjjal ismerte el Benkő Levente újságírói, szerkesztői és történészi munkásságát a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület. A baróti művelődési házban tegnap este lezajlott díjátadón az ünnepelt tevékenységét méltatók elmondták: Benkő Levente közel három évtizede kutatja fáradhatatlanul szülőföldje múltját. A kutatómunka eredményeit számos riportban és irodalmi igényességgel megírt kötetben tárja a széles közönség elé. Neki köszönhetően szerezhettünk átfogó tudást a szárazajtai vérengzésről, az 1956-os forradalom erdélyi történéseiről, munkásságával hozzájárult a barcaföldvári haláltábor szörnyűségeinek megismeréséhez. Írásaiban ugyanakkor képes az élet humoros oldalát is megvillantani, szívhez szólóan, szeretettel tud írni ügyes-bajos, apró dolgainkról is.
Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke az egyesületalapítókról emlékezett, s elmondta: céljuk volt hozzájárulni Erdővidék szellemi épüléséhez. Ezt szolgálta a huszonhat éve létrehozott Erdővidéki Közművelődési Napok életre hívása is. Az első rendezvény még csak kétnapos volt, és erdővidékisége csak annyiból állt, hogy Baróton kínált a környékbelieknek művelődési rendezvényeket. Idővel viszont sikerült a tájegység egészét „belakni”, kiterjeszteni a rendezvényt a környék falvaira is.
Az Erdővidék Kultúrájáért díjat 2005-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a közművelődésért cselekvőket elismerésben részesítsék.
Első alkalommal Bodosi Dániel festőművészt tüntették ki, az ezt követő években a vargyasi bútorfestő és fafaragó Sütő család, Varga Béla fotóművész, a Kájoni Consort régizene-együttes, Egyed Ákos történész, akadémikus, Kászoni Zoltán halbiológus, Kósa Bálint metszőművész, Deák Vilma kultúraszervező-értékmentő, Kubánda Gizella népművelő, Máthé Ferenc Ilonka fafaragó, Kisgyörgy Zoltán geológus, újságíró, szervezői munkásságért és pártolói tevékenységéért pedig Demeter János részesült az elismerésben. Kulturális örökségünk védelmében végzett munkájáért tavaly gróf Kálnoky Tibor munkásságát ismerték el a díjjal. Jól illik ebbe a sorba Benkő Levente is – mondotta Demeter László.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök nagyrabecsüléséről biztosította Benkő Leventét: ha valaki, akkor ő igazán kiérdemelte az elismerést, hiszen nemcsak nemzetünk múltjának jobb megismeréséhez járult hozzá, hanem emberileg is kitűnik.
Lázár-Kiss Barna András polgármester Barót városának nevében köszönte meg a Gaál Mózes Közművelődési Egyesületnek az évtizedek óta végzett munkát, Benkő Leventét pedig arról biztosította, számíthat az önkormányzat támogatására, hogy értékes tevékenységét a következőkben is sikeresen folytathassa. Demeter János Benkő Levente barátjaként és az Erdővidék Kultúrájáért díj kitüntetettjeként idézett fel több személyes emléket közéleti pályájuk kezdetéről.
Szekeres Attila úgy fogalmazott, Benkő Levente példázza a legjobban, lehet valaki próféta saját hazájában is: bár még fiatalnak tekinthető, de szülőföldje máris elismerte munkásságát. Hogy mindezt megérdemli, nem kétséges – állította lapunk munkatársa, hiszen Benkő a szó szoros és átvitt értelmében is súlyos könyveket tett le az asztalra.
Benkő Levente volt a szárazajtai vérengzés első alapos dokumentálója, jelentősen hozzájárult az ‘56-os erdélyi események megismeréséhez, feltárta az áldozatok – köztük Moyses Márton – sorsát, összegyűjtötte a barcaföldvári fogolytábort megjártak visszaemlékezéséit.
„Ezek mind súlyos dolgok. Egy letűntnek hitt kor képe. Vagy kórképe? Mindkettő! És mint említettem, a történész munkája nem véges, bizonyára kapunk még ilyen korképeket, kórképeket” – méltatta Benkő Leventét Szekeres Attila, s kívánta, maradjon meg munkaereje, tegyen, cselekedjen továbbra is nemzetünk érdekében.
Csinta Samu újságíró egykori munkatársi és főleg baráti minőségben laudálta Benkő Leventét. Szólt a fiatal és tetterős újságíróról, aki a hagyományok felismert értékére alapozva előbb a Háromszék napilap számára készített tudósításokat és riportokat, később Kolozsvárra szegődve történészként folytatva munkáját, konok kitartással kutatta a levéltárak titkait, és kereste fel a nehéz történelmi idők még élő tanúit. „Erdővidék bőven szolgált olyan momentumokkal, amelyek emberi sorsok mentén rajzolták ki a térség huszadik századi történelmét. Olyan történetekkel, amelyeket Benkő Levente már gyerekként is hallott a felnőttek beszélgetései során, a drámai kimenetelű embermeséket pedig különös misztikummal lengték körül a kor tiltásai. S ahogy arra lehetőség nyílt, el is indult megkeresni és megszólaltatni mindazokat, akik még elmondhatták, mi történt a világháborúk lövészárkaiban, a fogság éveiben, a Maniu-gárdák szárazajtai vérengzése során, Barcaföldvár barakkjaiban, vagy az 1956-os magyar forradalom erdélyi követőivel. Az újabb kutatások révén egyre bővülő kötetek, illetve az új témamegközelítések olyan nyomai a múló időnek és a székelység történelmének, amelyeket a jelek szerint csak ő hagyhatott maga után” – mondotta Csinta.
Benkő Levente köszönetet mondott a díjat létrehozóknak, amiért érdemesnek vélték a kitüntetésre, szüleinek, akik jó példával jártak előtte, a jó Istennek, amiért Erdővidékre teremtette, egykori tanárainak, valamint barátainak mindazokért a beszélgetésekért, amelyek révén szellemiekben több, gazdagabb lett. A kitüntetés viszonzásképpen történelmünk néhány jelentős helyszínéről – a Vereckei szorosból, Isonzóról és Doberdóról – hozott kavicsot nyújtott át jelképes ajándékként Erdővidék Múzeumának.
(Az írás 2018. november 21-én jelent meg a Háromszék napilapban A szülőföld szolgálatában címmel. A cikk szerzője Hecser László.)
