Amikor valamilyen versenyről szó van, elsőként arra a kérdésünkre keresünk választ, hogyan szerepeltek a romániai magyarok? Akárcsak a két évvel ezelőtt – 2014. szeptember 19. és 21. között – megrendezett I. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen, Romániát 2016-ban sem képviselték magyar énekesek, de annál inkább románok. 2014-ben a brassói Alexandru Aghenie első díjjal jött haza Budapestről, és azzal megnyíltak előtte az operaházak kapui. A II. Marton Éva Énekverseny előtt három román lány vette sikeresen az előválogatót – Rodica Ștefania Butu, Andreea Marinescu, Antonia Cosmina Stancu –, és jutott el 62 kiválasztott előkelő társaságában a 2016. szeptember 19–25. közötti budapesti versenyre.
Az első két énekverseny tapasztalatai alapján arra lehet következtetni, hogy csak alaposan felkészült, kiváló adottságú, nagy elhivatottságú 18 és 32 év közötti hölgyek, illetve urak jelentkezésére számítottak, az előzsűri – Marton Éva, Kocsár Balázs, Kiss B. Attila – pedig közülük választotta ki a 62 legjobb énekest. A másik következtetés pedig az, hogy a verseny nem lehet eléggé ismert a romániai magyarok körében.
Szatmárnémetiben éppen úgy működik énekszak, mint Erdély többi városában, ráadásul Kolozsváron felsőfokú képzésben részesülnek a hallgatók, mégis romániai magyar énekesek nélkül zajlott a verseny, mert senki sem jutott be a legjobb 62 közé. Az idei versenyen a zsűri, illetve a közönség nem tehetségeket hallhatott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek a Solti György Kamarateremében, hanem kész művészeket, akik nem sztárok, de már személyiségek.
Éppen a jövőt illetően, a magyar tehetségek tájékoztatása céljából térünk ki részletesebben a Marton Éva Énekverseny ismertetésére, hátha sikerül felkeltenünk az érintettek érdeklődését, és rádöbbenteni arra a hatalmas lehetőségre, amit ez az énekverseny kínál számukra.
Az online jelentkezési lapon a személyi adatok mellett bemutatják repertoárjukat, amely hét operaáriából és egy Liszt-dalból áll. Két friss videofelvételt is fel kell tölteniük, hogy egy szabadon választott (zongora vagy zenekari kíséretes) barokk opera, oratórium vagy kantátarészlettel, és egy másik áriafelvétellel bizonyítsák rátermettségüket. A versenyprogramnak eredeti nyelven és eredeti hangnemben kell elhangoznia. Az első díjat 12000 euróval jutalmazzák, a másodikat 9 ezerrel, a harmadikat pedig 6 ezerrel. Emellett pedig közönségdíjat is kiosztanak, amely mellé szintén jár 15 ezer euró.
Ebben az évben ráadásul Marton Éva művésznő háromnapos képzésben is részesítette az érdeklődőket. Mindezek mellett a fiataloknak szárnyakat ad a verseny, és kinyitja a lehetőségek kapuját.
Nem mindennapi élmény és lehetőség kezdő énekesek számára, hogy nagy mesterekkel találkozhatnak, és kikérhetik szakmai tanácsaikat: Marton Éva a világ egyik legkiemelkedőbb drámai szopránja, Christina Scheppelmenn pedig a barcelonai Teatro Liceu művészeti főigazgatója, valamint a Washingtoni Nemzeti Operaház művészeti vezetője is volt 2002 és 2012 között. Miguel Lerín meghívott zsűritagja a világ legnagyobb énekversenyeinek, Vittorio Terranova pedig a világ legnagyobb operaházainak színpadán aratott nagy sikereket.
Anatoli Goussev tenorista egy világszinten jegyzett pedagógus, Ma Honghai a Pekingi Központi Zeneakadémia professzora mellett zsűrizett, a dél-koreai Kim Sung Bin pedig fellépett a világ legnagyobb operaszínpadain, jelenleg tanít. Meláth Andrea a Zeneakadémia Ének Tanszékének vezetője, Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Ennek a zsűrinek a látókörébe kerülni már önmagában jelentős eredmény. Tegyük még hozzá, hogy a Zeneakadémián vagy az Operaház színpadán fellépni keveseknek adatott meg, és nagyon sok zenész álma, hogy legalább egyszer megmutathassa magát ezeken a felszentelt helyeken. Az énekverseny döntőseinek mindez megadatott.
Huszonegy nemzet énekesei próbáltak meg a csúcsra jutni. Oroszországból, Dél-Koreából, Kínából, Magyarországról, Romániából jutottak el a budapesti versenyre, ez pedig az adott országok énekiskoláinak a színvonalára is enged következtetni. Többen voltak az Amerikai Egyesült Államokból, Lengyelországból és az Egyesült Királyságból is. A középdöntőbe jutott 27 versenyző között már kis különbségek és a pillanatnyi forma befolyásolta a továbbjutást. A döntőbe érkezett tíz énekes között három orosz, két lengyel, valamint egy ciprusi, egy dél-koreai, egy kazahsztáni, egy magyar és egy mongol versenyző volt. A világraszóló verseny végeredménye: az első Ankhbayar Enkhbold mongol baritonista, a második Horti Lilla magyar szoprán, a harmadik pedig Lucyna Jarzabek lengyel szoprán lett. A II. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny nagydíját és a közönségdíjat Alexander Roslavets orosz basszista nyerte el.
A gálaműsor után megkérdeztük Marton Évát, hogy az előválogatások alkalmával találkoztak-e romániai magyar jelentkezők nevével.
„Igen, voltak néhányan, de nem fértek be a legjobb 62 közé” – mondta a világhírű szakember.
Jó lenne, ha a két év múlva sorra kerülő énekversenyen Erdély is kiállítana néhány jól felkészült, rátermett magyar énekest. Miért? Csak egy példa: Az első énekverseny (2014) nyertese, a brassói Alexandru Aghenie nyilatkozta az idei vetélkedő döntője előtt: „Pályám alakulásában nagyon fontos állomás volt a Marton Éva Énekverseny. Azóta ismert lett a nevem, és több külföldi operában vendégszerepeltem. Most Budapesten a Bohém életet próbáljuk” – mondta a harmadik gyermeket váró családapa, a brassói baritonista.
Nagyon sok énekversenyt szerveznek világszerte. Mindegyiknek meg van a szerepe, mind fontos, mert akár helyi, akár regionális, akár világviszonylatban jelentősek, ugyanazt a célt szolgálják: erősítik az énekművészetet. Mindegyik a jót szolgálja, megmutatja a legszebb hangzást, az emberi hangot. Amikor annyi bűn és baj vesz körül bennünket, a dal, az ária felemeli a lelket, és boldoggá teszi az embert, közben pedig szelídíti is. A művészi versenyek bizonyos értelemben hasonlítanak a sporthoz. Az első, a második és a többi díj csupán egy lépcső a művész életében, mint az olimpiai aranyérem a sportoló nyakában, amely holnap tovább sarkall, kötelez és lendületet ad újabb csúcsok felé.
És itt ezen a versenyen ez a csoda is megesett. Már a gálán több énekes kapott meghívást vendégszereplésre különböző operáktól, színházaktól, zenekaroktól. Felemelő eseménye volt az énekversenynek Richard Bonynge megjelenése, aki Joan Sutherland emlékére ajánlott fel ösztöndíjat.
A dal ünnepén bebizonyosodott Magyarország köztársasági elnökének, Áder Jánosnak a gondolata, amit a verseny kiadványában közöl: „a világ sosem fogy ki a tehetségből”. Az ő ösztönzésüket, segítésüket, tehetségük gondozását vállalta fel a Marton Éva nevével fémjelzett énekverseny, hogy tovább tudjanak szárnyalni, és segítsenek boldogabbá tenni világunkat.
