A fenti kérdések sokunkat foglalkoztatnak. Elolvastam Kepes András Világkép című könyvét (Libri Kiadó, Budapest, 2016), és találtam néhány támpontot ebben a témában. Elsőnek a fejlődésről írok néhány sorban, amelynek jelenkori képe a globalizációban nyilvánul meg.
A gazdasági globalizáció következtében a legkülönfélébb értékek, gondolatok, életmódok bekerülnek a világ vérkeringésébe. Kifejlődött az internet, a távközlés, a szállítás, a közlekedés. A gyengén fejlett országokban csökkent a szegénység.
A pozitív hozadékok mellett el kell mondani a negatívumokat is. A gyengén fejlett országok ipara nem képes felvenni a versenyt a nagy nemzetközi vállalatokkal. A gazdasági verseny miatt a vállalatok rombolják a környezetet. A fegyverkereskedelem, a migráció, a terrorizmus velejárói lettek a globalizációnak. És itt meg kell említeni a globális média negatív szerepét is, ami a kereskedelmi médiát helyezi előtérbe, és a kulturális programok háttérbe szorításával gyengíti a hagyományos kulturális identitást.
Kepes András újságíróként járta be a világot. A bemutatott kultúrák, hitek, szokások egy része ismert az olvasók számára, mégis elvarázsol az a sokszínűség, ami világunkat jellemzi. Néhány dolgot azért megemlítek, mint a japánoknál az állandó mosolyt, a házipapucs kötelező használatát. A mongolok házába fedett fejjel szokás bemenni. Mexikóban, halottak napján a sírokhoz ételt, italt visznek és közösen fogyasztják el. Az esküvők a világ minden táján színházi előadás jellegét kapják. Így a székelyeknél az álmenyasszony bemutatása. A zsidóknál házassági szerződést kötnek, a poharakat összetörik. A hinduk az oltár tüzét járják körbe. A világvallások és az ősi szokások az embertársak és az idegenek iránti tiszteletet tanúsítják. Kepes András szerint a kultúrák gyökerei közösek, még ha az eltérő természeti környezetből, hagyományokból rárakódott rétegek ezt gyakran el is fedik.
A 16–18. században, a gyarmatosítás folyamatában a nyugati országokban jelentősen nőtt a más földrészekről behozott lakosság. Ma ez a folyamat tovább erősödött a migráció beindulásával. Kepes András szerint a fiatal iszlamisták lázadása az európai országokban abból is adódik, hogy elvesztették gyökereiket. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a történelem során a vallások terén is voltak hatalmi érdekekből eredő torzulások.
A globalizáció negatív hatásainak ellensúlyozására keresik a megoldásokat. Egyik ilyen gondolat a szubszidiaritás. Ha egy fejlődő ország meg tudja oldani saját gondjait, akkor nem kell tőle idegen megoldásokat rákényszeríteni. A helyi hagyományok figyelembevétele nagyon fontos. Az emberi szükségletek többsége helyi szinten is kielégíthető. Érdemes megemlíteni két jelenkori történelemfilozófus véleményét a kultúrák és hagyományok szerepéről. Samuel P. Huntington szerint a világ szabályait a kulturális identitások adják. Fontos a sokszínűség elismerése és a közös jellemzők keresése. Francis Fukuyama a liberális demokráciáról úgy gondolja, hogy a hagyományos kulturális értékeken kell alapulnia.
A filozófusokat, a művészeket foglalkoztatja a globalizáció problémája. Mivel a művészek érzékenyebbek a kultúrára és a hagyományokra, ajánlatos lenne, hogy képviselőik révén részt vegyenek a döntéshozatali szervekben. A jelenkorban is szükség van a kreativitásra a művészetben és a tudományban. A művészet éltető forrása a hagyomány, a népművészet, eszközei helyiek. Az írók és a művészek abban vállalnak szerepet, hogy szelídítsék a globalizációt. A művészetek fesztiváljai megmutatják, hogy mi a közös a különböző népek művészetében. A népek zenéjének megismerése segít leküzdeni az etnikumközti nehézségeket. A művészek minden időkben felhasználták más népek művészetét saját művészetük kiteljesítésére. Vincent van Goghot a japán festészet inspirálta, Picassót az afrikai néger maszkok, Henry Mooret a prekolumbiánus mexikói szobrászat, Adyt korának francia költői.
A művészek mind formában, mind tartalomban találnak közös támpontokat az emberek között. Itt érvényes Kuncz Aladár Ady költészetéről szóló esszéjéből a gondolat, miszerint titkos szálak fűzik össze a világ magánosait, az emberiséget, s ezeket a szálakat a költők és a gondolkodók fonják. Antoine de Saint-Exupéry attól féltette az embert, hogy robottá válik, mert konfekciókultúrát kap. Egy magasabb szellemi kultúrára vágyott, amelyben helyet kap az otthon szeretete, az ősök tisztelete, a vallás. Márai is a szellem diadalát óhajtotta az ösztönök felett, a szellem ellenálló erejét a nyájösztön rémuralma ellen. Márai Sándor és Wass Albert véleményt formálhattak az emigrációról, mert volt részük benne, és művészi módon ezt meg is írták könyveikben.
A globalizáció korunkban zajlik és alakulóban levő folyamat. Önvédelmi reflexként erősödtek az etnikai és kulturális különbségek. Világszerte hagyományozó rendezvényeket látunk. Megjelent a multikulturalizmus fogalma, mint kulturális mozaik, és az etnikai népcsoportok autonómiát igénylő törekvései. A szakemberek szerint nem fog bekövetkezni a globális kultúra, a globalizáció hatására létezik ugyan a kultúrák bizonyos fokú keveredése, de ez nem jelenti egybemosódásukat. A szellem emberei keresik a válaszokat az új kihívásokra.
