Kolozsvár egyik legjelentősebb, legellentmondásosabb és második leghosszabb ideig hivatalban lévő 19. századi polgármesteréről szinte semmit sem tudunk. A várost 12 évig vezető Albach Géza neve feledésbe merült, és emlékét a házsongárdi temetőben lévő szerény sírhelyén kívül semmi sem őrzi.
Polgármestersége ideje alatt a város számos változáson ment keresztül, jelentős városrendezési, kulturális, közegészségügyi és közigazgatási fejlesztések valósultak meg. Kolozsvár közművesítése is az ő vezérletével indul el, habár hozzá kell tenni, hogy elődje, Haller Károly két éves mandátuma alatt számos urbanizációs folyamatnak volt a kezdeményezője, amelyeket később Albach Géza irányítása alatt kiviteleztek. Hosszú hivatali tevékenysége során különféle konfliktusok, ellentétek és botrányok vezettek népszerűségének csökkenéséhez, azonban a pártja erős támogatottságának köszönhetően polgármesteri széke soha nem került igazán veszélybe.
A következőkben szeretném röviden bemutatni Albach Géza életútját és pályafutását. Remélhetőleg a cikk alapul szolgál és felhívja a figyelmet a további kutatások szükségességére, amelyek Albach Géza életének, munkásságának és polgármesteri tevékenységének a teljes, pontosabb feltárásához vezetne, ezáltal pedig egy újabb fehér folt tűnne el Kolozsvár dualizmuskori történelméből.
Bártfán, Sáros megyében született 1829. március 31-én. Középiskolai tanulmányait Gyöngyösön, Szolnokon és Budán végezte, majd Egerben tanult jogot. A forradalom kitörésekor beállt honvédnek, Budavár ostrománál lőtt sebet kapott, s vitézségéért hadnagyi ranggal jutalmazták. A forradalom leverése után unokabátyja, Albach Gyula befolyásának köszönhetően kerülte el a börtönbüntetést.1
Az 1850-es években, hosszas bujdosás után egy osztrák hivatalnok irattárosaként dolgozott az egyik szilágysági városban (valószínűleg Szilágysomlyón). Itteni tartózkodásáról egy érdekes anekdotát őrzött meg a korabeli köztudat. Az abszolutizmus éveiben a város fiatalsága nehezen tudott beletörődni az új helyzetbe, ezért titkos összejöveteleken egy új szabadságharc kitörését szerették volna elérni. Az osztrák hivatalnok tudott a találkozásokról és a Bécsbe küldött jelentéseiben ezt meg is említette volna, de mivel Albach Géza feladata volt megírni a leveleket, a titkos találkozásokról soha nem tett említést, ezzel megóvta a fiatalokat a börtöntől.2
Ezt követően 1861-ben Kraszna megye tiszteletbeli főjegyzőjévé választották. 1865-ben szolgabíróvá, 1869-ben pedig központi szolgabíróvá nevezték ki. 1872-ben Szilágysomlyóra került, mint királyi járásbíró, majd 1876-ban Dévára helyezték át. 1879-ben a kolozsvári királyi törvényszékre kapott meghívást, mint elnökhelyettes.3
1886. április 6-án a városi tisztújító közgyűlésen megválasztották polgármesternek. Mandátuma második évében az a megtiszteltetés érte, hogy ő vehette át az újonnan felépített kolozsvári neológ zsidóhitközségnek az EMKE által kölcsönzött pénzből épített temploma ezüstkulcsát. A megnyitó ünnepségen a hitközség elnöke, Fischer Tivadar továbbra is a város pártfogását kérte, majd Albach Géza mondott köszöntő beszédet a városi katolikusok nevében.4
A következő években kellemetlenebb ügyek is tarkították polgármesteri pályafutását. 1889-ben utasította a város főkapitányát, hogy az egyik nagyobb vendéglőben megtelepedett német orfeumot azonnal tiltsák be, mert az sértette a magyar lakosságot. A kényes intézkedést azzal magyarázta, hogy az nem fér össze Kolozsvár kulturális és kereseti viszonyaival.5
1891-ben választási botrányba keveredett. A függetlenségi párt elnöke, Benel Ferenc azzal vádolta meg Albach Gézát, hogy a városi törvényhatósági bizottság tagjainak választásakor saját pártjának jelöltjei érdekében korteskedett. A függetlenségiek szabályellenesnek tartották, hogy a város nyomdájában készített ajánlólapokat és szavazócédulákat, továbbá olyan vádak is elhangzottak, hogy a városi rendőrökkel hordatta ki a szavazócédulákat. Albach Géza nem tagadta tettét, és kijelentette, hogy mindezt magánemberként, nem pedig polgármesterként végezte. Ahogy korábban már említettem, a polgármester mögött erős képviselőtestület állt, akik teljes mértékben támogatták, és ennek eredményeként a közgyűlés többsége elfogadta válaszát, ezzel zárva le a kínos ügyet.6
Albach Géza a hivatali szék elnyerését követően folytatta az elődje, Haller Károly által elkezdett infrastrukturális fejlesztések megvalósítását.7 1887-ben a katonauszoda ügyében intézkedett (e kérdésben már hosszabb ideje nem tudott megegyezni a katonai parancsnokság és a városi tanács). Javaslatában előterjesztette, hogy az uszoda képezze Kolozsvár tulajdonát, de a következő 20 évben azt a katonaság felügyelje,8 majd szintén az ő kezdeményezésére kértek be terveket a városháza telkén lévő üres területek beépítése céljából, amelyeket a vármegyei mérnöki hivatal dolgozott ki.9 1891-ben megszavazták az új posta és távírda épületének elkészítéséhez szükséges 200 000 forintos kölcsönt.10 A város első vízművének és kisebb vízrendszerének a kiépítése is az ő és tanácsosai nevéhez köthető, a megvalósításban jelentős szerepe volt Haller Károlynak. Azonban ennek a kivitelezése sok botránnyal és ellentéttel járt. Többször is mulasztással és hanyagsággal vádolták meg, főleg amikor hárította felelősségét a fásberki vízgyűjtő telep szennyezetté vált vize ügyében. Mint később kiderült, a városi vezetés valóban olyan intézkedéseket hozott, amelyeknek komoly egészségügyi következményei lettek.11
A villamos energia bevezetésére tett kezdeti próbálkozások komoly akadályokba ütköztek a gázgyári monopólium miatt. Az 1890-ben megkötött új szerződés szerint a város 30 évre kizárólagos jogot adott a légszeszgyárnak, nagymértékű felháborodást váltva ki a lakosság körében. 1894-ben a villamos energia bevezetését szorgalmazó polgári mozgalom vette kezdetét, amely azonban a polgármesteri hivatalt célzó nyomásgyakorláson kívül nem sok eredményt ért el. A több évig húzódó probléma csökkentette a városiak bizalmát. Második polgármesteri mandátumának ciklusában sem sikerült (vagy nem is állt érdekében? – e kérdés megválaszolására további kutatásokra van szükség) megtörnie a helyi gázgyár ellenállását.12 Más források szerint a gázgyár a városi vezetés egy szűk körének védelme alatt állt. Például Albach Géza a Ganz Társulat villamos energia bevezetésére vonatkozó ajánlatát arra hivatkozva utasította el, hogy a szerződés nem bontható fel. 1894 januárjában többen is meghaltak a gázmérgezés miatt.13
Mindezek mellett hivatali ideje során több olyan fejlesztés indult el vagy valósult meg, amelyek a mai napig meghatározzák városunk arculatát. 1887-ben adták át a közvágóhidat, 1889-ben készült el a Szamos feletti korszerű vashíd, amely a vasútállomást kötötte össze a központtal, 1893-tól már egy közúti vasútja is van a városnak.14
1888-ban kezdték meg a bonctani és anatómiai intézetek felépítését, illetve 1893-ban az egyetem keleti szárnyának megépítését. Az orvosi klinikák tervét 1896-ban hagyták jóvá, majd 1897 és 1903 között építették fel.15 1897-ben kiépítették a csatornarendszert, továbbá jelentős városrendezési munkálatokat is végeztek. Korszerűsítették a Főteret, lebontották a Szent Mihály-templom körüli épületeket, a központi utcák gránitkockaköves burkolatot kaptak, a kisebb forgalmú alárendelt utcákat lekavicsozták, 1891-ben pedig a város egyes részein az aszfaltjárdákat betonnal szegélyezték.16
Albach Géza magánemberként is aktívan bekapcsolódott a város életébe. Ő volt a Mátyás-szoborcsoport felállításának egyik kezdeményezője, továbbá számos intézkedésével támogatta a kolozsvári sportéletet, és a Kolozsvári Athleticai Club választmányosa volt. Ezen kívül több egylet is megválasztotta tiszteletbeli tagnak.
Polgármesteri mandátuma alatt többször is kitüntették. 1888. március 31-én királyi tanácsosi címmel, 1893. április 26-án pedig Vaskorona-renddel tüntette ki maga a király, Ferenc József. Felsőbb elismerésben részesült a millenniumi kiállítás alkalmával is. Szintén ebben az évben az Országos Történelmi Ereklye Múzeum díszközgyűlésén tiszti taggá választották.
1898-ban lemondott polgármesteri hivataláról, és végleg visszavonult a közéleti tevékenységektől. 1900. január 24-én érte a halál, miután több hónapig szenvedett vérhasban és bélgyulladásban.17
JEGYZETEK
1 Ellenzék, 1900. jan. 24.
2 Budapesti Hírlap, 1900. jan. 29.
3 Ellenzék, 1900. jan. 24.
4 Fővárosi Lapok, 1887. szept. 7.
5 Fővárosi Lapok, 1889. jan. 6.
6 Pesti Hírlap, 1891. ápr. 19.
7 Fazakas László: Infrastrukturális fejlesztések Kolozsváron. A vízhálózat kiépítése (1885–1887). Korunk, 26(2015) 11. szám. 110-111.
8 Ellenzék, 1887. feb. 26.
9 Ellenzék, 1887. márc. 23.
10 Pesti Hírlap, 1891. ápr. 19.
11 Fazakas László: Botrányos vízügyek Kolozsváron a 19. század végén. Művelődés, 69(2016) 7. szám. 22-23.
12 Fazakas László: Városfejlődés a dualizmus kori Kolozsváron: A villamos energia bevezetése. Transindex (Letöltés ideje: 2016. 7. 15.)
13 Fővárosi Lapok, 1894. jan. 16.
14 Gaal Gábor: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Dáné Tibor Kálmán, Egyed Ákos, Sipos Gábor, Wolf Rudolf (szerk.): Kolozsvár 1000 éve. Kolozsvár, 2001. 338-339.
15 Egyed Ákos: A korszerűsödő Kolozsvár három évtizede (1867–1900). In: Németh Zsófia – Sasfi Csaba (szerk.): Kőfallal, sárpalánkkal. Debrecen, 1997. 105.
16 Egyed Ákos: i. m. 111-112.
17 Ellenzék, 1900. jan. 24; Albach Géza gyászjelentője. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Gyászjelentés Gyűjteménye.
