A 19. század második felében a szamosvölgyi vasút megépítésének lehetősége fontos célkitűzése volt Szolnok-Doboka vármegye érdekvédelmi szerveinek. Az ügy hosszú ideig elhúzódott, ugyanis a pályát fővonalként akarták kiépíteni, de nem volt hozzá elég pénzügyi alap. A megoldás végül Szolnok-Doboka vármegye főispánjának, báró Bánffy Dezső a fejéből pattant ki, ugyanis javaslatára mellékvonal jellegű pálya építése mellett döntöttek, így dolgozták ki az előtanulmányokat, illetve terveket, és így kérték az engedélyeztetését is. A vasút megépítéséhez szükséges engedélyt 1880-ban, a XXXII. törvénycikkben adta meg az országgyűlés.1
Az említett törvénycikk előírta, hogy támogatásként a pénzügyminisztérium, a bányakincstárból: „300,000 frt értékben vassíneket bocsáthasson a társulat rendelkezésére s fizetésül ugyancsak 300,000 frt névértékre szóló társulati törzsrészvényeket elfogadhasson.”2 A vasútépítéshez szükséges részvénytársaság, a Szamosvölgyi Vasút RT 1880. június 15-én alakult meg. A munkálatok pár nappal később, június 29-én kezdődtek, részben saját kivitelezésben, részben pedig alvállalkozók segítségével.3
47 kilométer hosszú volt az első szakasz (Apahida–Dés), amire az engedély is szólt, és tizennégy hónap alatt megépült. Ez nem kis teljesítmény volt a kor technikai vívmányai mellett. Az Apahida–Dés vasútvonalat 1881. szeptember 15-én adták át. A Kolozsváron kezdődő ünnepségen jelen volt Ordódy Pál közlekedési miniszter és báró Kemény Gábor kereskedelmi miniszter is, ők aznap reggel érkeztek Budapestről gyorsvonattal. Az Ellenzék napilap 210/1881. szeptember 15-i esti kiadásának beszámolója szerint a két minisztert a kolozsvári állomáson többek között Minorich Károly polgármester, báró Bánffy Dénes, Szolnok-Doboka vármegye főispánja, Simó Lajos, gróf Teleki Domokos és gróf Kornis Viktor fogadta, majd ezt követően különvonattal Dés felé indultak. A tizenkét kocsiból álló különvonatot egy virágokkal feldíszitett gőzmozdony húzta, melyre rá volt írva, hogy Szamosújvár.4 A vonat a Rákóczi-induló akkordjai alatt robogott ki a kolozsvári indóházból.
A szerelvény első megállója Apahida volt, ahol egy görögkatolikus és egy ortodox pap tartott rövid beszédet. Válaszúton a báró Bánffy Ádám által felállított diadalkapu fogadta a vonatot. A diadalkapura nagy betűkkel felírták, hogy „Labor omnia vincit”5. Az állomáson jelen volt a teljes Bánffy család és a környék lakossága. Nagy Elek református lelkipásztor beszélt itt a díszvendégekhez, majd a következő megállónál, Iklódon is diadalkapu, illetve nagy tömeg és népi zenekar fogadta a szerelvényt. A vendégeket Szarvady Pál alispán és Hirsch Adolf iklódi kereskedő üdvözölte. A megálló azért is volt fontos, mert Szolnok-Doboka vármegye határpontja volt.6
gyűjtése
A vonat Szamosújvárra délelőtt 11 órakor érkezett, és az Epreskertben felállított mozsárágyú dörgése fogadta. A kidíszített állomáson nagyszámú ünneplő tömeg – a Magyar Polgár szerint a város majdnem teljes lakossága – és Placsintár Dávid polgármester fogadta és üdvözölte az érkezőket, majd ebédre hívta őket. A Magyar Polgár 1881. szeptember 18-i számában közölt riportja szerint: „Szamosújvár városa ez alkalomra igen szépen fel volt díszítve. A házakon nemzeti zászlók lobogtak, az utcák zöld gallyakkal voltak behintve. Az utcákat ellepő népsokaság amint a vendégek bevonultak a városba, folytonosan éljenzett.”
A díszmeghívottak ebéd előtt találkoztak Szabó János görögkatolikus püspökkel, meglátogatták a főtéri székesegyházat, és a Rubens-festményt, amelyről utólag kiderült, hogy nem Rubens, hanem Joachim von Sandrart festette. A korabeli lapok beszámolója szerint az ebédet a városi vigadóban fogyasztották el. A hírek nem szólnak arról, hogy mit ebédeltek, viszont azt megemlítették, hogy a jelenlévők több pohárral is megittak, többször köszöntötték egymást, a trónörököst és a királyi párt. Mindezek mellett Ordódy Pál miniszter Szamosújvár jövőjére mondott pohárköszöntőt. Az ebéd délutánig elnyúlt, a társaság alig 14:05-kor folytathatta útját.7
A szentbenedeki Kornis-kastély irányából díszkapu és mozsárágyú dörgés fogadta őket, gróf Kornis Viktor földbirtokos jóvoltából. A hivatalos menetet Désen is nagy tömeg, és mozsárágyúdörgés fogadta – a Magyar Polgár szerint kis túlzással a város egész lakossága kint volt. A küldöttséget Róth Pál dési polgármester üdvözölte, és a lakosság nevében megköszönte a megtiszteltetést, „hogy e szép ünnepélyt megjelenésükkel emelni szíveskedtek”.8 A polgármester beszédére Ordódi Pál miniszter válaszolt meghatódva, és kifejezte azon örömét, hogy részt vehet az ünnepségen. A vasút avatási ünnepsége 200 fáklyás felvonulással, ünnepi díszvacsorával és hajnalig tartó táncmulatsággal ért véget. A mulatság helyszíne az Angolhoz címzett szálloda bálterme volt.
A miniszterek másnap délután, a díszebéd után hagyták el a várost, majd újra megálltak Szamosújváron, ahol Szabó János görögkatolikus püspök díszbeszédet tartott, és magasztalta a királyi párt és a kormányt.9 A vonat, amelyet visszafele menet is tömeg és virágeső várt, este nyolckor futott be a kolozsvári pályaudvarra, ahol gróf Eszterházy Kálmán főispán fogadta az illusztris vendégeket, akik az esti vonattal visszautaztak Budapestre.
A korabeli lapok beszámolóját olvasva láthatjuk, hogy a vasútvonal felavatása akkora ünnep volt a térség lakosságának, amit ma alig lehetne felülmúlni.
Kép: Fortepan/Somlai Tibor
Jegyzetek
1 1880/XXXII. Törvénycikk https://net.jogtar.hu/printiframe?docid=88000032.TV&targetdate=&printTi…; (Letöltve 2020. november 7-én.)
2 Uo.
3 Műszaki szemle, 35. szám, 2006, 3. oldal.
4 Ellenzék, 210. lapszám, 1881. szeptember 15., esti kiadás, Kolozsvár.
5 Vergilius: Georgica. Az idézet jelentése: a munka mindent legyőz.
6 Magyar Polgár, 210. lapszám, 1881. szeptember 18., Kolozsvár.
7 Ellenzék, 212. lapszám, 1881. szeptember 15., esti kiadás, Kolozsvár.
8 Magyar Polgár, 210. lapszám, 1881. szeptember 18., Kolozsvár.
9 Uo.
