Beköszöntő verse:
Szerencsés jó napot, kedves házi gazda!
Örömet s hírt mondok e házi családra,
Mert Jézus született Betlehem városba.
Örvendetes nagy nap Jézus születése,
Melyben szent István is életét végezte,
Erre szent János is példáját követte,
Amint Heródes is sok szentet ölete.
Mária kiáltja: ó hatalmas Isten, ne engedd fiadot véletlen halálra,
Kit megölessen a zsidók királya.
Készíttess koronát magos mennyországban,
Hogy legyen szent fiad világ megváltója.
Erre egy idegen szózat esik, angyali intés lőn,
Ők csak azt képzelték: ne sírjatok anyák, kedves gyermetekért,
Mennyei karba lesz helyök ezekért.
Erre szegény szülők vigasztalást kapnak,
Csak hazájuk felé búson vándorolnak.
Adjunk hálát ezért a mennyei atyának,
Mindég pártját fogta bűnös szolgájának.
Kérjük ezután is a teremtő ég urát,
Terjessze hazánkra bővön az áldását.
Én keveset tudok, sokat nem beszélek,
Szavaimot végzem, gyorsan elébb megyek.
Betlehemmel járunk, nagyon megfáradtunk,
Mégis ez városba szállást nem találtunk.
Kedves házi gazda, ha befogad a házába.
Megfizeti eztet az egeknek ura.
Engedelmet kérek a házi gazdától,
Hív társával együtt, kedves családjától,
Bátor bejöttömért és néhány szavaimért.
Jézus neve dicsértessék!
Üdvözlégy, óh Jézus, ki ma születtél,
Szeplőtelen szűztől szénára tetettél,
Barmok között úgy feküdtél.
Hideg istállóban pásztoroktól tiszteltettél.
Király köszönése:
Alázatossággal audenciát kérünk,
Kedves drága jó uraim, mivel mi most jöttünk, hogy énekeljünk
Az egeknek uráról, királyoknak királyáról,
A Jézus születéséről.
Miként a pásztorok eljöttek s imádták,
Ennek a példáját engedelmükből prédikálni szándékoztunk.
(Ekkor elélép a király az asztal mellé:)
Dicsértessél, Isten, a magas mennyekben,
Ki kegyelmeteket hagyta békében,
Tartsa és marassza végig az életben,
Mind mennyben, úgy földön vég nélkül örömben.
Mi nem azért jöttünk, hogy históriázzunk,
Sem valami tréfás játékot indítsunk,
Hanem egy fertájig mulatni akarunk,
Míg a kis Jézuskáról egy példát mutatunk.
Az isteni felség most köztünk született,
Mivel pogányoktól sokat üldöztetctt,
Emberi nemzetért jászolyba tétetett,
Melyben József és Mária sokakot kesergett.
A második részben:
Miként az Isten angyala pásztorokat költi,
Jézus születését ő nekik hirdeti,
Angyali zengéssel ő eztet énekli,
És szent József pedig bé nem fogadtatik,
Az egész városban szállás nem adatik,
Hanem a királyoktól elébb küldetik,
Szállni hideg istállóban ő kényszerítetik.
Ezek után pedig pásztorok eljönnek,
Alázatossággal Jézusnak ajándékot visznek,
Melyet József és Mária nagy örömmel vesznek.
Szent József:
Felséges királyom, nyitsd meg az ajtódot,
Ereszd be megszükült szegény barátodot,
Ne engedd megfagyni teremtő uradot.
Király:
Parancsolom, szolgám, néked sietséggel,
Lásd, ki zörget az ajtómon ily bátor szívvel.
Király szolgája:
Ki vagy, barátom, mond meg honnan jöttél,
Királyi ajtónkon zörgetni, hogy mertél,
Feleletet erre nekem mindjárást tégy!
Szent József:
Tibériusz császár parancsolatjára jöttünk
ti hozzátok a beiratásra,
Hogy szállást adnátok egy éjszakára,
Megfizeti néked az egeknek ura.
Királynak szolgája:
Várjál egy keveset, mindjárást jelentek.
Felséges királyom, oly emberek jöttek királyi ajtódra,
Hogy nem hinném, volnának a te városodban.
Kik szállást kérnének ez egy éjszakára.
Király:
Hogy én szállást adjak, abból ugyan nem kapsz.
Nem bánom, ha a város piacán hideggel is megfagysz.
Szent József:
Kemény kősziklához hasonló nemzetség,
Hogy lehet tenálad oly szernyű keménység.
Még a pogánynál is van engedelmesség,
Hát tenálad hogy nincs uradhoz kegyesség.
Király:
Ám jer bé, barátom, fűtőzz meg egy keveset!
Szent József:
Áldjon meg az Isten, felséges királyom!
Király:
Hozott a szerencse, kedves jó barátom!
Szent József:
Felséges királyom, fogadj bé házodba,
Mert szállást nem találtam az egész városban.
Fizetést nem szánok ez egy éjszakára,
Megfizeti néked az egeknek ura.
Király:
Kedves jó barátom, sok vendégim vannak,
Hogy ha te itt maradsz, engemet megszólnak.
Szent József:
Felséges királyom, tenéked istálok,
Fogadj bé házadba ez egy éjszakára,
Mert különben hanem ég alatt hálok,
Bizonyára mondom, hideggel meghalok.
Király:
Ha meghalsz se bánom, de itt nem maradhatsz.
Királyi házamtól hát immár indulhatsz.
Szent József:
Felséges királyom, hova tudjunk menni,
Egy kis hajlékocskát hol tudjunk találni?
Menjünk el, jegyesem, a városon kívül tudok egy istállót,
Oda szokták küldeni a szegény jövevény szállót.
Mária szól:
Nem bánom, jegyesem, akármerre menjünk,
Mert látom mindentől itten megvetetünk.
Szerelmes Jézusom, szűz méhem gyümölcse,
Az atyaistennek kedves szép jegyese,
Hallgass meg, ne vesd meg szegény szolgálódot,
Hogy ha engem választottál szent születésedre,
Szűz tejem kívántad fölnevelésedre,
Ne engedd hát immár szolgálód ennyire.
Angyal:
Glória ének, szelzisz deosz.
Király:
Dicsőség mennyben Istennek,
Békesség földi híveknek, jó akaratú népeknek,
Kik Istenben örvendeznek.
Angyal:
Keljetek fel, pásztorok, pásztorok,
Kik juhoknál alusztok,
Mert született uratok,
Nektek kis Jézusotok.
Szól az első pásztor:
Váj de mine, cse ám áuzit,
Jaj, mit hallék álmomban, mit láték,
Az Isten angyala nekem megjelenék.
Angyal-e vagy ördög én csak kételkedem,
Hogy Krisztus született, azt nem hihetem,
Abban az elmémet többé nem epesztem,
Hanem a puha pucékra a fejemet leteszem.
Angyal:
Serkenjetek fel, ti szegény pásztorok,
Betlehem városába gyorsan induljatok,
Barmok előtt Jézust szénán találjátok.
A második pásztor:
Lásze mej im pácsé, sze dormé adáte,
Dute lá oj, je száma bine,
Nehogy azokot az farkasok a sod alól elhordják.
Angyal:
Hallottad-e, pásztor, a szózatot,
Melyet a mennyei követ mondott,
Hogy született légyen ember testben,
Jézus, mi megváltónk Betlehemben.
Az első pásztor:
Oh, domnu szfuntule, ha Krisztus születe,
Auz, mej fertáte, zik jo, amit láték.
Nem bolondsággal mondom, amit láttam,
Hogy Krisztus született Betlehem városban.
A második pásztor:
Cse fács mej, szursze, vagy álmot beszélgetsz?
Az első pásztor:
Zik jo, mej fertáté, kret ke majd én is, majd te is beszélhetsz,
Szkaále, minte, náuc, pakuláre, serkenjetek fel,
hamar csákó dreptate álmodtam, amit láttam,
Megmondjam-e dáré, hogy Krisztus született,
Kréz mej fertaté?
A második pásztor:
Auz mej mosule, mit mondanak ezek,
Hogy Betlehem városban új király született.
Vigyünk neki ajándékot sietséggel,
Ducsem bárányt, kás ku lápté,
Tegyünk tiszteletet.
Az öreg pásztor:
Nem bánom, menjünk el, de nem üres kézzel,
Vigyünk ajándékot néki sietséggel.
Az első pásztor:
Jo ducsem kerlány, dár tu, zsupujnye,
Hogy a kis Jézusnak kedvében lehessünk.
A második pásztor:
Kás ku lápte, ku kás bine dáré.
Az öreg pásztor:
Bine zo, bine zo.
A pásztorok éneke:
Az angyal eztet hirdette,
Nekünk megjelentette,
Hogy új király született.
Mondván mi is keljünk fel,
Betlehembe menjünk.
Kisded gyermek nagy királyunk,
Tenéked térdet hajtunk,
Téged ég s föld magasztal,
Üdvözítőinek vall,
Dicséret és dicsőség,
Tenéked óh, istenség.
Nosza tehát együtt menjünk,
Betlehembe siessünk,
Meglássuk istenünköt,
Született kisdedünköt,
Barmok között feküve,
Pólyába békötözve,
Én is viszek egy báránykát,
Te pedig egy kis sajtocskát,
A harmadik egy kis tejet,
Ezzel kedvet nyerhetnénk,
Istent ezzel dicsérnénk.
Mária szól:
Serkenj fel, fiam, pásztorok eljöttek,
Kik szent angyalidtól tehozzád küldettek,
Tehozzád küldettek.
Pásztorok éneke:
Üdvözlégy, kis gyermekecske,
Betlehemi hercegecske,
Áldott légy világ öröme,
Jászolyba tett drága kincse.
Ezután légy egekben, vezérünk,
Jézusunk erre kérünk.
Az első pásztor:
Üdvözlégy óh, Jézus, pásztorok pásztora,
Ki a bűnösökért jöttél a világra,
Mi a te szolgáid vagyunk.
Azért jöttünk, hogy imádjunk.
A második pásztor:
Áldott légy, óh Jézus, mennynek, földnek ura,
Bűnösök oltalma, pokolnak rontója.
Az öreg pásztor:
Tiszteltessél, Jézus, mi lelkünk oltalma,
Mert te leszel végtére lelkünknek gyámola.
Pásztorok éneke:
Sőt a tigrisek bé nem fogadták,
Városon kívül születni hagyták,
Kis Jézust mi most énekkel, zengedezéssel tiszteljük.
Első pásztor:
Én édes Jézuskám, egy kerlánkát adok,
Vedd jó néven, melyet szívemből adok.
Második pásztor:
Fejő pásztor jo ám foszt lá munte,
Máre nu foszt jövedelem a nagy kősziklában,
Mégis a kis Jézusnak egy kis láptét ám dusz.
Öreg pásztor:
Mivel a többinél legöregebb vagyok,
A juhok után is alig kaffoghatok,
Majd mind el is hordják azokot farkasok,
Mégis a kis Jézuskámnak egy sajtocskát adok,
Tőlem vedd jó néven, melyet szívemből nyújtok.
Mária:
Köszönöm, pásztorok, mind hármon tinéktek,
Mind hármon mennyei koronát nyerjetek,
És a dicsőségben vele örvendjetek.
Pásztorok éneke:
Te is Mária könyörögj érettünk,
Hogy mü e világból boldogul kimenjünk.
Dicséret néked, örök atyaisten,
A kisded Jézus és a szentlélek Isten.
Öreg pásztor:
Auz, pakuláré, kedves furulyásom,
Mivel az új királyt nagy örömmel látom,
Szuflé egy szép nótát, jó fertátom.
Első pásztor:
Induljunk más útra, kedves atyafiak,
Mert még a szomszédban jó emberek laknak.
Öreg pásztor:
Drága zsupujne, látom szándekodot,
Si kulák, si bángó, zergesd meg kulcsodot,
A Jézus nevében nyújtsad akaratodot,
Dáká fácsé bine, veszed jutálmadot.
Második pásztor:
Óh, te fenyőfából kifaragott, esszerakott, foltozott erszény,
Vessen belé, gazduram, egy pár koronát, hogy kacagjon szegény.
Mindenki énekelheti:
Immár minket, jó gazda, ha elküldesz utunkra,
Házodnál maradjon Istennek áldása.
Egy-egy kupa jó borral, beszélhetünk jó móddal,
Torkunk is újjulna, szívünk megvidulna.
Kalácsot is majd adnak, húszasokot leraknak,
Kolbásszal, sódorral útra igazítnak.
Ne búsuljunk már semmit, látjuk gazdánk jó kedvit,
Elvárjuk, meglátjuk jámbor fizetésit.
Király köszönése:
Köszönöm, s hálálom, kik itt hallgatátok,
E csekély munkánkot meg nem utáltátok,
Azt hiszem, hogy itten rosszat nem tanultatok,
Melyért az egekben legyen koronátok.
Imitt hallottátok, miként pásztoroktól tiszteltetett Jézus,
S messzünnet valóktól,
Nem csak itten a földön a nyáj pásztoritól, hanem az egekben Isten angyalitól.
Pozsony Ferenc közlése
(Megjelent a Művelődés 1990. decemberi számában,
XXXIX. évf., 12. szám, 31–33. oldal.)
