Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. (A szerkesztőség)
A regölés, illetve hejgetés karácsonyi vagy újévi énekmondása elterjedt európai népszokás, melyet nyomon követhetünk a románoknál, a szláv és germán népeknél is.
Amint az itteni szövegekből kitűnik, tisztára pogányvonatkozású elemek fordulnak elő benne, ami a termésvarázslattal függ össze. Bőségvarázsló műveletnek lehet nyilvánítani az egészet. A téli napforduló pogánykori ünnepének emléke.
A szövegek tartalma az idők folyamán sok változásnak volt kitéve. Igazi tartalma megváltozott, elhomályosodott. Felismerhetetlenné kopott, eltorzult vagy idegen elemekkel keveredett. Ilyenek az egyházi vonatkozású elemek vagy a szomszédnépek szokásanyagának hatása.
Minden moldovai faluban óesztendő utolsó estéjén és újesztendő első napjára virradólag szokás. Magyar vonatkozásban a dunántúli és Udvarhely környéki régebben szokásos regöléssel vethető össze. Ezenkívül talán még a nyárádmenti „didergők” népszokása is számításba jöhet. A regös szó itteni megfelelője idős: „őrölj lisztet ezen idősöknek”. Itt nem bocsátkozom bővebb magyarázkodásba, pusztán az adatközlésre szorítkozom. Az alább közölt anyag mind egy faluból való.
Moldovában Kalugeren kívül több csángó-magyar faluban is szokás az újévi hejgetés. Néhol már csak románul mondják. Sok helyen meg is kérdezik „magyarul vaj románul mondjuk”.
Szabófalván énekes változatokat is hallottam. Ezt azonban már csak az öregek tudják. Régen házról házra járva leányok és fiúk egyaránt énekelték. Az énekesváltozattal ma már senki sem él. A szöveget hangosan tagolva szavalatszerűen mondják, szinte énekelve, ritmizálva.
A szöveg rengeteg változatát lehetne lejegyezni egy falun belül is. Én Kalugerben hetet jegyeztem le. Egy falun belül is igen nagy különbség, eltérés mutatkozik. Ahányan tudják, annyiféleképpen. Ez a szájhagyományozással magyarázható részben, és azzal, hogy nem verses, hanem teljesen kötetlen forma.
A hégető csoport résztvevői 20–30–40 vagy akár 60 legény is lehet. A legények egykorúak kell legyenek. A szereplők megosztása a következő:
1. Kürtös vagy „vatáf” – olyan legénybíró-féle.
2. Hégető, aki a szöveget mondja, egyben ennél van a harang is. Ez szedi a pénzt is, amit kapnak.
3. Egy dobos, aki a kalácsot is gyűjti.
4. Egy sültüs (furulyás).
5. Két-három legény, aki húzza a bikát. Ugyanakkor 2–3 aki, tartja. A bika köralakú kéregre vagy túrós deberkére kifeszített bőr. A bőr közepére lószőr erősítve. Ezt megvizezik vagy, hogy jobban szóljon, cibrével kenik meg. Kezüket végighúzogatva rajta bőgő hangot ad. „A bikát udzs hújzak, hodzs ne nyekegtessék” – vagyis egyenlően.
6. A menetben szerepel még egy menyasszony és egy vőlegény is.
7. Egy medve.
8. A többi legények mind ostorosok, pajtások.
A legények legszebb ünneplőruhájukba öltöznek. Cifra bunda, pendelyes ing, sojtásos kalap. (Sojtás gyöngyből fűzött zsinór.)
A kalapot a legény szeretője díszíti fel. A sojtáson kívül még 4–5 pávatoll is járja a kalap mellé. Régen hétköznap is viseltek sojtást a kalapon. „A katanaviseltek nédzset, a többiek héten által, hármat. Vasárnap a katanaviseltek ötöt, a mások nédzset.”
Az ostor csapóját, „fikkját” (színes) selyemből fonják, hogy nagyobbat csattanjon. A leányok tréfásan kérdezgetik is csipkelődő módon a legényeket: „Jó fikkja van kednek?”
A karácsonyi ünnepek idején egyszer-kétszer összegyűlnek próbálni. A kürtös óesztendő estéjén 9–10 óra tájban kimegy a patakba, vagy az utcára, és megfújja a kürtöt (szarutülök), ez jelzi a gyülekezőt. Miután összegyűlnek, megindulnak.
A kürtös előre megy és engedelmet kér: „Szabad-e hégetni?” Ha igen, akkor háromszor belefúj a kürtbe. A hégető az ablak alá áll, és elkezdi a mondókát. Kis időre belekapcsolódik a furulyás, a dobos és a bikák is. Időközönként ő is megrázza a harangot. Mikor a refré- nes részhez ér, elhallgat mindenki, csak az ostorok csattogása és a „Hej, hahó” kiabálás hallszik.
A hégetés megvirradat után folytatódik délig. Régen még azután is jártak egész nap. A legények inkább csak a leányos házakhoz szoktak menni. Néhol be is szokták hívni a hégetőket és megtisztelik őket. A hégetésért 25–30 meg 50 lejt is szoktak adni a legényeknek, és egy egész kalácsot is. A pénzt, kalácsot egymás közt utólag elosztják. Egy-egy jó hírben álló hégető házasembert a legények bevesznek a bandájukba, hogy ő mondja a szöveget. Háromféle refrén lehetséges:
1. Hajtsátok, pajtások!
2. Biztassátok, jó legények!
3. Még a kis ostorokból nadzsot pakkantsatok és a szájatokból vígan álldzsátok! (álldani = örvendeni, vigadni).
Korniss Péter felvételei.
1965, Lujzikaluger
Elmondta: Czampó Péter (50 éves)
Jóestét, jóestét kívánunk a házigazdának és a gazdasszonyának. Edzsütt saládjával. Bizon szót mondunk. Hodzs a mük ekénk a magik udvarukon még nem járt. Tizenkét ökörvel béfogval. Arangyos patkóval megpatkolval.
Refrén: Jó legények, a szájatokból nadzsan vigadzsatok és az ostorokból nadzsan pakkantsatok! Hé, hahó!
Elmentünk a mezőre szántani. Szántottunk, amit szántottunk. A mük ekénk feteke borozdát vetett. S a borozdába tiszta búzát vettünk. Hodzs nőjön ki holnap estig. De nem nőtt ki holnap estig. Hanem edzs holnapra és félre.
Refrén. Nasságos úr bekütte a szógáját az istállóba, hodzs válasszon edzs lovat. Feteke, mind az üszeg, serény, mind a tűz. Hodzs menjen, járja meg a búzáját. És elment a tiszta mezőre járja a búzáját. A búzája nadzsan dzsönyörü szép volt. Messzünnet zöldlett, közelünnen sáriglott. Nasságos úrnak erőst szépen tetszett. És ragadott edzs marok búzát. Bevette a zsebibe és hazavitte. Mikor levette az asztalra, a ház megvilágosodott. És vertek a szitába és a tekenyőbe. Sántak edzs nadzs szép kálást. (Mind a Krisztus Ézus urszienye). Tették a felső szegbe, nem tért. Tették az alsóba, nem tért. Törjék kettőbe, adják nekünk jándékba.
Refrén.
A nasságos úr elment. Nadzsváradra vejen 12 kiló vasat. Tizenkét kiló erős vasat. Hodzs sinállyanak sollókal. Adzsa a rokonynyainak. Melyikek nadzsat tudnak hajolni a dorokikból. Hodzs a búzát levágják a bogbol. Sántak feleket. Felekből asztagot, melyik a föld hátán még nem volt. És kivett edzs lovat, melyik a lábaival sépelte, farkával szelelte, füleivel zsákba töltötte. És raktak tizenkét szekér búzát. Elindultak malomba Jánoshoz. És a János a mónár mikor meglátta, fogott integetni a lisztes kalapjával: Jertek dorsan, fiak, és önsétek a kasba. És mikor a kasba öntötték, nem folyt búzaliszt, hanem arangy és ezüst.
Refrén.
Szántanánk, amíg szántanánk, de mük ekénk beakadatt edzs hernyosontba és összetörött apróba. Senkit nem kaptunk megsinállya. Sak a világ kovácsának a fiát a főd fenekibe. S megsinálta. Mük ekénk erőst jól ment a borozdába. És béhúztuk az ekét a fal alá. Kifogtuk az ökrököt, saptuk fűelni a ződ fűre. És a legényeket guzsalyosba a lyányokhoz a faluba.
Refrén.
Hégetnénk, amég amit hégetnénk. De messzünnet vadzsunk. Kell menjünk nadzs erdőkön, nadzs mezőkön, nadzs patakokon, és félünk hodzs bé- szürkülünk. És a jövő esztendőbe már eljövünk. Kapjuk egészségbe, álldásba és békességbe.
1965, Lujzikaluger
Elmondta: Zsigmond Jáni (30 éves)
Jóesét, jóestét kévánunk. A házigazdának és a gazdaasszonyának. Elindulánk szántani. Arra a szép tiszta mezőre. A kis úr mezejére. Ő el határjára.
Refrén: Biztassátok, jó legények! hej! hahó!
Kerülünk kettőt hosszára. Kettőt keresztüleccsibe. Azt paransolta az úrgazda a szógáknak: Azt a szép tiszta dzsönyörű búzát kell vetni. Bevették azt a szép tiszta dzsönyörű búzát.
Refrén.
Edzs holnapra s félre bémene az úrgazda az istállóba. Látja azt a szép testes lovat. Felül a ló hátára, hodzs járja meg a búzáját. Megkerüli háromcor. Lehajlik a ló hátáról. Felvéve három száll búzát. Ő azt béteszi a zsebibe. Hazahozza. Leteszi az asztalra. Az asztal jegé vállott. A ház nadzsan megvilágosoda.
Refrén.
Azt paransolta az úrgazda az úrgazdánénak: Aratókat kell keressünk. Keresének tizenkét pár aratót. A jobb kezikvel learatták. A bal kezikvel marokba tevék. Markokból kévékbe. Kévékből felekbe. Felekből asztagba.
Refrén.
A lú lábával kiveré. A lú farkával kiszelelé. A lú filyivel bemerék zsákokba. Megrakák aztat a nadzs szekereket. Tizenkét szekeret. Malomba indultak. Mikor a mónár meglátta, intett a lisztes kalapjával.
Refrén.
Odaérének. Kiürítik abba a nadzs üres kasba. Odamejen az úrgazda, nézze milyen búzaliszt foly. Nem folyt búzaliszt, mert aranypénz folyt. Melyikből ajánllyanak nekünk es. Odaintette a mónárt. Nem látott sak szép tiszta búzalisztet. Megőrölék. Bémerék a zsákokba. Megrakák a szekereket. Hazaindultak.
Refrén.
Azt paransolta az úrgazda az úrgazdánénak. Nadzs kalásokat kell sánni, a hégetőknek. Sánának edzs akkora nadzs kalást, mind a malomkerek. Felakasztották a kisike szegbe. Letörött. Felakasztották a nadzsobb szegbe. Lehajolt. Vágják el háromba. Ledzsen az úr gazdának es, az úrgazdánénak es. Andrásnak es, melyik nem ett három napja.
Refrén.
Isten adja, jövendőbe kapjuk sendességbe, békességbe. (És a Krisztus nevibe.)
1965, Lujzikaluger
Elmondta: Jankó Picsi (26 éves)
Jóestét, jóestét a házigazdának. És a gazdaasszonyának. Edzsütt minden saladjával. Víg öröm és áldás szálljon a szívükbe. A mi országunkba ledzsik sendesség s békesség az új esztendőbe. Újat várunk álldást a szép tárvaságra. Annak pedig mindenlő tagjára. Mostan elérkezett minden jó gazdának küs gondot fordísson ökörre, ekére. Hodzs nadzs tavasz vadzsan s kell valljon.
Refrén: Még a kis ostorokból nadzsat pakkantsatok és a szájatokból vígan álldzsátok! Hej, hahó!
Szántani és vetni mostan elindultunk, eketalyigához ökröket es fogtunk. Miután az úrgazda a szép tiszta búzát elvette, azt mondta, hodzs sak edzs szép sendes esső kell a mezejükre.
Refrén.
Béfogták a szolgák azt a szép tizenkét ökröt s elbornálták a darabot. Hazafelé indultak. Bétették az ökröket az istállóba. Otthon sem ültek sokáig. Sak két hónapot s felet. Akkor azt mondta az úrgazdasszony az úr gazdának: Meg kéne járjuk a búzát. Bément az úrgazda az istállóba. Kivezetett edzs szép feteke sárkány lovat. Odavezette a ház elejibe. Parázsával megetette. Az úrgazdasszony kihozott edzs szép cifra lepedőt. És riátette a ló hátára. Az úrgazda is cifrán felöltözött. Feült a ló hátára és elment, járja meg a búzát. Leszállott a ló hátáról, és megkerülte a darabat. Lehajlott és kitépett edzs marokval. A búza erőst szép volt és meg volt érvel.
Refrén.
Azután felült a ló hátára és hazaindult. Bément a házba. Letette az asztalra azt a szép tiszta búzát. Az ullyan szép volt, hodzs a ház megvilágosodott tőle. Azt mondta az úrgazdaaszonya: A búza erőst szép és meg van érvel. Kell keressünk tizenkét napszámost és menjünk el aratni. Másnap regvel elvitte a napszámosokat a darabhoz. Mikor odaértek, szépen rendbe álltak. Kezükbe vették az új sollókat. Lehajtottak s aratni fogtak. Sináltak edzs ullyan nadzs asztagat, millyen még a főd hátán nem volt.
Refrén.
Kivezette az úrgazda a feteke sárkán lovát. A ló lábával kiverte a szép tiszta búzát. Farkával kiszelelé. Füllyivel zsákokba meré. Megrakának tizenkét szekeret. Elindultak őrleni a malomba. Jónapot molnár úr! Huva lett a malma? Hodzs őrölne nekünk ebből a szép tiszta búzabul. De a molnár sak szertetekintett, s kalapjával a malmának intett: Dzseri regten malmam. Őrelj regten lisztet ezen időseknek. De a malom érkedzik nadzs lélekszakadval. Felöntik a búzát a nadzs éles kasba. Fiúk, ez nem búzaliszt, ez éppen tiszta aranygy.
Refrén.
Már a búza gabona leszen elégséges. Süssenek nekünk es belőle kenyeret. S edzs nadzs disznólábat adjanak nekünk jándékba. De már a gazdaaszonynak az jár az eszébe, két pengő forintot vessen a zsebünkbe. Nem mondzsuk: való ne ledzsik, hanem való ledzsen. Ebbe az új esztendőbe vitettek ledzsenek minden betegségtől. Mikor még eljövünk a jövetelőbe, kapjuk egészségesen, szerensével, békességvel, víg örömvel s álldásval (Isten tartsa meg).
(Művelődés, 1968. december, XXI. évfolyam, 12. szám, 42-43. oldal)
