E kastély a 18. század hatvanas éveiben, a barokk előretörésének korában kezdett épülni. A Wesselényi család levéltárában csaknem hiánytalanul megtalálhatók az építés adatai. A kastély a falu közepe táján, a műút mellett található. Építésének kezdete a szerződések szerint 1761-re tehető. Ez év április 29-én kötött egyezséget Wesselényi Ferenc Josef Litzman bajor kőművesmesterrel egy hét szobából, ebédlőpalotából, sütőházból és konyhából álló épület elkészítésére. Az első tervrajz szerint a kastély emeletes lett volna. Wesselényi minden öl falért 2 és fél német forintot ígért, ő kellett adjon építőanyagot, és minden fuvarozást ő végeztetett. Az építkezés 1761-ben megkezdődött. Az 1768. augusztus 24-én kötött újabb szerződés már nem tesz említést az emelet építéséről, és jelenti az építkezés lelassulását is. Nyolc év alatt csak a falak készültek el. Feltűnnek máris a hibák: rosszul füstöl a kémény, repedeznek a falak, a pincében feltört a talajvíz stb.
1770-ben Wesselényi Ferenc meghalt. Fia, Wesselényi Farkas új építőmestert szerződtet Franz Gindtner személyében. 1772. nov. 20-án Gindtner módosítja az eredeti tervet. A konyha és a sütőház a melléképületbe, a kapu új (a jelenlegi) helyre kerül, a címerkövet a kastély falába, s nem a kapu fölé helyezi. A homlokzat is új külsőt kap. Sor kerül az udvar rendezésére is. Egy régi faépületet lebontanak, az udvar területét elegyengetik, kerítés épül, árkot ásnak. Azonban Gindtner is hanyagolja a hadadi építkezést, így Wesselényi 1774. nov. 8-án a szatmári Szoldáti Antallal köt egy újabb szerződést. Végül is ő fejezi be a kastély építését 1776-ban. Nagy lendülettel dolgozik Hadadon, így ő építi 1774–1776 között a mai papilakot is, első ismert önálló műveként, valamint a lelei templomot.
Ő végzi a kastély termeinek boltozását, a faragott kövek falba helyezését, a kerítés és ereszpárkány befejezését stb. A kastély elkészülte után 1783-ban Wesselényi Farkas szerződteti Joseph Ledert a személyzeti lakások és istállók felépítésére. 1784-re (is) készül az U alakú épület nyugati és északi szárnya. Az út melletti szárny később épült. Ezt bizonyítja a szemközti szárnyak árkádjainak különböző ritmusa. Az udvar végleges rendezésére 1787-ben kerül sor. Az elbontott vár köveiből befejezik a kastély körüli kerítés építését. Így alakul ki mai, végleges képe.
S most bemutatjuk a többi mesterember tevékenységét is. Az asztalos-, lakatos-, üveges- és kőfaragómunka 1773 és 1777 között készült el. Az ablakokat, ajtókat, zsalugátereket, néhány bútort és a termek pádimentumozását az asztalos Christian Bahr készítette. A lakatosmunkát a berlini Johan Wilke végezte. Az ablakok üvegezése a kolozsvári Johan Peter Herman munkája. A kandallókat a zsibói kőfaragó, Augustin Flecher készítette. A címerek és feliratos kövek a korabeli Erdély legtehetségesebb szobrásza, Anton Schuchbauer faragása 1776-ból.
Josef Edlinger faragta a bejárat postamenseken álló urnáit, a kerítés faragott kőlapjait és a gombdíszeket. Faragott még víztartályokat, csöveket, valamint 22 grádicskövet a padlásra vezető csigalépcsőhöz.
Íme, magyarul mit jelentenek a feliratos kövek latin nyelvű szövegei az út felőli főcímeren: „1763 és a következő években, Isten segedelmével felépíttette hadadi és zsibói báró Wesselényi Ferenc, a szentséges császári és apostoli királyi fenségének tényleges belső titkos tanácsosa és kincstárnoka, a neves Közép-Szolnok vármegye főispánja, kedves élettársa Kisrédei Rhédely Zsuzsanna grófnővel együtt. Az egyedüli Istennek legyen dicsőség, tisztesség és hála örökkön örökké. Ámen.”
A főbejáratnál a jobb oldali kő szövege: „Kevésből is jól él az, kinek szerény asztalán az ősi sótartó csillog, könnyű álmát nem űzi el félelem vagy mohó kapzsiság.”
A főbejárat bal oldali kövének szövege: „Ehhez a szülők által megkezdett épülethez tetőzetet báró hadadi Wesselényi Farkas Szent Császári és Apostoli Királyi Fenségének kamarása és Közép-Szolnok vármegye főispánja építtette élettársával, Bethlen Juliánna grófnővel együtt 1776-ban”.
A kastély utcai homlokzata 9 tengelyes. Az oldalhomlokzatok 4 tengelyesek. A szobák tükörboltozatúak, a dísztermet stukkódíszes kupola zárja le. A szürke palával borított tető csúcsait XVI. Lajos stílusú bádogurnák díszítik.
A hosszú ideig épülő kastély tervein a későbarokk építészet többféle stílustörekvéseit figyelhetjük meg. Litzman az osztrák barokkból inspirálódva tervezte a mozgalmas alaprajzú épületet, melynek Gindtner, a kolozsvári iskola szellemében örökre papíron maradt városi palota építője homlokzatot komponált, hogy aztán Szoldáti kezén egyszerűséget sugárzó, higgadt későbarokk kastély keljen életre a vidéki építészet normái szerint. (Lásd B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. I. Kriterion, Bukarest, 1970. 171–189.)
Egy-egy emlékműről megjelent hivatalos korok és évszámok, mesterek, stílusok ismertetése mellett szükségesnek érzem kiegészíteni ezt néhány olyan aprósággal, melynek elhallgatása szerintem szegényebbé teheti az utókor ismeretanyagát.
E kastélyban éltem három évig bentlakó diákként 1951–1954 között. Ekkor már V–VIII. osztályos iskola működött benne. Tehát a világháború, a volt tulajdonosok elmenekülése után alig négy-öt évvel. Vagyis akkor, mikor még kifogástalan állapotban volt a kastély és annak környezete is. Mint bentlakó diák, délutánonként órákat töltöttem el a pincék, padlás, alagút, kaszáskút, sétány, gesztenyefasor „tanulmányozásával”. Különösen nagy élmény volt számomra a Csorgó forrás melletti csónakázótó s a közepén levő szigetecske vadregényes tája. Mindezekből ma már semmi nincs meg... Ezért tartom szükségesnek leírni úgy, amilyennek láttam negyven évvel ezelőtt.
A kastély s a melléképület nemigen változott, kivéve az U alakú rész közepét, melyet átépítettek, lévén egykoron „úri” istálló, ma kultúrotthon. Teljesen megváltozott a középső szárny belső felépítése, de jelentős változást szenvedett külső ornamentációja is. Sajnos ajtók, ablakok, párkányzat, falak tűntek el.
Nagyobb módosítást szenvedett a kerítés, mely díszítése révén a legszebb része volt az egész épületegyüttesnek. Egy földcsuszamlás ledöntötte az utca felőli részt 1970 körül. Ahhoz, hogy a forgalom ne akadjon el, ne álljon le, a kastély túlsó oldalán lebontottak egy jelentős részt a kerítéstől, s itt zajlott le a Szatmár–Szopor–Szilágycseh út forgalma. A főbejárati rész – kapu – elemeit a szűk befordulási lehetőség miatt a járművek apránként ledöntötték. Az időközönkénti javítások egyre silányabbá tették a kerítést művészettörténeti szempontból, ma már alig különbözvén meg egy rendes parasztház előtti kerítéstől. Egyre több faragott kőlap tűnt el.
A kastély alatt volt egy téglából kirakott, 1,5–2 m mély kút. Ebből déli és északi irányba indul egy-egy alagút, mely mintegy 80-90 cm magas és széles lehetett. Természetesen titkos vészkijáratok voltak, melyekről egyetlen szerződés sem tesz említést. Ez érthető is. Kezdetleges világítóeszközökkel lehatoltunk az alagútba, 6-7 m távolságra a kúttól. Aztán mint ijedt gyerekek, hanyatt-homlok menekültünk visszafele... Értesülvén felfedező utunkról, pedagógusunk jól kiporolta a nadrágunkat... Az alagutak is rég beteltek már a beledobott szeméttel.
A kastély előtti – a kerítésen túli – terecske közepén állt a kaszáskút. Az öregek elbeszélése szerint kaszák voltak beépítve a téglafalba. A halálraítéltet bedobták a kútba, és esés közben a kiálló kaszák összevagdosták. Mire a kút aljára ért az elítélt, a kapott sebektől elvérezvén meghalt. Ez is egy kivégzési mód volt a középkorban. Korábbi lehetett a kastélynál is, mert a kastély a vár helyére épült. Ma már nyoma sincs. 1950-ben még jól látszott 5-6 m mélység is belőle. Aztán betelt ez is.
Volt egy nagyon szép sétány a kastély előtti park partjába vájva, a szélén 1-2 m távolságra sorjában 50-60 cm átmérőjű vadgesztenyefa díszlett. Fogta a partot is, a sétányt is. Különös élmény volt itt a sétálás. Bal felől a meredek part, jobbról a hatalmas fák, túl rajtuk 8-10 méteres mélység, szakadék. S végül a park aljában a Csorgó nevű forrás. A vízsugár, forrás vastagsága mintegy gereblyenyélnyi. Ettől 15-20 m-re kezdődött a halastó-csónakázótó. Mintegy 25-30 m átmérőjű lehetett. Közepén egy idilli szigetecske fákkal, bokrokkal. Ideális pihenőhelynek tűnt... Ma már nyoma sincs ennek sem. Pálinkafőző van a helyén.
Úgy éreztem, a fentieket még hozzá kellett kapcsolnom a kastély történetéhez. Joga van képet alkotnia az utókornak a Szilágyság ezen egyik legszebb kastélyáról és környékéről a 20. sz. közepéről.
(1992/3)
