A Meszes hegység lábánál fekvő Zilah az évszázadok folyamán a kisvárosokra jellemző gazdasági-társadalmi változásokon ment át. A mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkozó kis jobbágytelepülés 1370-ben vásártartási jogot nyert, s ezzel a környék központi településévé vált. Fejlődését gyorsították a magyar királyoktól és erdélyi fejedelmektől kapott privilégiumok, kiváltságok. 1473-ban már oppidum (mezővárosi) státusszal rendelkezik. Várossá szerveződésének egyik jele a különböző kézműves ágak fokozott jelentkezése és ezek szakmai szervezetekbe, céhekbe való tömörülése. A 17. század elején a várost szervezési szempontból négy kalandos szervezetre osztották a település négy főutcája és ezek mellékutcái szerint. A kalandos utcaszervezeteknek (mai szóval élve: utcai önkormányzatoknak) jól meghatározott feladatai voltak mind a közösség, mind pedig a városi vezetőség és az egyház felé. Ez a városvezetési forma jól működött a 20. század elejéig és nagyban hozzájárult Zilah szervezett fejlődéséhez, a kispolgári jellegű város kialakulásához s annak minden vonzatához. A szellemi élet is otthonra talált a református iskola megalakulásával, aminek pecsétje 1646-ból való, s ami később Református Wesselényi Kollégium néven vált ismertté. Az iskolában számos szellemi nagyságunk tanult, például Ady Endre, Bíró Lajos és még sokan mások, könyvtára pedig unikumokat is rejteget. A 19. század végére Zilah valóságos iskolavárossá nőtte ki magát: az elemi iskolákon kívül tanító- és óvónőképző, tanonciskola, polgári fiú- és leányiskola működött a városban, amelynek vonzásköre egész Nagykárolyig terjedt.
A város szellemi, művelődési élete fellendült és megerősödött a kiegyezést (1867) követő években, különösen az után, hogy Zilah Szilágy vármegye központja lett. Sorra alakultak a különböző egyletek, köztük a Wesselényi Egylet (az 1880-as évek végén emléktáblát helyezett Sződemeteren Kölcsey Ferenc szülőházára), vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület, amely tudományterjesztő estéket szervezett és megkezdte egy helyi múzeum anyagának gyűjtését (a mai megyei múzeum ezzel a gyűjteménnyel indult!). Az iparos fiataloknak műkedvelő színjátszó csoportja volt, sőt kézzel írott újságot is kiadtak ki Nefelejts címen. Dalárdák működtek és rendszeresek voltak a zenés-verses estéket követő jótékonysági bálok.
Az 1880-as évektől a művelődési palettát színesítette a kolozsvári színtársulat gyakori előadása. A színtársulat tagjai egy-egy ilyen alkalommal huzamosabb időt töltöttek a városban, élvezve a város polgárainak vendégszeretetét. A lelkes közönség mellett az előadások színhelye biztosított volt a Vígadó freskókkal díszített színháztermében. A vármegye életéről, benne a művelődési eseményekről is, hű képet nyújtott a Szilágy hetilap. Akik pedig olvasni akartak, könyveket kölcsönözhettek a Ref. Kollégium, az Iparos Egyesület vagy a református egyház könyvtárából.
Zilah kiegyensúlyozott polgári életének első nagy törését Trianon okozta, majd a II. világháború utáni helyzet, ami nemcsak gyökeres gazdasági változást hozott, hanem a város etnikai összetételének fokozatos megváltozását is, a többségből kisebbség lettünk! Ennek folyománya volt a magyar művelődési élet intézményeinek megszüntetése. A panellakások tömkelegébe szétszórt régi zilahiak közössége szétesett, megsemmisülni látszott mindaz, amit az évszázadok reánk örökítettek. Sokan éreztük úgy, hogy csak vegetálunk, dróton rángatott figurái vagyunk a szocialista rendszernek. Ekkor jött az 1989-es változás, az önmagunk és egymás keresésének ideje.
Az 1989. decemberi események utáni lehetőséget felismerve, a kolozsvári értelmiségiek egy csoportja megszervezi a brassói találkozót, ahol elhatározzák a nagy múltú EMKE újraszervezését s az országos hálózat kiépítését, a szétzilált magyar közművelődési élet felélesztését. Zilahon a református templom kistermébe összegyűlt értelmiségiek 1992. június 23-án egyhangúlag csatlakoztak az országos EMKE elképzeléseihez, és kimondták a városi EMKE megalakulását. Ekkor kerül sor az 5 tagú vezetőség megválasztására is: Szabó Vilmos elnök, Kui János, Lakó Éva, Szilágyi Sándor alelnökök és Bajusz István titkár.
1992 őszén, a magyar könyvtárak telepítési programjának keretében, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány magyarországi támogatással megvásárolt egy családi házat, amit szerződés alapján meghatározatlan időre a zilahi EMKE használatába bocsátott. A szükséges átalakítás és felújítás után az épület jelenleg két könyvtárteremmel, gyűlésteremmel és mellékhelyiségekkel rendelkezik. A hivatalos megnyitó 1993. szeptember 5-én volt, amikor a zsúfolásig telt székházban köszönthettük az országos EMKE elnökét, Kötő Józsefet, a Bukaresti Magyar Nagykövetség képviselőjét, Járai Istvánt, a Heltai Alapítvány vezetőjét, Pillich Lászlót. A sok csillogó, avagy könnyes szem az öröm kifejezője volt, hogy újra van egy ház, ahol gyermekeink, fiataljaink és egyáltalán minden zilahi magyar erősítheti önazonosságát, megismerheti és megélheti elhallgattatott kultúráját.
EMKE-tevékenységek, rendezvények
Már az első megválasztott elnökség fő célkitűzésének tekintette, hogy rendezvényeivel a város magyar közösségének minél szélesebb rétegét megcélozza. Ennek érdekében a gyermekeknek, fiataloknak szánt oktató jellegű foglalkozásoktól a felnőtteknek szóló tudományos, kulturális előadásokig az EMKE igyekezett a sokrétű igényt kielégíteni. A helyi előadókon kívül, számos Erdély-szerte ismert személyiség megfordult székházunkban az évek során. Gondolok itt elsősorban a Zilahra szeretettel és hűségesen vissza-visszatérő dr. Egyed Ákos akadémikusra, de emlékezetes maradt a Murádin Jenő művelődéstörténésznek, dr. Kozma Dezső irodalomtörténésznek, Skultéty Csaba, a volt Szabad Európa rádió szerkesztőjének, Szilágyi István és Fodor Sándor íróknak, Szilágyi Bélának, a Szilágyi Domokos testvérének, Tőtszegi Tekla néprajzkutatónak, Tóth János muzeológusnak, Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselőnek az előadása, vagy Thorma Mária magyarországi előadóművésznek az Ady-estje. A zilahiak közül, akikre történelmi és irodalmi jellegű témákban mindig számíthatunk: László László, dr. Bajusz István, Lóga Zsolt, Csiszár Zsuzsa tanárok, Szilágyi Sándor villamosmérnök, Nagy Attila műépítész, Lakó Éva muzeológus, Fejér László szerkesztő.
Miről értekeztek az elmúlt években az előadók? Néhány téma felidézésével megpróbáljuk érzékeltetni a sokszínűséget. Történelemhez kapcsolódók: A Rákócziak szerepe Erdély történetében; Kós Károly és a Kiáltó Szó; A nők szerepe az 1848/49-es szabadságharcban; Erdélyi világjárók: Kőrösi Csoma Sándor és Bölöni Farkas Sándor; Bethlen Gábor – Erdély aranykorának kezdete; Mátyást 555 éve választották Magyarország királyává; A zilahi Ref. Kollégiumtól a Silvania Főgimnáziumig; Hősök emlékezete – október 6; A nemzeti kisebbségek kérdése az EU-ban; 100 éve tört ki az I. világháború; A kommunizmus áldozatai – az érmihályfalvi csoport tragédiája; Régi zilahi kerámia; 275 éve hunyt el II. Rákóczi Ferenc; A Wesselényiek szerepe a Szilágyságban; Wesselényi Miklós és a jobbágyfelszabadítás; Régi sírkövek a zilahi központi temetőben; 110 éve hunyt el Fadrusz János; Ybl Miklós, a romantikus és a neoreneszánsz építészet nagymestere.
Az irodalmi estek sorozatot minden évben Petőfi-est nyitja. Néhány más irodalmi, kulturális jellegű téma: Emlékezés Zilahi Kiss Károly íróra; Wass Albert – az utolsó interjú (vetítés); A nők szerepe az irodalomban; Október 6. és 23. drámája az irodalomban; Szilágysági Hepehupa – Beke György 85 éves; Az anyai szeretet a Kobak mesékben (30 éve halt meg Hervay Gizella); Anyák az irodalomban az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig; 135 éve született Ady Endre; Gárdonyi Géza és kora; Húshagyó kedd – népi szokások a Kárpát-medencében; Borban a kultúra – kultúrában a bor.
A gyerekek körében nagy sikere volt a Csipike szerzőjével való találkozásnak, valamint a Benedek Elek mesedélutánoknak. Lelkes vásárlói voltak a számukra szervezett gyermekkönyvek vásárának. Az ifjakat a természetvédelmi, vetítéssel kísért előadások vonzották.
A zilahi EMKE tevékenységének külön színfoltját jelentik a könyvvásárral egybekötött író-olvasótalálkozók. A Kriterion, a Művelődés, a Mentor kiadók gazdag könyvajánlatának nehéz ellenállni.
A 2003-ban meghirdetett Rákóczi év kapcsán vetélkedőt szerveztünk a középiskolásoknak Rákóczi évek 1703–1711 címmel. A nyertes csapat ajándékként Rákóczi nyomába eredhetett Zsibó – Szatmár – Majtény útvonalon. A kirándulásnak nagy sikere és jó visszhangja volt. Erre alapozva hirdettük meg az Ismerjük meg szülőföldünk értékeit című évi kirándulásainkat, ahol a résztvevők száma évről évre gyarapszik, korukat tekintve pedig az ifjaktól az idősekig terjed. A kirándulások célja épített örökségünk megismerése, gyökereink tudatosítása, és a szülőföldhöz, Erdélyhez való ragaszkodásunk erősítése. A jól meghatározott útvonalak, tematikák ezek voltak: Szilágysági műemlékek, Kalotaszeg és kazettás templomai, Tasnád, Sződemeter – Kölcsey ünnepség, Nagykároly – Kaplony – Majtényi sík, Kolozsvár – Válaszút – Bonchida – Szamosújvár – Dés, Petőfi nyomában: Nagybánya – Koltó – Misztótfalu – Erdőd, Beszterce völgye: Bethlen – Somkerék – Beszterce. Csíkszeredában is jártunk, ahol nem csak a várost, hanem a Munkácsy Mihály képkiállítást is meglátogattuk. A kirándulások megvalósítását nagyban segíti minden évben a Communitas Alapítvány.
Székházunk nagytermében nemcsak képzőművészeti, hanem ismeretterjesztő, múltidéző kiállításokat is szerveztünk. Gyönyörködhettünk a szilágysági kortárs festők munkáiban, a zsoboki alkotótáborban készült festményekben, Adorján Ilona képzőművész olajfestményeiben, Szabó Győző középkori harci öltözeteket és zászlókat ábrázoló színes grafikáiban. A tanulóifjúság számára készítettük a Nagyszüleink tanszerei témájú tárlatot. A 19. század végi, 20. század eleji, kiállított tárgyak hűen tükrözték a megadott kor tanulóinak iskolai eszközeit (palatábla, könyvek, füzetek, kalamáris stb.), amiken igencsak elcsodálkoztak az iskolákból szervezett csoportokban érkező látogatók. Didaktikai célt szolgált a Magyar régészeti emlékek a 9–11. századból című színes fotókból készült kiállítás is, melynek anyagát a bukaresti Magyar Nagykövetség bocsátotta rendelkezésünkre. A Szilágysági szőttesek és kerámia című kiállításon falvaink mintakincsének gazdagságát, elődeink kreativitását csodálhatták meg a látogatók. Ismereteink szerint egyedülálló témához nyúltunk az Egyházművészet a 16–18. században című kiállítás megszervezésekor. A szilágysági református egyházközségek tulajdonában levő, ónból és ezüstből készült kelyhek, tányérok, keresztelőkancsók, az ezüst- és aranyskófiummal és színes hímzőfonallal varrott ún. úri hímzéses textíliák színes fotóival mutattuk be az ötvösművészetet és varróasszonyaink csodálatos munkáit.
Az eddig ismertetett rendezvényeken kívül számtalan más témájú találkozó, összejövetel megszervezését is feladatunknak érzünk: a műsoros anyák napi megemlékezésre, orvosi tanácsadásra, a mozgássérültek munkáiból szervezett karácsonyi vásárra, a magyar vállalkozók találkozójára, nemzeti ünnepeinkről való megemlékezésekre, civil szervezetek találkozójára, a Magyar Kultúra és a Költészet Napjának megtartására évi rendszerességgel sor kerül.
Az EMKE keretében működő Őszikék nyugdíjas klub havi összejövetelei jó alkalmat szolgáltatnak a beszélgetésre, a születés- és névnapok köszöntésére, a régi zilahi szokások felelevenítésére. Hagyomány lett a Karácsony másodnapi Adok-kapok, amikor a karácsonyfa fénye mellett a szeretetre vágyó idősek megajándékozzák egymást.
Szervezetünk kapcsolatban van és együttműködik a város civil szervezeteivel. Helyet biztosítunk a Pro Zilah Egyesület Vers mindenkinek nevű kerekasztal-beszélgetéseinek, segítünk az általuk szervezett Szüreti napokon, könyvtáruknak is helyet adtunk székházunkban. A Magvető Egyesület minden nyáron ingyenes táborozást szervez a szegény sorsú gyermekeknek, ilyenkor az övéké a ház és az udvar. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Zilah és Vidéke évi tudományos ülésszakának székhelye szintén az EMKE-ház, segítünk a szervezésben, és tagjaink közül kerül ki nem egy előadó is. A Terbete néptáncosok kis- és utánpótláscsoportja szintén székházunkban gyakorol heti rendszerességgel. A tánc jó alkalom a népdalok gyakorlására is.
Az EMKE-események népszerűsítésére, a résztvevők megszólítására plakátokat, meghívókat készítünk, telefonos értesítést alkalmazunk, a Szilágyság hetilapban rendszeresen hírt adunk rendezvényeinkről, és kérésünkre a református egyházak vasárnapi hirdetéseiben is felhívják ezekre a figyelmet.
A teljesség igénye nélkül felsorolt művelődési események nem valósulhattak volna meg, ha nincsenek megfelelő körülmények. A nehéz anyagi helyzet ellenére minden évben sikerült egy-egy lépést megtenni, különösen az EMKE – Magyar házak program keretében a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott támogatás idején. A régi, fából készült nyílászárókat és ajtókat termopánra cseréltük, ezzel csökkentve a fűtés költségeit. Kicseréltük a gyűlésterem és előszoba padlózatát és számítógépek beszerzésére is lehetőség adódott. A Communitástól pályázattal nyert összegek segítettek abban, hogy a fürdőszobát teljesen felújítsuk és a rozoga kaput biztonságosra cseréljük ki. Önerőből valósítottuk meg a csatornázást (szennyvíz), az épület külső felújítását és két helyiség kifestését. Technikai felszereltségünket a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásából gyarapítottuk egy vetítő és laptop beszerzésével. A zilahi magyarság nevében köszönetet mondunk minden támogatónknak a kényelmesebb körülményekért és az előadásokat kísérő vizuális élményért.
A szűkös anyagi lehetőségek miatt megoldatlan problémánk a könyvtár folyamatos működtetése, mert önkéntes alapon senki nem vállalja, fizetést pedig nincs módunk biztosítani.
Fontos megemlítenem, hogy a zilahi EMKE mint társszervezet, együttműködik az RMDSZ helyi és megyei szervezetével. Helyet biztosítunk a választásokat megelőző kampánygyűléseknek, utca-találkozóknak, fórumoknak, részt veszünk a Zilahi Magyar Napok lebonyolításában, hiszen a kölcsönös támogatás a problémák megoldásának legeredményesebb módja.
Szervezetünk továbbra is feladatának érzi a kapcsolatépítést, a közösségfejlesztést, hagyományaink ápolását és mindenekelőtt önazonosságunk erősítését. Köszönjük a segítséget mindazoknak, akik mellettünk álltak/állnak ebben a – hitünk szerint – nemes vállalásban.
