Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Huszonkét év a közösség szolgálatában

A Meszes hegység lábánál fekvő Zilah az évszázadok folyamán a kisvárosokra jellemző gazdasági-társadalmi változásokon ment át. A mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkozó kis jobbágytelepülés 1370-ben vásártartási jogot nyert, s ezzel a környék központi településévé vált. Fejlődését gyorsították a magyar királyoktól és erdélyi fejedelmektől kapott privilégiumok, kiváltságok. 1473-ban már oppidum (mezővárosi) státusszal rendelkezik. Várossá szerveződésének egyik jele a különböző kézműves ágak fokozott jelentkezése és ezek szakmai szervezetekbe, céhekbe való tömörülése. A 17. század elején a várost szervezési szempontból négy kalandos szervezetre osztották a település négy főutcája és ezek mellékutcái szerint. A kalandos utcaszervezeteknek (mai szóval élve: utcai önkormányzatoknak) jól meghatározott feladatai voltak mind a közösség, mind pedig a városi vezetőség és az egyház felé. Ez a városvezetési forma jól működött a 20. század elejéig és nagyban hozzájárult Zilah szervezett fejlődéséhez, a kispolgári jellegű város kialakulásához s annak minden vonzatához. A szellemi élet is otthonra talált a református iskola megalakulásával, aminek pecsétje 1646-ból való, s ami később Református Wesselényi Kollégium néven vált ismertté. Az iskolában számos szellemi nagyságunk tanult, például Ady Endre, Bíró Lajos és még sokan mások, könyvtára pedig unikumokat is rejteget. A 19. század végére Zilah valóságos iskolavárossá nőtte ki magát: az elemi iskolákon kívül tanító- és óvónőképző, tanonciskola, polgári fiú- és leányiskola működött a városban, amelynek vonzásköre egész Nagykárolyig terjedt.


A zilahi EMKE-ház

A város szellemi, művelődési élete fellendült és megerősödött a kiegyezést (1867) követő években, különösen az után, hogy Zilah Szilágy vármegye központja lett. Sorra alakultak a különböző egyletek, köztük a Wesselényi Egylet (az 1880-as évek végén emléktáblát helyezett Sződemeteren Kölcsey Ferenc szülőházára), vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület, amely tudományterjesztő estéket szervezett és megkezdte egy helyi múzeum anyagának gyűjtését (a mai megyei múzeum ezzel a gyűjteménnyel indult!). Az iparos fiataloknak műkedvelő színjátszó csoportja volt, sőt kézzel írott újságot is kiadtak ki Nefelejts címen. Dalárdák működtek és rendszeresek voltak a zenés-verses estéket követő jótékonysági bálok.

Az 1880-as évektől a művelődési palettát színesítette a kolozsvári színtársulat gyakori előadása. A színtársulat tagjai egy-egy ilyen alkalommal huzamosabb időt töltöttek a városban, élvezve a város polgárainak vendégszeretetét. A lelkes közönség mellett az előadások színhelye biztosított volt a Vígadó freskókkal díszített színháztermében. A vármegye életéről, benne a művelődési eseményekről is, hű képet nyújtott a Szilágy hetilap. Akik pedig olvasni akartak, könyveket kölcsönözhettek a Ref. Kollégium, az Iparos Egyesület vagy a református egyház könyvtárából.

Zilah kiegyensúlyozott polgári életének első nagy törését Trianon okozta, majd a II. világháború utáni helyzet, ami nemcsak gyökeres gazdasági változást hozott, hanem a város etnikai összetételének fokozatos megváltozását is, a többségből kisebbség lettünk! Ennek folyománya volt a magyar művelődési élet intézményeinek megszüntetése. A panellakások tömkelegébe szétszórt régi zilahiak közössége szétesett, megsemmisülni látszott mindaz, amit az évszázadok reánk örökítettek. Sokan éreztük úgy, hogy csak vegetálunk, dróton rángatott figurái vagyunk a szocialista rendszernek. Ekkor jött az 1989-es változás, az önmagunk és egymás keresésének ideje.

Az 1989. decemberi események utáni lehetőséget felismerve, a kolozsvári értelmiségiek egy csoportja megszervezi a brassói találkozót, ahol elhatározzák a nagy múltú EMKE újraszervezését s az országos hálózat kiépítését, a szétzilált magyar közművelődési élet felélesztését. Zilahon a református templom kistermébe összegyűlt értelmiségiek 1992. június 23-án egyhangúlag csatlakoztak az országos EMKE elképzeléseihez, és kimondták a városi EMKE megalakulását. Ekkor kerül sor az 5 tagú vezetőség megválasztására is: Szabó Vilmos elnök, Kui János, Lakó Éva, Szilágyi Sándor alelnökök és Bajusz István titkár.

1992 őszén, a magyar könyvtárak telepítési programjának keretében, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány magyarországi támogatással megvásárolt egy családi házat, amit szerződés alapján meghatározatlan időre a zilahi EMKE használatába bocsátott. A szükséges átalakítás és felújítás után az épület jelenleg két könyvtár­teremmel, gyűlésteremmel és mellékhelyiségekkel rendelkezik. A hivatalos megnyitó 1993. szeptember 5-én volt, amikor a zsúfolásig telt székházban köszönthettük az országos EMKE elnökét, Kötő Józsefet, a Bukaresti Magyar Nagykövetség képviselőjét, Járai Istvánt, a Heltai Alapítvány vezetőjét, Pillich Lászlót. A sok csillogó, avagy könnyes szem az öröm kifejezője volt, hogy újra van egy ház, ahol gyermekeink, fiataljaink és egyáltalán minden zilahi magyar erősítheti önazonosságát, megismerheti és megélheti elhallgattatott kultúráját.

EMKE-tevékenységek, rendezvények

Már az első megválasztott elnökség fő célkitűzésének tekintette, hogy rendezvényeivel a város magyar közösségének minél szélesebb rétegét megcélozza. Ennek érdekében a gyermekeknek, fiataloknak szánt oktató jellegű foglalkozásoktól a felnőtteknek szóló tudományos, kulturális előadásokig az EMKE igyekezett a sokrétű igényt kielégíteni. A helyi előadókon kívül, számos Erdély-szerte ismert személyiség megfordult székházunkban az évek során. Gondolok itt elsősorban a Zilahra szeretettel és hűségesen vissza-visszatérő dr. Egyed Ákos akadémikusra, de emlékezetes maradt a Murádin Jenő művelődéstörténésznek, dr. Kozma Dezső irodalomtörténésznek, Skultéty Csaba, a volt Szabad Európa rádió szerkesztőjének, Szilágyi István és Fodor Sándor íróknak, Szilágyi Bélának, a Szilágyi Domokos testvérének, Tőtszegi Tekla néprajzkutatónak, Tóth János muzeológusnak, Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselőnek az előadása, vagy Thorma Mária magyarországi előadóművésznek az Ady-estje. A zilahiak közül, akikre történelmi és irodalmi jellegű témákban mindig számíthatunk: László László, dr. Bajusz István, Lóga Zsolt, Csiszár Zsuzsa tanárok, Szilágyi Sándor villamosmérnök, Nagy Attila műépítész, Lakó Éva muzeológus, Fejér László szerkesztő.


Az Egyházművészet a 16–18. században című kiállítás megnyitója. Fényképek: Zilahi EMKE-ház

Miről értekeztek az elmúlt években az előadók? Néhány téma felidézésével megpróbáljuk érzékeltetni a sokszínűséget. Történelemhez kapcsolódók: A Rákócziak szerepe Erdély történetében; Kós Károly és a Kiáltó Szó; A nők szerepe az 1848/49-es szabadságharcban; Erdélyi világjárók: Kőrösi Csoma Sándor és Bölöni Farkas Sándor; Bethlen Gábor – Erdély aranykorának kezdete; Mátyást 555 éve választották Magyarország királyává; A zilahi Ref. Kollégiumtól a Silvania Főgimnáziumig; Hősök emlékezete – október 6; A nemzeti kisebbségek kérdése az EU-ban; 100 éve tört ki az I. világháború; A kommunizmus áldozatai – az érmihályfalvi csoport tragédiája; Régi zilahi kerámia; 275 éve hunyt el II. Rákóczi Ferenc; A Wesselényiek szerepe a Szilágyságban; Wesselényi Miklós és a jobbágyfelszabadítás; Régi sírkövek a zilahi központi temetőben; 110 éve hunyt el Fadrusz János; Ybl Miklós, a romantikus és a neoreneszánsz építészet nagymestere.

Az irodalmi estek sorozatot minden évben Petőfi-est nyitja. Néhány más irodalmi, kulturális jellegű téma: Emlékezés Zilahi Kiss Károly íróra; Wass Albert – az utolsó interjú (vetítés); A nők szerepe az irodalomban; Október 6. és 23. drámája az irodalomban; Szilágysági Hepehupa – Beke György 85 éves; Az anyai szeretet a Kobak mesékben (30 éve halt meg Hervay Gizella); Anyák az irodalomban az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig; 135 éve született Ady Endre; Gárdonyi Géza és kora; Húshagyó kedd – népi szokások a Kárpát-medencében; Borban a kultúra – kultúrában a bor.

A gyerekek körében nagy sikere volt a Csipike szerzőjével való találkozásnak, valamint a Benedek Elek mesedélutánoknak. Lelkes vásárlói voltak a számukra szervezett gyermekkönyvek vásárának. Az ifjakat a természetvédelmi, vetítéssel kísért előadások vonzották.

A zilahi EMKE tevékenységének külön színfoltját jelentik a könyvvásárral egybekötött író-olvasótalálkozók. A Kriterion, a Művelődés, a Mentor kiadók gazdag könyvajánlatának nehéz ellenállni.

A 2003-ban meghirdetett Rákóczi év kapcsán vetélkedőt szerveztünk a középiskolásoknak Rákóczi évek 1703–1711 címmel. A nyertes csapat ajándékként Rákóczi nyomába eredhetett Zsibó – Szatmár – Majtény útvonalon. A kirándulásnak nagy sikere és jó visszhangja volt. Erre alapozva hirdettük meg az Ismerjük meg szülőföldünk értékeit című évi kirándulásainkat, ahol a résztvevők száma évről évre gyarapszik, korukat tekintve pedig az ifjaktól az idősekig terjed. A kirándulások célja épített örökségünk megismerése, gyökereink tudatosítása, és a szülőföldhöz, Erdélyhez való ragaszkodásunk erősítése. A jól meghatározott útvonalak, tematikák ezek voltak: Szilágysági műemlékek, Kalotaszeg és kazettás templomai, Tasnád, Sződemeter – Kölcsey ünnepség, Nagykároly – Kaplony – Majtényi sík, Kolozsvár – Válaszút – Bonchida – Szamosújvár – Dés, Petőfi nyomában: Nagybánya – Koltó – Misztótfalu – Erdőd, Beszterce völgye: Bethlen – Somkerék – Beszterce. Csíkszeredában is jártunk, ahol nem csak a várost, hanem a Munkácsy Mihály képkiállítást is meglátogattuk. A kirándulások megvalósítását nagyban segíti minden évben a Communitas Alapítvány.

Székházunk nagytermében nemcsak képzőművészeti, hanem ismeretterjesztő, múltidéző kiállításokat is szerveztünk. Gyönyörködhettünk a szilágysági kortárs festők munkáiban, a zsoboki alkotótáborban készült festményekben, Adorján Ilona képzőművész olajfestményeiben, Szabó Győző középkori harci öltözeteket és zászlókat ábrázoló színes grafikáiban. A tanulóifjúság számára készítettük a Nagyszüleink tanszerei témájú tárlatot. A 19. század végi, 20. század eleji, kiállított tárgyak hűen tükrözték a megadott kor tanulóinak iskolai eszközeit (palatábla, könyvek, füzetek, kalamáris stb.), amiken igencsak elcsodálkoztak az iskolákból szervezett csoportokban érkező látogatók. Didaktikai célt szolgált a Magyar régészeti emlékek a 9–11. századból című színes fotókból készült kiállítás is, melynek anyagát a bukaresti Magyar Nagykövetség bocsátotta rendelkezésünkre. A Szilágysági szőttesek és kerámia című kiállításon falvaink mintakincsének gazdagságát, elődeink kreativitását csodálhatták meg a látogatók. Ismereteink szerint egyedülálló témához nyúltunk az Egyházművészet a 16–18. században című kiállítás megszervezésekor. A szilágysági református egyházközségek tulajdonában levő, ónból és ezüstből készült kelyhek, tányérok, keresztelőkancsók, az ezüst- és aranyskófiummal és színes hímzőfonallal varrott ún. úri hímzéses textí­liák színes fotóival mutattuk be az ötvösművészetet és varróasszonyaink csodálatos munkáit.

Az eddig ismertetett rendezvényeken kívül számtalan más témájú találkozó, összejövetel megszervezését is feladatunknak érzünk: a műsoros anyák napi megemlékezésre, orvosi tanácsadásra, a mozgássérültek munkáiból szervezett karácsonyi vásárra, a magyar vállalkozók találkozójára, nemzeti ünnepeinkről való megemlékezésekre, civil szervezetek találkozójára, a Magyar Kultúra és a Költészet Napjának megtartására évi rendszerességgel sor kerül.

Az EMKE keretében működő Őszikék nyugdíjas klub havi összejövetelei jó alkalmat szolgáltatnak a beszélgetésre, a születés- és névnapok köszöntésére, a régi zilahi szokások felelevenítésére. Hagyomány lett a Karácsony másodnapi Adok-kapok, amikor a karácsonyfa fénye mellett a szeretetre vágyó idősek megajándékozzák egymást.

Szervezetünk kapcsolatban van és együttműködik a város civil szervezeteivel. Helyet biztosítunk a Pro Zilah Egyesület Vers mindenkinek nevű kerekasztal-beszélgetéseinek, segítünk az általuk szervezett Szüreti napokon, könyvtáruknak is helyet adtunk székházunkban. A Magvető Egyesület minden nyáron ingyenes táborozást szervez a szegény sorsú gyermekeknek, ilyenkor az övéké a ház és az udvar. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Zilah és Vidéke évi tudományos ülésszakának székhelye szintén az EMKE-ház, segítünk a szervezésben, és tagjaink közül kerül ki nem egy előadó is. A Terbete néptáncosok kis- és utánpótláscsoportja szintén székházunkban gyakorol heti rendszerességgel. A tánc jó alkalom a népdalok gyakorlására is.

Az EMKE-események népszerűsítésére, a résztvevők megszólítására plakátokat, meghívókat készítünk, telefonos értesítést alkalmazunk, a Szilágyság hetilapban rendszeresen hírt adunk rendezvényeinkről, és kérésünkre a református egyházak vasárnapi hirdetéseiben is felhívják ezekre a figyelmet.

A teljesség igénye nélkül felsorolt művelődési események nem valósulhattak volna meg, ha nincsenek megfelelő körülmények. A nehéz anyagi helyzet ellenére minden évben sikerült egy-egy lépést megtenni, különösen az EMKE – Magyar házak program keretében a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott támogatás idején. A régi, fából készült nyílászárókat és ajtókat termopánra cseréltük, ezzel csökkentve a fűtés költségeit. Kicseréltük a gyűlésterem és előszoba padlózatát és számítógépek beszerzésére is lehetőség adódott. A Communitástól pályázattal nyert összegek segítettek abban, hogy a fürdőszobát teljesen felújítsuk és a rozoga kaput biztonságosra cseréljük ki. Önerőből valósítottuk meg a csatornázást (szennyvíz), az épület külső felújítását és két helyiség kifestését. Technikai felszereltségünket a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásából gyarapítottuk egy vetítő és laptop beszerzésével. A zilahi magyarság nevében köszönetet mondunk minden támogatónknak a kényelmesebb körülményekért és az előadásokat kísérő vizuális élményért.

A szűkös anyagi lehetőségek miatt megoldatlan problémánk a könyvtár folyamatos működtetése, mert önkéntes alapon senki nem vállalja, fizetést pedig nincs módunk biztosítani.

Fontos megemlítenem, hogy a zilahi EMKE mint társszervezet, együttműködik az RMDSZ helyi és megyei szervezetével. Helyet biztosítunk a választásokat megelőző kampánygyűléseknek, utca-találkozóknak, fórumoknak, részt veszünk a Zilahi Magyar Napok lebonyolításában, hiszen a kölcsönös támogatás a problémák megoldásának legeredményesebb módja.

Szervezetünk továbbra is feladatának érzi a kapcsolatépítést, a közösségfejlesztést, hagyományaink ápolását és mindenekelőtt önazonosságunk erősítését. Köszönjük a segítséget mindazoknak, akik mellettünk álltak/állnak ebben a – hitünk szerint – nemes vállalásban.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás