Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Növények a képzőművészetben

Ha visszagondolok az ókori népek művészetére, akkor az egyiptomiak is azok között vannak, akik művészetükben felhasználják a növényzetet. A templomok oszlopait is növényi kötegek kőben való megfaragásával hozták létre, az oszlopfők pálmát, lótuszt, papiruszt ábrázoltak. A sírokban talált falfestményeken és domborműveken különböző növények láthatók. Az ok természetesen kézenfekvő. A nagy civilizációkat a gazdag növényzet és a gabonafélék termesztése tartotta fenn. Hasonló a helyzet a mezopotámiai, görög vagy ázsiai népekkel is. A görögöknél a korinthoszi oszlopfő stilizált növényi elemekből van alkotva. A kerámiákon gyakran ábrázolnak növényeket reálisan vagy stilizálva A díszítőművészetben a geometrikus elemek mellett használják a növényi mintákat, de mindig stilizálva, mert csak így érnek el dekoratív hatást Ilyeneket találunk a babiloni mozaikfalakon, ahol oroszlánokat ábrázolnak és szalagdíszként stilizált virágdíszek ismétlődnek, akárcsak a görög kerámiákon, ahol a jeleneteket geometriai és stilizált növényi elemekből kialakított szegélyek zárják közre.


Ókori egyiptomi falfestmény

Ezt az alapállást végigkísérhetjük a művészetek történetén. De hozzáteszem, hogy a költők is felhasználják a növényeket mondanivalójuk kifejtésében. Gondoljunk Juhász Gyula Milyen  volt… című versére.

„Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

S e szőkeségben újra érzem őt.”

Mind a folklórban, mind a tárgyi népművészetben a növények fontos szerepet játszanak, akárcsak a természet többi elemei. A szőnyegszövésben és a fafaragásban mindig igazodnak az anyaghoz. A szőtteseken a virágok, növények nagymértékű stilizálást mutatnak. A fafaragásban is a részleteket mellőzni kell, azért, hogy a megfaragott növény dekoratívvá, díszítővé váljon. Népművészetünkben gyakran használták az életfa motívumot, ami más keleti népeknél is megtalálható. Az égig érő fa a kapcsolatot teremti meg az alsó, középső és felső világok között, szintén megtalálható gyakran a népmesében is. A folklórban is a növények állandó jelenlétét tapasztaljuk, gondoljunk csak a népdalokra.

A keleti népeknél már az ókorban jelentős volt a tájfestészet. Ezt a filozófiájuk, a tao, és a vallásuk, a buddhizmus is támogatta. Ezek a munkák, legyenek egyszínűek vagy színesek, a természet gazdagságát és az emberrel való szoros kapcsolatát mutatják be.

A 19. században a romantika festészetében a táj fontos szerepet kapott. A franciáknál Courbet, Corot, az angoloknál Constable, a németeknél Caspar David Friedrich nagyon szép példái ennek a tájfestészetnek. A barbizoni iskola (Franciaország, 1835 körül) nagy hatással volt az európai festészetre. Ők kint a tájban kezdtek dolgozni, akárcsak később a nagybányai festők. A magyaroknál Munkácsy Mihály, Paál László emelték magas szintre a tájképfestészetet. A nagybányai iskola (1896) nagy hatással volt az egész magyar festészetre, de az erdélyi festészetre különösen, és ez a hatás ma is érződik.

A fát, a legnagyobb növényt mindig nagy tisztelettel övezték, mert az ember létét biztosította, és biztosítja ma is a földön. A realista tájfestészet megjelenésével a fák ábrázolásának szép példáit láthatjuk a 20. század festészetében is. Egyes festők ciklusokat, sorozatokat szántak a fák életének. Kusztos Endre (1925–2015) erdélyi festőművész a fában

találta meg azt a motívumot, amely kifejezhette teljességgel az ő érzéseit. A fák ábrázolása végigkísérte egész életén, mint az erdélyi táj szerves része. Az őt ért sorscsapások, a háború, az ’56-os események, felesége és fia elvesztése késztették egy erőteljesebb kifejezési módra. A fák drámájában, amit a viharok, villámcsapások, árvizek, vagy éppen az emberek okoznak, látta meg a lehetőségét annak, hogy azonosuljon velük és művészetének lényeges részévé váljon. Munkáinak egyetemessége arra késztet, hogy az erdélyi sorsra irányítsa figyelmünket.

Vannak művészek, akik kompozíciójuk középpontjába fát helyeznek, ezzel szimbolikus értéket adva a fának. Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a cédrust emelte ki mondanivalója számára. A Magányos cédrus című festményében a kritikusok a művész önarcképét látják. Tompa Lászlónak a Magányos  fenyő című verse jut eszembe.

„Görnyedtem én még máskor is,

némultan, hó és jég alatt,

De törzsem, ágam akkor is,

a hold alatt is zöld maradt.”

Tompa László egész költészetében fontos szerepet kapnak a fák és az erdő.


Kusztos Endre: Törött fa

A fa a legrégibb időktől a szobrászok kedvelt anyaga volt. Az erdőben lakó természeti, primitív népek szinte mindent fából készítettek, a házat, a szerszámokat. A maszkok készítése is fontos volt náluk, mert a mágikus tevékenységükben nélkülözhetetlenek voltak. Afrikából sok fából faragott maszk maradt fenn, ami hatással volt Európa művészetére is. A fából készült szobor belső térben, kezelve nagyon sokáig megmarad. A szobrászok ma is nagy mértékben dolgoznak ebből az anyagból. Diákként szerettem Szervátiusz Jenő és Vida Géza munkáit. Kolozsváron Kós András, Kósa-Huba Ferenc és Szederjessy András szobrászok dolgoztak még fából. Dolgoztam én is fából, és ez a munka sok örömet hozott számomra. Ezt az érzést próbálom kifejezni a következő sorokkal:

Fa, gondoltad-e,

hogy emberré válsz

egy mester keze

nyomán?

Vonalaid életutak,

elindulnak, elvesznek,

újjáélednek.

A fa nemcsak régen volt fontos építészeti anyag, de ma is annak számít. Az organikus építészet, amit Makovecz Imre, korunk nevezetes építésze is művelt, a fát az épület szerkezeteként is használta. Ő a népi építészetet tanulmányozta, azért, hogy a környezethez szervesen hozzátartozó épületeket hozzon létre. Falkiképzésre vagy bútorok készítésére a fa ma is elsőrendű fontossággal bír.

A növények fontos részét képezik a virágok. Általában ezek nagyon különösek, színesek, aminek biológiai magyarázata van. Az emberek felfigyeltek a virágokra, és felhasználták különböző célokra, vallási vagy világi szempontok szerint. Vallási szempontból a virágvasárnap ünnepét említem, a virágénekek szavunk a szerelmi kapcsolatokat jelöli. Elmondhatjuk, hogy minden virágnak van külön jelentése az emberek számára. A festőművészek a reneszánsz korától szívesen festettek virágcsendéleteket, és ez a vonzódás ma is tart. De a díszítőművészetben a virágok már az ókorban fontos szerepet töltöttek be.

Napjainkban a természet- és környezetvédelem egyre nagyobb fontosságot kap. A kutatók régóta figyelmeztetnek a környezetszennyezés, az állatok, növények és fák kipusztulásának veszélyeire. A természetvédelem gondja a művészeket is megérinti. Konceptuális munkáikkal próbálják figyelmeztetni az embereket, amit nemzetközi kiállítások is támogatnak.

Őseink, amikor megalkották az életfát, megérezték azt, hogy a fa az életünk része.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

abodi nagy béla, a jövő fénye

Nemcsak a könyveknek, hanem a fontos leveleknek is megvan a történetük. Az itt következőnek ráadásul egészen sajátosan a történelem (egyesületi és köztörténeti) szabta meg az egyedi históriáját. Fönnmaradását pedig a másodlagos fölhasználó rácsodálkozásának köszönheti.

sipos lászló

Ahogy beléptem a művész és a művek raktárába, megpillantottam a Vörös kakast. Megtudtam, hogy nemcsak rám volt hatással, hanem Németh Júliára is, aki habár jó ismerője a Sipos-életműnek, fontosnak találta kiemelni a többi alkotás közül: „Van ezen a kiállításon egy olyan munka, ami akarva-akaratlan megállásra késztet. Ez pedig Sipos László vörösbe foglalt kakasa. A sokadik. Ami a művészre jellemző szarkasztikus humorral most éppen a Hódolat ellenségeimnek címet viseli. Az ellenség fullánkjait nem semlegesíti, de szól az idő múlásáról, csonkig égő gyertyákról, igazhitűségről, az igazi művészet erejéről. ”1

Szeptember 19. és 23. között rendezték meg Szilágy megye közigazgatási központjában, Zilahon az immár hagyományossá vált Szilágysági Magyar Napokat a Szilágyság Kulturális Egyesület, a Szilágy Társaság és az RMDSZ közös szervezésében.

bauhaus iskola

Eljött az ideje annak, hogy elméletileg is megalapozzák az új művészetet, valamint annak is, hogy szerves kapcsolat alakuljon ki az ipar és művészet között. Ezt a feladatot vállalta fel a németországi Bauhaus-iskola, amely Weimarban indult 1919-ben, Dessauban folytatódott és végül az Amerikai Egyesült Államokban kötött ki, mert a fasiszta rendszer bezáratta. Tanárai különböző nemzetiségűek voltak, így két magyar is akadt közöttük. Feladatuknak tekintették a művészeti kifejezőeszközök elméleti és gyakorlati kidolgozását és az ipari formatervezést is. 

 Aba-Novák Vilmos

A Csíki Székely Múzeum az erdélyi múzeumi szcéna fontos szereplőjeként idén is folytatja rangos kiállításainak sorát. 2018-ban, Nagy Imre születésének 125. évfordulójára hangolva újra nagyszabású kiállítással jelentkezett, ugyanis május 17-én nyílt meg a Klasszikus mesterek nyomában – Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik című tárlat.

Horváth Gyöngyvér

Horváth Gyöngyvér grafikus negyven éve van a pályán, de még rengeteget szeretne tanulni. A belülről jövő, igazán jó alkotásokhoz elengedhetetlennek tartja a szellemi frissességet és a fizikai erőnlétet. Február 9-én ünnepelte 66. születésnapját – de nem szűk családi körben, hanem barátai, ismerősei, alkotótársai, a kolozsvári művészetkedvelők társaságában, a jeles nap apropóján ugyanis 66 munkáját állította ki a Művészeti Múzeum földszinti termeiben. Ennek apropóján beszélgettünk a művésszel.

Talán ezért aktuálisak ma is Bocskai Vince kisplasztikái, mert nagyon emberiek és mélységesen őszinték. E szobrok zömének születésekor a kimondott igaz szóért akár börtön is járt. Ez a kor volt, amikor a művészek és a nézők a szimbolikus jelhasználat okán mint cinkosok összekacsintottak. A jelbeszéd, a titok, a szimbólum tartotta a lelket az emberekben.

Földlakó lévén az ember együtt élt a kővel, mint földünkhöz tartozó képződménnyel. A kőhöz való viszonyunk valamelyest változott az idők folyamán, főképp a kő felhasználásának és a vele kapcsolatos ideák szempontjából. Mindenki másképpen közeledik a kőhöz. Az építő a neki való alkalmasságot, a szobrász a faraghatóságot, az esztétikai látványt látja benne, a nők és más érdekeltek egy része a drágaköveknek lesz az ismerője.

kovács emil lajos

Vannak metszéspontjai a monumentalitásnak és az anyagtalan repülésnek: megrendülés, végtelen utazás és rejtett öröm, amelyet a szellem misztikája közvetít, és olykor láthatóvá válik az érzékek számára is. Többdimenziós történetek és többsíkú látomások gyűrűznek be. A kép előtti egyidejűség megnyitja az utat a végtelenbe. Kovács Emil Lajos világa folyamatosan alakuló univerzum, és oly módon nyitott az egyetemes misztériumokra, hogy az ősegység és végső harmónia intenzív áradása felfokozottá válik. Az empátia dialogizáló elemei sajátos motívumokban sűrűsödnek. Kovács Emil Lajos képei a meghittség és otthon harmóniaáramait sugározzák.

Pierro della Francesca: Feltámadás (részlet)

Elsősorban a képzőművészet és irodalom kapcsolatáról akartam írni, de időközben rájöttem, hogy más művészetek is, mint például a zene és táncművészet, sok esetben dolgoztak fel irodalmi alkotásokat. Áttekintem tehát ezeket a kapcsolatokat, a régi koroktól napjainkig, természetesen csak nagy lépésekben, mivel nagyon gazdag múltra tekintenek vissza.

Kedei Zoltán: Fülöp Dénes

A makfalviak sok más kulturális tevékenységük mellett elindítottak képzőművészeti alkotótábort is. Ennek előzménye és közvetlen oka, hogy két aktív képzőművészük volt, Kusztos Endre és Suba László. El kell mondani, hogy Vass Albert enyedi rajztanár és festőművész is makfalvi származású volt. De népi alkotók is többen voltak, akik az agyagművességből emelkedtek ki (Molnár Dániel, Vass Áron).

Az ókori görög kultúra meghatározta az európai kultúra alakulását. Róma meghódította országukat, majd átvette ezt a kultúrát és közvetítésével hozzánk is eljutott. Tulajdonképpen a műveltség minden ágában nagyot alkottak, filozófiában, matematikában, művészetekben egyaránt.

Paulovics László

Több évtizedes szünet után Paulovics László kiállítása nemcsak egy életmű bemutatását, hanem egyben a művésszel és alkotásaival az újratalálkozást is jelentette a kolozsvári közönség számára. A művész több mint fel évszázados tevékenysége mély nyomot hagyott az erdélyi magyar közösség kulturális életében, és a Kolozsvári Művészeti Múzeumban augusztus 11-én megnyílt kiállítás ezt a tényt csak alátámasztani tudja. A múlt század ’60-as éveiben készült munkák mellett a Bánffy-palota termeiben megtekinthető volt a művész Németországban készült számos alkotása, illetve az elmúlt évtized színes olajfestményei is.

Sokan kétkedve gondolnak arra, hogy a matematika és a művészetek között kapcsolat lehet, mert két különböző alkotói felfogásról van szó. A művészet a fantázia, az érzelmek területe, míg a matematika a logika és a ráció segítségével old meg feladatokat. Ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, hogy nézzünk együtt utána néhány ilyen kapcsolatnak a képzőművészetben, a művészetekben és a természetben, továbbá vizsgáljuk meg, a mai kutatók miképp vélekednek erről a témáról.

csiksomlyoi székely szoba

Andory Aladics Zoltán (1899–1990) csíkszeredai fényképész módszeresen fényképezte a korabeli székelyföldi látványosságokat és a csíki népi életet.