Koppány Attila festőművész 1947. február 25-én született Fejér vármegyében, a Mezőföld nyugati peremén elhelyezkedő Enying városában. A Székesfehérvár legrégebb óta működő és egyik legrangosabb művészeti közösségének, a Derkovits Képzőművészeti Körnek volt a tagja. Mentorának vallja Ballagó Imre festőművészt, aki évtizedeken keresztül látta el a Kör vezetését.
Koppány Attila 1966 és 1971 között részesült művészeti képzésben a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karának Rajz és Formaismeretek Tanszékén, valamint az intézmény műtermeiben mélyítette el elméleti és gyakorlati tudását. Mentorai voltak a Műszaki Egyetem docensei, Boross Géza és Máriási (Masznyik) Iván festőművészek. Első önálló kiállítását 1968-ban rendezték meg Budapesten, azóta magyarországi és külföldi kiállítások rendszeres résztvevője. Lendületes, töretlen alkotómunkáját főként a budaörsi műtermében végzi.
1973-ban tagfelvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, továbbá tagja nívós művészeti szervezeteknek: a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének (MKISZ), a Magyar Festők Társaságának (MFT), a Magyar Vízfestők Társaságának, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak (MET), a Székesfehérvári Művészek Társaságának, a Budaörsi Művészek Társaságának, valamint alapító tagja és elnöke a Magyar Képzőművészek a Világban Egyesületnek. A győri Széchenyi István Egyetem Építészmérnöki Szakán létrehozta az ezredforduló időszakában a vizuális művészeti képzést, és hosszú ideig irányította a műtermi rajzoktatást. A festőművész Újgeometria című tárlatát Szende Árpád építész így értékelte: „A tárlat 29 képe mindegyike absztrakt festmény, és mind geometrikus szerkesztésű kompozíció. […] A kiállított képek csoportosítása persze önkényes, mégis mutatja a művészi tendenciákat, és a Koppány Attila gondolkodására oly jellemző sorozatok készítését. […] Szinte minden munkáján látszik a konstruáláson alapuló szerkesztés, kompozíció, és a (tér)geometria magabiztos, bravúros használata. Ez az absztrakt művészetnek alapvető sajátja. […] Némely műnek már a címében is megjelenik az építéshez, a városhoz való kötődés. Egy másik csoportot képeznek a jelként megalkotott művek. Vannak művek, amelyek jelenségre hívják fel a szemlélő figyelmét. […] Az alkotásokat áthatja a folyamatos művészi gondolkodás, de mindenekelőtt az a magas érzelmi töltés, ami a kontrasztos színhasználatban, a kompozíciók sodró lendületében nyilvánul meg leginkább. Különös, érzelmes kis felületek is megjelennek ritkán a kompozícióban, melyek azonban külön jelentéstartalommal tovább feszítik, az egyébként igen feszes komponálást. Külön szólnunk kell a biztos, tiszta, és leginkább telített színhasználatról, melyek a hangsúlyokat, a mozgást, a ritmust adják meg. Monokróm kép szinte alig található. Minden képet jellemez azonban a jó értelemben vett profizmus, a festőiség, a szép kompozíciók és a határozott kolorit.”
Művészeti tevékenységét számos díjjal és elismeréssel méltatták alkotói pályafutása során. 1963-ban és 1965-ben elnyerte a keszthelyi Helikoni Ünnepségek Képzőművészeti I. díját. 1970-ben a budapesti Műegyetem Képzőművészeti Pályázatának I. díjában részesült. 1977-ben a Székesfehérváron megrendezett Fejér megyei Képzőművészeti Pályázat díját vehette át, majd 1982-ben a Győr-Sopron Megyei Tárlat díjában részesítették.
2006-ban megkapta az In Memoriam 1956 című II. Országos Képzőművészeti Kiállítás I. díját. 2014-ben a Fehérvár Szalon különdíját nyerte el, ezt követően, 2015-ben neki ítélték az XX. Országos Portré Biennálé Arany Diploma fődíjat és Hatvan Polgármesterének díját. 2018-ban pedig a Kiskőrösön megrendezett Országos Petőfi Pályázat és Kiállítás II. díját kapta meg.
Sinkó István festőművész, művészeti író A realista absztrakt címmel írt méltatást Koppány Attila művészetéről: „Micsoda ellentmondás! Már hogyan lehetne realista, azaz valóságábrázoló épp egy olyan irányzat, amely sík, vagy térgeometriára épülő, esetleg organikus formákat ötvöző elemekből tevődik össze? […] Koppány Attila festészete ezekből a gyökerekből és korai előzményekből táplálkozik. Egy építész végzettségű művész számára nem okozhat gondot a formákkal való építkezés. Építkezés és formarendek alakítása. […]
Koppány az absztrakt festészet játékos-színes vonulatának képviselője, aki bátran emeli képei középpontjába a színkontrasztokat. Hideg-meleg, mennyiségi-minőségi, komplementer kontrasztok jelennek meg a festményeken, s teszik az amúgy is mozgalmas kompozíciókat még elevenebbé. Koppány a transzparenciát, az áttetszőséget is gyakran alkalmazza művein. S van képei sorában egy többször felbukkanó, néha rejtőzködve, néha főszereplőként feltűnő elem, a gúla.
A gúla forgatva, dőlve, prizmaként maga mellé állítva más hasonló sík- és térformákat képmeghatározó szereplő, sok-sok variáció központi eleme. […]
Lám elérkeztünk újra a kezdő gondolathoz. Lehet-e realista egy absztrakt mű? Mint olvashatjuk, láthatjuk, igen. Tekintsünk ilyen szemmel Koppány Attila festményeire.”
Koppány Attila művei megtalálhatók neves múzeumokban és közgyűjteményben, melyek közül említésre méltó a Magyar Nemzeti Galéria, a Xantus János Múzeum, a Szent István Király Múzeum, a Katona József Múzeum, a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Képzőművészeti Gyűjteménye, a Szöuli Művészeti Egyetem Kortárs Művészeti Gyűjteménye, valamint Közép-Európa Kortárs Galériája. Ugyanakkor alkotásai olyan magángyűjtemények részét képezik, mint a Körmendi Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény, a Haraszty Gyűjtemény, a Rechnitzer Gyűjtemény, a Matzon Gyűjtemény, a Mesterecsetek Gyűjtemény. Továbbá 2021 óta állandó kiállítása van szülővárosában, az enyingi Művelődési Központ dísztermében.
Bárány Terézia festőművész, művésznevén Bárány T. Rézia, 1952. december 13-án született a Fejér vármegyében található Pátkán. Székesfehérváron, a Derkovits Képzőművészeti Körben ismerkedett meg a képzőművészet alapjaival, majd a Budapesti Metropolitan Egyetem képalkotás szakán szerzett diplomát. Mentoraként Ballagó Imre festőművészt említi.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) Választmányában a Fejér Vármegyei művészek képviselője, továbbá tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének (MKISZ), a Magyar Grafikusok Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának (MFT), a Székesfehérvári Művészek Társaságának, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek, a Budaörsi Művészek Társaságának, a francia és magyar képzőművészeket összefogó Artistic Move Europe (AME) művésztársaságnak, valamint alapítója és alelnöke a Magyar Képzőművészek a Világban Egyesületnek (MKVE). A MAOE és a MKVE kiállításainak kurátora és szervezője, valamint kiállítási katalógusainak szerkesztője.
Fitz Péter művészettörténész Bárány Terézia székesfehérvári kiállításán elhangzott megnyitóbeszédében így méltatja a festőművészt: „A most bemutatott műtárgyegyüttes két nagy csoportra oszlik, igaz, csak formai szempontból, a szellemiség, a vezérmotívum mindkét egységnél azonos, ez pedig a KAPU motívum. »Kapuk a múltból, mögöttünk, kapuk előttünk, melyek mögött ragyogó fény vagy sötétség, vad, idegen táj fogad; átjárók, stációk, életünk lépcsői; küszöbök, melyeket át kell lépni vagy ugrani, de lehet, hogy meg kell mászni vagy alá kell merülni, hogy tovább jussunk, haladjunk a csúcs, vagy csak egy kisebb lépcső, a következő cél felé« – fogalmazta meg maga a művész saját kapufogalmát. Nehéz ehhez a tömör és lényeglátó leíráshoz még valamit hozzátenni.
Talán csak annyit, hogy a kapu, és különösen Bárány Terézia nyitott kapui a nyitottság jelképei, az átjárhatóság határozott felkiáltójelei. […] Különös együttest képeznek, az íves kapuforma szinte klasszikus megoldása éles ellentétet képez a lüktetően kaotikus kollázsszerű mögöttessel. Nyugtalanító, és mégis kiegyensúlyozott az összhatásuk. […]
Bárány Terézia korábbi munkásságából származnak: a szabályos, szigorú geometrikus-vonalas forma, és különösen kemény, fekete színük miatt, mint felkiáltójelek uralják az egész kompozíciót. Úgy választják ketté a két világot, hogy közben átjárást – átjárásokat – kínálnak egyik térből a másikba. […]
Nagyon fontos ebben a kiállításban, hogy alkotója úgy teremt új műveket, hogy korábbi irányát, gondolkodását, eredményeit megtartva és felhasználva lép tovább, új távlatokat nyitva meg saját maga és nézői számára.”
Bárány Terézia rendszeres résztvevője a magyarországi és a nemzetközi kiállításoknak, melyek közül említésre méltó a hatvani Országos Portré Biennálé (2009, 2011, 2013, 2015, 2017), a székesfehérvári Fehérvár Szalon (2012, 2014, 2016, 2018), a hódmezővásárhelyi 60. és 68. Vásárhelyi Őszi Tárlat (2013 és 2022), a győri Art Tárlat (2015), a kaposvári Groteszk Nemzetközi Képző- és Iparművészeti Pályázat Tárlata (2015, 2022), a Franciaországban megrendezett Salon d’Art Contemporain (2016), a mosonmagyaróvári In Memoriam 1956 III. Országos Képzőművészeti Kiállítás (2016), az Egerben, majd Budapesten is bemutatott Artistic Move Europe Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás (2017, 2018), valamint a XIX. Táblaképfestészeti Biennálé (2022), amelynek rendszeresen a szegedi Reök Palota kínál teret.
A Budaörsi Művészek Egyesülete és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület szervezésében 2020. március 2-án nyílt meg a budaörsi Zichy Majorban Bárány Terézia és Koppány Attila festőművészek Gesztus és geometria című kiállítása, amelyet Győrffy Sándor festőművész nyitott meg: „Bárány Terézia és Koppány Attila is arra tesz kísérletet festészetük eredményeit, mondhatnám szellemi teremtményeiket, lelki gyermekeiket közönség elé táró gesztusuk révén, hogy fent említett, ideálisnak mondható esetben létrejöjjön ez a gyümölcsöző, mindkét fél megelégedését szolgáló kapcsolat. Esetükben is – mint minden elkötelezett alkotó esetében – meg kell találnunk azokat a látásmód- és felfogásbeli, sajátos technikájú egyedi formákat, amelyek megkülönböztetik őket mind múltbéli, mind kortárs, és reményeink szerint jövőbeli hasonló szellemi feltöltődéssel és elkötelezettséggel alkotó, festő társaiktól. Vagyis, amelyek által valami új, érvényes mű jött létre, a maga egyedi jelenvalóságával, a maga igazságával, és itt az igazság kifejezést hangsúlyoznám. […] Tehát Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük. Gondolok például a természet, mint önmagában létező élő valóság, illetve alkotóelemeinek bizonyos pontokon megjelenő, megjelenített felbukkanásaira műveikben. Igaz, kettejük alkotó módszere, festészeti technikája erősen különbözik egymástól, fenti gondolatommal a több részletében is hasonló, egymásra talált, egymásra figyelő, egymáshoz idomuló lelki indíttatás alapélményére szerettem volna utalni. Ami talán nem eretnek gondolat olyan alkotópáros esetében, akik nemcsak közös kiállításaik megrendezésében, közös műtermük használatában, de életük mindennapjaiban is egymásra utaltságban élnek.
Bárány Terézia esetében talán könnyebben tetten érhető a természet szeretetének, szépségeinek megismerésére való kíváncsiságából és csodálásából fakadó szemlélet. Ez az ösztönös, majd festészeti tanulmányai útján elsajátított és egyre tudatosabbá váló képépítő módszer vezethetett egyéni látásmódbeli és sajátos technikai megoldásaihoz. Képei gyakran készülnek egy ritkán használt anyag, a bitugél, egy ipari szigetelőanyag felhasználásával. [...]
Terézia harmónia- és intuitív variálókészsége, gyakorlati megvalósító kézügyessége eredményeként jönnek létre autonóm és individuális művei. Olyan entitások, amelyeknek ugyan vannak rokonai kortárs magyar, illetve nemzetközi képzőművészeti alkotások között, de egyedire hangolt finom árnyalatokkal és színekkel, mint jellemző tulajdonságaikkal az anyagi és szellemi léptékek mellett érzelmi hatásokat is kiváltó személyes, mini univerzumokká nemesednek. [...] Bárány Terézia képalkotó módszere tágas terében helyet kaphatnak akár talált tárgyak festéklenyomatai, avagy különböző képépítő anyagok, mint például a homok, különböző ragasztóanyagok, akrilfestékek alkalmazásai. [...] Más esetben sajátos gesztusrendszerét hordozó képein a nyomhagyás jellegzetes szétfröccsenő festékcsomókban, csorgatott, gomolyagszerű, ágas-bogas festékvonal-labirintusokban, véletlenszerű alakzatokban ölt testet. [...]
Ezekben az akciófestészeti gesztusokat magukon viselő képekben nyilvánulnak meg legszabadabban az alkotó belső energiáinak eredményei, amikor a mintázatok, pillanatmotívumok szinte maguktól formálódnak, alakulnak ki és át. Bárány Terézia esetében tehát a láthatatlan dolgok, érzések, elrejtett titkos gondolatok kivetüléseivel találkozhatunk a bennük áramló belső energia jelenlétének rögzülései által.
Koppány Attila festészete maga a nagyvonalú, széles ívű változatosság. Rendkívül termékeny, mind mennyiségében, mind minőségében sokirányú, szélsőséges megoldásokat is felvállaló, folyamatosan változó életművét láthatjuk. Különböző alkotói periódusainak széles skáláján néha egymással párhuzamosan, máskor egy-egy technikai kifejezőeszköznél megállva jelentek meg és jelennek meg napjainkban is a rajzok, rézkarcok és litográfiák, elektrográfiák, festmények, síkplasztikák. Tehát munkásságának talán legfontosabb eleme, de mindenképpen egyik fő jellemzője a lehetséges kifejezésformák folyamatos keresése, majd segítségükkel újra és újra belehelyezve alkotói rész-produktumait a mindig megújuló erőteljes forma- és színvilággal létrehozott képalkotó életműbe. […]
Első megközelítésben a konstruktivista tradíció az uralkodó elem, az egyenes, ívelt és görbe vonalak által behatárolt terek, az általuk létrehozott kompozíciós rend és rendszer egysége az, amire épülnek ezek a művek. Ugyanakkor a szigorú rend feloldásaként megjelenik a dekorativitásra való hajlam is a harmonikus látvány elősegítőjeként, mintegy szintetizálva a kétfajta festői lehetőséget. Ezt a képi világot egy folyamatosan alakuló, változó, általános megjelenésében mégis egységes, gyakran visszatérő motívumokból építkező műegyüttesként hozta létre és láttatja velünk alkotója.
Koppány Attila esetében is művészetének egyik legfontosabb jellemzője az a látásmódbeli, személyes technikai megoldásokat kínáló, a hasonló képalkotó módszerekkel dolgozó társaitól való különbözőség, amit az ő saját igazságának nevezhetünk. Az újrakonstruált, új formavilágukban új jelentéssel felruházott, új mondanivalót közvetíteni szándékozó képi elemeknek összekapcsolása, összeállítása révén bontakozik ki az a másoktól erőteljesen különböző képi világ a maga felismerhető egyedi mivoltában, ami Koppány Attila festészetének legfőbb jellemzője.
Ez a festői értékelés és munkamódszer a helyes természetismeret mellett helyes önismeretet is követel a szellemi életmódot választott alkotótól, amelynek ismérvei a magas szintű szakmai tudás mellett a kitartó türelem és munka, a töretlen akarat, és ami a legfontosabb, az őszinte hit. […]
Koppány Attila műveire gyakran jellemző a kettős képépítés. A többnyire monokróm színes geometrikus formák és a köztük néha csak rejtetten, jelzésszerűen, máskor erőteljesebben, hangsúlyosabb jelenléttel fellelhető absztrahált természeti motívumokra utaló organikus elemek egysége tárul elénk. [...] Tudatosság a szerkesztésben, ösztönös pillanatok a kivitelezésben, konkrét koncepció és gesztusszerű kifejezés. Mindez együttesen adja azt a látványt, amit Koppány-stílusnak nevezhetünk. [...] Bízzunk abban, hogy Bárány Terézia és Koppány Attila is azon festők sorába illeszkednek, akik a nagy elődhöz hasonlóan személyiségükkel és az abból fakadó alkotói jelenlétükkel színesebbé tenni, gazdagítani tudják vizuális kultúránkat.”
