Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Huszonöt éves a makfalvi művésztábor

A makfalviak sok más kulturális tevékenységük mellett elindítottak képzőművészeti alkotótábort is. Ennek előzménye és közvetlen oka, hogy két aktív képzőművészük volt, Kusztos Endre és Suba László. El kell mondani, hogy Vass Albert enyedi rajztanár és festőművész is makfalvi származású volt. De népi alkotók is többen voltak, akik az agyagművességből emelkedtek ki (Molnár Dániel, Vass Áron).


Kedei Zoltán: Fülöp Dénes

Az indítás néhai Fülöp Dénes tanár nevéhez fűződik, aki a helyi néprajzi múzeum megvalósítása mellett irodalmi műsorokat is szervezett. Kusztos Endre képzőművésszel és Nagy Pál képzőművésztanárral 1979-ben elhatározták egy képzőművészeti alkotótábor létrehozását. A kezdeti szakaszban a tábor fenntartását a helyi gazdák és a község mindenkori vezetői vállalták. De véleményem szerint azért mentek a dolgok gördülékenyen, mert a falu népe melléjük állott, sőt büszkék és érdeklődők voltak. A makfalviak tudatában benne van az, hogy valaha itt működött a Wesselényi Kollégium, amelynek célja az volt, hogy az elemi iskola után tovább képezze a fiatalokat a fejlett mezőgazdasági ismeretek és az általános műveltség irányába. A tábor története során voltak nehézségek is, amit az államnak az élelmiszerellátás szabályozására, illetve lecsökkentésére vonatkozó rendeletei idéztek elő. Ehhez hozzájárult a Szekuritáte állandó vizsgálódása a kulturális rendezvények alkalmával.

A rendszerváltás után lassan rendeződtek a tábor fenntartása körüli gondok, részben pályázati lehetőségekkel, valamint a Helyi Tanács keretében működő panzió segítségével. Az alkotótábor indításában és szellemiségében a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolának és az ott tanító tanároknak volt nagy szerepe. Ezek a tanárok Bordi András, Barabás István, Incze István, Piskolti Gábor tanítványaikba nevelték a természet szeretetét. A fiatal Nagy Pál pedig az újszerű gondolkodást adta diákjainak. Tehát úgy is fogalmazhatnánk, hogy a makfalvi alkotótábor indulásakor a vásárhelyi művészekre számíthatott. Ez a részvétel később kiszélesedett máshonnan érkező művészekkel, ahogyan ma is történik. Mégis elmondhatjuk, hogy a vásárhelyi vonzáskör érvényesül. Mindezt erősíti az a tény is, hogy a tábort a vásárhelyi sajtó népszerűsíti (Nagy Miklós Kund, művészeti író) és az, hogy Nagy Pál tragikus halála után, tisztelettel a gazdag művészeti és művészpedagógusi munkásságáért a tábor felvette az ő nevét. A tábort meglátogatta Banner Zoltán művészettörténész is, az erdélyi művészet szakértője. Szemléletében szerepel a természethez és a történelemhez való közeledés, illetve tanúságtétel. A művész szemével, eszével és érzéseivel is értékel, tanúja a valóságnak, és ezt a valóságot akarja az emberek elé tárni.

Ezen a nyáron, 2017-ben volt a 25. alkotótábor, tehát egy évfordulós esemény, ami megérdemli, hogy ismét a célokra, távlatokra összpontosítsunk. Ezzel kapcsolatosan egy beszélgetést folytattunk néhány művésszel. A hagyományőrzés, a még létező tárgyi és épített örökség feltárását és bemutatását most is fő feladatuknak tekintik, mert tanúi vagyunk az értékek gyors megsemmisülésének. Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész szerint ezek az épületek, tárgyak emlékeztetik a falu szellemi hagyományaira, emberi értékeire. Kalló László festőművész úgy gondolja, hogy a kísérleti művészetnek is ott a helye a táborban, de azt jobban lehet művelni műtermi körülmények között. Bálint Zsigmond fotóival bizonyítja azt, hogy fontos és szükséges ápolniuk a falusi embereknek a meglévő kapcsolataikat. A tábor feladata az is, hogy az emberek megismerjék a művészek munkáját, valamint az, hogy a művészek feltáró munkájukkal segítsék a vidéki világ megismerését. Fülöp Irén tanárnő, aki férje Fülöp Dénes eltávozása után a tábor főszervezője, úgy gondolja, hogy a tábor feladata az is, hogy befogadja a népi alkotókat. Ilyen helységben, ahol a szövés-fonás, az agyagművesség virágzott hajdanán, természetes dolog lenne az ilyen jellegű tevékenységek támogatása. A tábor vezetői arra is törekednek, hogy az idős művészek mellett mindig legyenek fiatalok, akik folytatják az idősek munkáját, de ugyanakkor új szemléletet is hoznak a tábor életébe. A táborszervezésben is történt fiatalítás, így Péterfi Levente tanár vette át ezt a munkát, amit hozzáértéssel végez.

A művészek alkotómunkájának eredményeként működik a Makfalvi Pincegaléria, ahol az itt járt művészek alkotásai megtekinthetők. Van külön terme a falu két szülöttének, Kusztos Endrének, illetve Suba Lászlónak, akinek néhány köztéri szobra is megtalálható. A továbbiakban bemutatnék néhány művészt, aki mindig a makfalvi tábor hűséges résztvevője volt.

Kusztos Endre Makfalván született, és a tábor kezdeményezői között tartjuk számon. Egész művészeti munkássága az erdélyi táj, a dombok, völgyek, fák világát idézi. Munkásságának utolsó szakaszában a törött fa tragédiáját mutatta be, ezzel az emberi sorsnak állított drámai képeket. Művészete egyetemes, emberi. Egyik kritikusa a „székely csúcsív” megalkotójának nevezi.


Sz. Kovács Géza: Régi ház

Sz. Kovács Géza Székelyszentkirályon született, Székelyudvarhely mellett. A képzőművészeti főiskola elvégzése után Segesváron telepedett le. Ő is a makfalvi tábor állandó résztvevője. Lelkében hordozza a székely ember, táj és épített örökség világát. Munkásságának része a grafika is, amelyekkel kiadványokat illusztrál. A tájábrázoláson kívül kompozíciókban történelmünk eseményeit is megjeleníti. Rajztudásával, színeivel, kompozíciós készségével méltán nyerte el a kritika elismerését. Nagy Dalma marosvásárhelyi képzőművész, munkáiban reflektál az erdélyi motívumokra, az erdélyi tájra vagy tárgyi hagyatékokra. Ezt, realisztikusan vagy stilizálva teszi, miközben egyetemes gondolatokig is eljut. Nagy hozzáértéssel rendezi meg a táborzárással járó kiállításokat, megmutatva kurátori tehetségét.

Kedei Zoltán festőművész is a tábor támogatói közé tartozik. Életét a rajz, festés és irodalmi alkotás tölti ki. Munkáiban történelmünk tragikus eseményei, épített örökségünk, környezetünk emberei jelennek meg. A marosvásárhelyi várban található műtermében irodalmi és művészeti találkozóknak biztosít helyet. Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész dokumentációs munkásságával járul hozzá a tábor munkájának gazdagításához. Őt érdeklik az emberek, a tárgyi értékek, a szokások, ezeket pedig művészi tehetséggel mutatja be.


Kusztos Endre: Székely csúcsív

A tábor résztvevői és a község vezetői úgy gondolják, hogy a tábor munkáját folytatni kell. Itt meg kell gondolni, hogy mivel lehetne tovább gazdagítani az alkotótábor tevékenységét. A falu, a tábor kezdeteitől máig sok változáson ment át. Az idős emberek nemzedékét fiatalok vették át. A jelenlegi helyzetben a munkahely hiánya miatt a fiatalok nagy része városra költözik, vagy ingázik. Fontos lenne, hogy a táborszervezők ismét megnyerjék az új közönség széleskörű érdeklődését, támogatását. Be kellene vonni az iskolásokat is párhuzamos kulturális tevékenységekbe, a művészet jobb megismerésébe.

A falu előtt is nagy kihívások állnak, mert nem könnyű megtalálni azokat az utakat, amelyek munkahelyteremtéséhez vezetnek. De egyetértünk abban, hogy tenni kell minden téren azért, hogy mindenki megtalálja a helyét, és ne kelljen más otthont keresnie. A művészek sokat tesznek a falu kulturális életének gazdagításáért és annak népszerűsítéséért.

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Talán ezért aktuálisak ma is Bocskai Vince kisplasztikái, mert nagyon emberiek és mélységesen őszinték. E szobrok zömének születésekor a kimondott igaz szóért akár börtön is járt. Ez a kor volt, amikor a művészek és a nézők a szimbolikus jelhasználat okán mint cinkosok összekacsintottak. A jelbeszéd, a titok, a szimbólum tartotta a lelket az emberekben.

Földlakó lévén az ember együtt élt a kővel, mint földünkhöz tartozó képződménnyel. A kőhöz való viszonyunk valamelyest változott az idők folyamán, főképp a kő felhasználásának és a vele kapcsolatos ideák szempontjából. Mindenki másképpen közeledik a kőhöz. Az építő a neki való alkalmasságot, a szobrász a faraghatóságot, az esztétikai látványt látja benne, a nők és más érdekeltek egy része a drágaköveknek lesz az ismerője.

kovács emil lajos

Vannak metszéspontjai a monumentalitásnak és az anyagtalan repülésnek: megrendülés, végtelen utazás és rejtett öröm, amelyet a szellem misztikája közvetít, és olykor láthatóvá válik az érzékek számára is. Többdimenziós történetek és többsíkú látomások gyűrűznek be. A kép előtti egyidejűség megnyitja az utat a végtelenbe. Kovács Emil Lajos világa folyamatosan alakuló univerzum, és oly módon nyitott az egyetemes misztériumokra, hogy az ősegység és végső harmónia intenzív áradása felfokozottá válik. Az empátia dialogizáló elemei sajátos motívumokban sűrűsödnek. Kovács Emil Lajos képei a meghittség és otthon harmóniaáramait sugározzák.

Pierro della Francesca: Feltámadás (részlet)

Elsősorban a képzőművészet és irodalom kapcsolatáról akartam írni, de időközben rájöttem, hogy más művészetek is, mint például a zene és táncművészet, sok esetben dolgoztak fel irodalmi alkotásokat. Áttekintem tehát ezeket a kapcsolatokat, a régi koroktól napjainkig, természetesen csak nagy lépésekben, mivel nagyon gazdag múltra tekintenek vissza.

Az ókori görög kultúra meghatározta az európai kultúra alakulását. Róma meghódította országukat, majd átvette ezt a kultúrát és közvetítésével hozzánk is eljutott. Tulajdonképpen a műveltség minden ágában nagyot alkottak, filozófiában, matematikában, művészetekben egyaránt.

Paulovics László

Több évtizedes szünet után Paulovics László kiállítása nemcsak egy életmű bemutatását, hanem egyben a művésszel és alkotásaival az újratalálkozást is jelentette a kolozsvári közönség számára. A művész több mint fel évszázados tevékenysége mély nyomot hagyott az erdélyi magyar közösség kulturális életében, és a Kolozsvári Művészeti Múzeumban augusztus 11-én megnyílt kiállítás ezt a tényt csak alátámasztani tudja. A múlt század ’60-as éveiben készült munkák mellett a Bánffy-palota termeiben megtekinthető volt a művész Németországban készült számos alkotása, illetve az elmúlt évtized színes olajfestményei is.

Sokan kétkedve gondolnak arra, hogy a matematika és a művészetek között kapcsolat lehet, mert két különböző alkotói felfogásról van szó. A művészet a fantázia, az érzelmek területe, míg a matematika a logika és a ráció segítségével old meg feladatokat. Ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, hogy nézzünk együtt utána néhány ilyen kapcsolatnak a képzőművészetben, a művészetekben és a természetben, továbbá vizsgáljuk meg, a mai kutatók miképp vélekednek erről a témáról.

csiksomlyoi székely szoba

Andory Aladics Zoltán (1899–1990) csíkszeredai fényképész módszeresen fényképezte a korabeli székelyföldi látványosságokat és a csíki népi életet.

Torda alabástrom

A tordai alabástrom a Borrévtől Tordatúrig terjedő hegyvonulatban található. Jelenleg a Mészkő határában levő bányából termelik ki és gipsz előállítására használják. Régen több bányát ismertek, ilyen volt a Farkasőri, a Szarvas, a Fehér-kő, a Szőke-domb, és elmondások szerint Mészkő határában, Sinfalva közelében is található barna és sárga alabástrom. A mészkőiek emlékezete szerint az alabástrom feldolgozásának kezdetei egy Jobbágy nevű családhoz fűződnek, később Tordán is alakultak műhelyek. Készítettek vázát, éjjeli lámpát, csillárt, tintatartót, hamuzót, cukortartót. A csillárt és a lámpát áttetsző alabástromból készítették, ezek több részből álltak, összeillesztésükhöz csöveket és csavarokat használtak.

Nagy Ödön emlékére

„A gyász feketéje nem a jelenbeli kutatások múltból eredő emlékezetmaradványok utáni sikertelenséget fojtja magába, hanem azt, hogy hány lehetőséget megragadhattunk volna.”

Vass Áron: Bivaly (égetett agyag)

Néhány szobrászról akarok írni, akiknek a munkáit jobban ismerem, egyesek a főiskolán engem is tanítottak, másokat személyesen is ismertem. Azért teszem, mert úgy gondolom, hogy az emberek kevesebbet tudnak a szobrászatról, mint a festészetről. Például minden gyermek rajzol és fest, de szobrot nem nagyon készít és a megfelelő anyagokkal sem tud bánni. Mielőtt rátérek a szobrászokra – Fadrusz János, Medgyessy Ferenc, Borsos Miklós, Étienne Hajdu, Benczédi Sándor, Kós András, Vetró Artúr, Korondi Jenő, Vass Áron – tekintsük át röviden a szobrászat történetét.

A 19. század végén megkezdődtek a pszichológiai kutatások a művészet értelmezéséről. A kutatók jórészt német ajkúak voltak, de a 20. században bekapcsolódtak mások is. Heinrich Wölfflin (1864–1945) művészettörténész azt hangsúlyozta, hogy az építészetet csak a pszichológia segítségével érthetjük meg teljes mértékben.

bodosi dániel - árnyékban

Bodosi Dániel számára tehát a festészet nem stílus, nem a korszerű festői irányzat és kifejezési eszközök kérdése volt, hanem az a „végtelen elmerülés” a minden esetlegestől megtisztított életben, hogy keresse és megtalálja Isten képét az Őt, a művészt dajkáló, felemelő erdővidéki Mindenségben.

Boroso Miklós szobrászművész

1922 tavaszán érkezett meg a család Győrbe. Ott döbbent rá a fiatal Borsos Miklós, hogy mit veszített a szülőváros elhagyásával. „Erdélyben már büdös magyarok voltunk – írja önéletírásában – Magyarországon, Győrben menekültek lettünk. Mindennap hallottuk a sértő szót: »menekültek«. Idegenek!”

Halmágyi Katalin - kiállítás

Huszonöt éve annak, hogy a Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulóján az akkor már harmadik ízben megtartott Kőrösi Csoma Sándor Napok rendezvénysorozatán belül nyitotta meg kapuit az elő Csoma-kiállítás.