Gedeon Zoltán kolozsvári festő- és grafikusművész, egyetemi tanár, a Barabás Miklós Céh tagja 99. születésnapja alkalmából június 26-án, Mosonmagyaróváron mikrokiállítást rendezett családja és barátai körében.
Gedeon Zoltán
Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte 1943-ban, ezt követően 1945-ig katonai szolgálatot teljesített. 1945 januárjában orosz fogságba került, 1948. december 6-án szabadult. Hazatérését követően Lévai Ildikó pedagógussal kötött házasságot 1949-ben. 1950-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett: tanulmányait 1955-ben fejezte be a grafika–festészet–pedagógia szakon. 1958-ban a kolozsvári Tanárképző Egyetem adjunktusa lett. 1960 és 1970 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Rajzkatedráján volt előadótanár. 1970 és 1984 között a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanított magyar és román nyelven. Alkotói pályája során nagyon sok közös és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön, közben pedig számos cikke, könyve, tanulmánya jelent meg. Felesége 91 évesen, 72 év házasság után hunyt el 2021. március 31-én, ezt követően Gedeon Zoltán mosonmagyaróvári rokonai körében lelt vigasztalódásra.
A családi körben megrendezett eseményen a művész pár korábbi grafikáját, olajfestményét és rézkarc munkáját állították ki. Gedeon Zoltán szeretettel üdvözölte családtagjait, barátait, majd kifejezte örömét, hogy „ebben a mikroformában, kedves kis helyiségben megtekinthető pár alkotása”, amelyek gondolatban visszaviszik őt és a nézőket Kolozsvárra, szülőföldjére és a természetbe.
Velastin Ildikó a család részéről köszöntötte az egybegyűlteket, szívhez szóló beszédében kitért arra, hogy Zoltán bácsi a család büszkesége, aki nemcsak alkotásaival, hanem életpályájával is példát mutatott az utódoknak: „Elmondhatatlanul büszkék vagyunk arra, hogy családunk egyik tagja nyomot hagy a társadalomban munkásságával a jövő generációjának.” Majd hozzátette, hogy Zoltán bácsi életútja igazi példaként állhat mindenki előtt, hiszen többször is hajszálon múlott az élete, de élni akarása és a Gondviselő akarata által mindig meg tudott menekülni. Zárógondolatként Velastin Ildikó felidézte Zoltán bácsi mottóját, amely minden élethelyzetben eszébe jut, és amelyből máig erőt tud meríteni: „Életre voltam ítélve!”
Ezt követően Bíró Sára, a család barátja a művészről szólt pár szót: „Zoltán bácsi művész, a kor embere, aki mai napig érzékenyen és művészi igényességgel reagál az őt körülvevő világra. Munkái az energikus, kísérletező, kreatív és inventív művész képét tükrözik vissza.” A művész több munkáját is ismerve azt a következtetést vonta le, hogy azokat az állandó technikai kísérletezés jellemezte: „Egymást követő stíluskorszakai között van klasszikus, modern, realista, absztrakt, technikák szempontjából az egyik legváltozatosabb művész, akivel valaha találkoztam. Olaj, pasztell, akvarellgrafika, linóleummetszet, kollográfia, szitagrafika, celluloidmetszet, rézkarc, monotípia – hogy csak párat említsünk, a teljesség igénye nélkül, azokból a technikákból, amelyekkel Zoltán bácsi művészetében találkozhatunk.”
Az ünnepség végén Gedeon Zoltán kifejtette vágyát, ami szerint a 100. születésnapját Kolozsváron nagyobb körben, több munkáját bemutató kiállítás keretében szeretné megünnepelni.
Családtagjai, barátai, közeli és távoli ismerősei mind jókívánságukat küldik a 99 éves Zoltán bácsinak!
