Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Fodor Nagy Éva lélekmadarai a Klubgalériában

Idestova 13 éve vezetem a kolozsvári Báthory Gimnázium rajzkatedráját, egy év kivételével rendszeresen osztályfőnök is voltam. Közben évente végigszurkoltam diákjaim júniusi tanévzáró ballagásait. Arra is emlékszem, hogy ezeken az ünnepségeken a számos kiosztott díj között igen előkelő helyen szerepelt és szerepel ma is a Fodor Éva irodalmi díj. Az évek során sok, ma már ismert, neves személyiség vehette át pályafutása kezdetén ezt a rangos díjat. Azóta már a Fodor Éva-díjasok találkozóját is megtartották ugyanitt a Klubgalériában.


Tímár Ágnes igazgatónő, Fodor Nagy Éva és a szerző (Iszlai Edit felvétele)

A díjat volt báthorys osztálytársak alapították, majd az összegyűlt pénzt a Fodor család megduplázta, így került bankbetétbe. Ez, a Csipike szülőatyja, Fodor Sándor író és kedves felesége által kezelt díj még messzibbre visz emlékeimben. Az 1970-es évek elején, a családot ért tragikus fordulat, Évike leányuk elvesztése az én nemzedékem vesztesége volt. Ismertem Évikét, én ballagás előtt álltam a Brassaiban, ő a Báthory elődiskolájába, a 11-esbe járt. Mindannyiunkat villámcsapásként ért a rettenetes hír.


Falu a domboldalon, akvarell

2013 novemberében hogyne hívtam volna meg Fodor Nagy Éva művésztársamat kiállítani a Báthory Klubgalériájába? Azt a művésznőt, akinek a tragédiát követően 5 éves bezárkózás után volt ereje újra ecsetet ragadni és remekműveket alkotni. Akivel azóta közös alkotótáborban is voltam Zsobokon, ahol aztán közelebbről is megismerhettem művészi és emberi kvalitásait, nagyságát.

Ha jól számoltam, ez most a harmincharmadik egyéni kiállítása. Még valamikor a nyár folyamán egyeztettünk, hogy 16 képet állítunk ki, aztán novemberben meglátogattam patinás, Erzsébet úti házában. A lakásban illatos szantálpálcika füstölgött, kávézgattunk, beszélgettünk, nézegettük munkáit. Végül nehéz szívvel tettem félre sok jobbnál jobb képét, melyre már nem jutott volna hely a Klubgalériában. Ott motoszkált bennem a Művészeti Múzeumban 2001-ben rendezett retrospektív kiállításának emléke. A Bánffy-palota öt nagy földszinti termében 92 alkotása volt kiállítva. Akkor készült az a remek katalógus is, melyet azóta többször áttanulmányoztam.   

Sok jót írtak már neves műtörténészek Fodor Nagy Éva képeiről, munkásságáról, például Murádin Jenő, Ditrói Ervin, Banner Zoltán, Németh Júlia, Viorica Guy Marica, Alexandra Rus s még sokan mások. A Klubgaléria bejáratánál kifüggesztettük a művésznő fontosabb életrajzi adatait és kiállításai kronologikus sorrendjét. A továbbiakban itt csak nagyon röviden szemelgetek ebből.


Falusi utca, akvarell

Fodor Nagy Éva 1928. február 2-án született Petrozsényban értelmiségi családban. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a gimnáziumi éveket Nagyszebenben az Evangélikus Iskolában, később az Orsolya Nővéreknél, majd a Ferences Nővéreknél töltötte. Végül a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban érettségizett. Művészi tehetségére már ekkor felfigyeltek tanárai. 1956-ban államvizsgázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol olyan neves tanárok keze alatt tanulhatta a szakmát, mint Kádár Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor. 1951-ben házasodtak össze Fodor Sándor íróval, két leányuk született, Éva és Eszter.

Ha beletekintünk több mint hat évtizedes képzőművészi munkásságába, ennek számos stációját sorolhatjuk fel. Több hazai és külföldi egyéni tárlat mellett számos csoportos kiállításon vett részt. Petrozsényi, lupényi, temesvári, bukaresti, craiovai, zilahi, szilágysomlyói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, kovásznai szereplése mellett olyan kolozsvári galériákban rendezett többször is egyéni tárlatot, mint a főtéri Kis Galéria, a Filo Galéria, az Egyetemi Könyvtár Galériája, a Reményik Sándor Galéria, sőt a fiatalok kö-rében igen népszerű Bulgakov Kávéházban is. De ugyanúgy rendezett több egyéni tárlatot Budapesten is, például az Andrássy úti Galériában, a Pataky Galériában, a Bocskai Galériában, az EME kiállítótermében. Kiállítása volt Izraelben is, és ne maradjon ki a felsorolásból két nagy retrospektív tárlata sem, mindkettő a Kolozsvári Művészeti Múzeumban volt látható 1998-ban, illetve 2001-ben. Alkotóévei alatt számtalan könyvborítót és -illusztrációt készített, 25 éves együttműködés köti össze a Napsugár gyermeklappal. Régóta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, úgyszintén a Barabás Miklós Céhnek is. A világ sok köz- és magángyűjteményében őrzik munkáit, a Kolozsvári Művészeti Múzeum mellett olyan országokban, mint Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia, Svédország, Svájc, Izrael, az Amerikai Egyesült Államok stb.

A Klubgalériában kiállított képek is bizonyítják, Fodor Nagy Éva igazi nagy formátumú alkotóművész, képei magas művészi színvonalon készültek. Ezt a speciális festészeti technikát, az akvarellt ő is a tökélyre vitte, akárcsak nagynevű elődei – gondolok itt Nagy Imrére, Bene Józsefre, Bordi Andrásra, vagy a női akvarellisták olyan képviselőire, mint Brósz Irma, Ferenczy Júlia vagy akár Balaskóné Osváth Zsuzsa. De emlékezzünk egy iskolánkhoz kötődő és méltánytalanul elfeledett akvarellistára is, Diviaczky Rezsőre, aki annak idején a két világháború között a piarista főgimnázium és a Marianum rajztanáraként évente rendezett emlékezetes egyéni akvarell-kiállításokat, s aki 1971. február 17-én hunyt el, 95. születésnapján.

Mostani kiállításunkra tematikailag mindenből válogattunk. Láthatók portrék, tájképek, csendéletek és egy újabb kori „lélekmadarak” kompozíció is. A művésznő eddigi képei nagy részét 12 gazdag ciklusba rendezte, úgymint: A lélek tájai, Tükröződések, A helyek szelleme, A hallgatás sebei, Madarak és angyalok stb. Itteni munkái is ráirányítják tekintetünket a minket körülvevő szépségekre. Számára ezek a legnemesebb ihletforrások és ő ezek hűséges közvetítője, legyen az egy-egy portré hiteles lélekábrázolása, vagy egy petrozsényi, ifjúkori tájélmény, havasi táj, hargitai fenyves hegyi patakkal, akár lankás, dimbes-dombos kalotaszegi táj vagy városi utcarészlet kertes házakkal; de ugyanezt mondhatjuk egy-egy gazdagon terebélyesedő virágcsendéletről is.

Többen felfigyeltek már a képein megjelenő kékes, de még inkább zöldes dominanciákra, az itt-ott ismétlődő szürkés-barnákra, akvarelljeinek folthatásos gyöngyházcsillogására.

Galériánk gyönyörű barokk festőállványára helyeztük a tárlat egyetlen újabb kori, áthallásos képét, jelezvén, hogy a művész csapongó képzelete a mélylélektan fogalomtárában is otthonosan mozog. Ez a kompozíciós kép – a sirályok tánca a napfényes tenger felett – szinte szimbolikus értelmet kap. Kívánjuk, hogy Fodor Nagy Éva lélekmadarai, álommadarai még sokáig cikázzanak képzőművészetünk egén.

Azóta már a Fodor Éva-díjasok találkozóját is megtartották ugyanitt a Klubgalériában. A díjat volt báthorys osztálytársak alapították, majd az összegyűlt pénzt a Fodor család megduplázta, így került bankbetétbe. Ez, a Csipike szülőatyja, Fodor Sándor író és kedves felesége által kezelt díj még messzibbre visz emlékeimben. Az 1970-es évek elején, a családot ért tragikus fordulat, Évike leányuk elvesztése az én nemzedékem vesztesége volt. Ismertem Évikét, én ballagás előtt álltam a Brassaiban, ő a Báthory elődiskolájába, a 11-esbe járt. Mindannyiunkat villámcsapásként ért a rettenetes hír.

2013 novemberében hogyne hívtam volna meg Fodor Nagy Éva művésztársamat kiállítani a Báthory Klubgalériájába? Azt a művésznőt, akinek a tragédiát követően 5 éves bezárkózás után volt ereje újra ecsetet ragadni és remekműveket alkotni. Akivel azóta közös alkotótáborban is voltam Zsobokon, ahol aztán közelebbről is megismerhettem művészi és emberi kvalitásait, nagyságát.

Ha jól számoltam, ez most a harmincharmadik egyéni kiállítása. Még valamikor a nyár folyamán egyeztettünk, hogy 16 képet állítunk ki, aztán novemberben meglátogattam patinás, Erzsébet úti házában. A lakásban illatos szantálpálcika füstölgött, kávézgattunk, beszélgettünk, nézegettük munkáit. Végül nehéz szívvel tettem félre sok jobbnál jobb képét, melyre már nem jutott volna hely a Klubgalériában. Ott motoszkált bennem a Művészeti Múzeumban 2001-ben rendezett retrospektív kiállításának emléke. A Bánffy-palota öt nagy földszinti termében 92 alkotása volt kiállítva. Akkor készült az a remek katalógus is, melyet azóta többször áttanulmányoztam.  

Sok jót írtak már neves műtörténészek Fodor Nagy Éva képeiről, munkásságáról, például Murádin Jenő, Ditrói Ervin, Banner Zoltán, Németh Júlia, Viorica Guy Marica, Alexandra Rus s még sokan mások. A Klubgaléria bejáratánál kifüggesztettük a művésznő fontosabb életrajzi adatait és kiállításai kronologikus sorrendjét. A továbbiakban itt csak nagyon röviden szemelgetek ebből.

Fodor Nagy Éva 1928. február 2-án született Petrozsényban értelmiségi családban. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a gimnáziumi éveket Nagyszebenben az Evangélikus Iskolában, később az Orsolya Nővéreknél, majd a Ferences Nővéreknél töltötte. Végül a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban érettségizett. Művészi tehetségére már ekkor felfigyeltek tanárai. 1956-ban államvizsgázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol olyan neves tanárok keze alatt tanulhatta a szakmát, mint Kádár Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor. 1951-ben házasodtak össze Fodor Sándor íróval, két leányuk született, Éva és Eszter.

Ha beletekintünk több mint hat évtizedes képzőművészi munkásságába, ennek számos stációját sorolhatjuk fel. Több hazai és külföldi egyéni tárlat mellett számos csoportos kiállításon vett részt. Petrozsényi, lupényi, temesvári, bukaresti, craiovai, zilahi, szilágysomlyói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, kovásznai szereplése mellett olyan kolozsvári galériákban rendezett többször is egyéni tárlatot, mint a főtéri Kis Galéria, a Filo Galéria, az Egyetemi Könyvtár Galériája, a Reményik Sándor Galéria, sőt a fiatalok kö-rében igen népszerű Bulgakov Kávéházban is. De ugyanúgy rendezett több egyéni tárlatot Budapesten is, például az Andrássy úti Galériában, a Pataky Galériában, a Bocskai Galériában, az EME kiállítótermében. Kiállítása volt Izraelben is, és ne maradjon ki a felsorolásból két nagy retrospektív tárlata sem, mindkettő a Kolozsvári Művészeti Múzeumban volt látható 1998-ban, illetve 2001-ben. Alkotóévei alatt számtalan könyvborítót és -illusztrációt készített, 25 éves együttműködés köti össze a Napsugár gyermeklappal. Régóta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, úgyszintén a Barabás Miklós Céhnek is. A világ sok köz- és magángyűjteményében őrzik munkáit, a Kolozsvári Művészeti Múzeum mellett olyan országokban, mint Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia, Svédország, Svájc, Izrael, az Amerikai Egyesült Államok stb.

A Klubgalériában kiállított képek is bizonyítják, Fodor Nagy Éva igazi nagy formátumú alkotóművész, képei magas művészi színvonalon készültek. Ezt a speciális festészeti technikát, az akvarellt ő is a tökélyre vitte, akárcsak nagynevű elődei – gondolok itt Nagy Imrére, Bene Józsefre, Bordi Andrásra, vagy a női akvarellisták olyan képviselőire, mint Brósz Irma, Ferenczy Júlia vagy akár Balaskóné Osváth Zsuzsa. De emlékezzünk egy iskolánkhoz kötődő és méltánytalanul elfeledett akvarellistára is, Diviaczky Rezsőre, aki annak idején a két világháború között a piarista főgimnázium és a Marianum rajztanáraként évente rendezett emlékezetes egyéni akvarell-kiállításokat, s aki 1971. február 17-én hunyt el, 95. születésnapján.

Mostani kiállításunkra tematikailag mindenből válogattunk. Láthatók portrék, tájképek, csendéletek és egy újabb kori „lélekmadarak” kompozíció is. A művésznő eddigi képei nagy részét 12 gazdag ciklusba rendezte, úgymint: A lélek tájai, Tükröződések, A helyek szelleme, A hallgatás sebei, Madarak és angyalok stb. Itteni munkái is ráirányítják tekintetünket a minket körülvevő szépségekre. Számára ezek a legnemesebb ihletforrások és ő ezek hűséges közvetítője, legyen az egy-egy portré hiteles lélekábrázolása, vagy egy petrozsényi, ifjúkori tájélmény, havasi táj, hargitai fenyves hegyi patakkal, akár lankás, dimbes-dombos kalotaszegi táj vagy városi utcarészlet kertes házakkal; de ugyanezt mondhatjuk egy-egy gazdagon terebélyesedő virágcsendéletről is.

Többen felfigyeltek már a képein megjelenő kékes, de még inkább zöldes dominanciákra, az itt-ott ismétlődő szürkés-barnákra, akvarelljeinek folthatásos gyöngyházcsillogására.

Galériánk gyönyörű barokk festőállványára helyeztük a tárlat egyetlen újabb kori, áthallásos képét, jelezvén, hogy a művész csapongó képzelete a mélylélektan fogalomtárában is otthonosan mozog. Ez a kompozíciós kép – a sirályok tánca a napfényes tenger felett – szinte szimbolikus értelmet kap. Kívánjuk, hogy Fodor Nagy Éva lélekmadarai, álommadarai még sokáig cikázzanak képzőművészetünk egén.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Suba László - A tűzzománcról néhány sorban

A modern művészet korában a művészek új kifejezési formákat keresnek. Így a tűzzománc a képzőművészetben is helyet kapott. Különböző anyagok hozzáadásával lehet gazdagítani a zománc felületét, ami például lehet fényes vagy matt is. A munkák méretei is nagyobbak, ehhez még társulhat fából készített ráma, vagy széles deszkalap. A kép tárgyát lehet dekoratívan vagy festőien kezelni.

abodi nagy béla, a jövő fénye

Nemcsak a könyveknek, hanem a fontos leveleknek is megvan a történetük. Az itt következőnek ráadásul egészen sajátosan a történelem (egyesületi és köztörténeti) szabta meg az egyedi históriáját. Fönnmaradását pedig a másodlagos fölhasználó rácsodálkozásának köszönheti.

Ha visszagondolok az ókori népek művészetére, akkor az egyiptomiak is azok között vannak, akik művészetükben felhasználják a növényzetet. A templomok oszlopait is növényi kötegek kőben való megfaragásával hozták létre, az oszlopfők pálmát, lótuszt, papiruszt ábrázoltak. A sírokban talált falfestményeken és domborműveken különböző növények láthatók. Az ok természetesen kézenfekvő. A nagy civilizációkat a gazdag növényzet és a gabonafélék termesztése tartotta fenn.

sipos lászló

Ahogy beléptem a művész és a művek raktárába, megpillantottam a Vörös kakast. Megtudtam, hogy nemcsak rám volt hatással, hanem Németh Júliára is, aki habár jó ismerője a Sipos-életműnek, fontosnak találta kiemelni a többi alkotás közül: „Van ezen a kiállításon egy olyan munka, ami akarva-akaratlan megállásra késztet. Ez pedig Sipos László vörösbe foglalt kakasa. A sokadik. Ami a művészre jellemző szarkasztikus humorral most éppen a Hódolat ellenségeimnek címet viseli. Az ellenség fullánkjait nem semlegesíti, de szól az idő múlásáról, csonkig égő gyertyákról, igazhitűségről, az igazi művészet erejéről. ”1

Szeptember 19. és 23. között rendezték meg Szilágy megye közigazgatási központjában, Zilahon az immár hagyományossá vált Szilágysági Magyar Napokat a Szilágyság Kulturális Egyesület, a Szilágy Társaság és az RMDSZ közös szervezésében.

bauhaus iskola

Eljött az ideje annak, hogy elméletileg is megalapozzák az új művészetet, valamint annak is, hogy szerves kapcsolat alakuljon ki az ipar és művészet között. Ezt a feladatot vállalta fel a németországi Bauhaus-iskola, amely Weimarban indult 1919-ben, Dessauban folytatódott és végül az Amerikai Egyesült Államokban kötött ki, mert a fasiszta rendszer bezáratta. Tanárai különböző nemzetiségűek voltak, így két magyar is akadt közöttük. Feladatuknak tekintették a művészeti kifejezőeszközök elméleti és gyakorlati kidolgozását és az ipari formatervezést is. 

 Aba-Novák Vilmos

A Csíki Székely Múzeum az erdélyi múzeumi szcéna fontos szereplőjeként idén is folytatja rangos kiállításainak sorát. 2018-ban, Nagy Imre születésének 125. évfordulójára hangolva újra nagyszabású kiállítással jelentkezett, ugyanis május 17-én nyílt meg a Klasszikus mesterek nyomában – Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik című tárlat.

Horváth Gyöngyvér

Horváth Gyöngyvér grafikus negyven éve van a pályán, de még rengeteget szeretne tanulni. A belülről jövő, igazán jó alkotásokhoz elengedhetetlennek tartja a szellemi frissességet és a fizikai erőnlétet. Február 9-én ünnepelte 66. születésnapját – de nem szűk családi körben, hanem barátai, ismerősei, alkotótársai, a kolozsvári művészetkedvelők társaságában, a jeles nap apropóján ugyanis 66 munkáját állította ki a Művészeti Múzeum földszinti termeiben. Ennek apropóján beszélgettünk a művésszel.

Talán ezért aktuálisak ma is Bocskai Vince kisplasztikái, mert nagyon emberiek és mélységesen őszinték. E szobrok zömének születésekor a kimondott igaz szóért akár börtön is járt. Ez a kor volt, amikor a művészek és a nézők a szimbolikus jelhasználat okán mint cinkosok összekacsintottak. A jelbeszéd, a titok, a szimbólum tartotta a lelket az emberekben.

Földlakó lévén az ember együtt élt a kővel, mint földünkhöz tartozó képződménnyel. A kőhöz való viszonyunk valamelyest változott az idők folyamán, főképp a kő felhasználásának és a vele kapcsolatos ideák szempontjából. Mindenki másképpen közeledik a kőhöz. Az építő a neki való alkalmasságot, a szobrász a faraghatóságot, az esztétikai látványt látja benne, a nők és más érdekeltek egy része a drágaköveknek lesz az ismerője.

kovács emil lajos

Vannak metszéspontjai a monumentalitásnak és az anyagtalan repülésnek: megrendülés, végtelen utazás és rejtett öröm, amelyet a szellem misztikája közvetít, és olykor láthatóvá válik az érzékek számára is. Többdimenziós történetek és többsíkú látomások gyűrűznek be. A kép előtti egyidejűség megnyitja az utat a végtelenbe. Kovács Emil Lajos világa folyamatosan alakuló univerzum, és oly módon nyitott az egyetemes misztériumokra, hogy az ősegység és végső harmónia intenzív áradása felfokozottá válik. Az empátia dialogizáló elemei sajátos motívumokban sűrűsödnek. Kovács Emil Lajos képei a meghittség és otthon harmóniaáramait sugározzák.

Pierro della Francesca: Feltámadás (részlet)

Elsősorban a képzőművészet és irodalom kapcsolatáról akartam írni, de időközben rájöttem, hogy más művészetek is, mint például a zene és táncművészet, sok esetben dolgoztak fel irodalmi alkotásokat. Áttekintem tehát ezeket a kapcsolatokat, a régi koroktól napjainkig, természetesen csak nagy lépésekben, mivel nagyon gazdag múltra tekintenek vissza.

Kedei Zoltán: Fülöp Dénes

A makfalviak sok más kulturális tevékenységük mellett elindítottak képzőművészeti alkotótábort is. Ennek előzménye és közvetlen oka, hogy két aktív képzőművészük volt, Kusztos Endre és Suba László. El kell mondani, hogy Vass Albert enyedi rajztanár és festőművész is makfalvi származású volt. De népi alkotók is többen voltak, akik az agyagművességből emelkedtek ki (Molnár Dániel, Vass Áron).

Az ókori görög kultúra meghatározta az európai kultúra alakulását. Róma meghódította országukat, majd átvette ezt a kultúrát és közvetítésével hozzánk is eljutott. Tulajdonképpen a műveltség minden ágában nagyot alkottak, filozófiában, matematikában, művészetekben egyaránt.

Paulovics László

Több évtizedes szünet után Paulovics László kiállítása nemcsak egy életmű bemutatását, hanem egyben a művésszel és alkotásaival az újratalálkozást is jelentette a kolozsvári közönség számára. A művész több mint fel évszázados tevékenysége mély nyomot hagyott az erdélyi magyar közösség kulturális életében, és a Kolozsvári Művészeti Múzeumban augusztus 11-én megnyílt kiállítás ezt a tényt csak alátámasztani tudja. A múlt század ’60-as éveiben készült munkák mellett a Bánffy-palota termeiben megtekinthető volt a művész Németországban készült számos alkotása, illetve az elmúlt évtized színes olajfestményei is.