„Budai Nagy Antal közügy”

Balogh Edgár levele Miklóssy Gábornak

Miklóssy Gábor (1912–1998) levélben kérhette Balogh Edgárt, hogy segítsen neki tájékozódni a Budai Nagy Antalról tervezett kompozíciója előkészítéséhez. Miklóssy már budapesti képzőművészeti főiskolás időszakában (1935–1942) foglalkozott történeti témákkal, s néhány ilyen kompozíciója született ez idő tájt (Tatárjárás, 1938; Mátyás király tudósai körében, 1940). Alkotott korabeli viseletben megjelenített szereplőkkel kor- és miliőfestésre koncentráló kompozíciókat (Történelmi jelenet 1., 2. 1943–1948). Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc s a nagyváradi múzeumalapítás 100. évfordulójára kiírt pályázatra tudatosan, a történeti munkák tanulmányozásával, és bizonyosan vázlatok, kép-ötletek lejegyzésével készült. A múzeumi pályadíjakból az elsőt nyerte el, a kiállításon több kompozícióval volt jelen: Gábor Áron 1., 2., Összeesküvők, Hídpénz, Parasztlázadás. A szocialista realizmus kor-követelte kihívásainak is próbált megfelelni, legelsősorban is a számára nagy elismerést (I. fokozatú állami díj) hozó, emblematikussá vált Grivica 1933 (1951) című festményével. Ennek különlegessége, hogy a román munkásmozgalmi témát Rudnay Gyulánál elsajátított festői eszközökkel, színvilágban és formaképletekkel hozta létre. Mondhatjuk, hogy magyarul festette meg a román témát. Az 1848–49-es tematikához tért vissza évekkel később, amikor valószínűleg megrendelésre festhette A magyar csapatok 1849-ben kiűzik a szerb csapatokat Arad főteréről című, ugyancsak nagyméretű kompozícióját. Önmagában különös, hogy nála (s néhány erdélyi kortárs képzőművésznél, pl. Cs. Erdős Tibornál) tovább élt a történeti festészet, melyet már az 1880-as években kritizáltak. Pl. Justh Zsigmond írta 1888-ban: „ma csak őrült ember festhet történeti tárgyú képet”. A millenniumi képtömegben számos ilyen, színvonaltalan mű tűnt föl, s ettől kezdve szinte temették a műfajt, noha a világháborúk képvilága vagy az 1956-os forradalom képei ugyancsak ehhez a műformához tartoznának, ha végre születne monográfiájuk, s együtt, egy összefüggés-rendszerben láthatnánk a magyar történeti festészetet. 

A Mentor Kiadónál 2001-ben megjelent
album-monográfiájának borítója

Miklóssy Gábor megkésett történeti munkáinak – így a Grivicának is – realista alapkarakterű előadásmódját az 1960-as évtizedben fölváltja az álmok és látomások elvont, metafizikai megjelenítésére való sikeres törekvése. „A festői látomás a lényeg” – vallotta ekkor. Ilyen főművei (pl. Álom, 1968; Látomás – Fordított világ, 1967–72) jelentős hatással voltak az erdélyi magyar képzőművészet metafizikai-szürreális attitűdjének/hangjának a kialakulására, megerősödésére. 

Az alábbi Balogh Edgár-levél azt tanúsítja, hogy 1972-ben megfestendő témaként foglalkoztatta Miklóssyt a Budai Nagy Antal vezette parasztlázadás, s megrendelésre, vagy csak önszorgalomból kezdett a tanulmányozásához. Nem kideríthető, hogy az 1948-as nagyváradi munkái sorában jelzett Parasztlázadás a témának korábbi változata-e, vagy az 1972-es terv ennek egy továbbfejlesztett, újra átgondolni tervezett, érettebb, nagy mű megalkotására történő vállalkozása. Az előkészítési fázisban ezért kérhette Balogh Edgár segítségét, aki finom kritikával fogalmazott, annotált bibliográfiát adott, amely a festő számára föltétlen hasznos lehetett. 

 

Kolozsvár, 72. szeptember 17-én

Kedves Barátom,

e levelet egyik kedves volt tanítványom, Szabó Zsolt adja át, a Jóbarát ifjú szerkesztője, aki szívesen helyettesít engem nagy elfoglaltságomban (a romániai magyar irodalmi lexikonnal gyürkőzöm). Fogadd szívesen. Általa a legújabb nemzedékhez érsz.

Átnéztem a Budai Nagy Antal-téma lehetséges bibliográfiáját, s a következőket ajánlom nagy művedhez figyelmedbe:

1. A történelmi anyagot a régi polgári pozitivista történetírás eszközeivel egykorú becsületességgel dolgozta fel Gombos Ferenc Albin Kolozsvárt 1898-ban megjelent munkájában: Az 1437-ik évi parasztlázadás története különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra s a huszitizmusnak hazánkban való elterjedésére.

Szabó Ervin idevágó feldolgozását közli a Gaál Gábor szerkesztette Korunk 1937. július–augusztusi kettős száma, mely egészében a kápolnai felkeléssel foglalkozik az 500. évforduló alkalmából.

A legújabb hazai feldolgozás Demény Lajos Az 1437–38-as bábolnai népi felkelés című tudományos műve, megjelent a Tudományos Kiadónál, Bukarest, 1960. Bővebb bibliográfiát is ad. 

Mindezek tartalmazzák a felkelés két legfontosabb mozzanatának, a bábolnai tábornak és a kolozsmonostori egyezménynek a részleteit s a kolozsvári ostrom anyagát. Megállapításaik szerint kétségtelen, hogy a magyar és román jobbágyok felkelését a kolozsvári polgárság (magyarok és szászok!) támogatta.

Miklóssy Gábor (1912–1998) festőművész,
művészpedagógus. Kép: Wikipédia/Albifritsch

2. Az 1919 óta kialakuló erdélyi magyar irodalom demokratizmusa és néptestvériségre való törekvése számára eszményi támpontot keresett az 1437–38-as közös népi felkelésben. Ezt árulja el Sipos Domokos Vajúdó idők küszöbén című novellája Nagy Antalról (1925), melyet újraközölt az 1958-ban Molter Károly előszavával megjelent A csoda című Sipos-kötet. „Az 1437-es erdélyi parasztforradalomból” alcímmel jelent meg Kacsó Sándor egy novellája, főcíme: Akik a sötétben is látni akarnak (1927, az Utoljára még megkapaszkodunk című novelláskötetében), ez Tamási Henrikről, a székelyek ispánjáról szól, aki rokonszenvez a bábolnai felkelőkkel. Végül 1932-ban jelent meg a Budai Nagy Antal históriája című kisregény Kós Károly tollából, mely prózában bontja ki a bábolnai felkelés történetét, megelőzve a későbbi, ismert Budai Nagy Antal című színdarabot (1936). Ebben az első feldolgozásban a szerző még nem saját híveivel öleti meg hősét, mint a darabban, hanem a történelmi valóságnak megfelelően ellenségei kezétől csatában ejti el. Gaál Gábor Korunk-bírálatában (Budai Nagy Antal. Korunk, 1936. 979–984.) éppen ezt kifogásolja Kós színdarabjában, a hős szembeállítását mint reformer a túlzókkal. Sajnos, ezt a kritikát a Válogatott írások című Gaál-sorozatban nem merték újraközölni, bizonyára Kósra való tekintettel.

Mindezeket szükség szerint megtalálod az Egyetemi Könyvtárban. Szabó Zsolt ebben segítségedre lehet. Egyébként Zsolt, Szentimrei Jenő unokája, a Jóbarát számára szívesen megírná, útmutatásod szerint, festményed kialakulásának sorsát, történetét, időnként vázlatokkal, interjúval.

Mert Budai Nagy Antal közügy. A román néppel való együttélésünk, népiségünk, történelmi értelmünk jelképe. Ez a Budai Nagy Antal részt vehetett Zsigmond csehországi hadjáratában, s ott ismerkedhetett meg a huszita vöröskelyhes eszmékkel is; már prágai diákkoromban izgatott léte, sorsa, s most örvendek, hogy szép és nagy terved hírét vettem,

Szeretettel kíván gyógyulást és sikert igaz híved

Balogh Edgár

(Gépirat, a hiányzó ékezetek gondos pótlásával, autográf aláírással. Mgt., Bp.)

Új hozzászólás