Az utóbbi két évben vallásos tárgyú kiállításokat láthattunk a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség rendezésében. A művészek és a közönség érdeklődéssel fogadta ezt a kulturális eseményt. Számomra ekkor világossá vált, hogy nagyon sok művészt foglalkoztatnak a keresztényi, bibliai gondolatok.
Akiket érdekelt a művészetek története, láthatták, hogy a legrégibb idők óta a vallásos téma dominálta a művészeti alkotások döntő részét. Ez történt az ókorban és középkorban is. A régi és újabb templomainkban fontos szerepet kapott a szentek életének ábrázolása is. Az újkorban, a polgári életmód kialakulásával a művészek továbbra is alkottak bibliai tárgyú műveket. A Firenzében látható Dávid-szobor, Michelangelo alkotása azt bizonyítja, hogy a bibliai téma a közösség számára erőt adó alkotássá válhat. Munkácsy Mihály három nagyméretű festményben Jézus életéből merített gondolataival vált nemzetközileg neves művésszé. De említhetném Rembrandtot, aki több festményt, grafikát alkotott bibliai témára.
A 20. században számos erdélyi művész dolgozott fel vallásos történetet. A szocialista rendszer idején ez a tematika tiltott volt. Az a művész, aki mégis feldolgozott bibliai jelenetet, az saját magának, a templomoknak vagy barátainak készítette. Itt hozzáteszem, hogy ebben az időszakban az iskola feladata volt a gyermekek távoltartása a templomba járástól. Ez azonban csak kis mértékben valósult meg a szülők ellenállása miatt. Ők rendszeresen vitték gyermekeiket a templomba, és a vallási ünnepeket is betartották. A keresztényi élet évszázados hagyományai megtartó erőként működtek tovább az emberek szokásaiban.
(szobor a makfalvi templomkertben)
Írókat és művészeket akarok megidézni a vallással kapcsolatos nézeteikről. Pilinszky János (1921–1981) Teremtő képzelet című esszéjében úgy gondolja, hogy a költészet alapvetően vallásos eredetű. A művészet a képzelet morálja és a teremtésben, valamint a földi élet kiteljesítésében vállal szerepet. T. S. Eliot költő (1888–1965) a Kultúramegvalósítás című esszékötetében – amelyben a kultúráról elmélkedik – úgy gondolja, hogy a vallás és kultúra között eltéphetetlen kapcsolat van. A kultúra magába foglalja egy nép minden anyagi és szellemi megnyilvánulását.
A művészet és vallás között egy esztétikai közeledés létezik Mircea Eliade (1907–1986) szinte egész életében a vallások kutatásával foglalkozott. Híres könyvében, A szent és profánban (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987) azt mutatja ki, hogy milyen mélyen és szervesen kötődik az ember a vallásos hithez. A templom szent hely, ahol kapcsolatba léphetünk Istennel. Vallásos ünnepeink, amelyek a természeti körforgással is egybe lettek kapcsolva, segítik az embert, hogy újra és újra erőt merítsen az élethez.
A magyar költőktől idézek gondolatokat, amelyek tanúsítják a bibliai ihletet. Ady a karácsonyról írja: „Mintha itt lenn / A nagy Isten / Nagy kegyelme súgna, szállna, / Az én kedves, kis falumban / Minden szívben / Csak szeretet lakik máma.”
Reményik Sándor a megmaradás feltételét látja a vallásban: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”
Babits Mihály Jónás történetével az értelmiségnek küld üzenetet: „Monda az Úr Jónásnak: / Kelj fel és menj / Ninivébe, kiálts a Város ellen / Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság / Szennyes habjai szent lábamat mossák.”
Márai Sándor a Mennyből az angyal című versében a keresztényi ünnep felidézésével tiltakozik a magyar forradalom leverése ellen: „Mennyből az angyal – menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre / Oda, hol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok.”
A 20. század magyar képzőművészei körében is vannak, akik bibliai vagy vallásos jelenetet dolgoztak fel. Csak a legismertebbek közül említem Csók Istvánnak az Úrvacsora című festményét, Ferenczy Károlytól a Levétel a keresztről és a Hegyi beszéd című műveket, továbbá a Tordán született Nagy Albert Jákób harca az angyallal című festményét.
Korunk modern művészei, mint Chagall, Dalí, Moore is alkottak a Biblia hatására.
A felvilágosodással együtt a vallásszabadság is megvalósult. Ebben a kérdésben mi, erdélyiek élenjárók voltunk. Az intézmények állami hatáskörbe kerültek, a vallások azonban fennmaradtak és betöltik hivatásukat. Az emberek az élet nagy eseményeit, mint a születés, halál, esküvő az egyházak szentségével akarják megerősíteni. A Biblia pedig, mint az ókor egyik legértékesebb hagyatéka, példázatokkal szolgál a mai ember számára is.
