A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. A tárlaton a múzeum tulajdonában álló más kerámiák mellett az állandó kiállítások anyaga is látható, mint például a római vagy a középkori Tordáról fennmaradt dokumentumok, vagy a Vallásszabadság kikiáltása című festmény. A kiállítás októberig tekinthető meg, kurátora Fodor Attila.
a helyi történelmi múzeum gyűjteményében
Fodor Attila elmondása szerint ez az épület, amely régen Sókamara vagy a Fejedelmi Ház nevet viselte, a 20. század elején Művelődési Ház szerepét töltötte be, és tárgyi gyűjteményre is szert tett adományokból. A történelmi események során a Tordai Történelmi Múzeum nevet vette fel, amelyben 80 százalék történelmi, a többi néprajzi és képzőművészeti tárgyi anyag. A múzeum gazdag kerámiagyűjteménnyel rendelkezik, ennek ellenére még nem mutatták be önálló kiállításon, csak mint kiegészítő kelléket más kiállításokhoz. Attilára várt a feladat, hogy a teljes anyagot rendszerezze, és kellő formában bemutassa. Következett a dokumentációs munka, és az egyes tárgyak feljavítása, majd a tárgyak csoportjait kísérőszöveggel látta el. Szerencséjére volt tapasztalata, amit a Kolozsvári Néprajzi Múzeumnál töltött néhány éve alatt szerzett. Így a kiállítás összhatásában, részleteiben és tartalmában is jól sikerült.
A kerámia adatokat szolgáltat évezredek távlatából az emberek életéről, szokásairól, történelméről. A tordai kerámiával kapcsolatban Fodor Attila elmondta, hogy három korszakát ismerjük: a korai, 1800 és 1860 közötti színes kerámiát, amely habán hatást mutat – Alvincen laktak habán telepesek. Növényi, állati, emberi alakokkal díszítették tárgyaikat, amelyeken évszámok és feliratok is láthatók. 1840 és 1890 között jött a kék időszak, majd 1880 és 1930 között a barna–vörös. A tordai agyag inkább dísztárgyak, mintsem kancsók, dísztálak vagy kulacsok készítésére volt alkalmas. Ezekkel a tárgyakkal hírnevet szereztek belföldön és külföldön egyaránt. A tordai fazekasok céhekbe szerveződtek, és ügyeltek a magas színvonalra. A járai kerámia is ismert volt főzőedényeiről, mert az ottani agyag homokos volt, jobban bírta a tüzet. Kiváló káposztásfazekat, lábast, tejesfazekat, korsót, tányért készítettek, egyszóval ellátták a környékbeli hegyi román és magyar lakosságot konyhai edényekkel. A díszítésre kevesebb gondot fordítottak. Volt a járaiaknak még egy titkos edényük, a hólyagos kancsó, amely frissen tartotta az italt, de az agyag lelőhelyét nem árulták el.
Már az 1900-as évek körül erős gondot okozott a hagyományos fazekasmesterségnek az ipar fejlődése. Megjelentek a porcelán-, fajansz-, és végül a fémekből készült edények, megindult ezek tömeges termelése, majd elkezdték kiszorítani az agyagedényeket, mert praktikusabbak, végül pedig olcsóbbak is voltak. A fazekasok első válasza az volt, hogy megpróbálták színesebbé tenni edényeiket, hogy vonzóbbak legyenek a vásárlóknak. A fazekasok új munkahelyeket kerestek a megjelenő új ipari vállalatoknál. 1921-ben alakult Tompa Antal és Farkas István üzeme. Szétválásuk után a Tompa Testvérek néven létesült kerámiagyár nagy fejlődést ért el. Új anyagokkal (porcelán, fajansz) kísérletezett, új díszítési technikákat vezetett be, de folytatta a hagyományos tordai mintákat is. Előnyükre volt az, hogy alkalmazták a jól képzett tordai fazekasokat. Lerakatokat hoztak létre olyan nagyvárosokban, mint Bukarest vagy Kolozsvár, termékeiket díjazták külföldi kiállításokon, a román királyi ház beszállítói lettek.
A kiállításon helyet kaptak azoknak a vállatoknak a termékei is, amelyek a háború előtt vagy után , és majdnem napjainkig működtek. Ilyenek a Coral, a ComRaiProd, az URCC. A Coral porcelángyár 1935-ben alakult, tulajdonosa Brüll Izsák volt. Államosításkor felvette az Electroceramica, majd a Cerasind nevet. Utóbbiak alkatrészeket gyártottak, mint például szigetelőket az ipar számára. Tudjuk, hogy az államosítás után csak szövetkezeti alapon lehetett magánműhelyt nyitni, ami a minőség gyengüléséhez vezetett. A kiállításon tehát látjuk azokat a tárgyakat is, amelyek az új műhelyekben készültek, ezenkívül látunk poszthabán kancsókat Szlovákia déli részéről, porcelán finomkerámiát Ausztriából, Csehországból, Magyarországról, valamint néhány zilahi kerémiát.
Torda nagy iparosodási folyamaton ment át, ennek része volt a kerámia is, amely elvesztette hagyományos népművészeti jellegét. Vidéken, Járán vagy Korondon a fazekasoknak a szövetkezetekben még sikerült tovább megőrizniük a hagyományos fazekasságot.
A kurátor ezzel a kiállítással elsősorban a helyieket és Aranyos-vidékieket akarja megszólítani, fel akarja hívni a figyelmet a helyi kerámia értékeire. Vannak különleges tárgyak, mint az 1799-ből származó, nagyméretű céhes kancsó vagy az 1907-es boros kancsó, amelyek a szakembereket is érdekelhetik.
