Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A fényképész, aki körbefotózta a 20. századi Székelyföldet

Andory Aladics Zoltán (1899–1990) csíkszeredai fényképész módszeresen fényképezte a korabeli székelyföldi látványosságokat és a csíki népi életet. Az üvegnegatív felvételeiből sokszorosított képeslapok a múlt század népszerű szuvenírjei voltak, közel egy századdal később pedig az 1940 és 1944 közötti időszak, a „kis magyar világ” éveinek és az akkor domináns nemzetépítő eszméknek, valamint a turisztikai nézeteknek és ideológiának a vizuális lenyomataiként értelmezhetjük az Aladics-képeslapokat. A fényképész munkássága és életműve rendkívül jelentős, ennek ellenére csak elvétve találni említést Andory Aladics Zoltán életéről és munkásságáról.


Csíksomlyói székely szoba. Egy 1940-es évek elején kiadott képeslap, Andory Aladics Zoltán fényképe. 

A fényképész életének utólagos rekonstruálása források hiányában rendkívül nehéz feladat és problémás kérdés. A helyzet különlegességét egyrészt az ellenőrizhetőség kérdése adja. Történeti anyagról lévén szó a kutató elesik annak a lehetőségétől, hogy folyamatában vizsgálja a fényképész tevékenységét, Andory Aladics Zoltán esetében közel egy század választ el a fényképésztől. Másrészt hiányoznak azok az írott források, amelyekkel alátámaszthatnánk a fényképész életpályájára és életművére vonatkozó információkat.

A képek azonban könnyen keltik azt a benyomást, hogy zárványszerűen őrzik az időt, pedig sosem a kimerevített múltat látjuk általuk. (Kunt 1987: 1.) Egy paradox helyzet ellentmondásai ezek, amelyek abból a megállapításból erednek, hogy a múlt századi valóság és a képeslapok közötti kapcsolat nem ellenőrizhető. A képeslapok első ránézésre az elmúlt század népi életét jelenítik meg, amelynek nyomait ma már csak az emlékezet őrzi. A múlt századról való megemlékezésnek azonban olykor éppen ezek a képeslapok válhatnak az eszközeivé. Az a valóság ugyanis, ami a képeslapokon keresztül megteremtődik, legalább annyira szól a ma emberéhez, mint amennyire egy századdal korábban jelentésekkel bírt. A különbség abban rejlik, hogy most más, újabb jelentéseket tulajdonítunk a képeslapoknak, mint egy korábbi évszázadban.


Csíkjenőfalvi sulykoló asszonyok.  
Képeslap az 1940-es évek elejéről.

A fényképész élettörténetének utólagos rekonstruálását három különböző műfajú írott forrás segíti: Andory Aladics Zoltán gyászjelentője, egy 1991-ben közzétett nekrológ és egy 1998-ban megjelent újságcikk. A különböző műfajú írott forrásokon keresztül az egyéni élet különböző aspektusai kerülnek előtérbe. A tömör, informatív jellegű gyászjelentő esetében a fényképész társadalmi státusa, elhalálozásának oka és a temetés körülményei kapnak hangsúlyos és kizárólagos jelentőséget. A nekrológban szerepet kap a cikkíró, Sonnevend Imre személyes véleménye és utólagos értékítélete a fényképész életének történéseivel kapcsolatban. A heroizáló, emelkedett hangvételű megemlékezés mindenekelőtt a fényképész életének nehéz pillanatait, a sokrétű egyéni karrier kibontakozásának folyamatát domborítja ki. Oláh István újságcikke kitüntetett figyelmességgel a fényképész fotográfiai tevékenységéről emlékezik meg, és egy Andory Aladics Zoltánnal készült beszélgetés részleteinek ismertetésén keresztül a fényképész személyét hozza közel az olvasóhoz.

A különböző műfajú írott források együttes olvasata a fényképész születésének, tanulmányainak, karrierjének és elhalálozásának körülményeit ismertetik. Az írott források szerint körvonalazódik, hogy Andory Aladics Zoltán sokféle szakmája, munkahelye és szenvedélye mellett igazi „pályájának” a fényképészetet tekintette. Ez volt életében az anyagi jólétet biztosító forrás.

A forrásokból a fényképész életére és életpályájára vonatkozó információk körvonalazódnak. Ezek alapján tudjuk, hogy Andory Aladics Zoltán 1899. január 7-én született Fogarason. Első fényképezőgépét édesapja német nyelven írt megrendelése segítségével szerezte be egy cseh cégtől, amely a géppel együtt használati útmutatót is küldött, s ennek segítségével a maga szórakoztatására, lassan sajátította el a fényképezés tudományát.

Teljes jogú erdőmérnökként nem tudott elhelyezkedni, ezért fiatalkori szenvedélyét továbbfejlesztve fényképész mesterlevelet szerzett és műtermet nyitott 1930-ban. Műtermét 1930-ban nyitotta meg Foto Electric néven. Csíkszeredai szinten az első modern műteremnek számított, amely a helyi konkurenciával ellentétben nem függött a tetővilágítástól és a naptól, természetes fényviszonyoktól, mert fényszórókkal dolgozott.

1930-tól módszeresen kezdte el a csíki népi élet fényképezését, de a népi életképek megörökítése céljából történő kiszállás nem volt állandósult gyakorlat a fényképész életében. Lemezes Linhof géppel dolgozott, amely 24 lemezzel 15 kg-ot nyomott. Ugyanebben az évben országos első díjat kapott lágyrajzú székely férfiportréjáért. A kiszállásokon készített üvegnegatív felvételeiből néhányat képeslap formában sokszorosított, és saját műtermében árusította a felvételeket. Ez a gyakorlat nem számított kivételesnek a maga idejében, a 20. században ugyanis a képeslapokat nem külön kiadók, hanem magánműhelyek adták ki.

Csíksomlyói látkép. Képeslap az 1930-as évek végéről
Csíksomlyói látkép. Képeslap az 1930-as évek végéről

1940 őszétől kinevezték a csíkszépvízi erdőfelügyelőség vezetőjévé. 1942–1944-ig a csíkszeredai erdőigazgatóság főerdőmérnöke, Csík vármegye vadászati és halászati felügyelője volt. Ebben az időben is folytatta fényképészeti tevékenységét, és ekkor szerezte be az abban az időben a legkorszerűbbnek számító Leica gépeket.

1944-ben a bevonuló csapatok feldúlták a műtermét, a raktárban felhalmozott munkáit az udvarra hányták. A második világháborút követően felhagyott eredeti szakmájával és megélhetési forrása kizárólag a fényképészet lett.

1949-től egy évig szaktanár volt a csíkszeredai erdészeti iskolában. 1950-től már csak erdei vasútépítőként tudott elhelyezkedni a Gyimesekben, majd 1952-től egy erdőkitermelő vállalat alkalmazta gépolajozóként. Ebben a besorolásban vonult nyugdíjba 1956-ban. 1959-ben elhunyt első felesége, két év múlva újranősült, Matának becézett Farkas Margitot (1913–1987) vette feleségül.

Műtermét 1988-ig üzemeltette, amikor is kénytelen volt bezárnia, mivel ugyanazon ház földszintjén nyitottak egy állami fotóműhelyt.

Ezek mellett szenvedélyes vadász, a régi hegedűk kutatója és retusálója volt, szabad óráiban pontozó technikájú akvarelleket készített a Kárpátok erdeiről és élővilágáról.

Gyermeke nem született, hagyatéka szétszóródott. 1990. november 1-jén hunyt el Csíkszeredában, és november 5-én helyezték örök nyugalomra a csíkszeredai régi temetőben feleségei mellé.


Csíki itató székely. Képeslap, az 1940-es évek első feléből. 

Andory Aladics Zoltánnak nem maradt fenn egységes hagyatéka. Nem született örököse, aki az életművét megőrizhette volna. A magánlakás és a fotóműhely többszöri költöztetése következtében munkái egy része szétszórva, az ismerősök, barátok, rokonok, vásárlók tulajdonában maradt fenn. A gazdátlan felvételeket halála után intézmények vették gondozásba, így került például a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum és a budapesti Hadtörténeti Múzeum archívumába több doboznyi üvegnegatív.

A múlt századról általános érvényben megállapítható, hogy ez volt az a történelmi időszak, amikor megteremtődött a vizuális reprezentációk fogyasztásának igénye. Ennek a jelenségnek az oka pedig többek között éppen a fényképezés gyakorlatának széles körben való elterjedése volt, ami napjainkra azt eredményezte, hogy a vizuális fogyasztás perspektívájából minden spektákulummá vált. Andory Aladics Zoltán munkássága és felvételei meghatározó, sőt irányadó módon járultak hozzá a mai Székelyföld-imázs kialakításához, az Aladics-felvételek pedig turisztikai és ideológiai szempontból máig időtálló jelentéseket hordoznak.

 

A felhasznált képek Andory Aladics Zoltán felvételei

Hivatkozott irodalom

KUNT Ernő

(2003) Az antropológia keresése. Válogatott tanulmányok, In: Documentatio Ethno­graphica 20, L’Harmattan Kiadó

Tetszik az oldal? Segíts egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Paulovics László

Több évtizedes szünet után Paulovics László kiállítása nemcsak egy életmű bemutatását, hanem egyben a művésszel és alkotásaival az újratalálkozást is jelentette a kolozsvári közönség számára. A művész több mint fel évszázados tevékenysége mély nyomot hagyott az erdélyi magyar közösség kulturális életében, és a Kolozsvári Művészeti Múzeumban augusztus 11-én megnyílt kiállítás ezt a tényt csak alátámasztani tudja. A múlt század ’60-as éveiben készült munkák mellett a Bánffy-palota termeiben megtekinthető volt a művész Németországban készült számos alkotása, illetve az elmúlt évtized színes olajfestményei is.

Sokan kétkedve gondolnak arra, hogy a matematika és a művészetek között kapcsolat lehet, mert két különböző alkotói felfogásról van szó. A művészet a fantázia, az érzelmek területe, míg a matematika a logika és a ráció segítségével old meg feladatokat. Ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, hogy nézzünk együtt utána néhány ilyen kapcsolatnak a képzőművészetben, a művészetekben és a természetben, továbbá vizsgáljuk meg, a mai kutatók miképp vélekednek erről a témáról.

Torda alabástrom

A tordai alabástrom a Borrévtől Tordatúrig terjedő hegyvonulatban található. Jelenleg a Mészkő határában levő bányából termelik ki és gipsz előállítására használják. Régen több bányát ismertek, ilyen volt a Farkasőri, a Szarvas, a Fehér-kő, a Szőke-domb, és elmondások szerint Mészkő határában, Sinfalva közelében is található barna és sárga alabástrom. A mészkőiek emlékezete szerint az alabástrom feldolgozásának kezdetei egy Jobbágy nevű családhoz fűződnek, később Tordán is alakultak műhelyek. Készítettek vázát, éjjeli lámpát, csillárt, tintatartót, hamuzót, cukortartót. A csillárt és a lámpát áttetsző alabástromból készítették, ezek több részből álltak, összeillesztésükhöz csöveket és csavarokat használtak.

Nagy Ödön emlékére

„A gyász feketéje nem a jelenbeli kutatások múltból eredő emlékezetmaradványok utáni sikertelenséget fojtja magába, hanem azt, hogy hány lehetőséget megragadhattunk volna.”

Vass Áron: Bivaly (égetett agyag)

Néhány szobrászról akarok írni, akiknek a munkáit jobban ismerem, egyesek a főiskolán engem is tanítottak, másokat személyesen is ismertem. Azért teszem, mert úgy gondolom, hogy az emberek kevesebbet tudnak a szobrászatról, mint a festészetről. Például minden gyermek rajzol és fest, de szobrot nem nagyon készít és a megfelelő anyagokkal sem tud bánni. Mielőtt rátérek a szobrászokra – Fadrusz János, Medgyessy Ferenc, Borsos Miklós, Étienne Hajdu, Benczédi Sándor, Kós András, Vetró Artúr, Korondi Jenő, Vass Áron – tekintsük át röviden a szobrászat történetét.

A 19. század végén megkezdődtek a pszichológiai kutatások a művészet értelmezéséről. A kutatók jórészt német ajkúak voltak, de a 20. században bekapcsolódtak mások is. Heinrich Wölfflin (1864–1945) művészettörténész azt hangsúlyozta, hogy az építészetet csak a pszichológia segítségével érthetjük meg teljes mértékben.

bodosi dániel - árnyékban

Bodosi Dániel számára tehát a festészet nem stílus, nem a korszerű festői irányzat és kifejezési eszközök kérdése volt, hanem az a „végtelen elmerülés” a minden esetlegestől megtisztított életben, hogy keresse és megtalálja Isten képét az Őt, a művészt dajkáló, felemelő erdővidéki Mindenségben.

Boroso Miklós szobrászművész

1922 tavaszán érkezett meg a család Győrbe. Ott döbbent rá a fiatal Borsos Miklós, hogy mit veszített a szülőváros elhagyásával. „Erdélyben már büdös magyarok voltunk – írja önéletírásában – Magyarországon, Győrben menekültek lettünk. Mindennap hallottuk a sértő szót: »menekültek«. Idegenek!”

Halmágyi Katalin - kiállítás

Huszonöt éve annak, hogy a Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulóján az akkor már harmadik ízben megtartott Kőrösi Csoma Sándor Napok rendezvénysorozatán belül nyitotta meg kapuit az elő Csoma-kiállítás.

soo zöld margit

Az itt-ott megjelenő műemléképületek művészi feldolgozásában sem a monumentalitás dominál,  hanem a letűnt korok emberének otthonteremtő üzenete.

magányos cédrus csontváry

A Csontváry-képek Erdélyben című kiállítás május 7-én nyílt meg a Csíki Székely Múzeumban, és augusztus 20-ig látogatható. A tárlatmegnyitóhoz Bellák Gábor, a kiállítás kurátora írt tartalmas előszót, amely Csontváry életét és munkásságát egyaránt felöleli. Ebből az írásból közlünk most részleteket.

A könyvnyomtatás fejlődésével szükségszerűen megnőtt az igény az ex librisre is, ami nem más, mint tulajdonjogot szentesítő, művészi értékű kisgrafikai lap.

Valovits László

Valovits fáinak jó része ugyan a Lápos folyó mentén készült, a bivalyábrázolások szintén a  művésztelep emblematikus témái közé tartoznak, de sohasem vált „igazi” nagybányai piktorrá.

Kétnyelvű művészeti albumot jelentetett meg a Caiete Silvane zilahi könyvkiadó a Zsoboki képzőművészeti alkotótábor húsz éves jubileuma alkalmából.

Burján Gál Enikő

Burján Gál Enikő gyergyószárhegyi születésű festőművész képein a transzcendens beütések, a misztikus hangsúlyok, a különböző ritmusok zenéje, a szürreális és a transzparens térformák, a meleg színtónusok különös harmóniába találkoznak.