A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem felhívása a XXV. Nemzetközi Színháztudományi Konferencián való részvételre
„A tánc és a mozgás dramaturgiája
Az emberi test színpadi jelenléte, a testek közötti kapcsolatok és érintések, a mozgás által strukturált tér és idő mind tanulmányozásra érdemes jelenségek, melyekkel korunkban az új dramaturgia mellett más művészeti és kutatási területek is előszeretettel foglalkoznak.
A mozgás különböző szakrális formái, a rituális táncok, a társasági vagy a szórakoztató táncok sokat elárulnak egy közösség kultúrájáról, értékeiről és a viselkedést szabályozó írott vagy íratlan törvényekről. A mozgás és a tánc fejlődése és története, a művészetekben és a társadalomban gyakorolt szerepük olyan tudományágak számára jelentenek termékeny kutatási területet, mint az antropológia, esztétika, szociológia, pszichológia, művészettörténet, színháztörténet, színháztudomány, és a felsorolás hosszan folytatható. A néptánc különböző formáitól kezdődően a társasági táncokon át a művészileg leginkább kidolgozott klasszikus balettig vagy kortárs táncművészetig és mozgásszínházig, illetve az olyan, műfajilag nehezebben behatárolható eseményekig, mint amilyeneket Jérôme Bel vagy a hozzá hasonló művészek kezdeményeznek, a tánc nem csupán előadás vagy egy előadás része, hanem úgy tűnik, alapvető emberi szükséglet. A hagyományosan előadás jellegű formák mellett, mint amilyen a balett, a tánc, ugyanakkor bizonyos művészeti alkotások szerves része is lehet. Ilyenek a zenés színház, az opera, az operett vagy a zenés film és az egyre inkább teret nyerő táncfilm. A mozgásban levő test kifejező ereje, akár egyéni táncban, akár párban vagy csoportban nyilvánul meg, képes átlépni a kulturális, társadalmi, nyelvi határokon, és más formában nehezen közölhető érzelmi tartalmak közvetítésére alkalmas.
A mozgás és a tánc dramaturgiája különleges alkotási és kutatási területek, melyek az emberi test kultúrtörténetére és jelenben játszott szerepére is rávilágítanak. A tánc filozófiai dimenzióit számos klasszikus és kortárs gondolkodó boncolgatta, például Friedrich Nietzsche, Maurice Merleau-Ponty vagy Gilles Deleuze. Az új dramaturgiát kezdeményező alkotók és elméletírók, mint például Marianne Van Kerkhoven, a bonyolult tartalmak mozgás által való tolmácsolásának lehetőségeit kamatoztatják és elemzik.
Az antropocén korszakra egyre hangsúlyosabban jellemző a természettől és a természetestől való eltávolodás. Ebben a kontextusban a tánc olyan kommunikációs és kölcsönhatási eszköz, amely a testünkben való fizikai létezésünk alapjaihoz, az érzelemteli mozgás egyedi anyagiságához csatol vissza bennünket.
A tánc és a mozgás, valamint a hozzájuk csatolható új dramaturgia a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem XXV. Nemzetközi Színháztudományi Konferenciájának központi fogalmai. Kutatókat, alkotókat, egyetemi oktatókat és egyetemi hallgatókat várunk a gazdag témáról szóló beszélgetésre. Néhány lehetséges kérdés: Hogyan illeszkedik be a mozgás korunk előadóművészeti előadásaiba? Milyen új színpadi kifejezési formákat tud teremteni? Melyek a tánc- és mozgás-dramaturgiát alkotó alkotók művészi motivációi? Hogyan alakult az utóbbi időben a szó és a mozgás közötti kapcsolat az előadóművészetben? Történeti szempontból vizsgálva, milyen művészeti megközelítések helyezték előtérbe a tánc- és mozgás-dramaturgiát?
A konferenciára 2024. december 13-14. között kerül sor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, román, magyar, angol és francia nyelven. A szakértői értékelési rendszeren keresztül elfogadott dolgozatok a Symbolon magazinban (symbolon.ro) jelennek meg, amelyet az ERIH PLUS, CEEOL, DOAJ, Crossref és Google Scholar indexel, és a CNCS a B kategóriába sorolt.
Az előadások román, magyar, angol vagy francia nyelvű absztraktját (maximum 400 szó) a szerzők intézményi hovatartozásával együtt, e-mailben (Microsoft Word-kompatibilis formátumban) kérjük elküldeni conference@uat.ro címre. Határidő: 2024. december 8."
