„Csak úgy virágzott a századfordulón a kávéházi élet a monarchia egyik leggyorsabban fejlődő városában, Nagyváradon – pezsgő szellemi és kulturális élete miatt Pece- vagy Körös-parti Párizsként is emlegették. A dualizmus kori kávéházakba nemcsak szórakozni és csevegni jártak, hanem megvitatni a legújabb híreket, az itteni asztaloknál nemegyszer fontos döntésekről határoztak” – olvasható a Művelődés folyóirat februári vezércikkében, amelyben Balla Sándor azt járja körbe, hogy miképp ágyazott meg a századfordulós nagyváradi kávéházi élet az utolsó nagy magyar irodalmi forradalomnak. Az Enciklopédia rovatban Nagy Béla a kolozsvári iparosok egykori elnökének, Rátz Mihály építésznek az életét ismerteti velünk, Csőke Márk jóvoltából pedig többet is megtudhatunk arról, hogy miképp kerültek a bukovinai székelyek nagy számban a dél-alföldi Bácska területére. A Kérdező rovatban egy interjút olvashatunk: Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat volt főszerkesztője a délvidéki származású Csőke Márkkal beszélgetett el, aki miután történészdiplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetemen, szakmai gyakorlatra jelentkezett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülethez (EMKE). A Vadrózsák rovatban Borbély Éva a közel hétszáz éves múltra visszatekintő bázeli farsang hagyományos lefolyását és kulturális gyökereit ismerteti meg velünk, amely az egyedüli, emberek ezreit megmozgató protestáns farsang jelenleg a világon. A lapszám utolsó írása a Hétköznapi hőseink rovatban olvasható: Domokos Írisz Kamilla, Lőrincz Beatrix és Szőke Dóra a barcasági csángók egyik krónikásának, Bálint Andrásnak az életét tárja elénk.
A címlapon a Bukovinai székelyek kálváriája című, tizennégy stációból álló fadombormű-sorozat, a hátsó borítón pedig Walti Göhner felvétele látható. A lapszámban Borbély Éva, Papp Árpád, Szőke Dóra, Walti Göhner képeit, illetve illusztrációit használtuk fel.
