„Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. […] Tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést. Olyan emberekről van szó, akik a kultúra, ezen belül a művészetek és a közművelődés, továbbá a tudományok, illetve a közélet/társadalmi közszolgálat terén – az ugyanebben az időben kitüntetett székelyföldi dolgos emberekhez hasonlóan – sokat tettek le az asztalra” – fogalmaz Benkő Levente, a Művelődés folyóirat főszerkesztője a lapszám áprilisi vezércikkében; majd a Közösség rovatban négy kitüntetett (Kerekes Sándor, Dáné Tibor Kálmán, Laczkó Vass Róbert, Killyéni András) méltatását olvashatjuk.
Az Enciklopédia rovatban Balla Sándor a modern magyar irodalom, illetve a Holnap Irodalmi Társaság születését járja körül. Csak úgy virágzott a századfordulón a kávéházi élet a monarchia egyik leggyorsabban fejlődő városában, Nagyváradon – pezsgő szellemi és kulturális élete miatt Körös-parti Párizsként is emlegették. A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság, amelynek tagjai egyrészt a konzervatív-tradicionalista erőkkel és irodalomszemlélettel, másrészt a fővárosi irodalmi berkekkel szemben kívánták megindítani vidékről az irodalmi decentralizáció híveként az új poézist, egy szabad, szabálytalan, az egyéni tehetségeknek utat törő társasággal.
Első alkalommal rendeztek Bach-maratont Kolozsváron, a 337. éve született zeneszerző műveit tizenkét órán át játszották a Pietati evangélikus templomban. A rendkívül változatos műsorról, a program szakmai hátteréről Rostás-Péter Emese számol be bővebben a Színpad rovatban. A Könyvesház rovatban Gaal György a Minta és felzárkózás című könyvet recenzálja, amely közelebb hozza hozzánk a múlt század eleji Kolozsvárt és Marosvásárhelyt. A Galéria rovatban Ladó Ágota a Györkös Mányi Albert festményeiből rendezett kiállítással kapcsolatos gondolatait fejti ki, Zilahi Nono pedig Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező gazdag életútját tárja elénk.
Borbély Éva a Honvédkoszt tankönyv szerint című, Vadrózsák rovatban olvasható írásából megtudhatjuk, hogy a katonai vezetés már évszázadokkal ezelőtt felismerte a katonák élelmezésének fontosságát. Ahhoz ugyanis, hogy a katonák optimálisan elvégezhessék a rájuk bízott feladatokat, szükséges számukra a megfelelő tápanyagok biztosítása. A Hétköznapi hőseink rovatban Tőkés József volt református esperes lelkész, egyházi író és szótárszerkesztő szellemi hagyatékát ismerhetjük meg jobban, a lapszám utolsó anyagában pedig a hetedik születésnapját ünneplő Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületről tudhatunk meg többet.
A címlapon Bethlendi Tamás felvétele, a hátsó borítón pedig Bíró Norbert fényképe látható. A lapszámban Bíró Norbert, Borbély Éva, Demeter Zsuzsanna, Horváth László képeit, illetve illusztrációit használtuk fel.
