Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A pezsgő váradi kávéházi élet ágyazott meg az utolsó magyar irodalmi forradalomnak

A Holnap-osok és „az Ady Endre nevű veszedelem” nyomában

Amikor magyar irodalmi forradalomról beszélünk, szinte azonnal a reformkorban találjuk magunkat a Petőfi Sándor, Fáy András, Sárosi Gyula fémjelezte korszakban; és talán eszünkbe se jut az, hogy a boldog békeidők utolsó évei ágyaztak meg a magyar irodalom 20. századi nagy forradalmának.

Kuriózumok, tévhitek, valós érdemek. A Holnap jelentőségéről és Ady nagyváradi kapcsolati hálójáról címmel tartott előadást Dr. Boka László, a budapesti Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, József Attila-díjas irodalomtörténész a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban, január 27-én. Az estet az intézmény muzeológusa és vezetője, Tőtős Áron nyitotta meg.




Tőtös Áron és Boka László

Az előadás első felében a váradi születésű irodalomtörténész a századfordulóbeli Nagyváradon „vezetett körbe” minket, amely a monarchia egyik leggyorsabban fejlődő városa volt, pezsgő szellemi és kulturális élete miatt pedig Körös-parti Párizsként is emlegették – a Pece-parti Párizs kifejezést az alliteráló sorok miatt Ady ragasztotta rá leginkább a városra, hamar el is terjedt ez a megnevezés.

A századforduló éveiben öt napilap és számos kulturális periodika működött az alig több mint ötvenezres lélekszámú Váradon, továbbá országos hírű redakciók, nyomdák és lapok székhelye volt a bihari város.  De megemlíthetjük a kőszínházat, a kabarékat és orfeumokat, a fontos szabadkőműves páholyokat, a város fejlődésében kulcsszerepet játszó zsidóságot, az uradalmi és püspökségi birtokokat, a tudós főpapokat és a jogakadémiát. Várad ezekben az időkben megannyi (szub)kultúra, kezdeményezés és etnikum olvasztótégelye lett, párhuzamos világok fértek meg egymás mellett Szent László városában.

 

Nagyvárad, az ország keresztmetszete

A párizsi tanulmányaiból hazatérő, budapesti, majd székesfehérvári időszak után 1908-ban Nagyváradra kerülő irodalomkritikus és publicista Szabó Dezső így festette meg az akkori Váradot: „az ország egyik legérdekesebb városa volt. Mintegy szintézise vagy keresztmetszete az egész országnak. Megvolt benne minden ellentét, minden szolidaritás, minden széthúzás.




A nemrég felújított nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum

Központjában könnyen hihette az ember, hogy Budapest egyik nagyon előkelő negyedében van. Jobb kávéházai egészen fővárosi arányúak voltak, amelyekben mindazokat az európai hírlapokat és folyóiratokat meg lehetett kapni, amelyeket a pesti kávéházak nyújtottak.”

A dualizmus kori kávéházakba nemcsak szórakozni és csevegni jártak, hanem megvitatni a legújabb híreket, a vendéglátóhelyek asztalainál nem egyszer fontos döntésekről határoztak. Péter I. Zoltán Főúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idejében című kötetében arról ír, hogy a bőrdíványos asztaloknál jól szituált polgárok, ügyvédek, kereskedők olvastak újságot, a főfronton elegáns urak mulatták az időt szép hölgyek társaságában, a külső sarokban huszártisztek és snájdig urak foglaltak helyet, a zöldhuzatos asztaloknál a komolyarcú férfiak kártyáztak, a sarokban lévő nagy kerek asztalnál pedig többnyire újságírók ültek.




Festmény a korabeli EMKE kávéházról

A monarchiabeli pezsgő kávéházi élet, a dualista korszellemet meghatározó modern ipari és gazdasági gondolkodás, valamint Nagyvárad szellemi, kulturális és pénzügyi „tőkéje” is kellett ahhoz, hogy a város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeérjenek. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. Volt kollégái közül Babits Mihály és Balázs Béla is igent mondott a felkérésre, a Holnap Irodalmi Társasághoz rajtuk kívül Ady Endre, Dutka Ákos, Emőd Tamás és Miklós Jutka csatlakozott – A Holnap hét betűje a társaság hét szerzőjére utal, a korábbi névváltozatok között a Hétmagyarok és a Göncölszekér is szerepelt.

 

Vidéki centrum, Ady, modernitás

A garabonciás írógárda egyrészt a konzervatív-tradicionalista erőkkel és irodalomszemlélettel, másrészt a fővárosi irodalmi berkekkel szemben kívánta az irodalmi decentralizáció híveként vidékről megindítani az új poézist, egy szabad, szabálytalan, az egyéni tehetségeknek utat törő társasággal, amely eredetileg „havi revüben”, tehát irodalmi folyóiratban gondolkodott. De összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk.

Az érmindszenti születésű költő 1899 végén érkezhetett az általa falunak titulált Zilahról, Nagykárolyból és Debrecenből a városba, Nagyváradra, ahol virágzott a helyi kávéházi élet.




Az EMKE és a Royal kávéház terasza a múlt század elején

A város egyik legelőkelőbb helyének a Royal kávézó számított, amelynek falait művészi becsű freskófestmények borították, mennyezete pedig a gipszdíszítés remeke volt – ezek a falak elegáns közönséget kívántak meg. Vélhetően ez volt Nagyvárad első elit találkozóhelye, amelynél a fővárosban se lehetett ekkor elevenebb, kényelmesebb kávéházi helyiséget találni.

Ady nem szívesen járt az 1900-ban, a kőszínházzal egy napon megnyitott Royalba – amely mellesleg múzsájának, Lédának a törzshelye volt váradi tartózkodásai során –, sokkal inkább a Bémer tér átellenjében található EMKE kávéházba, ahol a Holnap Irodalmi Társaság is megalakult. A vendégek itt valamennyi bel- és külföldi napi-, illetve hetilapot megtalálhattak, hetente háromszor zeneestélyt tartottak; a kávéház kevésbé úri szalon jellege vonzotta az újságírókat, illetve a fiatal, bohém tollforgatókat.

Ady Endre idővel egyre több időt töltött Müller Salamon cukrászdájának, a Müllerájnak a Széchenyi téri kioszkjában, amely írók és művészek közkedvelt találkozó-, illetve alkotóhelye volt – mivel a vármegyeháza előtt helyezkedett el, ezért az újságírók könnyedén begyűjthették itt a híreket –, továbbá nem egyszer éjszakába nyúló mulatozások helyszínévé vált. 1955-től pedig itt található a néhány éve felújított Ady Endre Emlékmúzeum – a gyűjtemény alapját a Rozsnyay Kálmán által gyűjtött, és a város által 1942-ben megvásárolt Ady-ereklyetár alkotja.

A bohém éjszakai életet élő Adynak Nagyváradhoz kötődik az intim tragédiája is: 1902 nyarán ismerkedett meg a Pesten és vidéken is egyaránt népszerű Rienzi Mária kupléénekessel, viszonyuk hamar veszedelmessé fajult. A tömény italok fogyasztásában is mértéktelen Rienzi még jobban belehajszolta Adyt az állandó éjszakázásokba, akinek szerkesztőségi munkabírását, anyagi és erkölcsi helyzetét is próbára tette, továbbá tőle kapta meg a „mérgezett csókot” – erről maga Ady számolt be a Mihályi Rozália csókja című novellájában, amelyben álnév mögé bújtatta Rienzi Máriát. A fordított monogram árulkodó mivoltjára már Hatvany Lajos irodalomtörténész is felhívta a figyelmet – mutatott rá Boka László, aki A Holnapról szóló első monográfiáján dolgozik épp.

Még nagyobb fordulat következett be 1903 nyarán Ady életében, amikor találkozott az akkor már Franciaországban élő, de rokonlátogatás miatt Nagyváradra hazalátogató Diósyné Brüll Adéllal.




Diósyné Brüll Adél

Találkozásuk pillanata egy szenvedélyektől izzó, keserűséggel és megbánásokkal teli viszonnyá nőtt, amely a költő magán- és szakmai életére is sorsfordító hatást gyakorolt. Léda hamar megbabonázta Adyt: megjelenése, toalettje a sokak által csodált „párizsi nő” alakját idézte. Neki volt „a legkarcsúbb slussza a vármegyében”, és ha agarával végigsétált a déli korzón, a huszártisztek haptákba merevedbe tisztelegtek előtte.

Léda megjelenése, toalettje a sokak által csodált »párizsi nő« alakját idézte.

Az új, felizzó szerelemnek óriási szerepe volt abban is, hogy Ady nem rekedt meg vidéki újságíró pályáján. A szintén Nagyváradon megjelentetett Még egyszer című verseskötete bő három év tetszhalott állapot után 1903 őszén jelent meg e kapcsolat hatására – ahogyan Ady fogalmazott: az újságírórobotban eltemetkezett poéta versei „most újra élni akarnak.”

 

„Költő áll a sereg élén”

A Holnap Irodalmi Társaság tagjai szerettek volna elindítani egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapot, ez azonban meghiúsult, így egy antológia összeállításában állapodtak meg. A Holnap-antológiát 1908. szeptember 27-én mutatták be a városháza dísztermében, az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor bevezetőjében büszkén jelentette ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”.

Az első antológia erősen Ady-központú lett, ugyanis a kötet felét kis túlzással az ő írásai tették ki – Ady Endrének harminckilenc, a többieknek összesen negyvennyolc művük jelent meg az antológiában. A Holnap Irodalmi Társaság hivatalosan csak a következő hónapban, 1908. október 14-én alakult meg, majd később ismert képzőművészek – Tibor Ernő vagy Balogh István, Lesznai Anna – is csatlakoztak hozzá. A Holnap a kor irodalmi társaságaival szemben végtelenül szabad volt, szabálytalan és individuális, ellensége minden akol- és pásztorrendszernek, illetve szekértáborgondolkodásnak.




A Holnap-antológia első száma

Boka László kiemelte: a Holnap Irodalmi Társaság nem hirdette mindenfajta nemzeti érték feltétlen megbecsülését, mint a Nyugatot vezető Ignotus Hugó, ugyanakkor bátran felvállalta elődeinek azokat a magyar géniuszokat (Petőfit, Csokonait, Vajdát vagy Reviczkyt), akiket a századfordulói konzervatív irodalom mellőzött. Mivel A Holnap jóval nagyobb visszhangot keltett a hasonló irányban, de óvatosabban elinduló Nyugatnál, így a formálódó irodalomeszményt ért támadások főként A Holnap-osokon csattantak. 

»Ma költő áll a sereg élén«, és »ez a költő Ady Endre«.

Ahogyan Schöpfin Aladár A magyar irodalom története a XX. században című művében fogalmaz: „A harc nem is a Nyugat ellen indult meg; az első évben nem vették észre, talán nem is akarták észrevenni, hogy a folyóirat valami mást, újat akart, mint a többi meglévő lapok.”

 

Az új magyar irodalom hajnala

Minden adott volt ahhoz Nagyváradon, hogy a „magyar lelkek forradalma” beteljesítse sorsát. A korabeli konzervatív irodalom képviselői országos szintű kampányt indítottak a társaság szerzői és a poéták támogató köre ellen, akiket gőgös, pökhendi poétáknak tartottak, bajusztalanságukban és borotvált arcukban magyartalanságukat, a magyarság szimbolikus elutasítását vélték felfedezni.

Ezer fokon izzott Nagyváradtól Budapestig a magyar kulturális és társadalmi élet, főszerepben A Holnappal; az első antológia megjelenésétől és bemutatásától számított pár hét alatt a korabeli irodalmi élet szinte valamennyi meghatározó képviselője megfogalmazta véleményét A Holnap-osokkal kapcsolatban. A legnagyobb alakok, a magyar kultúrpolitika jelesei is felszólaltak ellenük, úgy, mint Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő, Apponyi Albert, Berzeviczy Albert vagy Herczeg Ferenc. E polémiasorozat révén került először éles vitahelyzetbe az új magyar irodalom, és főként a líra – ezt az időszakot a modern magyar irodalom megszületéseként is értelmezhetjük.

 ...az egész ország két pártra szakadt: A Holnap ellen – A Holnap mellett. 

Antal Sándor, a Nagyváradi Napló egykori szerkesztője így emlékezett vissza az Ady és Várad nevű kötetében erre az időszakra: „A Holnapnak az volt a baja, hogy túlságosan sikerült. […] Fél esztendőn keresztül a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székéből is, a napi sajtóban is, a vicclapokban is, az iskolai önképzőkörökben is, állandóan csak velünk foglalkoztak. Háttérbe szorultak a politikusok, a primadonnák, a panamisták, a sikkasztók, az egész ország két pártra szakadt: A Holnap ellen – A Holnap mellett. Kitört a nyílt háborúság, meg kellett menteni a nemzetet A Holnap-osoktól. Hír szerint egy csomó diákot ki is csaptak az ország iskoláiból, mert a mételyes holnaposok verseit merték szavalni az önképzőkörökben. […] Kicsik és nagyok, tudók és tudatlanok leveleztek, cikkeztek, nyilatkoztak, krokit és verseket írtak A Holnap, illetve az Ady Endre nevezetű veszedelem ellen.”

Az antológia sajtópolémiát kiváltó második kötete fél évvel később, 1909 tavaszán jelent meg. Ebben a kiadványban már minden szerzőtárs hasonló mennyiségű művet publikált. Idővel a Nyugat és A Holnap közeledett egymás felé, de az elvi különbségek, és az egymással szembeni fenntartások végig fennmaradtak, ugyanis a felületes konzervatív támadások és váddömping mellett a Nyugat riválist is láthatott a váradi formációban. Mindkét antológiáról (Kemény Simon, illetve Tóth Árpád révén) meglehetősen fanyalgó kritikát közöltek.

Holnap-osok irodalmi matinéi a kortárs művészetek jelentős fórumaivá váltak.

A Holnap-osok programja forradalmibb volt, már indulásuk hajnalán óriási hatást gyakoroltak a magyar kulturális és társadalmi életre – más városokban is hasonló törekvésű irodalmi társaságok alakultak. Temesváron már 1908 végén bontogatni kezdte szárnyait a Dél Irodalmi Társaság, 1909-ben Kolozsváron megjelent a Közös úton, Miskolcon pedig a Heten vagyunk című antológia. A Holnap-osok irodalmi matinéi a kortárs művészetek jelentős fórumaivá váltak, ahol műveiket színészek adták elő, a zeneszerzők új szerzeményeiket mutatták be, a falakon pedig modern festők alkotásai díszelegtek. A Holnap ereje az antológiák mellett abban rejlett, ahogyan közönségével bánt – a nyugatosok ezt később eltanulták tőlük.

A magyar irodalom nagy napja volt, amikor a Nyugat szerkesztősége – kicsit elsimítva a korábbi, antológiák ellen indított támadásaikat – leutazott Nagyváradra, hogy a Holnap Irodalmi Társasággal közös matinét szervezzen a Fekete Sasban 1909 októberében, majd ezt továbbiak követték Temesváron és Aradon. A Holnap nem élt meg több antológiát; idővel Juhász Gyula, Babits Mihály, Ady Endre és Balázs Béla is csatlakozott a sokak által tiszavirág-életűnek gondolt Nyugat első nemzedékéhez, amely a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóiratává vált. A Nyugat főszerkesztője 1929-től a „holnapos időkben” felfedezett Babits Mihály lett, akinek a halála a folyóirat végét is jelentette – az utolsó lapszám 1941 augusztusában jelent meg.

A Holnap ereje az antológiák mellett abban rejlett, ahogyan közönségével bánt.

Sipos Lajos szerint nem lehet pontosan meghatározni azt, hogy kivel, hol és mikor kezdődött el a romantikát és a nemzeti klasszicizmust felváltó új irodalmi korszak, de Budapestet és Nagyváradot, A Holnap két antológiáját, valamint a „harminchárom éven át megjelent, sokféle költészettani törekvést befogadó” Nyugatot mindenképp meg kell említeni.

Juhász Gyula, aki Babitshoz hasonlóan a 20. század eleji magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakjává vált, így emlékezett meg évekkel később a rövid életű, de nagy hatású irodalmi kezdeményezésről a Nagyváradi Napló hasábjain:

„Igen bizony, jól esik erre emlékezni, mert valljuk be őszintén: ennél önzetlenebb, magyarabb, poétásabb irodalmi mozgalom nem volt azóta, mióta az irodalmat részvénytársasági alapon szervezik és még a költőknek is juttatnak belőle osztalékot. Szeretem az üldözött, a kigúnyolt és immár beszűnt Holnapot, a gúny, az üldözés, az agyonreklámozás és agyonhallgatások dacára is szeretem, mert a fiatalságom volt ez a Holnap, őszinte, lelkes, örökké édesbús ifjúságom.”

 

Felhasznált könyvészet:

1. Boka László: A Holnap „Kültagjai” és a karrier in Biró Annamária – Boka László szerk., Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportusolások, 2014, Nagyvárad–Budapest, Partium Kiadó

2. Boka László: Peremek és középpontok. Tanulmányok a 20. század első felének magyar irodalmáról​, 2018, Budapest, Balassi Kiadó

3. Boka László: A Holnap korabeli szerepéről, jelentőségéről és egyéniségeiről I. in Acta Universitatis Christianae Partiensis, 2021, Nagyvárad, Partium Kiadó

4. Kis Cynthia: A nagyváradi kávéházi élet a századfordulón, 2017, Kolozsvár

5Péter I. Zoltán: Főúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idejében, 2013, Budapest

A képekért köszönet az Ady Endre Emlékmúzeumnak.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Idén hatodik alkalommal csatlakozik Nagyszeben és környékének magyar közössége az immár tizenhatodik alkalommal megrendezett Kultúrházak éjjel-nappal elnevezésű eseménysorozathoz szeptember 23. és 25. között.

CSÁNGÓTELEP 1935–1996 címmel időszakos kiállítás nyílik 2022. szeptember 23-án, pénteken, 15 órától a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban.

A napóleoni háborúk hajnalán a spanyol és nápolyi erők által megszállt Római Köztársaságot az 1950-es évek kommunista diktatúrájának fojtogató légköre váltja fel a Magyar Állami Operaház új bemutatójában. Ókovács Szilveszter főigazgató második rendezését Kesselyák Gergely vezényletével, kettős szereposztásban, Boross Csilla és Ádám Zsuzsanna címszereplésével mutatja be 2022. szeptember 24-én – és 28-án – az Andrássy úti dalszínház.

Négy állomással koncertsorozatot szervez a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy JaMesének (JaMese – egy mozaikszó, mely mindent elmond a zenekarról: Jam – szabadság, kreativitás; mese – történetek, gondolatok átadása; Emese – az énekesnő Molnár Emese személye az, aki mindezt összefogja.) 2022. szeptember 19-22 között. A koncertek Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Kézdivásárhelyen és Csíkszeredában lesznek.

Hétfőn, szeptember 12-én, 19 órától az Árkosi Kulturális Központ koncerttermében (Sepsiszentgyörgy, Olt utca 6 sz.) rendkívüli kamarazenei hangversenyre kerül sor, fellépnek: ifj. Zerkula György, a Berni Szimfonikus Zenekar első hegedűse és Horváth Edit, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zongoratanárnője.

Szeptember 23. és 30. között tartják meg Sepsiszent-györgyön immár második alka-lommal az Eva FilmMakers Festet, az ország első olyan filmfesz-tiválját, amely kizárólag a női filmrendezőkről szól. A 2021 őszén elindított Eva FilmMakers Fest abból a szándékból született, hogy egyensúlyt teremtsen a férfi és női tehetségek között a filmművészetben - egy olyan művészetben, ahol a nők inkább a színészi, mint a rendezői munkához köthetőek -, és a sepsiszentgyörgyi közönségnek romániai és magyarországi női rendezők filmjeinek sokaságát hozza el.

A szeptember 9-én rajtoló, háromnapos rendezvényen a kürtőskalácssütő verseny mellett szakmai kerekasztal beszélgetés, vásár, kulturális-, valamint gyerekprogramok is várják az érdeklődőket Sepsiszentgyörgyön.

Az előzsűri döntése értelmében 42 kisfilm versenyezhet idén az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál nagydíjáért. A szemlét 30. alkalommal szervezi meg a Maros megyei MADISZ szeptember 28-a és október 2-a között, a helyszín ezúttal is a marosvásárhelyi Kultúrpalota lesz.

Az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékház, az Erdélyi Múzeumi Központ és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy szeretettel hív és vár minden érdeklődőt Györkös Mányi Albert zenetanár-festőművész életmű-kiállításának sepsiszentgyörgyi bemutatójára.

Kovászna, Hargita és Brassó megyében is Muzsikál az erdő 2022. szeptember 2. és 4. között. A háromszéki eseménynek a sepsibodoki Sütei-borvíz tisztása ad otthont szeptember 3-án. A Kárpát-medencét felölelő, közösségformáló rendezvény célja a környezettudatos életforma népszerűsítése az erdő és a zene, a művészet erejével.

Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezés írásait tartalmazó kötetet 2022. augusztus 20-án délután 14 órától mutatjuk be a Kolozsvári Magyar Napok keretében.

Az előadásokban bemutatják az energiatermelés és az energiahordozók természetének alakulását, valamint jövőbeli tervek, elképzelések is terítékre kerülnek.

A rendezvény Nagy Gábor, a 100 éve elhunyt híres kolozsvári vendéglős és szállodatulajdonos tevékenységét mutatja be.

Boér Mária Napkelet országa című könyvét, a Vetekedik vala háromféle világ elnevezésű trilógia I. kötetét mutatják be Kolozsváron, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyén.

Augusztus 20-án (10,30-tól) Benedekmezőn (Sepsiszentgyörgy mellett) a Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete megszervezi a Tündérvár Családi Fesztivált, melyen egésznapos, tartalmas foglalkozásokra várják a családokat.