Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Sakkterápia

A sakkterápiás módszert több mint két éve találtam ki, azóta folyamatosan finomítom, csiszolom. Minden játszma és az azt követő beszélgetés segít abban, hogy a módszert minél jobban hasznosítsam terápiás céllal. Egy-egy sakkterápiás beszélgetés után, hiszem, hogy nincsen vesztes, hanem mindketten nyerünk.

 

A partnerrel egy sakkpartit játszunk, melyet közben írunk és utána közösen kielemzünk. A játszma során kérdéseket teszek fel, ezek kapcsán elindul a beszélgetés az életről. Az ötletet Jim Sheehan írországi családterapeutától kaptam, akivel beszélgettünk a terapeuta erőforrásairól és szóba került mint ilyen erőforrás, a hobbi is. Azt mondta, hogy a klienst vonjuk be a hobbinkba. Elmesélte, hogy egy korábbi zenészből, aki hirtelen pszichológiára váltott, hogy lett sikeres zeneterapeuta, amikor összekapcsolta azt a két területet, amelyben jártas volt.

A névadásnál sokat gyötrődtem, hogy mi is lenne jó. A sakkterápia szimpatikus, mert rímel a sokkterápiára, de a terápia megnevezés lehet, sokakat elriaszt. Lehet, hogy aki nem tud sakkozni, ki sem próbálja ezt a módszert, habár egy kezdő sakkos is, aki ismeri a lépéseket, élvezni tudja a játékot, és hasznos lehet számára az ezt követő beszélgetés.

A sakk, noha egy racionális, gondolkodást igénylő játék, mégis sok esetben az érzelmeink, érzéseink befolyásolják a logikus döntéseinket, akárcsak az életben. A sakktáblára kirajzolódik az a belső játszma, amit lelkünkben játszunk.

Mit keres a Krisztus-monogram a sakkterápiában?

A sakkjáték keresztyénséggel való kapcsolata korántsem új keletű. A 13. században például Jacobus de Cessolis szerzetes híres sakkprédikációja váltott ki nagy hatást a hallgatóságban. Hatásos szentbeszédeiben a figurákat az emberekhez hasonlította, s misztikus tartalommal látta el. A királyok feladataitól az egyszerű paraszt kötelességéig mindent sorra vett, olyannyira, hogy a gyalogokat különböző foglalkozási ágakkal azonosította. Gyalogok: földműves, kovács, szabó, pénzváltó, orvos, gondozó, kapuőr, hírvivő. Hatalmas sikerű prédikációival kettős célt ért el: egyrészt bebizonyította, hogy a sakk az élet szimbóluma, s így megmentette azt a további üldöztetéstől, másrészt beszédeivel növelte egyházának tekintélyét és hatását. Erről részletesebben Barcza Gedeon ír Magyar sakktörténet (Budapest, Sport Kiadó, 1975) c. munkájában.

Cessolis az első, aki meglátta, hogy a sakkozásban minden ember a maga sajátos életét keresi, a sakktáblán azt éli le. A sakknak varázslatos ereje van, mert amíg az elrontott élet után az ember helyrehozhatatlanul romlásba zuhan, az elrontott sakkjátszma után újat kezdhet (bűnbánat), új reményekkel és lehetőségekkel, s így elnyerheti az örök élet jutalmát.

Az európai sakk legrégebben feljegyzett játszmáját egy a 15. század végéről származó, 41 oldalas, 576 soros, katalán nyelvű kéziratban fedezték fel. A versbe foglalt játszma Mars (világos) és Vénusz (sötét) szerelmi párviadalát jelképezi, amelyben Merkur volt a tanú. A Merkur szerepét vállaló Fennolár apát volt a világ első versenybírója (Barcza, 1975). A Krisztus-monogram jelzi, hogy nemcsak a vízszintes sakktáblán, de a függőleges, transzcendens síkban is keressük az összefüggéseket életünk eseményei között.

A sakk – írja Franklin – elővigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövőre is figyeljünk egy kicsit. Körültekintésre is int, vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem előtt tartsuk; óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket; végül három igen fontos életszabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul állnak dolgaink; reménykedjünk a dolgok jobbra fordulásában; s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésében.

Napjainkban a sakkozást legtöbben úgy tekintik, mint a szabadidő eltöltésének egyik meglehetősen elterjedt játék- és sport jellegű, ugyanakkor kulturált formáját. Sokan egyenesen a sakk négy fő funkcióját említik: sport, játék, tudomány és művészet egyszerre. Általában arról is szinte mindenki meg van győződve, hogy a sakkozás – alapvető kognitív lelki folyamatokat és funkciókat működtetve – jótékonyan hat az értelmi képességek, mindenekelőtt a megértést és a problémamegoldást biztosító gondolkodás fejlődésére.

Néhány téma, melyeket érinthetjük a játszmát követő beszélgetés során

Fehér-fekete: hogyan választ színt? Mivel szeret inkább játszani? Támadó vagy védekező a stílusa? Kapcsolatban áll ez a színnel? Kezdeményez vagy passzív a játék során, vagy a kapcsolataiban?

Idő: az idő szorítása.  Telik vagy csak múlik az idő? Jó az időbeosztása? Átgondolja a lépéseket, vagy kapkod? Valóban olyan fontos tényező-e az idő, vagy csak épp türelmetlen?

Stratégia – hosszú távú terv: tervvel ül le játszani? Tudja azt változtatni az ellenféltől függően? Mer kísérletezni? A cél elérését meg kell tervezni. Milyen körülményeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy stratégiánk sikeres legyen? Milyen áldozatokat kell hoznunk? Mit kell változtatnunk, és mit tehetünk azért, hogy bizonyos változások bekövetkezzenek, vagy éppenséggel ne következzenek be? Tisztáznunk kell, milyen stratégiai részcélok segítenek a fő célok elérésében? A sikeres stratégiának az a kulcsa, hogy tudatában legyünk erősségeinknek, gyengeségeinknek, hogy tudjuk, miben vagyunk igazán jók. Saját korlátainkkal éppúgy tisztában kell lennünk, akárcsak a legjobb tulajdonságainkkal.

Taktika – rövid távú terv: taktika nélkül légvárakat építünk, stratégia nélkül pedig csupán spontán döntéseket hozunk. A terv a sakkjáték nélkülözhetetlen eleme, a siker biztosítéka. A tervszerűtlenség feltétlenül megbosszulja magát.

A sakk megtanít a rövid és hosszú távú gondolkodásra, tervezésre, valamint konkrét és általános célok kitűzésére és megvalósítására.

Nyitás: a kezdeményezés. Tudok-e, merek-e újítani? A megnyitás feladatai: az erők gyors és harmonizált (koordinált) mozgósítása, kezdeményező küzdelem a centrumért, pozíciós előny szerzése.

A centrum birtoklása: mit jelentenek az életemben, mik ezek a fontos mezők, ahonnan uralni tudom az egész táblát?

Felfejlődni a tisztekkel: mik az erősségeim, amelyeket ki tudok hangsúlyozni, be tudok vetni a céljaim elérésében?

A király biztonságba helyezése: mik a legféltettebb kincseim, titkaim?

A gyalog becserélése: mire fordítható át az, hogy a gyalog, a leggyengébb bábu, az utolsó sorba bejuttatva bármivé átváltozhat, legtöbbször eldöntve ezzel a csata sorsát? Mi az az életedben, amit most gyengeségnek gondolsz, de később erősségeddé válhat? Volt-e már hasonló tapasztalatod ezen a téren?

Hibák: Milyen rossz szokásokat szedtünk fel? A döntéshozatal során milyen lépéseket ugrunk át, és melyeket hangsúlyozunk túl? Hibás döntéseink miből származnak: téves információkból, rossz értékelésből, helytelen számításból, vagy ezek együtteséből?

Mik az erősségeink? Az alkotó felkészülés? A tettrekészség? A részletek kiszámítása? Tartunk-e valamelyik területtől? Figyeljük meg, miben vannak előítéleteink, és igyekezzünk megszabadulni tőlük.

Bábu vagy sakkjátékos: melyik bábu lennél legszívesebben a táblán és miért? Ennél a pontnál, tehetünk egy próbálkozást egy probléma felállítására. Megkérem a klienst, hogy válasszon egy bábut a maga szerepére, és minden számára fontos személy szerepéhez válasszon egy-egy bábut, majd azt tetszés szerint állítsa fel a táblán. Az így kialakult állást elemezzük, ki kivel van kapcsolatban, kinek milyen szerep jut, ki kit véd, vagy támad. A figurák segítségével beszéltetem a klienst a táblán látható családról, problémarendszerről. Sokszor a reveláció erejével hat kívülről ránézni arra a rendszerre, amiben nap mint nap élünk.

Záró gondolatok

Ki kell fejlesztenünk magunkban azt a képességet, hogy átfogóan lássunk, kezelni tudjuk a válsághelyzeteket, és tanuljunk is belőlük. Az effajta döntő pillanatok fordulópontok – ilyenkor választás előtt állunk, merre menjünk tovább, és tudjuk, hogy nincs visszaút. Ezekért a pillanatokért élünk, de ezek is meghatározzák életünket. Megtanuljuk, hogy kik vagyunk, hogy igazából mi fontos számunkra. A „titok” abban áll, hogy e kihívásokat vállalni s nem elkerülni kell. Ez az egyetlen útja annak, hogy minden képességünket feltárjuk és kiaknázzuk. Saját személyes modellünk fejlesztése révén juthatunk el oda, hogy jobb döntéseket hozzunk, nagyobb önbizalmunk legyen, bízzunk ösztöneinkben, és tudjuk, bárhogyan alakul is az eredmény, megerősödve jövünk ki a csatából. Valamennyiünk számára ez a siker egyetlen titka.

Ezen a ponton, ha a kliens is akarja, a sakkfigurák segítségével lemodellezünk egy döntési helyzetet, ami előtt áll a valós életben.

„A sakk fejleszti képességeinket. Szükségünk van a mentális képességeinkre ahhoz, hogy életben maradjunk. Az elemzés, az előrelátás, a számítás, az átértékelés, a stratégiák felállítása, a konvergens gondolkodás – ezek azok a lépések, amelyek előreviszik a civilizációt.” – írja Bruce Pandolfini.

Mint sok más sakkjátékos, a sakktáblán folyó küzdelemben én is az emberélet meghökkentően pontos modelljét látom mindennapi harcával, örökös föl-le hullámzásával – vallotta Garri Kaszparov. Bobby Fischer pedig egyszerűen úgy vélte: „Chess is life”  – A sakk maga az élet.

Az életben azok az emberek teljesítenek a legjobban, akik célokat tűznek ki maguk elé, azután keményen munkálkodnak ezek elérésén. S hogy mit kapnak céljaik elérése révén, az közel sem olyan fontos, mint az, hogy mivé válnak útjuk során.

A múlt megérthető (elemezhető), a jelen átélhető (élvezhető), a jövő formálható (tanulhatok a hibáimból, újratervezhetem az életem).

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

1956 szeptembere folyamán több gyűlést tartottak különböző erdélyi magyar kulturális központokban. Szeptember 8-án a Bolyai Tudományegyetem párt­alapszervezete jelezte, hogy az SZKP XX. és az RMP II. kongresszusa miatt felélénkült az ifjúság. Szeptember 9-én a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben kijelentették, hogy teljesen elkötelezték magukat a szocialista művészet oldalán, felvéve a harcot a burzsoá ideológia ellen. Ezen a gyűlésen Kovács Zoltán festőművész kimondta, hogy e szavak nem biztos, hogy a valóságot fedik, és viselni kell a tévedések következményeit. Szeptember 13-án a Román Akadémia kolozsvári fiókjában is megjelent az igény a változásra. Felmerült a központosítás lazításának, a Bukaresttől való függés eltörlésének, a nyugati tanulmányutak biztosításának és a nyugati feltételek megteremtésének kérdése. Szeptember 17-én a Kolozsvári Állami Magyar Operában tartott gyűlésen Székely Károly elmondta, hogy az intézményből kihalt a szeretet és az emberiesség. A bírálat hiányát a félelemnek tulajdonította. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban hasonlóan fogalmazott szeptember 7-én Szakács György díszlettervező, ám a tartományi pártbizottság jelen levő titkára, Dumitru Nițov szerint ez bírálatnak minősül, de nem elég mély és bátor.

Egy héttel a magyar forradalom kirobbanása után, 1953. október 30–31-én a temesvári egyetemisták a romániai kommunista rendszert alaposan megrázó tiltakozást szerveztek. Az ország nyugati részén valóságos forradalmi hangulat uralkodott, százával alakultak ki a diktatúrával szembenálló kezdeményezések. A Béga-parti diáklázadás megfékezésére a kommunista párt által mozgósított elnyomó gépezet azonnal intézkedett, és a diákok nagy részét letartóztatta.

Nyitrainé Deák Berta

Nyitrainé Deák Berta 1912. szeptember 16-án született Homoródújfaluban, ahol édesapja, Deák Mózes kántortanító volt. Az édesapai gyökerek a szomszédos Homoródkarácsonyfalvára vezethetők vissza. Édesapja korán meghalt, édesanyja, Bedő Berta, ezután sokáig egyedül nevelte három leányát. Egész életét a bástyán állva élte le. Lelkészi munkássága nagyrészt az elmúlt rendszer időszakára esett, amikor nem is volt olyan könnyű kiállni és megmaradni az igazság, a hit, a bátorság bástyáján. Neki sikerült, s védte azt, ami rábízatott: anyanyelvét, népét, hitét, templomait, a zsoltárt, a népdalt.

Minden önéletrajzi vonatkozású írás szubjektív. Ha a szerző az objektivitás szemüvegét szándékozik is önmagára illeszteni, attól még nem tud elszakadni a történések számbavétele rendjén fel-felbukkanó események megidézésekor feltüremkedő érzésektől. Egy-egy arc, egy-egy találkozás újra megidézése így ad enyhületet, lelki békét a keserű, gyomorszorító fanyarságba. Az ember, a szerző magát írja, s magán keresztül látja és láttatja a világot.

Gyimesy (felvett név – T. Cs. B.) Kásás Ernő 1901. április 15-én született Gyergyószentmiklóson, de már párhetes korában átköltöztek szülei Sepsiszentgyörgyre. Fiatal éveit itt töltötte, itt volt a Székely Mikó Kollégium tanulója. Nagyapja, Kásás György a közeli Előpatakon volt iskolaigazgató és tanító, valamint vendéglőtulajdonos. Édesapja Kásás Sándor kereskedő volt, aki a Székely Mikó Kollégium földszintjén egy „mindenes” boltot működtetett – az akkori kaszinó épülettől a harmadik üzlethelyiség volt ez. Rokonaiként tartotta számon Orbán Balázs néprajzkutatót és Benedek Elek meseírót. A főiskola elvégzése után Budapesten élt, majd az 1956-os forradalom után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

széki vérengzés. A széki Bertalan, Juhos-Kiss Sándor

Ki ne ismerné azt a bölcs mondást, miszerint életünk során a legnagyobb élmény az önmagunkkal való találkozás? Bizony elmondhatjuk, hogy egész életünkben semmire sem vágyunk jobban, mint erre! Mert gyakran egy egész élet sem elég ahhoz, hogy megválaszoljuk magunknak a kérdést, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, mit hoztunk magunkkal, és amit hoztunk, azzal mit is kezdjünk? Olyan nagy kérdések ezek, amelyek, főleg egy adott életkor után, gyakran álmatlanná tudják tenni az éjszakáinkat. Magam is így vagyok ezzel.

Heizer család, Tihany

Hevesi József bár ízig-vérig kolozsvárinak tartotta magát, szülőhelyéről, Tihanyról sosem feledkezett meg. Nyári szabadságait amikor csak tehette, itt töltötte, majd mikor anyagi helyzete már megengedte, egy emeletes nyaralót is építtetett itt magának a Vissz­hang-domb szomszédságában, amelyet 1896. július 10-én, házasságának 10. évfordulóján szentelt fel Halbik Ciprián Gáspár tihanyi apát – az állami tulajdonba vett épület ma is létezik, óvoda működik benne. 

Kolozsváron a kőfaragásnak régi hagyománya van, az első műhelyeket már az Árpád-korban létrehozták. Jelenlétük és fejlődésük akkor vált még inkább hangsúlyosabbá, amikor Zsigmond király 1405-ben Zágrábban kelt engedélye értelmében megkezdődött a városfalak, a kaputornyok és a bástyák építése. A kolozsvári kőfaragók fontos szerepet töltöttek be a város életében, ugyanis céhük az elsők között már 1525-ben megalakult. Az elkövetkező századokban fontosságuk a városi építkezésekben (templomok, hidak, iskolák, főúri paloták és polgári házak stb.) vállalt szerepükkel tovább erősödött. Kolozsvár mai arculatának megformálása a 18. és a 19. század fordulóján kezdődött, majd a dualizmus korában teljesedett ki. Ebben a folyamatban, a különböző építő szakágak mellett a kőfaragó műhelyekre és mesterekre is fontos szerep hárult. A népes kolozsvári kőfaragó mesterek között az egyik legismertebb dinasztia a Reimann család volt, amelynek tagjai a 19. század első évtizedeitől egészen a 20. század közepéig folytatott tevékenységükkel és máig is létező munkáikkal kitörölhetetlenül beírták nevüket Erdély ipar- és művésztörténetébe.

Mikes Kelemen

Mikes haladó szemléletének azok a legpozitívebb elemei, amelyek a nemzeti reformok és a polgárosodás irányába hatnak. Az író a művelt és erkölcsös ifjúságban látja a nemzet letéteményesét és az ország jövőjének zálogát.

Krémer Ferenc ennek a századnak volt – ha nem is a teljes egészének, de a legfontosabb eseményeinek igen – nemcsak tanúja, hanem cselekvő részese is. A reformkor hajnalán született, részt vett az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban, saját bőrén megtapasztalhatta a szabadságharc leverését követő számonkérést, de az is megadatott neki, hogy a század közepétől kezdve, illetve a dualizmus első tíz évében a kolozsvári közösségi élet egyik igencsak tevékeny és fontos személyiségévé váljon.

Nagy Gábor egyike volt a békebeli Kolozsvár jelentősebb személyiségeinek, akinek nevét kitörölhetetlenül beírták a város történetébe, s aki – bár nem vitt véghez világraszóló tetteket – mindennapi életével, családja iránti szeretetével és gondoskodásával, szakmai hozzáértésével, tisztességes helytállásával s a köz érdekében kifejtett tevékenységével követendő példát mutatott nemcsak kortársainak, hanem a ma emberének is. Az egyszerű pincérből szállodatulajdonossá és dúsgazdag földbirtokossá lett Nagy Gábor élete és munkássága kitűnő példa arra, hogyan lehet tisztességes és fáradhatatlan munkával szellemi és anyagi sikereket elérni, és mindeközben a helyi közösség javát is szolgálni. Élettörténete valóságos sikertörténet, mely egy rövid marosvásárhelyi kitérővel a belső-magyarországi Dömsödtől Kolozsvárig tartott.

Mikes Kelemen

„A régi magyar széppróza egyik legnagyobb alakja zágoni Mikes Kelemen, a mintegy félévszázadot átfogó, az európai szellemi áramlatokkal érintkező szépírói és fordítói munkássága révén” – fogalmaz Hopp Lajos (Mikes világa, 71. oldal). Klasszikus irodalmi örökségünk ma is élő s kedvelt alakjának, valamint életművének ápolása és népszerűsítése nemzeti kultúrtörténetünk állandó feladata. Ritka értékeink közé sorolhatjuk a hatalmas kéziratköteget, amely szellemi örökségünkké vált. Írói hagyatékának kutatásával és feltárásával az évszázadok folyamán számos kutató és jeles irodalmár foglalkozott. Hopp Lajos megállapítása szerint „az újabb kutatások a rodostói levélíró és fordító (franciából) modernebb arcképének megrajzolása jegyében mutatják be a száműzetésben alkotó írót, különös tekintettel Mikes hazai és európai kultúrájának összefüggéseire”.

Országgyűlési képviselő, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Felsőház tagja, gyógyszerész, sportvezető, a magyar olimpiai mozgalom irányítója volt közel fél évszázadon keresztül. Nevét méltatlanul elfeledték, pedig hihetetlen szerepet játszott a magyar olimpiai mozgalomban: neki köszönhető, hogy 1906-tól önálló országként, saját zászlóval és himnusszal indulhattunk az olimpián, továbbá igen fontos szerepet játszott a trianoni békediktátum utáni sportblokád feloldásában, illetve a budapesti rendezésű olimpia harcosa volt közel 40 éven át. A magyar sportélet első igazi szakszerű menedzsere volt, aki 1904 és 1936 között szinte minden olimpián a magyar csapat vezetőjeként vett részt, megteremtve a felkészülés és a kiutazás feltételeit.

Szvacsina Géza polgármesterré választását követően folytatta az elődje által elkezdett köztisztasági infrastruktúra bővítését. Mandátuma alatt Kolozsvár számos félreeső részére is kiterjesztették a víz- és csatornavezetéket. Ugyanakkor a folyamatot egy lassúbb tempóban, a város gazdasági és társadalmi viszonyaihoz mérten kivitelezték.

A gyulafehérvári (innen a művésznevében szereplő Gy betű) születésű gépész­mérnök, Gy. Szabó Béla (1905–1985) 1931-ben költözött Kolozsvárra, ahol az Energia Villamossági Gépgyárban helyezkedett el. A mérnöki foglalkozáshoz képest inkább a rajzolás és a festés iránt vonzódó fiatalember képzőművészeti bemutatkozása a Kós Károly által 1932-ben a Károli Gáspár Irodalmi Társaság égisze alatt rendezett kiállítás alkalmával volt, ekkor hat szénrajzzal és két pasztellel jelentkezett a nyilvánosság előtt. A kiállítást követően Kós Károly biztatására ebben az időben tért rá a fametszésre.