Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az ókori Róma története a román historiográfiában

Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.

A kezdetek munkái


1. Charles Dezobry munkája, az Augustus-kori
Róma első nagy összefoglalója

Az ókori Róma történetét mind az ókori auktorok, mind a későbbi, különösen 17–18. századi történészek igyekeztek összefoglalni. A nemzeti nyelvek megjelenésével és elterjedésével a 16. század után egyre több jelentős Róma-történetet fordítottak le a latin és görög auktorok munkái közül, a lista értelemszerűen Titus Livius Ab urbe condita (A város alapításáról) című monumentális munkájával kezdődött, amelyet Iulius Caesar Commentarii de bello Gallico (A gall háború) című munkája követte1. A klasszikus auktorok nagy, kanonikus munkái ugyan nem nyújtottak átfogó képet az ókori Róma történetéről, ezek elterjedése Európa nemzeti nyelvein jelentős lépést jelentettek a későbbi, immár modernkori szintézisek megjelenéséig. A román nyelvű irodalomban az ókori Róma története első alkalommal a pasoptizmus (ʼ48-as mozgalom – szerk. megj.) néven ismert román nemzeti öntudatra ébredés korában jelentkezik. Vasile Alecsandri (1821–1890) számos művében, elsősorban az Ovidius című 1885-ös drámájában igen jelentős szerepet kap az ókori latin irodalom és az ókori Róma története is A román romantika korának számos szerzője jó ismerője volt a latin és görög nyelvű auktoroknak, de olvasmányélményeik között ott találjuk a 19. század nagy francia Róma-történeteit, elsősorban Charles Dezobry (1798–1871) Rome au siècle d’Auguste, ou Voyage d’un Gaulois à Rome à l’époque du règne d’Auguste et pendant une partie du règne de Tibère (1835) című munkáját (1. kép), amely az Augustus-kori Róma első nagy összefoglalójaként jelent meg. 1885-ben Dezobry munkája már súlyosan elavultnak bizonyult, hisz ekkor már az ókori Róma kutatása olyan paradigmatikus műveket alkotott, mint Theodor Mommsen Róma-története, amely sajnos csak sokkal később kerül be a román irodalom és tudományosság köztudatába2. Ekkor jelennek meg román nyelven az első jelentős auktor-fordítások is, ezek közül kiemelendő Titus Livius Róma történetének 1884-es román nyelvű kiadása. A Nicolae Barbu, Nedelea Locusteanu és Ion Petrescu által fordított monumentális munka megjelenése a Román Akadémia akkor még tudományos eredményeket is felmutató munkájának gyümölcse volt.

A bukaresti klasszika-filológiai iskola jelentős fordításait az 1918–1920-as impériumváltást követően az immár Kolozsváron és Jászvásáron is létrejött jelentős klasszika-filológiai iskolák fordításai követték, igaz, az 1920-as években továbbra sem volt román nyelven elérhetőek az európai modern irodalom nagy Róma-történetei, legyen szó Edward Gibbon vagy Theodor Mommsen akkor már Nobel-díjjal jutalmazott opuszáról. A Vasile Bogrea és Teodor Naum által fémjelzett kolozsvári klasszika-filológiai iskola mellett a római történelemnek olyan jelentős tolmácsolói akadtak a 20. század első felében, mint Constantin Daicoviciu vagy Vasile Pârvan régészek, ókortörténészek (2. kép)3. Utóbbi 1909-es munkája M. Aurelis Verus Caesar și L. Aurelius Commodus címmel az első olyan, immár nem auktorok fordításaként megjelent munka, amely az ókori Róma történetének egy rövid szakaszával (Kr. u. 168–192) foglalkozik. Pârvan rövid, füzetszerű kiadványa igen jelentős, hisz az első olyan munka, amelyet szakmai tekintély írt román nyelven, és nem egy már meglévő, külföldi kánonba bekerült Róma-történetet fordítottak le. Pârvan számos alkalommal idézi Theodor Mommsen nagy munkáját, amelyet akkor még csak német vagy francia kiadásban olvashattak Romániában.

A 20. századi munkák


2. Vasile Pârvan (1882-1927, forrás: Wikipédia)

Róma történetének első, román nyelvű monográfiája egy sajnálatos körülménynek köszönhetően jött létre. Az 1948–49-es politikai váltás következtében a román történetírás is szisztematikus változáson ment át4. Romániában is kötelezővé vált a szovjet történetírás és annak kanonikus művei. Ezek közül kiemelendő volt Nikolaj Aleksandrovič Maškin, Istoria Romei antice (Bukarest, 1951) című propagandisztikus Róma-története, amelyet a szovjet blokk számos országában, így értelemszerűen Romániában is kiadtak. A román historiográfia nagy hiányossága maradt, hogy 1950 előtt nem sikerült sem a német, francia vagy angol irodalom paradigmatikus Róma történetei közül legalább egyet lefordítani, sem egy saját, román szerző által irt Róma-történetet produkálni Maskin Róma-története szerencsére nem sokáig árválkodott a román nyelvű irodalomban, mint az első románul is olvasható Róma-monográfia. A sztálinista korszak talán egyetlen nagy Róma-története Romániában Jana Villan és társainak a Titus Livius-fordítása volt, amely 1953 és 1963 között jelent meg.

Az 1960-as évek rövid ideig tartó politikai enyhülésével sorra jelentek meg a tudományos-ismeretterjesztő munkák román nyelven. Ezek nagy része a francia, vagy ritkábban, a német tudományos irodalom legjavának fordításai voltak (Marcel Bordet, Istoria Romei antice, Bukarest, 1970, Robert Etienne, Viața cotidiană în Pompeii, Bukarest, 1970, Jeromo Carcopino, Viața cotidiană în Roma la apogeul Imperiului, Bukarest, 1979, P. Grimal, Civilizația romană I–II., Bukarest, 1973, Niels Hannestad, Monumente publice ale artei române, Bukarest, 1989). Az 1970-es és 80-as években ugyanakkor olyan jelentős munkák fordításai is megjelentek – egy- vagy akár kétszáz éves késéssel – mint Edward Gibbon korszakalkotó Róma története a 18 századból (Istoria declinului și a prăbușirii Imperiului Roman, traducere și prefață de Dan Hurmuzescu, Bukarest, Editura Minerva, 1976) vagy Theodor Mommsen sokat várt Róma-története, melynek első román változatát 1987 és 1990 között fordította le Joachim Nicolaus. Fontos megemlíteni ugyanakkor ebből a korszakból Horia C. Matei és Nicolae Lascu munkáit, amelyek immár nem külföldi munkák fordításaiként, hanem az első romániai Róma-monográfiaként terjedtek – igaz, a vártnál jóval kevesebb hatással.

A 21. századi munkák


3. Mary Beard S.P.Q.R. – Az ókori Róma
története című könyvének román fordítása
2017-ben jelent meg

A 2000-es években tovább nőtt azoknak a külföldi munkáknak a száma, amelyek Róma történetét immár a legújabb tudományos eredmények tükrében tolmácsolták román nyelven a nagyközönségnek. Míg a romániai tudományos élet és egyetemi oktatás továbbra is elsősorban Mommsen 1976-os fordítását és Marcel Bordet francia történetíró művét használta alapmunkaként, számos ismeretterjesztő munka – így Pierre Grimal, Viața în Roma antică (Ed. Corint, Bukarest, 2000) vagy Jean Noel Robert, Roma antică (Editura All, Bukarest, 2002) – óriási sikert aratott A román történészek Róma-történetei (Adrian Husar, Curs de istoria Romei, Marosvásárhely, 1997, Ligia Bârzu, Istoria Romei antice, Bukarest, 2004) sokáig nem tudták felvenni a versenyt a francia vagy német irodalom nagy munkáival, míg végül 2002-ben megjelent Eugen Cizek nagy Róma-története (Istoria Romei, Bucuresti, I. ediție din 2002, második, bővített kiadás 2010), amely mai napig a legnépszerűbb, román szerző által írt Róma-történet Romániában 2008-ban új, friss fordításban és díszkiadásban is megjelent Theodor Mommsen többkötetes Róma-története, amelyet az angolszász irodalom egyik új vívmánya, M. Cary és H Scullard, Istoria Romei pănă la domnia lui Constantin (Editura All, Bukarest, 2008) című kötete követett. Az elmúlt években számos új könyv jelent meg, így Gibbon nagy munkájának kritikai kiadása és új fordítása vagy Mary Beard S.P.Q.R. – Az ókori Róma története című bestseller opuszának román változata is napvilágot látott 2017-ben, megelőzve az idén megjelent magyar fordítást is (3. kép). A Mihnea Gafița kiváló fordításában megjelent kötet másfél év alatt több ezer példányban kelt el Romániában, ezáltal az egyik legnépszerűbb tudományos ismeretterjesztő kötet lett. Mary Beard kötete alighanem a legolvasottabb Róma-történet, ami román nyelven is megjelent, és egyben kiváló bevezetőt nyújt az új, a Közép-Kelet európai történetírástól merően eltérő angolszász történettudomány sajátosságaiba is.

Jegyzetek

1 Az ókori Róma történetének újrafelfedezéséről és német, angol és magyar nyelvű tolmácsolásáról lásd még: Szabó Csaba: Az ókori Róma története a magyar historiográfiában. Művelődés LXXI., április 2018.

2 A román romantika szerzőinek klaszszikus műveltségéről lásd: Alexandra Ciocârlie: În dialog cu anticii, Cartea Românească, Bukarest, 2016.

3 Feltételezhetően, mind Daicoviciu, mind Pârvan is rendelkeztek az ókori Róma történetéről szóló, szisztematikus összefoglalókkal, írott kurzusfüzetekkel. Ezekről eddig nem sikerült információt találnom.

4 Matei-Popescu, Florian: Imaginea Daciei Romane în istoriografia românească între 1945 şi 1960 (The imagine of Roman Dacia in Romanian historiography between 1945–1960). SCIVA 58 (2007), 265–288.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásától (1894) Magyarország fontos szerepet játszott az olimpiai eszme népszerűsítésében. A magyar sportolók részt vettek az első világháború előtti összes olimpián, Budapest neve pedig többször felvetődött, mint lehetséges helyszín. Bár az 1920-as olimpiai helyszín kiválasztásakor a magyar főváros előszavazást nyert, és megkezdődött a nemzeti stadion tervezése is, az elvesztett világháború után 

kisfaludy sándor

Sümeg falakkal kerített belvárosában, anyai nagyszülei kúriájában látta meg a napvilágot a kilencgyermekes Kisfaludy család elsőszülöttje, aki a 1801-ben Himfy szerelmei című kötetével valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe. Hegedűs Géza szerint „a 20. század első két évtizedében nem volt ismertebb, népszerűbb és nagyobbra tartott magyar költő Kisfaludy Sándornál”.

A kétszázötven évvel ezelőtt, 1769. március 2-án elhunyt Bod Péter (született 1712 február 22., Felsőcsernáton) neve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen róla nevezték el a református diakóniai központot az Erdő utca aljában. A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ épülete másfél évtizeden át otthona volt az asszisztensképző iskolának, számos rendezvénynek nyújtott helyszínt, jelenleg a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumnak a székhelye. De mit is tudunk Bod Péterről és mit illik megismernünk róla halálának negyedszázados évfordulóján?

Csucsa, Boncza Berta

Ki ne ismerné Ady Endre – majd Márffy Ödön – hitvesének és múzsájának, Boncza Bertának, azaz Csinszkának nevét, és ki ne hallott volna Hollós Ilonáról, az 1950-es évek leghíresebb magyar énekesnőjéről, Bágya András zeneszerző feleségéről?

600 éves freskók a székelyderzsi templomban

Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

spaller károly, csempekályha

Vajon hányan vannak ma Kolozsváron, akik ismerték vagy még ismerik a Spaller nevet, mely az elmúlt kétszáz évben összefonódott a cserépkályhás szakmával. Az bizonyos, hogy ez a név ismerősen csengett azok körében, akik kályhát vagy kandallót szerettek volna építtetni („rakatni”, ahogyan a kályhások mondták) otthonukban. 

gábor áron, ágyúöntő, Kézdivásárhely

Gábor Áron fogadalmát szinte megszámlálhatatlanul sokan idézték, de tudomásom szerint még senki sem elemezte a fogadalom megszületésének történetét. Ezért választottam ezt dolgozatom címéül. Tudjuk, hogy fogadalmat ‒ illetve, ahogy régen nevezték, fogadást ‒ sokszor tesznek az emberek, amelyet vagy betartanak, vagy elfelednek, megszegnek. A Gábor Ároné nem tartozik az utóbbiak közé, ő hűségesen kitartott fogadalma mellett. Elhangzására kivételes forradalmi helyzetben került sor, és történelmi jelentőségű eredményhez vezetett. Véleményem szerint ezért kell szélesebb összefüggésekben értelmeznünk; látnunk kell előzményeit és következményeit.

A románság idén ünnepli az 1918. évi gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumát – a magyarság ugyanakkor 100 éve él román állami keretek között Erdélyben Az impériumváltás következtében merőben más politikai, kulturális, társadalmi közeg határozza meg az életét A Trianonban elszenvedett trauma azonban ennek ellenére sem okozta azt a rövidzárlatot, amelyet feltételezett és elvárt az új hatalom. Az első döbbenet után a társadalom kezdett lassan magára találni, és tenni a dolgát, ahogy lehetett.

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

bartók béla

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. Ezúttal a Művelődés 1970. szeptemberi számából Bartók Bélának egyik, 1936-ban megjelent írására esett a választásunk. 1970. szeptemberi számát a Művelődés majdnem teljes egészében Bartók Béla emlékének szentelte a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője halálának 25. évfordulóján. 

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Ki nem gondolt soha arra, hogy honnan is származnak ősei, hol éltek, miben jeleskedtek és milyen emlék maradt vagy maradhatott fenn tőlük? Úgy gondolom, hogy szinte mindenannyiunkban felvetődnek ilyen és hasonló gondolatok.

almási istván kotta, aranyosszéki népalok

1963–64-ben öt aranyosszéki helységben, Aranyosgerenden, Kövenden, Kercseden, Szentmihályfalván és Torockószentgyörgyön végeztem népzenegyűjtést. Több mint kétszáz népdalt és népballadát sikerült magnószalagra rögzítenem. Bár ez még csekély anyag, birtokában a valóságot jobban megközelítő kép rajzolódik elénk a tájegység népzenéjéről.

perdonto bajvivasok, killyeni andrás

Vermes Lajos 1896-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem torna- és vívómestere volt. Korának neves all-round sportolója, a magyar sport legnagyobb agitátora volt, kinek nézetei sokszor jóval megelőzték korát. Ugyanakkor sokszor kétes viselkedésű sportvezető volt, aki mindent megtett az általa szervezett események népszerűsítésének érdekében.

Kolozsvár, Vasútállomás

Ismételten közbejött nehézségek, akadályok legyőzése után végre, 1870. szeptember 7-én, szerdán reggel 6 órakor Nagyváradról utasaival elindult a legelső személyvonat, melyet Nagy Ferenc mozdonyvezető vezetett, s áttörve a Királyhágó sziklakapuin, végig a Körös mentén meg Kalotaszegen, fél 12 órakor befutott Kolozsvárra.